@syrius: túl sokat beszéltem? Sorry, de ez csak így kijött belölem. Az utóbbi idöben többször is szó esett a régi idökröl, Pataki Lacival elemeztük egy pár napja a net-en (youtube) található Syrius-felvételek (zenei) minöségét, s állapítottuk meg, hogy nagyon sok dolgot még mai hallással is kimondottan jónak találunk.
@D. péter: Igen! 1974-ben, mikor már a Konzerv- helyett a Sörgyárban próbáltunk, ott vettünk fel egy ca. 30 perces anyagot, Kovács/Dandó/Torontáli/Pálmai/Szücs felallításban. Hallható rajta többek között "Apokalipszis" címü suite-ünk, amiröl büszkén elmondhatom, hogy bartóki/emerson-i ritmus-és harmóniavilágának köszönhetöen nem telt el negyed óra sem, mig kiürült a köbányai Ifipark. Ezt az anyagot be fogjuk tenni a hálóba, Szendrey Pisti barátom hozzájárulásával, mivel ö készítette a felvételt. Mindenféleképpen értesíteni foglak benneteket, hogy hol mikor és miért. Teorétikusan lenne mégegy felvétel, a Rádió 8-as stúdiójában vettük fel, két Kadosa-etüdöt dolgoztunk fel. Nem tudom, hogy lehetne beférközni az arhívumba, ha lenne valami ötletetek...
Szívélyes Helló mindenkinek! Nagyon örültem, mikor - véletlenül - megtaláltam ezt a topicot. Tudniillik van egy kis közöm a dologhoz. A "Theátrum"-ot adtam be a gugliba, s nemsokára rátok akadtam. Egy-két helyesbítést szeretnék bevinni a topicba. Az elsöt a zenekar névsorához: nem Szücs András volt a billentyüs, hanem Szücs László. Ezt onnan tudom, mert az én vagyok;-)) 1972 végen alakultunk - azt hiszem ; szégyen gyalázat, de már nem emlékszem pontosan, itt is a Gézát-pardon-a Torontálit kéne megkérdezni-, Dandó Péter/Kovács Péter/Solti Jánoska/Torontáli István (akit mi csak Berecki Gézának hívtunk) és jómagam összeállításban. Itt lenne a következö helyesbítés: Jánoska volt az alapító dobos. Utána jött Fekete Gabi, akit aztán a Frenreisz Karesz nagyon gyorsan elvitt tölünk a Skorpióba. Nem is igen csodálkoztunk, Gabi egy "sztár"-bandából, a Hungáriából cseppent be hozzánk, úgymond egy pár hónapig valami igényes zenét is játszani. Nagyon szerette, de hát a státusz nem stimmelt. Öt követte Pálmai Zoli. Öt a Schuszter Lóránt csábította el a P-Mobilba. Utána Németh Gabi volt a soron, akivel jó sokáig húztuk, de jó is volt vele. Ne feledkezzünk meg Kántor Petiröl, Multi-Instrumentalist, nálunk szaxofon-hegedü-miegymáson játszott (ma Norvégiában él ,és - most kapaszkodjatok meg - HEAVY-METAL-TANÀR!. mert ugye gitározni is nagyon jól tudott) Szintén oszlopos tagja volt a csapatnak "Alkalmas" is, dito multihangszeres, aki a Pop-együttesbtöl jött át hozzánk, mikor Kántor Petya jazz-sztár lett, és a Szabados-Quartetthez (Quintett?) szegödött. Mint látjátok, ez az állandó tagcsere volt a Theátrum végzete. Mi egy ugródeszka voltunk. A zene túl elvont volt ahhoz, hogy valamiféle anyagi sikert lehetett volna elérni vele. Én is mehettem volna egy rakás bandába, ahol jobban kereshettem volna. Csak én még a Konziba jártam - 17 éves voltam - , elöször zeneszerzésre, utána jazz-zongorára, anyukám meg kente a lekváros kenyeret, tehát nekem ok. volt a szituáció. De a többieket a dolog már keményebben érintette. Mind Kovács Peti és Dandó Pipó gázóraleolvasásból keresték a betevöt, legalább is egy ideig. