Egy ismerősömnek van ilyenje. Láttam vele képeket is. Mondhatom, hogy jó a képe. Ő is dicséri. Talán annyi, hogy dög nehéz, de néha a jó képekért bevállaljuk a súlyt.
Angol nyelvű fórumon azt olvastam ezzel kapcsolatban, hogy a legújabb canon vázakkal nem ment, vagy a blende behúzás, vagy az AF, erre nem emlékszem. Akkori információ szerint frissíteni kellett az objektívet és rendben is volt. A baj annyi, hogy ezért 300USD-t kértek. Tamronnál is van valami dokkolószerűség, mint a sigmánál, de ez az objektív nem jó hozzá. A 3rd party gyártókkal ez elő szokott fordulni, hogy nem mindig működnek, csak egy frissítés után. Sőt, van amit meg már nem is frissítenek. A legendás Sigma 400mm Apo Macro-nál ezért van sok olyan, minél nem megy a blende behúzás, pedig az is egy jó objektív és nem utolsó sorban olcsó.
Szóval, ha megy a vázadon, akkor ez is lehet egy alternatíva.
És akkor, hogy ne az adok-veszeket offoljuk szét....
Milyen nem fix nagylátót ajánlanátok FF vázra? Mondjuk főként tájképhez, tehát jó ha éles képszélen is. Canonhoz kéne, dem feltétel, hogy Canon legyen.
Hahó! Nikon AI 24mm re tervezem lapszűrő vásárlását.... Cokin P az az 84x84mm elég széles,vagy az még belelóg a kép szélekbe és szükség lesz a 100mm szélességre? köszi, köszi , köszi!
Egy jó kis régi klasszikus harmonikás váz obielőlap, ami mindenfelé fordul....és rájövünk, hogy a kétszeres kihuzatos gépek mi mindere jók lennének ma is....
Ja, és a drótokat az érzékelő és a lencse között vezetik el, a kivezetésnél meg ütnek egy nagy lukat az érzékelőbe (vakfolt) amit cseles interpolációkkal elmosnak :)
Na, itt megint ellent kell mondjak. Egyrészt amiatt hogy úgy látszik, nem érted, miről beszélek - két malomba járunk.
A sarkok éles leképezése optikailag elérhető feladat, az egy db vékony lencse helyett ezért vannak a lencserendszerek, objektívek.
A másik, ami megintcsak egy érdekes tévedés, az az, hogy íves filmsík bizony volt és van! Lásd pl a panoráma fgépeket,
és emlékeim szerint UWA fixlencsés fgépek is voltak íves ( persze nem térgörbült, tehát nem gömbfelületre illeszthető)
filmpályával. Nem ördögtől való gondolat ma sem, de a képszéli görbületi hibákat a mai szenzorokon az érzékelők befelé fordításával próbálják korrigálni.
Ebbe már nem is akartam belemenni. A sík a legéletképesebb jelenleg. Lehet a természetet is alapul venni, de mégis hogyan görbüljön a szenzor? Objektívonként más rádiusszal?
Az elmúlt 100 év éppen arról szólt, hogy legyünk képesek síkról síkra éles képet készíteni. De egyáltalán miért kell nekünk síkfelületre eröltetni a képkészítést? Azért, mert a fényképezés hőskorában egy emulzíós réteggel bevont fémlemezre készültek az első fényképek, amit a több képkockás, oldalra elhúzható filmek követtek. Különösen a filmek esetében volt megoldhatatlan, hogy az odahúzott, még megvilágítatlan flim darab minden kép esetében felvegye a nagybonyolultságú 1/x függvény szerinti forgástest palástjának felületét az éles képek érdekében. Ezért, inkább a többtagú lencse csoportokat kezdték úgy kiszámolni, hogy az 1/x függvény vény hatását kompenzálják. Az első ilyen már síkra használható képet adni tudó lencse Tessar által kiszámolt lencse volt, aki két darab, homorú és domború lencséből összetett csoportot fordított szembe egymással, javarészt kiküszöbölve ezzel a síkfelületre vetített kép legtöbb hibáját.
Továbbá, nagyon erős érvet kapunk a természettől is: az evolúció során kifejlődött összes gerinces élőlény szemében a lencse mögött az "érzékelő" felülete görbült, mert a bonyolult lencsecsoport helyett a triviális megoldást választotta: az érzékelő felülete lett 1/x forgástest palást alakú...
