Keresés

Malena :)
szerintem - nem mondom, hogy szerencséd van, mert ezt nem szeretem, ha hangoztatják - de nem mindenki képes arra, amit Te véghez vittél.
Én is dolgozom a két pasi mellett, igaz messze nem annyit, mint Te. Viszem a cégünk gazdasági ügyeit, ahogy a terhesség előtt is, de ez napi 1-2 óránál nem több elfoglaltság.
Egyetértek azzal, hogy kell már is a büfi-kajcsi-pelus mellé, mert abba bele lehet zakkanni idővel.

Karrier... klasszikus értelemben nem biztos, hogy valaha is lesz karrierem, de úgy gondolom, ha ketten a párommal felépítünk egy céget, ami eltart minket, és sikeres, akkor ha ez nem is a karrier csúcsa, de sikerként mindenképp elkönyvelhető.

A helyzet az, hogy tapasztalatból tudom, hogy a 2 gyerek melletti munka nem összehasnlítható a 4 gyerek mellettivel. Nekem volt karrierem, saját könyvelőirodám, jól ment, szívesen csináltam. És nehéz döntéssel, de feladtam a 4 gyerek miatt. Egyszerűen választanom kellett. Tudom, hogy neked nehezebb a  helyzeted, jobban szükséged is van a karrierre. De én nem bántam meg, jó volt 2 évig itthon babázni, csak rájuk figyelni, munka nélkül ( a 2 nagy mellett én folyamatosan dolgoztam ). Most jó lesz kicsit dolgozni, mert nem elég a pelus-böfi, stb. De a karrier már nem hiányzik. Úgy érzem most teljes az életem, a nagy része a gyerekekről szól, a munka lesz a kikapcsolódás.

Érzelmileg elférne nálunk is a negyedik, de a racionális akadályokat is figyelembe kell venni, mert ennek a 3nak felelősséggel tartozunk. Ha jól belegondolok az én terveimben a 2 vagy a 4 gyerek szerepelt:-) Az utóbbi úgy, hogy kettő + kettő később. Most a három elég. Van másik három gyerekes barátnőm, aki amúgy rém közvetlen lány. Ha vele elmegyünk pár órára dumálni, akkor biztosan akad olyan helyzet, amikor nem mulasztja el közölni, kettőnknek van hat gyereke. Aztán lehet találgatni, hogy kinek hány:-DDD

 

Nálunk az autó 307SW. Ebbe is belefér még két ülés. Ma pont elhozom hozzánk a másik barátnőm fiát is az oviból (zso70 szerintem te ismered is őket;-)). Ezt duplán élvezem.

 

Megdöbbent tekintetből a legaranyosabb az volt, amikor mentem haza a 3 gyerekkel az oviból, battyogtunk, és a lányzó sorolta, hogy ki hogy következik sorban életkor szerint, de ebbe belevette a barátnőm három gyerekét is. Az utcán szembejövő ezt hallhatta meg, rendesen kerekedtek a szemei:-)))))

 

Nálunk a szervezés most még viszonylag egyszerű volt, ez lesz az első év, amikor az ovi utáni programok már eltérőek lesznek náluk. Aztán jövőre nálunk is elkezdődik az iskola. És ha a kisebb nem ugyanoda fog járni, akkor külön élvezet lesz a kétféle iskola, és az ovi a kicsinek. Jön majd nálunk is a filofax.

 

(Zso: te tudsz valamit a közeli sulikról, hogy melyik jó? A Homoktövis nem érdekel, mert a rajz és az ének nem gyere be)

Nem vagy :) De szerintem nagyon kevés olyan szakma van (és még kevesebb olyan munkahely), ahol ezt meg lehet tenni. Pl. én sem tudom, mihez kezdek, ha lejár a GYES és nem akarom a gyereket napi 12 órára idegenre bízni. (Már ha egyáltalán kapok valamilyen állást kisgyerekes nőként.) Szóval ebből a szempontból te nagyon kivételes és irigylésre méltó helyzetben vagy ám!

