Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Olvastam egy századeleji Aquila-t, abban volt egy cikk, hogy hogyan "kell" irtani az éjszakázóhelyre behúzó ragadozókat. Nem gyenge terítékadatok voltak benne... Amúgy egy csomó fajért még most is jár lőszer (borz, nyestkutya, aranysakál)
Kissé visszakanyarodva a karvaly témához. Ebben a pdf-ben van pár konkrét adat is. 1999 és 2005 között pl növekedett a balkáni gerle, kék cinege, széncinege, mezei veréb, erdei pinty, kenderike állománya. Ez gyökeres ellentétben van azzal, hogy a faj miatt fogynak a kis madarak. Persze vannak csökkenő számú fajok is, azok is benne vannak. Ezzel én befejeztem a témát.
Ahogy elnézem a monitoring adatokat, sajnos nálunk, a Gerecse lábánál az egyik legnagyobb a fészkelő párok száma. Itt egy érdekes cikk:http://www.erdelyinimrod.ro/old/nim/01-3/c1.htm
Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Hovatovább a solymászokkal sincs bajom, szép ősi mesterségnek tartom, amit mindenképpen meg kell őrizni. Régen sem miattuk ritkultak meg a ragacsok, sokkal inkább betett nekik a DDT és társai...
Én sem vagyon szakember, sőt nagyon is távol állok tőle, azonban nem tagadom, rajongok a ragadozókért. (Meg persze a többi fajért is, de amikor vadászó madarat látok, azért mégiscsak a hátul nyargalónak szurkolok) A karvaly is csak egy madár. Igaz kis madarakat eszik, de nem is tehet mást, ez adatott meg neki, ha nem fog magának, akkor éhen hal. Nem értek azzal egyet, hogy a sok karvaly miatt a kis madarak száma megcsappanna. Százezer meg százezer évig jól megvoltak, nem borult fel az egyensúly, szerintem most sincs ez másképp. Az esetleges elpusztulásért felelőssé tenni egy fajt szerintem nem helyes. A karvalyon kívül van még bőven elegendő ellenségük. Csak ami hirtelen eszembe jut: betegségek, macska, nyest, nyuszt, mókus, a földön fészkelők esetében a sün, stb, stb. Most akkor a sünöket is irtani kellene, mert megeszi a tojásokat? A kis termetű madarak költenek egy évben 2-3x így simán kompenzálják a veszteségeket. Igaz, ha elpusztulnak a szülők, akkor odavesz a fészekalj is. De ez oda-vissza működik. Ha nincs elég kismadár, akkor odavesznek a ragadozó fiókák is.
Mutatok két adatot: Karvaly 1.000-2.000pár, széncinege: 1.050.000-1.350.000 pár hogy bírná ez a kétezer madár érdemben befolyásolni majd a másfél milliós állományt. Ami ráadásul évi 2x 8-10 fiókát röptet. Brehm apót meg ebben a témában idekeverni szerintem nem helyes. Nagyon szeretem a művét lapozgatni, sok dolog máig megállja a helyét, azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy akkor íródott, amikor még puskával madarásztak, és minden ami ragadozó volt az egyben az irtandók listáján is szerepelt.
Még csak annyi -és őszinte elnézést motav-tól, madarbarat-tól és a többiektől a kissé OFF téma miatt-, hogy a felvetett dilemmára ez szerintem nem válasz! Ilyen letorkoló és támadó típusú válaszok szoktak elhangzani a parlamentben is, mikor valaki egy viszonylag rendhagyó, vagy kínos kérdést feltesz. Ekkor ugye nem hogy a témakörre nincs válasz, de azonnal visszapasszolják lejárató hangnemben a kérdezőhöz, hogy hogy jön Ő ahhoz...és egyáltalán... meg vajon milyen hátsó érdeke lehet abban, hogy ő ezt felhozta!?
...Hát könyörgöm, én nem vagyok szakember, csak a madarakért kórosan elhivatott laikus, több mint 40-éve járom-ismerem a természetet s ha felmerült egy esetleg szakmába vágó dilemmás kérdés, nem lehetett volna egy kicsit leereszkedni az én szintemre, és magára a kérdésre valamilyen választ adni, hogy esetleg új megvilágításba kerüljön a dolog? Hátha megérteném!? :-/
No éppen ez az! Brehm apó ideje óta karvaly őlordsága stílusán és a többi madárhoz, meg a faunához viszonyított helyzetében mi változott meg annyira, hogy ilyen mértékben védelem alá kellett helyezni? Én szerintem a csökkenő kisebb és védett madarak álományához viszonyítottan még roszabb a helyzet mint akkoriban!