Én így emlékszem a tanultakra, de ha tévedek megköszönöm, ha rámutattok.
A képalkotás törvénye:
1/f= 1/k+1/t ezt rendezve és 1/f helyére C-t bevezetve
Ctk=t+k amiből
Ctk-k=t amiből
k(Ct-1)= t amiből
k= t/(Ct-1) vagyis
F(x)= y/(Cy-1)
Ez jól láthatóan hiperbóla függvény, nem pedig lineáris. Lineáris függvény esetén lenne igaz az, hogy ha a tárgy sakra 1,41 szeres távolságon van, mint a közepe akkor a kép sarka is 1,41 szeres távolságon lesz mint a közepe. ( hasonló háromszögek) Ez lenne a síkról-síkra való képalkotás feltétele.
De a valóságban a függvény 1/x-es függvény, ami a kis görbültségeknél legjobban a gömbhéjjal közelíthető. Tehát valóságos lencsével nem lehet síkról síkra képet képezni.
A minta függvény egy 100mm-es vékony lencse képalkotását ábrázolja.
Vagyis a jelenség magyarázata az optika leképezési hibája, nem a mélységélesség hiánya. Fogalmi eltérés miatt szóltam, ne osszunk olyan vélekedést, ami félrevezető.
Számos olyan obit tudok mutatni, amely egy átlagos standard tesztábrát szépen leképez síkról síkra, pedig nem makro vagy repro obi. Pl 2,8/40 EF pancake, 2,8/50-es jobb Tessarok,
pancolarok, egy jó 135-ös Sonnar is képes rá. és akár 1m, akár 15m vagy 35 m a tárgytávolság, a leképezés minősége ált. megmarad.
Nem csak elmélet. Egy jó kis fix obi az előtte lévő síkot leképezi élesen, az egész síkot. NEM a mélységélesség függvénye, hogy a sarkokkal mit csinál. Ez optika, fizika, akárhol tanulod.
Amikor műszaki szempontok alapján tesztelek, akkor mindent figyelembe veszek. Például azt is, hogy egy épület fotózásánál, ha középen és szemben állok, akkor az épület sarkai messzebb vannak, ezért a kitöltő képen a sarkok életlenedése, nem biztos, hogy feloldási hiba, mert lehet, hogy csak kifutott a mélységélességből már.
Ez egy átlagos épület esetén ( amelyik az utcafronton végig párhuzamos áll, nem görbül sehova ) khm, nem ésszerű elképzelés. Sőt.
Az épület azonos síkban lévő sarkai ( vagyis egy sík falfelület legtávolabbi sarkai ) egyformán élesek kell legyenek nyitott rekesszel is, ha az objektív mentes a
képszéli torzításoktól. A mélységélességből nem futhat ki, mert azonos síkban van a kép közepével.
"Kétség kívül vannak, akik az 1200 DOT feloldást a sarkokban már elfogadhatatlannak tartják egy kitobin, de művészinek látják, ha ugyanekkora életlenedés egy milliós optikán történik."
Ez tetszik, és jellemzően igaz is! A többit nemigen értem... :)
Én példát hoztam arra, hogy a négyszeres feloldású kép első ránézésre ( nagyítás nélkül) mennyivel kevésbé élesnek tűnik. Mindenesetre a műszeres mérések nem igazolják minden esetben a felhasználók megítélését arról, hogy melyik optikának mennyivel élesebb a képe. Hozzá teszem még, hogy én nem a 35/1,4-et hasonlítottam a 18-55-hez, hanem a 3 féle 18-55-öt egymáshoz. És a háromféle 18-55-nél az én véleményem szerint teljes mértékben igazolódott a műszeres mérés, vagyis az, hogy szinte semmi különbség nem látható. Részemről befejeztem, a 18-55-ök tesztképeire majd adok linket.
A felsőre rossz ránézni, kemény, túlélesített. Ennek semmi köze a felbontáshoz, gyakori az ilyen túl nagy rádiusszal túlélesített kép. Nekem az az első, hogy a RAW képen DPP-ben átállítom az alakzatos élesítést sima élesítésre, mert bántja a szemem a kontúrok körüli "szellemkép". De hát valaki erre gerjed.
Vannak emberek, akik keverik a dolgokat, az éles kép lehet lágy is, meg a kevésbé éles is lehet túl kontrasztos, meg ilyen túlélesített, mint a felső kép.