Na, de ez elég OFF, úgyhogy befejeztem. Különben is nekem még csak 1,5 gyerekem van :) De 3-at szeretnék én is.

nem, csak a hét bármelyik napján, amennyit kell... :-) elvileg 20 órát egy héten, de hol több, hol kevesebb. és igen, dolgoztam nem heti 5, hanem inkább 6 nap 12+ órát. mégsem vagyok ilyen. mert ilyen nincs, a világ nem fekete-fehér.

 

amiről én beszélek, az nem a "dolgozom kicsit a gyerek mellett", hanem a karrier. (ami az én szememben nem szitokszó.) vagyis a sikeres, szakmailag megbecsült munka. én azt szeretem. telhetetlen vagyok? :-)

Szoval, a tejcsi-pelus-büfi-rulez igy onmagaban nekem sem jon be, szuksegem van vmi plusszra, ami csak az enyem, csak en csinalom, kicsit feldob, DE , jomagam nem oly regota dolgozom, 9 honapja, megis rettenetesen belefaradtam.

Leginkabb az allando hajtas, rohanas miatt, nincs idom-nk semmire, napi rutinnal  megy a dolog.

Szoval, az idealis - legalabbis szamomra - a 4 ora munka lenne, akkor ugy gondolom lenne idom kicsit megpihenni - nem a feldelutant ataludni :)) -, a normalis fozesre,haztartasra, s nem utolso sorban a gyerekekre... valszeg nem flejtenek el semmit. De ez odebb van, sajnos, mert a 4 ora munkat nem ugy fizetik meg, hogy kellene..

És 4 fiad van, 4 olyan kis izé, aki mind téged akar feleségül venni és folyton jön hogy "szeretlek, anya"?

Ez nagyon tetszett. Igen, nekem 4 ilyen kis izém van. Főleg Bencus a 4 éves ( lassan már 4,5 ) aki nagyon szerelmes belém. És imádom őket és semmi pénzért nem adnám egyiket sem, pedig nem könnyű. De ez olyan boldog nehézség. Látni kellett volna minket a Margit szigeten bringó hitózni. Nagyon tuti volt.

 

Malena:

nem arról van szó, hogy nem mehet együtt. De te sem a hét 5 napján dolgozol napi 12 órát. Én karrierista cica címszó alatt ezekre gondolok. Akik nem is akarnak gyereket, mert tönkre megy a mellük, meg mert kakilnak, sőt sírnak is. És csak pénzt kell rájuk költeni. Én is dolgozni fogok ősztől, de semmiképpen sem a család rovására.

érdekes, ez a 'karrierista cicák' mindig előjön. én a cicát ugyan nem vállalom :-), de nekem bizony kell mind a kettő. csinálom is. ugye nem azt akarjuk mondani, hogy tejcsi-pelus-böfi rulez, és az is tök jó, aki ebbe belepunnyad, aki meg nem ezt választja, az karrierista cica? mert eléggé ez jött le...

É

ami nekem tetszik manapság, az pont az, hogy nem kell választani! látok magamkorú, professzionális nőket, akik (persze ehhez kiváló férj kell) csinálják ezt is, azt is. ne röhögjetek, de olyan jobbfajta "amcsi filmes" családok, ahol úgy minden együtt van, mintha ez kezdene vonzóvá válni. (persze az amcsi film nem jó pl., mert ott anyuka otthon ül) na, de értitek nem?

Sziasztok!

 

Jó ez a topik!:-)

Nekem 3 gyerekem van, a kisfiam 3 éves, a lányaim 14,5 hónaposak. Mindig is 3 gyereket szerettünk volna, igaz a 3.-at kicsit később, nem is kicsit, jó pár évvel, de így alakult!:-) Szerencsére!!:-)

Iszonyú nehéz, nem tagadom soha, de nem cserélnék senkivel! Én is megkapom sokszor a szánalmas pillantásokat, főleg, h "Jézusom, szegény fiatalasszony" és tsai, de néha kezdem azt hinni, h többségben vannak a "csodáló" tekintetek! A legkedvesebb hozzászólásokat az idősebb néniktől kapom, ezek számomra tényleg szívet melengetőek!:-) Tény, h sokan meglepődnek, mert még csak most leszek 29 éves, h 3 gyerekem van! Főleg a karriesta cicák!:-))) De büszke vagyok baromira!

