Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal......Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.
- Kincs voltam, el-nem-múló, fényes ékszer,
de szárnyra keltem, élni, csélcsap ésszel.
Bolond is vagy, ha hírrel megelégszel.
Csókolni itten nem lehet elégszer.
Őrjöngj, röpülj, s örülj, ha lázban égsz el.
...bár az volnék, Arozika...bár varázsolhatnék lélekfeloldozásokat, simító pillanatképek fonalából szőném a zubogó gondolatok megpihentető vánkosát...
Szeretném, nem is, tudom, hogy szép napod lesz, mert az ég vörös fénye mindenen túli színekkel ébred, tudom, hamarosan eljut Hozzád is, hogy megsimogassa a gondolataidat...
A remény annak tudása, hogy a rossz, amelyet magunkban hordozunk véges, és hogy lelkünknek legkisebb odafordulása a jóhoz – ha csak egy percig tartana is – rombol valamit a rosszon...
Ne kövess el erőszakot önmagadon, tiszteld magadban az érzelem ingadozásait, mert ők a te életed és természeted részei, egy náladnál bölcsebb alkotó teremtette meg őket. Ne bízd magad sem az ösztöneidre, sem az akaratodra: az ösztön szirén, az akarat zsarnok. Ne légy indulataid, se pillanatnyi benyomásaid rabja, netán egy divatos vagy koholt elv rabszolgája. Légy fogékony minden új iránt, amit az élet belülről vagy kívülről kínál: fogadd kitárt szívvel a váratlant, és becsüld a bevált régit. Tarts rendet az életedben, s ha így teszel, az új és a régi egymásba illeszkedik. Természeted szellemedhez emelkedjen, szellemed pedig természeteddé váljon.
Töltsünk el egy napot tudatos megfontoltsággal, és ne engedjük, hogy az utunkba hulló egyetlen dióhéj, egyetlen pókháló letérítsen bennünket pályánkról. Keljünk korán és gyorsan, reggelizzünk lassan és nyugodtan; örüljünk, ha jön-megy a társaság, hadd csendüljenek a csengők és sikoltozzanak a gyermekek - határozzuk el, hogy nem hagyjuk a napot elrontani. Ha a gépezet sípol, hadd sípolja rekedtre magát. Hisz az idő nem egyéb, mint patak, ahová horgászni járunk.
Tudod ...sokat segítettél ezekkel az idézetekkel, képekkel ...
a gondolataim ....radíroztál ....csodálatos vagy Tükör!
Ne jegyezzük az időt, csak jótéteményeit; figyeljünk csak a mosolyokra és ügyet se vessünk a sors összevont szemöldökére; fénylő és gyengéd pillanatokból szőjük meg életünk szövetét; forduljunk mindig a dolgok naposabbik oldala felé, és engedjük, hogy a többi érintetlenül hagyja képzeletünket, figyelemre sem méltatva, avagy végképp elfeledve őket.
Éld át, amit magadban érzel. Ezzel te is több leszel, hiszen a megélt érzelmeiddel csak fejlődsz.
Ara Rauch
Csak az sebezhető, akinek van szíve.
