a perecesi képviselö beszélt rola nekem hogy 1 millio forintért csinálnának egy pár méter a volt alagutbol emlékhelynek . szerintem ebböl semi nem valosul meg . hol ott én az egész algutat megnyitnám és költenék rá több 10 milliárdott hogy bekapcsoljam az többi falvat is a turizmusba .annak idején ez az alagut 30 millio forintbol épült meg 2 éve alatt.
visszont itt három akna is volt az egyik akna a meddöhányo domb mögött van lett pálinkáson .a meddödomb mögött az alagut és a meddö domb közt van a szénrakodo pálya maradványa is .
A régi akna még meg is van a bányának az erdöben pálinkáson .az erdöben a z oszloptol fel a domba kell menni hol láthato az akna teljes egészében .azért linkeltem mert igy nézetek több képet is meg . http://www.annavolgy.hu/banyaszat/annavolgy_banyaszata/37a.html pontosan leirom a kordinátorokat akit érdekel . ahol betomték az algutat pálinkáson feljövünk az alagutol egy szinetet utána még egyet és megyünk felfele pereces fele az erdöben az uton jobb oldalt van egy oszlop beton amin nincsen már meg csak a beton rész az oszlop eltünt az osszlopnál ven egy ut felfele kb 100 métere van egy domb szerü meddöhányonak kinézö hely attol kicsit jobbra van az akna ki van dölve ott pár fa . az a leg egyszerübb ha a betton oszlopal egyzintben elindulsz felfele a dombnak egyenesen 200 méter kb és meglátod az aknát.
Környebánya, Hauser Lipót és Társa Hungária Kőszénbányászatának osztályozója 1984-ben. 1925 és 33 között, a bezárásig volt vasútja is, a fentről.hu légifotóján már nincs, mert a II. világháború után felszedték. Hanem az épület még megvolt.
Odalent ez a látvány fogadott. Hasonlított a Kizmus úr másik képéhez, örvendtem is, hogy megtaláltam az utolsó bunkert is. A mai napig jó állapotban van, ha hidegebb lenne, borospincének megfelelne. Van bent egy kürtő a plafonon, de ki nem lehetett látni rajta, visszamászni meg már nem volt kedvem, hogy megnézzem, van-e fölötte valami a felszínen.
Utóbb kiderült, hogy amit fentről láttam, az pár méterrel odébb van, a bozóttól megközelíthetetlen, és zsaluzott beton. Hogy nem volt teteje, vagy volt, csak beszakadt, az nem volt megállapítható. Ami látszott belőle, azt a 11-12. képen lehet megtekinteni.
A következő képeken a dzsungel van, amin keresztül kellet törni, aztán meglepő módon kiértem az egykori kocsijavító csarnok háta mögött.
Visszanéztem a fotót, amit kaptam, és némi megdöbbenéssel kellett megállapítanom, hogy nem tudom, ez van-e rajta, csak közben szétverték a bejáratát, vagy ez még egy másik bunker. Ott van az utolsó előtti képen, annak az alapján kerestem.
Már a bányamúzeumnál jártam, mikor kiderült, hogy a lámpa egész végig ott volt a zsákomban, mert ki se vettem. Délután két óra és harmincöt fok körül járhatott... valahogy nagyon nem volt kedvem visszamenni.
A másik képen levőt, egy téglaépítésű bunkert nem találtam meg. Épp ezen mérgelődtem-azért mondanám, hogy ilyen helyen még ekkor is ajánlatos figyelni, mert mindenhol gödrök meg betonaknák vannak, és olyat bele lehet esni, hogy jobb szeizmográfok regisztrálják.
Bosszúságomban felmásztam a hegyre, hátha onnan meglátom. Hát nem láttam meg, de le lehetett látni a valamikori deltavágány helyére, továbbá megtaláltam ezt a betonépítményt, amire másképp nem bukkantam volna rá, és amiről fogalmam nincs, micsoda. Szerepel az állomás légifotóján is, fehér foltok alakjában a bal oldali utolsó épületek fölött.
Szép kilátás volt a Velencei-hegységre is, de sokáig nem értem rá vele foglalkozni, mert közben lejjebb értem a hegyen, kivenni véltem a bozótban egy betonfal derékszögű körvonalait, és már másztam is lefelé.