 

nagyon ritkán elgondolkodom, h nem lett volna-e jó, ha fordítva csinálunk mindent és előbb az alapok, aztán a család, de nem bánom, h fiatalon belevágtunk. Most a család mellett építgetjük az alapokat úgymond, ami nem is olyan könnyű ( lakás van, de majd házat szeretnénk, úgy 10 éven belül:-) ), de mindenünk megvan szerencsére. Így is lehet!:-)

 

A nagy most megy óviba, nem tudom, mi vár ránk. Az lesz gáz, ha érte kell menni valamiért, mondjuk még a beszoktatási időszak alatt, ha nem bírja, felcuccolni a másik 2 gyereket, stb. Nem sok segítségem van sajna, pedig lehetne.:-(( De sebaj!

Imádom nézni, ahogy egyre jobban eljátszogatnak egymással, ahogy figyelik egymást a játszón!:-)

 

Mi most veszünk majd Opel Astra Caravant, 2-3 éveset, 10 légzsákosat. A kombik és egyterűek jók, csak a pénztárca szabja meg, ki mit vesz és az igények. Nálunk még a Scénic futott, de francia autót nem szeretnénk. 3 ülés ezekbe tuti befér, ha a Skoda faviritunkba be tudtuk tenni hátra a 3-at, akkor a többiben nagy gáz nem lehet!:-)

 

 

Képzeld, a Zuram is rákattant a Zafirára - ne rötyögj, tudom, hányadik variáció ez már :)))) De most már érdeklődést is elindított, esetleg T. nem tud vmi jó kis ákciós Zafirát nekünk? Ha elküldenéd a telefonszámát, rácsörögnénk, ha szabad - szigorúan Zafira ügyben, sőt, nem is én, inkább a Zuram :)))

jól van.... :)
no, nem azért akartam ám írni :)

ikrek szerintem is jók :) különösen most már, hogy alszanak :D :D :D

na, azért más a sokadikat szülni 'öregen', mint az elsőt! én 38 voltam, amikor szültem őket, és bizony vidéken megkérdezték tőlem, hogy hol az anyukájuk... :-)))

 

azt viszont imádtam, amikor a kórházban a vizitelő doki kérdezte, na, és maga, anyuka, hogy van, a tengersok gyerekével? :-)))

 

ikreket nevelni a legjobb: mindig ott vannak egymásnak, és most már ölelgetik egymást, meg simogatják... őrületes egy látvány...

na, igen, en most 35 :))

 

az iker kerdes nalunk is felmerult, a pasim szeretett volna a 2. utan ikreket - ami ugye kis rasegitessel valszeg mukodott volna -, de szerencsere az elet maskent hozta, s igy nem 4, hanem "csak " 3 gyerekunk van.

 

Amikor meg csak 2 gyerekem volt, jokat derultem azon, hogy a 3 gyerekes anyukak filofaxal a kezukben rohangalnak, hogy pontosan mit hogyan..bevallom, olyan nagykepu dolognak tartottam, " ahh, ugyan mar, mit nem tud megjegyezni".....

telt mult az ido, ma mar en is hataridonaploval jarok... es igy nem feljtem el, hogy az aug.31.napos, s nem szerdan, hanem csutortokon kezdodik az isi :))))

bar, van, amiben ez sem segit, amikor azt hiszem, hogy valaki elvitte eddzesre, s kiderul, hogy megsem, s all szegenykem 2 oraja bombizve az iskola kapujaban. De errol mar irtam, egyaltalan nem vagyok buszke erre, sot tobb oran keresztul nema dramaba hajlottam, DE szvsz ilyen meg a legjobban szervezett csaladban is elofordul.

Nálam a 1,5 év korkülönbségnél is megkérdezik, hogy ikrek-e, pedig azért még látszik a méretbeli és értelmi különbség. 6-8 évesen biztosan nem lesz ennyire feltűnő, de 1,5 és 3 évnél még igen.

