A telefonhívásod után elég nagy káosz volt, így segítettem a főrendezőnek a nevezés lebonyolításában és mire Kelenföldre értünk, már megfeledkeztem róla, hogy kimenjek az ajtóba. Mikor megállt a vonat, már eszembe jutott, hogy ki kéne menni, de addigra elkezdettek befelé áramlani az utasok és velük szemben nem sikerült kihatolnom. Kopogtam az ablakon, amikor láttam, hogy rohangálsz fel- s alá, de sajnos ez úgy látszik, nem volt hallható.
De véleményem szerint tekintsük úgy, hogy a múlt hétvégi MB céljában adott kajajegy volt a szülinapi ajándékod! :)
Na szóval. Több mint kilenc év (2003. március 15-én volt az első), száz teljesítménytúra, egy baleset, öt műtét, 1943 km (nem sok hiányzik Magyarország össz-határkerületéhez), összes szintemelkedés 49 173 méter. Megismertem az országot úgy, ahogy korábban nem - és úgy, ahogy jó lenne, ha még többen ismernék, mert a gyakran hivatkozott magyarság itt (is) kezdődik -, találkoztam rengeteg kedves túratárssal, készítettem rengeteg fotót (de sokkal több van az agyamban), láttam sok szépséget (és sajnos láttam olyat is, ami nem az...), elmentem tán a felére azoknak a hazai helyeknek, ahova menni szerettem volna, napoztam, megáztam, bandukoltam, futottam, gombásztam, málnáztam, szamócáztam, szedreztem, és nem szeretném száznál befejezni :). Remélem, lesz még sok.
Külön köszönet ifj. Hardy Gézának, Kricsfalusy Mihálynak, Baranyai Ágnesnek és a Baleseti munkatársainak, akik rengeteg munkával "összeszereltek." Nélkülük nem folytatódott volna a sor 66 után.
És a PMP 20 (Gödöllő) lett a (100.). Ragyogó idő (a kedvenceim közé nem tartozó Gödöllői-dombság "kitett magáért"), csendes, nem tömegtúra, korrekt szervezés és végre egy könnyű hazajutás az Örsre, még az aluljáró sem acsargott szembe :D
Először is köszönet a rendezőknek, és boldog születésnapot az ünnepeltnek! :)
A héten belekerült a cipőmbe a talpbetét, így már nem tapadt a gyári betét a zoknimhoz. Viszont a túra vége fele azt vettem észre, hogy a cipő nyaki részénél elkezd dörzsölődni a sarkam feletti rész. Picit aggódok, hogy hogyan fog menni így a Gerecse 50, mert nem tudok 1 hét alatt új tornacsukát venni + bejáratni. Talán ragtapasz segíthet?
Reggel 6-kor keltem, reggeliztem, kávéztam, majd egy kicsit tévéztem. Indulás előtt bekentem a lábaimat lóbalzsammal.
8:41-es vonattal indultam Tatabányáról Szárligetre. 8:50 körül be is ért a vonat, mehettünk is a rajthoz. Nevezés után ameddig álltam az asztal mellett, odajött hozzám egy aranyos vizsla, meg is simogattam. :)
9:25-kor indultam, a falu végén a kék jelzést és egy turistacsoportot követtem. Nemsokára lehagytam őket és jött a műút, ezután az autópálya-aluljáró, ahol jókat nevettem a kinizsis firkákon. Nagyegyháza végig műutas táv volt, majd a falut elhagyva megpróbáltam egy csoport mögé kerülni, és felvenni a tempójukat. Amikor megálltam vizet inni, azt vettem észre, hogy egyedül vagyok, ilyen még nem fordult velem az erdőben, így elkezdtem gyorsabbra venni a tempót. Jött a Lófingató-hegy, ami nem volt annyira genyó.
A Lófingatón gyorsan pecsételtek, kaptam egy dianás cukrot, amit meg is ettem egyből, és indultam tovább. Előttem 2 túrázó ment, akik olyan tempóban mentek, ami nekem ideálisnak tűnt. Viszont egy idő után közbeszólt a természet, így lemaradtam. Előttem senki, hátranézve se senki. Pár száz méter múlva utolértem őket, de a geodéziai torony után mégis megelőztem őket. Előttem még mentek páran, őket egy lejtős részen hagytam ott. Előrenézve nem látszott már senki, akiket meg megelőztem, szépen lassan eltávolodtam tőlük. Egyedül bolyongtam az erdőben, ez volt az első ilyen alkalom, de élveztem, elmerültem a gondolataimban. Néha hátranéztem, olykor-olykor még látszottak a többiek.
Ezután egy frissítő pont jött, ahol egy csokit kaptam, és egyből fordultam is egy szántóföld fele. Balra nézve látható volt a bicskei Spar-központ. Jobbra egy bánya tűnt fel.
Lassan elérkeztem az óbarki kertövezetbe. Ekkor láttam meg a Barki sziklákat, mondtam is magamban, hogy atyagatya, ez húzós lesz. :) A túrabot kollégával könnyen felkaptattam az emelkedőre. Itt matricát kellett ragasztani az itinerbe. Jött a lejtő, amilyen mélyet még nem láttam, picit tartottam is tőle, hogy ott hagyom a fogamat. :)
Autópálya-aluljáró, majd Óbarok következett.
A pecsételés egy kocsmahelyiségben történt. Ettem egy zsíroskenyeret hagymával, majd azon gondolkoztam, hogy igyak e egy sört. :) Ittam, és még egy kávét is kértem, ami később jól jött.