Nem tudok olyan napról, itt a városban sem, hogy legalább egy-két karvalyt ne lássak, vidéken ugyan az a helyzet! Őt szerintem teljesen más mércével kellett volna mérni, mert ebben az esetben nem működik -az esetleg csökkenö példányszáma miatti(?)- egyenes aránypár, ami a többi ragadozóra esetleg igaz. Tehát továbbra sem értem, hogy mi lehetett az a fotos ok, amivel az Ő érdekében gyakorlatilag halálos ítéletet mondtak ki több 100 ezer kisebb védet madárra???
Ez eléggé torokszorító!!! Minden szubjektív érzemi alapot félretéve szerintem fontolóra kéne venni a ME-nél védelmi státusza újra vizsgálását, hisz akkor teljesen egyértelmű a faj szabályozatlansága.../a képek csodásak, másik topikban is azok voltak. :) /
Nem beszélve arról a rengeteg fiókáról, ami éhenpusztul, ha a figyelmetlen szülőket elkapja. Ez már régen nem természetes szelekció. Az óvatos, túlképzett madarat is megfogja, legutóbb a lábam mellől vitte el a gilisztával tele csőrű, etető feketerigót.
Semmi, nincs ellensége! Nálam rendszeresen költ. Ez a fészekalj 5 fióka, amíg felnevelik őket napi 10-15 kisebb énekesmadár áldozatul esik a családnak. Az egy hónap alatt 300-450 cinke, rigó, stb. A mi völgyünkben őszre elnéptelenedik a környék, alig marad kismadár. Pedig azok is "védettek" !
Azon töprengek, hogy tulajdonképp a karvalynak mi lehetne itt a városokban a természetes ellensége! Héja, nagyobb sólymok, méretesebb baglyok csak nagyon elvétve.. a nagyobb fajsulyú fészekrablók (mókus, dolmányos..) sem igen merészkednek a fészkük közelébe! Amíg talál magának könnyű prédát az utolsó szál madárig, gyakorlatilag "nyakló nélkül" túlszaporodhat...........?
Elgondolkodva az eseten szóbajöhet a vegyszerezett fákról szedett rovar, de nálam is volt hasonló fészekalj pusztulás, noha a környékünkön nem permetez senki, pláne peszticiddel. Viszont az etetéssel elfoglalt szülők sokat mozognak, könnyű zsákmány a karvalynak, akiknél szintén mostanában kelnek a fiókák. Felénk ez volt az ok, kivétel nélkül.
Somorú eset, főleg, ha az ember a saját kertjében szembesűl ezzel. :(
Tavaly a mi kertün szélén is találtam két kisrigót kimúlva! Látszólag azon sem voltak mechanikai külsérelmi nyomok, pedig alaposan kőrbevizsgáltam őket. Nekem az a gyanúm, hogy a candida (ez az alattomos gombafertőzés) olykor a szabadban is pusztít, mert az urbanizált környezetben a madarak is fokozottabban ki vannak téve e fertőzésnek. Azért gyanítom, mert pár éve egy teljesen legyengült zőldike, majd egy tövisszúró gébics fiókát hoztam vissza a halál torkából, s mindkét madárnak candida elleni szert a nistatin-t (meg mindenféle vitamint) adagoltam, s a megerősödés és önnálósodást követően el is reptettem Őket! :)
A cinegékre visszatérve lehet, hogy nem pusztultak el a szülők, csak látva a család pusztulását új költésbe fogtak, csak máshol.
Rendkivül sajnálom a történteket, mennyi kedves pillanat és vele együtt egy cinke család ment veszendőbe. Sokszor olvashattuk a természetben keményen meg kell küzdeni az életben maradásért...hát ez tényleg így van !
Valószinűleg a szülőpárt érte tragédia, hiszen ha csak egyik is megmarad, egy darabig megpróbálta volna nevelni őket. ( A 6 kikelt fióka azt látszik igazolni, hogy életerejükkel nem lehetett próbléma. )
Szerintem fertőtlenitsd ki az odút és tedd vissza a helyére, hátha a természet kárpótlást nyújt. Együttérző üdvözlettel.
Sajnos a balsejtelmem beigazolódott. A széncinke vasárnap nem mutatkozott. Hétfőn is hiába lestem. Vagyis kedden már minden kockázat nélkül szedtem le az odút.
Az első, ami szembetünt egy jó fél méteres lószőr. Úgy 5-10 cm kilógott az odú nyílásán. Lent a mélyben szintén állati szőrökkel volt beágyazva, s miután a fény alig bírt behatolni, egy légy szegte véglegesen a kedvemet.
Amint kivettem a félhomályban a potrohát, bizonyosság vált, hogy itt élő madárkát nem fogok találni.