Még nem ér oda az ember a két megmaradt épülethez, mikor meglátja az első bunkert. Mondjuk, az nem csak úgy megy, hogy meglátjuk, ha a Kizmus úr, mármint Kizmus Szabolcs, az első fotó készítője, nem küld térképet, az életben nem találtam volna meg. Csak egy sötét nyílás látszott a bozótban (ezért kell ilyen helyre késő ősszel / télen / kora tavasszal menni), és a nyílásnak szabályos alakja volt.
Tulajdonképpen az első kép az utolsó is, mert ezen a kapun kifelé jöttem. Két bejárat van, én a második képen lévőt találtam meg, a kettőt odabent egy félkör alakú vágat köti össze, három üreggel. A lámpámat elfelejtettem betenni a hátizsákba, így aztán maradt a gyufa, a telefon-LED, meg egy bot. A bottal a két szélső üreget körbe ki lehetett tapogatni, ezek nem voltak nagyok, a középsőt nem tudom, mekkora, mert a bot nem érte el a végét, én meg beljebb nem mentem. Egy nagyon kicsi fülkeszerű üreg volt a másik kapunál, amerre kijöttem, ezt be lehetett világítani a telefonnal.
Dolgozott itt néhány bontókedvű ember, azt azért látni.
A fotó készítési ideje: 1960. április 3. Ha a zámolyi elágazástól indul az ember, követheti az egykori vasút (sárga nyíllal jelölt) nyomvonalát a rendezőpályaudvar felé.
56 évvel ezelőtt még látszottak a háborús lövészgödrök. Hogy ma mennyi van meg belőlük, azt nem tudni, mert égig ér néhol a fű, de nem valószínű, hogy sok lenne, mert legelőnek használják amúgy, és be van kerítve villanypásztorral, a gazdálkodó aligha hagyta meg őket.
A Vaskapu-hegyen még nem voltak meg az orosz légierő pihenőházai, így azt a részt nem is mutatnám, aki akarja, az eredeti képen megnézheti, hanem a hegy túloldalán van a Lengyel tábor-völgy. Ma már mindent elnyelt a bozót, a nyíltabb területeken se látni semmit, de itt házak, vagy inkább barakkok alapjai látszanak, nincs kizárva, hogy tényleg menekült lengyelek szállásaként szolgálhattak, amíg az eredetileg magyar repteret el nem foglalták a németek.
A következő képen a rendezőpályaudvar látható, vágányokkal, vonatokkal, még két és fél évig működött, 1962. december 31-ével zárták be. A színes térkép mutatja a legtöbb épületet, amit csak láttam idáig térképen, összesen hatot, de a fotó szerint ennél is több volt. Fűtőház, műhelyek, raktárak, laboratórium-alaposan fel volt szerelve. Sosuke, akitől a mozdonyos képet loptam a Kisvasutak Index Fórumról, húsz gőzmozdonyt sorol fel, az adataikkal együtt.
Az utolsó képen az állomás utáni delta látható, balra , a nyugati irányba a melegesi, felfelé, északnak a hosszú-harasztosi bányaterület felé.
Egyszer egy bányászati szakembert hallgattam a rádióban, aki azt mondta, a bányaművelési módszerek sokat segítettek benne.(Nem pont a Márkushegyen, hanem általában.) A felsőbbség elvárta a minőségi szenet, de hát a föld alatt nem mind az van. Mármost nem módszeresen, sorjában művelték le a szenet, hanem hol erre, hol arra haladtak, amerre jobb minőségű volt, már bocsánat, de mint aki a levesből kieszi a sűrűjét.
Hozták is a teljesítményt, meg is volt a prémium, hanem, ha vissza kellene menni a bányákba, azt a szenet találnánk, amit annak idején nem tartottak érdemesnek felhozni, az viszont nem fedezné az újranyitás költségeit. Nem tudom, így van-e, nem-e, én ezt hallottam.
/Plakát Pécsről/ /Valamikor ilyeneket lehetett látni minden bányavárosban/
Lehet hogy hülye vagyok, de óriási pazarlásnak tartom egy milliárdokért megépített bányát és a hozzá tartozó infrastruktúrát milliárdokért megsemmisíteni amikor még van benne mit termelni.
Ezeket a kincseket láttam ma Székesfehérváron,egy fémátvevő telepen.
