Számomra a szabály is, a példák is azt mondják, hogy ha a két potenciális összetételi tag közül legalább az egyik létezik (az adott szóba illő jelentésben) a magyar nyelvben (kvázi-) önálló szóként. Ez a mo-nog-ram : mo-no-grá-fia ~ mo-nog-rá-fia : bib-li-og-rá-fia oppozíciókon kívül mindenre magyarázatot ad (bár ebből is sejtet valamit). Csak azt tudnám, hogy a Nietz-sche elválasztásnak mi az oka!
Egy kissé OFF leszek, merthogy itt már többrôl van szó, mint egyéni nyelvérzékrôl. Viszont nagyon is kapcsolódik a téma a tranzakcióhoz.
Az idegen elemet is tartalmazó szavak elválasztásáról az AkH. 231. és 237. pontja szól. Az elsô, közös bajom velük, hogy nem hivatkoznak egymásra, pedig ez nagyon is elkelne. A 231. lényegében azt mondja ki, hogy a két idegen szóelemet tartalmazó magyar szó ált. NEM számít összetételnek, legfeljebb szakmai műben: tipog-ráfia, ?tipo-gráfia. A 237. arról szól, hogy egy idegen tag és egy magyar szó együttese ált. összetétel, de ha az átlagos nyelvérzék – itt a jelen rovat kulcsszava! – nem érzi annak, az sem baj. Tehát: para-frázis v. paraf-rázis (ráz-is-ki-tôle-engem-a-hideg).
Most az AkH.-ból s az ôt követô Magyar helyesírási szótárból (MHSz.) idézek (oly értelemben, hogy az ajánlott elválasztást írom ide; ennek hiánya is fontos infó):
A magyar edz szó a vitatott eredetűek közé tartozik. Az egyetlen, de kissé bicegős etimológia a más kihalt ügy = 'víz' szóból eredezteti.
Jelentéstanilag erre az ad alapot, hogy eredetileg csak fémet lehetett edzeni, melynek szokásos módszere volt a többszöri felhevítés majd gyos lehűtés vízbe mártással.
Fonetikailag az ü ~ e változás kimutatható a homofón ügy = 'szent' szó egyház származékán.
Maga a dz természetesen kifejlődhetett két egymást folyamat összhatásaként. Egyrészt egy kötőhangző nélkül kapcsolt z képzővel való hasonulás eredményeként (vö. vizez), másrészt az egy időben "szokásos" hangzóközi z(z) > dz hangváltozás eredményeként (vö. mazzag > madzag, fogózik ~ fogódzik).
A szóvégi dz "szokatlansága" feloldható azzal, hogy a hang eredetileg a ragozott alakokban fejlődött ki (pl. "edzi a vasat"), majd analógiával terjedt a nullaragos alakra. Hasonló folyamatok alakíthatták ki a hangfestőként "meghatátozott" pedz szavunkat.
A szabálytalanság iránti igényedet pedig azzal "hárítanám el", hogy a dz egy hang a c zöngés párja, pusztán az a pechje, hogy nem alkottunk neki önálló betűt. (Pedig megtehettük volna: vannak ortográfiák, ahol a cirill "z"-hez betűvel adják vissza. Ugyanakkor a c-t is írtahnánk tsz-ként.) Ezért az eddze szóban nem a z hosszú, hanem maga a dz hang.
A helyesírásunk inkább ott következetlen, hogy a dz ejtése mindig hosszú, de ennek ellenére rövid hangzóként kell írni a hasonulásos alakokat kivéve, pedig ott sem ejtjük hosszabban.
Az AkH(11) éppen hozza is a tranzakció-t, mint kétféleképpen elválaszható szót, így a tranz-akció és a tran-zakció. Minden hasonló latin-görög terminus szükségszerűen "összetett" szó, csak az a kérdés, hogy az egyén számára felismerhető-e az összetételi határ. (A szótagolás szerinti elválasztás mindig alkalmazható.)
...hm, tranzakció: nyilván transzakció, de ez túl idegenesnek tűnhetett valaha (is). Ebben a formájában az észnélléttől eltérő állapotba jutás ugrana be nekem, ami nyilván másra utal... ;-)
edz: eddze/edzze.
Tudom a szabályt, azt hiszem, de tollamra csomót köt akkor is.
Nem lehetne mégis rendhagyó? :-) (mellesleg erről a szóról is megvan a véleményem: míg nem tudtam, mit jelent, azt hittem, szokványosat jelent, és ugye, nem éppen az...)
Viszont kérdezem ám azt is, hogy az "edz" honnan ered... persze lehet, hogy ez nem ide tartozik.
Ezt a témát azzal a céllal indítom, hogy szembesülhessünk a nyelvérzékeink különbségével. Olyan nyelvi megoldásokatlenne jó itt olvasni, melyek furcsának tűnnek. Nem általában, hanem a hozzászóló számára. Megvitathatjuk, hogy a megnyilvánuló (tehát az, akitől a furcsaságot idézik), illetve a furának tartott szabály-e a "bűnös", vagy az a nyelvérzék, amelyik ebbe beleütközik. Jó pálya lenne ez mindazok számára, akik el tudják képzelni, hogy egyes esetekben nem nekik van igazuk.