10 perc ülés után továbbmentem, a faluszéli utcából hátranéztem, egy turistát láttam, kb 400 méterre, de ahogy haladtam az erdőbe, egyre jobban került ki a látótávolságból. Az 1-es út keresztezése előtt éreztem igazán, hogy megütött a feketeleves, így hát megfogtam a hátizsákom pántjait, a túrabotot a hónaljamhoz szorítottam, és elkezdtem futni. Át az 1-esen, fel a vasúti felüljárón, és csak tovább, tovább. Egészen Újbarokig, sőt a főutcát is lekocogtam.
Ekkor utolértem egy csoportot, majd egy domb tetejéről is lefutottam. Ekkor történt meg, hogy egy jelzést nem vettem észre, és balra kanyarodtam. Egyből észrevettem, hogy itt gebasz lesz, így visszafordulam, és meglett a jelzés. :) A szári kálvária következett.
A kálvária dombja nem volt nehéz, itt megtörtént a matricázás és egyből következett Szár.
A pecsételőhelyen egyből beváltottam az italkupont, és megittam egy kólát. Nem ülltem le, nem akartam, hogy elmacskásodjanak a lábaim. :)
Innentől kezdve megint magányban töltöttem az utat. Megint kereszteztem az 1-es utat, és elkezdtem megközelíteni a Zuppa-tetőt. Ekkor kezdett picit zavaró lenni ez az egyedüllét. Mi van ha eltévedek? Itt kezdett el genyózni a cipőm sarka, szídtam is hangosan. És végül jött a várvavárt kék háromszög.
Zuppa-tetőn végre megint embereket láttam, egy csoport épp ekkor indult tovább. Én picit pihentem, ettem 2 db téli fagyit, és vizet ittam.
Jött a lejtő, és itt éreztem, hogy a cipőnek hála egy vízhólyag társaságában megyek haza.
Szárligeten bevártam pár túrázót és jöhetett az utolsó emelkedő, a Hosszú-hegy. Itt már kétszer meg kellett állnom szusszanni + cipőt igazítani.
Matricaragasztás, és folytattam az utamat a falu fele. A lejtőt még meg is futottam. Szárligetre érkezve már csak a vasútállomás volt hátra.
Cél:
Körülbelül 16:00-ra értem be. Kaptam oklevelet, kitűzőt és gratulációt. :) Amíg ülltem, megláttam valakit Pink Floyd-os pólóban, kedvenc zenekarom. :) 10 perc múlva jött a vonat, és avval hazamentem.
Kimentem Kelenföldre Bubut köszönteni. Készültem is tálcán kínált finom falattal, kedves szóval, csengettyűvel... Ez az újfajta nem a hagyományos külön álló kocsikból álló vonat megtréfált. Még látni sem láttam. Kárpótlásul gonoszkodtam, megbocsáthatatlan dologra szántam magam. Megettem az ajándákát, egy egész szem szaloncukrot. :-)
No, most értem haza a Bubu túra szalagozásáról és a maradék dolgok beszerzéséről.
Elnézést, hogy a sok levélre csak most tudtam válaszolni, de egész nap az erdőt jártuk. Mondhatom, csudaszép!!! Most nyílik, virágzik minden, olyan mint egy mesekönyv. :) Az útvonal tesztelődött a szalagozók által és nagyon tetszetősnek bizonyult. :) Látom, András már tett fel néhány képet. Hát, igen...lesz ott minden. ;)
Ritának köszönöm a szolgálati közleményt!
Szerintem 50 körül leszünk a vonaton. Ma reggel negyed órával előbb tolták be a vonatot és rögtön mindenki megtámadta. Ezért kértem Ritát erre a megoldásra. Ha egy csoportban várjuk (egyébként 5-ös vágány), akkor Mi leszünk a helybitorlók. :)
Aki esőt emleget annak is megcibálom a fülét, nem csak Bubunak!!! ;) :)
Bocsánat, megyek intézni tovább a dolgokat.
Én már fél 8-kor kinn leszek a pályaudvaron. Akik kérték, azok számára megveszem a jegyet.
Bár nem tudom, Csilla mennyi emberre készül, de a túrázókon kívül valószínűleg nem lesznek sokan a vonaton, tekintve, hogy munkanap. Ilyenkor inkább Budapest felé utaznak reggel az emberek dolgozni és délután vissza.
Egyébként a fejpályaudvarokról induló vonatokon jellemzően épp a vége szokott jobban megtelni induláskor, a legelső részben pedig általában a vasutasok utaznak.
Véelményem szerint, nem fog működni az előrendelés, mert ezt a fórumot kevesen olvassák az indulók számához képest. A létszámra viszont utalhat előző etapon indulók száma. Valamiért azt gondolom, hogy a korábbi busz lesz igazán túlterhelve, mivel sokan nem fogják tudni, hogy 8:30 a zárszó, és a korábbi buszon fognak rágódni.
Aki a Déliből a 8:21-es vonattal tervezi az utazást, jó lenne, ha már a vonatindulás előtt olyan 15-20 perccel ott lenne, mert foglalt hely nincs a vonaton. Így a csoport már felszállás előtt megalakulhatna, majd kollektív foglalhatna összefüggő helyszigeteket... vagy valami hasonló.
A rendezőség ezügyben megteszi a lépéseket perceken belül.
Egyebekben valóban úgy igaz, ahogy írtad, kötelezettség nélkül csak az utasnak kell fizetni és csak a menetjegy árát.
Az elővételt viszont fontosnak tartom, hogy tényleg mielőbb kiderüljön, szükség van-e a mentesítő járatra abban az időben és viszonylatban. Azért is adtam meg a telefonszámot.