Bár a rózsaszin sapkában és blúzban lévő gyerekre is megkérdezték, hogy fiú-e. Amikor meg az egyik szomszédunk megkérdezte, hogy a kicsi fiú-e én meg válaszoltam, hogy ő is lány, azt mondta: nem baj. Mondom: már miért lenne baj? Erre ő: hát én is azt mondom! hogy nem baj! Majd a hamadik már fiú lesz!

érdekes, amiket írtatok.

ehhez a nagyis témához :) mi 3an vagyunk testvétek, az öcséim 22 ill. 12 évesek. Anyu 35 évesem szülte a kisebbik öcsémet. Én nem vettem észre, hogy ez gondot jelentene, vagy jelentett volna bármikor is.
35ig még van 10 évem :) abban belefér még a 2 gyerek min. :) :) :) :)

Egyébként a legnagyobb döbbenetet azzal tudom kiváltani, amikor az ikrekhez fűzik az okos megjegyzéseket:
- Ikrek?
- igen.
- de jó, akkor _legalább_ egyszerre letudtátok a gyerekkérdést.
- nem :) még szeretnénk testvér_ek_et!!! :)
no, és akkor jönnek at igazán döbbent arcok :)

Tényleg, ti nem úgy látjátok, hogy mintha egyre több családban lenne három gyerek? Vagy ez is olyan, mint amikor az ember terhesen folyton terhes nőket lát?

Nagyon sok olyan kisgyerekest látok, ahol anyukának már növöget a pocakja, a mi kerületünkben is egyre több kismamát látok.

 

Egyszer szálltam föl a buszra, felpakoltam a nagyot, emeltem utána a babakocsit, végre leülhettünk, erre a szemben ülö idős emberke megkérdezte, hogy: "na és maga mikor jut el oda, ahová én?" Néztem nagyot, mit akar ezzel mondani. "Kilenc lányom van."

Tok jo, orulok, hogy sokan vagyunk...:))))

 

Auto, nalunk a Zafira valt be, masik 3 gyerekes baratnomeknek is ez van,  jo, azert is, mert ha van egy 4.kolcson gyerek, akkor pikk es pakk atalakitunk, s maris elferunk, es a 2 hetes nyaralasra is total befertunk, babakocsistol, mindenestol, igaz, volt egy tetocsomagtarto.

 

Dalia, ez allat, ezzel a kerdessel meg nem talalkoztam.. nem is ertem, nalunk is miert van a fiu, lany parositas utan meg egy fiu... micsoda felelotlenseg.

 

Amikor a 3.at vartam - aki tervezett volt, de nem feltetlenul akkor :))-, akkor az altalanos kerdes " terveztetek?? " majd az egyik kedves ex-kollegam aratott a "kazalnyi gyerek" megjegyzesevel.

 

Azt tapasztaltam, hogy pl. munkahelyen valahogy nem tudjak kezelni azt, ha vkinek 3, esetleg tobb gyereke van, ié, pl nem tudjak megjegzeyni a neveket, mig a ketgzerekes kollegaket igen, ill. egyalatalan nem tudjak, hogy most hogyan is alljanak hozzam, sajnaljanak, vagy oruljenek, olyan felemas az egesz...

 

Nalunk is eleg nagy a korkulonbseg (10,4,2 ) eleg sajatsagos korosztalyi problemakkal. Nekem eleg nehez volt megelni azt is, hogy a legnagyobb iden 10eves lett.. jesszusom, ekkora gyerekem van!! pedig tudom, hogy nem vagyok egy mai csirke, s 20 evvel ezelott valszeg idosebb gyerekeim lettek volna, ebben a korban, de megis. Raadasul GIMNÁZISTA lesz a lelkem , s holnap megy golyatáborba.

Tényleg, 4 napra, 10 évesnek mennyi zsebpenzt kellene adni, ezzel mindig bajba vagyok, mert tul sokat nem szeretnek.