Hat kis hulla potyogott ki a fészekből, meg egy tojás, melyben befulladt fióka mutatkozott. A kicsik korát úgy max. 2 naposra tippelem.
Végtelenül sajnálom.
Nem tudok rájönni, mi történt. Lehet, hogy a szülőket macska tette el láb alól?
Vagy valamilyen betegség végzett a fészekaljjal?
A befulladt fióka felveti a szalmonellózis gyanúját...
De hát bizonyosságot nem lelek.
És most igazán nem tudom, mit kellene tennem.
Az odú alján állati szőrökkel volt beágyazva, de a fény egy légyre vetült, ami bizonyossá tette a szörnyű valóságot
6 kicsi pusztult el, és 1 befulladt tojás tette még csúfabbá a képet
F. Zoltánnak üzenem, hogy Tibor tényleg nem feledkezett el ígéretéről, és hosszas vajúdás után megszületett a lexikonnak mondjuk tűrhető, kibővített változata, és azt a mai napon megbízása alapján minden lustaságom ellenére címére ma postáztam.
Most már csak érjen is oda pár napon belül, amit szívből remélek is.
Természetesen ez az üzenet mindenki másnak is szól, aki szeretne kapni
Madárbarát-lexikont.
Ami azt a "cinke méretű madárkát (olyan semmilyen szürkés színű, a hangja mint ha tücsök ciripelés lenne)" illeti, bizonyára fel fogja ismerni a lexikon Hazai madarak I. tábláján. S hadd hencegjek! Két kattintással a hangját is le fogja tudni ellenőrizni!!!
Hát, ha ciripel, akkor nagy valószínűséggel tücsökmadár - bár azok inkább barnásak.
Köszönöm szépen. Tényleg nagy öröm - bár itt azt gondolom nem főként a jóság, hanem sokkal inkább a türelem termet fészekaljat.
Sajnos az elavultnak számító, hajdan irigyelt Minoltámhoz van csak teleobjektívem, ahhoz meg film nincs. A digitálissal meg nagyon közel kellene menni, de nem akarom zavarni őket...
Gondolom, ha a kicsik előmerészkednek, akkor lesz alkalmam fotó bizonyítékkal szolgálni - de ezt nem tartom olyan életbevágóan fontosnak.
0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0-0
Viszont!
Kaptam egy régi madarász cimborámtól néhány képet, talán már láttátok ti is, hiszen bejárja a világot, ha nem akkor ti is ugyanúgy meghatódtok, mint a mi családunk hölgyei.
A sztori a követező:
Él egy hölgy a luisianai (Észak-New Orleans) Pine városkában egy hölgy. Kertes házuk udvarán már évek óta vendégek a kolibrik, főként a szeptemberi vonulásuk idején.
A hölgy Abigél Alfano tudva, hogy a törékeny kis madaraknak szüksége van energiára, elkezdte cukros cízzel etetni a kis madárkákat.
Azok hamarosan ismerősükként elfogadták a hölgyet, s amint megjelent a kis piros etetőedénnyel, minden félelmet mellőzve hozzá repültek.
Egy idő után a kezére szállva fogadják el a felkínált táplálékot.
Abigail Alfano a luizianai Pine városban cukros vízzel kedves a vonuló kolibriknek
A férje megörökítette a rendhagyó etetést, feltette a képet a netre, s egy élelmes férfi ellopta a fotókat, s azokat sajátjaként feltüntetve benevezett valami kisebb fotókiállításra, s nyert is.
3 év múlva derült fény a csalafintaságra, s hogy a dolog egyértelművé váljék. Abigél Alfano férje csinált olyan fotókat is, amelyeken a jóságos kéz tulajdonosa is felismerhető.
Aki most látja ezeket itt először, az majd ugyanúgy meglepődik, mint jómagam.
Kedves Tibor! A Párom és Én is nagy madár rajongók vagyunk! Sokat fényképezzük is őket, ha hagyják. Ma egy kisvárosban lakunk, de fákkal sűrűn beültetett, nyugis részen. Télen etetjük, bámuljuk őket. Van egy cinke méretű madárka, olyan semmilyen szürkés színű, a hangja mint ha tücsök ciripelés lenne. Szeretném megtudni, hogy milyen madár. Ha tudsz légyszíves segíts. Köszönöm! Légyszíves nekem is küld el e lexikont! Köszönöm: Kata Ja, és a Keresztpapámék a város belvárosában laknak, nyitott lépcsőházas házban, és egy kerti rozsdafarkú pár, fészket rakott a gangon, a régi fecskefészekben. Sajnos fecskét nem nagyon látni!!!!!