 

4.??? erzelmileg valszeg én is, de anyagilag, es amit Piglet irt, hogy ne nagyikent neveljem fel, ne legyen neki ciki, hogy az oviba nem tudjak eldonteni a tarsai, hogy a nagyi vagyok, vagy anya, emiatt nem.

néha ugy érzem a káosz a normál állapot nálunk...Viszont ha ide hoz valaki egy idöre hogy vigyázzunk a kölökre, hát akármilyen anyás a gyerek, akármennyire hisztis, stb....imád itt lenni a káoszba...Söt nálunk még a pici babák is megnyugodnak. A barátnöm egyszer annyira kimerült volt a picitöl, aki 4 honapos lehetett, hogy elhozta hozzánk...Betoltuk a gyerekszobába és aludt vagy 4 órán keresztül...:)

Nekem a gyógyszerésznö kérdezte meg, hogy mind ugyanattól van:) 

Ez a "karrierista cicák" nagyon tetszik :)))

És 4 fiad van, 4 olyan kis izé, aki mind téged akar feleségül venni és folyton jön hogy "szeretlek, anya"? Hát, aki ezért sajnál, az inkább irigy, szerintem :)))

Jó, hogy ezt nem előttem kérdezték meg :)

A téma jó!

Nekem 4 fiam van, 5,5 éves, 4 éves és két 19 hónapos. Én is sokat hallgatok. A múltkor buszoztunk, egy nő megszólal, hogy " te atyaúristen!". Erre a barátunka kivel voltunk: " nem csak egy babakocsi". No látni kellett volna a nő arcát:))))

 

Hogyan opldjuk meg? Nehezen, az életünk néha maga a megtestesült szervezetlenség, de jól működik. Van bébiszitter, de ősztől a kicsik is mennek bölcsibe, mert dolgozni fogok 3 napot . Akkor talán könnyebb lesz. Bevásárlás: a nagyok a játszóházban ( Corának nagyon klasszul felszerelt gyerekmegőrzője van, imádják ) , a kicsik velünk babakocsiban. 1 év múlva  angyfiú suliba megy, azt még nem tudom, hogy oldom meg. Tanulás, stb. A héten többször bkv-ztunk, igaz nem egyedül, de ment a dolog ( ikerkocsival nehéz közlekedni ) .

 

Amikor kiderült. hogy ikreink lesznek és 4 gyerekünk lesz, bizony én is sok lesajnéló megjegyzést kaptam, ez az elején bántott, ma már direkt visszaválaszolok nekik. "hogy lehet bírni?" " nagyon szörnyű?" és ehhez hasomnló kérdések. Ráadásul azért is mindenki sajnál, hogy mind fiú. De le vannak tojva, főként a karrierista cicák és társasaik, én nagyon boldog vagyok velük.

de, abszolút, én is úgy látom, hogy kezd normam lenni (nem akarok 'divatot' mondani, az negatív), hogy értelmiségi, középosztályi körökben 3 gyerek legyen. már az én generációmban is, és lejjebb még inkább. ez jó.

Persze, én is úgy indultam az elsőnek, legyen egy tavaszi gyerekem, mert az olyan jó. Aztán másfél éves kínlódás után azt mondtam, szülessen bár dec.24.-én és legyen egyke se bánom, csak LEGYEN. Lett, aztán még egy, aztán még egy. És pont így jó :))

sziasztok,

nekünk is három van, két hároméves és egy nyolchónapos. Nagyon élvezem és a viszonylag kis korkülönbséget sem bánom, csak az rossz néha, hogy még a nagyokban sincs semmi belátás és mindenki egyszerre akar mindent és akkor zeng a ház.
Valamelyik nap bejött a játszótérre egy pár egy testvérkocsival és két pici, kétéves és egyéves körüli kislánnyal. Éppen néztem, hogy milyen kicsi köztük a korkülönbség, amikor a babakocsiból egy újabb, mint kiderült, háromhetes gyerek sírása hallatszott. Na, ez nehéz lehet, de én úgy vagyok vele, hogy minden nehezebb kívülről nézve, mint ha az ember benne van és ő csinálja. Tényleg, ti nem úgy látjátok, hogy mintha egyre több családban lenne három gyerek? Vagy ez is olyan, mint amikor az ember terhesen folyton terhes nőket lát?

Nekem senki se hiszi el, hogy hárommal könnyebb volt az elején, mint kettővel. Pedig a "nagyok" eljátszottak egymással, és nem az épp aktuális szopi időt nézték ki maguknak éhes vagyok-szomjas vagyok - pisilni kell akciókra. Nálunk apa alapjáraton 6 gyereket akart, én max kettőt. Az első után jött az, hogy hát persze, hogy szeretnék még egyet, aztán mégegyet... :) Párom tervezi a negyediket is :), én inkább pihennék egy kicsit ( a nagyok közt 19 hó, a középső és a kicsi közt két és fél év van), perpillanat úgy érzem, hogy ennyi a tűréshatárom, imádom őket, de nem bírnék el többel. De azért nagyon irigy vagyok, ha valaki épp pocakos az ismerettségi körben :)

 

Három gyerek még épp bepasszírozható egy nagyobb autóba (nekem egy Fiat Doblom van), de négynél már mindenképp 7 személyes kéne...

 

Amikor a legkisebb még pocakban volt, a legdurvább beszólás a nem tudtok védekezni? volt :(((( Na meg mivel mind a három lány, azok a lesajnáló pillantások :(, meg beszólások, hogy na nem baj, majd negyedikre csak összejön... ÁÁÁ

 

Anyuval szerencsém van, ő minden további nélkül vállalja egyszerre mind  a három gyereket, nagynéha a tesóm is. Szóval segítenek ha tudnak.

 

Szervezés most még elég egyszerű, nagyok még csak ovisak, egy csoportba járnak, így nem keverednek az ünnepségek :), gondolom ha iskolába járnak majd, és mindenkinek máskor lesz valami külön eloglaltsága, akkor kissé bonyolultabbá válik. Na persze így is keverednek dolgok, a nagyot pl tegnap abszolút rossz időpontban vittem úszásra...

 

Szilvi

Egy idő után hozzászokik az ember ahhoz az érzethez, miszerint a két keze leginkább 8:-)))

Én csak szent tisztelettel tudok nézni a 3+ gyerekesekre. :) Nekem kettő van, és itt is a határ. Nem birok többet erővel. Legalábbis jó darabig nem. Volt már rá példa egyébként, hogy 4-5 gyerekre is vigyáztam, hát mint teniszmeccsen, járt a szemem ide-oda, csak épp nem két irányba, hanem 5-be. Kezem-lábam remegett a végére.

Én mindig 3-at szerettem volna. Most is azt szeretnék - csakhát kicsit le vagyok maradva a tervtől az egyszem 3 évesemmel :-)

Mondjuk nem követném azért a tesómék példáját, náluk 3 fiú: 2, 3 és fél, 5 és fél...Az húúúzós. De nagyobb korkülönbséggel jöhet.

Mondjuk amikor együtt nyaraltunk Horvátoszágban, sétálgattam a bátyámmal a 4 gyerekkel (hadd pihenjen a sógornő, ráfért :-), na azt a nézést, amikor megláttak minket  a 4 kicsivel! Aki magyar volt, mind leszólított, hogy húúú, meg haaa :-)

(egyébként nekik Citroen Berlingo-juk van, nincs az a csomagmennyiség, amit be ne pakolnának a 3 gyerek mellé).

És ami megdöbbentő (és persze részünkről nagyon-nagyon nagy mázli), hogy anyukám képes bevállalni a 4 unokát egyszerre! Még én sem vállalkoztam eme nemes feladatra, pedig kissé frissebb, fiatalabb vagyok nála :-)

(mindig fenyegetem szegényt, hogy edzzen, hogy boldoguljon majd 6-al is :-)

És mindehhez azért azt se kell elfelejteni, hogy nem feltétlen tervszerűen alakul a létszám. Nekem volt olyan, mikor háromra készültem, aztán mikor az első nem az eredetileg elképzelt időben jött, és keseregtem, akkor nem érdekelt hogy korábban mit gondoltam az egykeségről, bármit megadtam volna érte, ha valaki garantálja, hogy lesz egy gyerekem, nem baj ha csak egyetlenegy.

Aztán lett egy gyerekem. És tök jó volt úgy. Most kettő van. És tök jó igy. Nemtom lesz-e még. De akárhogy lesz, tök jó lesz úgy. :)