A fák fiatalító visszavágása bevett gyakorlat, amikor is a beteg, korhadó ágaktól megszabadítják a fát. Ennek városi parkokban balesetmegelőzési rendeltetése is van.
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a művelet következtében amúgy odúkészítésre alkalmas farészket is eltávolítanak a fákról. 2005-ben egy városligeti sétánkon ezt magam is tapasztaltam, s nem tudtam ellenállni a kísértésnek: egy jó 80 cm hosszú, cc. 15 cm átmérőjű vastag ágat elcipeltem a parkolóig és beraktam a csomagtartóba, hogy majd csinálok a csinos kis korhadás által felkínált lehetőséget felhasználva odút.
Nem kellett vele sokat bajlódni, két fűrészelés, a tető és egy kis fenékdeszka felszögelés, s már-már kész is lett volna, ha nincs rajta egy hasadás...
persze számoltam ezzel, és eszembe jutott néhai Ballagó Emánuel vagy tán Maklári Csaba barátom ötlete, aki a fészkek réseit - hogy ott ne találjanak búvóhelyre az élősködők (pl. madártetű) -, a lapok összeillesztés előtt fugaszillel való bekenésével tüntette el.
Nekem is volt ebből a korszerű anyagból egy fél tubusnyi (maradt az ablakszigetelésből), s gondoltam, hogy ezzel prímán betapasztom a réseket. Sőt, miután az odú rését is nagynak találtam, azon is szobrászkodtam valami.
A szigetelőanyag annak rendje, módja szerint megszilárdult, s én abban a reményben raktam ki az odut, hogy akkor most már majd nem
kell irigykednem a szomszéd Gáborra. (Náluk zsinórban költ a kerti rozsdafarkú.)
Volt egy-egy érdeklődő, aztán elszállt a nyár és én kezdtem azt hinni, hogy az általam készített odú nem lett valami profi.
Nem mert a következő évben is üresen lógott a fenyőfa 2,5-3 méteres magasságában. Ahányszor csak láttam lógó orral gondoltam arra, hogy tán jobb volna, ha vennék egy költőalkalmatosságot.
Aztán mégis csináltam egy másik odút, majd Peti unokám is meglepett egy sajátkészítésű alkalmatossággal és az idén a kicsiny kertünkben ilyenformán 3 odú várt lakókra.
Őszintén szólva ennek ellenére sem volt már olyan horribilis bizodalmam, éppen ezért most nagy-negy örömmel számolok be arról: a 4 éves türelmes várakozás meghozta eredményét, egy nagyon hetyke széncinke uraság meghóditott és széncinke hölgyet, s én lázas izgalommal várom, hogy halljam a kis jövevények élelemért kunyeráló zsivalyát.
És akkor rögtön kihaszálom az alkalmat, hogy meghívjalak benneteket egy mozira!
Volt 5-6 régi-régi filmélményem (Hamlet Laurence Olivierrel, Pillantás a hídról, Vizsgálat egy minden gyanu felett álló polgár ügyében, A vihar kapujában, Méhkirálynő, Algíri csata), amelyeket most 30-40-50 év elteltével szerettem volna újra felidézni.
Hál'Istennek mindnek sikerült nyomára bukkanni. Merthogy a napokban kaptam az értesítést, hogy az utolsó is "horogra" akadt. Ez a japán Kihachi Okamoto filmje, pacifista szatírája, az Emberi torpedó.
1968-ban készült, nem sokkal az után nálunk is bemutatták, s hogy valóban nagy hatással volt rám, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jó 5 éve kitartóan keresem, minden követ megmozgattam, most abban a kivételezett helyzetbe vagyok, hogy direkten az én kedvemért vette fel programjába az Örökmozgó. Egyszer, május 23-án, vasárnap fogják vetíteni, 18:30-as kezdéssel, és én tettem a kapcsolatomnak egy komoly igéretet, hogy viszem a barátaimat is.
Hogy ne húzzam tovább: tisztelettel meghívlak pároddal együtt az előadásra, amely egyúttal lehet egy felismerési gyakorlat is, ami már igazán aktuális volna!
Kérem szépen, legyetek a vendégeim! És remélem, nem fogjátok megbánni, noha a mű nem egy mai értelemben vett közönségfilm, viszont a filmművészet egy meg nem kerülhető alkotása.
Kérek szépen egy hiteles visszajelzést, mert a jegyeket előre szeretném számotokra is megváltani!
Az odú alján állati szőrökkel volt beágyazva, de a fény egy légyre vetült, ami bizonyossá tette a szörnyű valóságot
Abigail Alfano a luizianai Pine városban cukros vízzel kedves a vonuló kolibriknek
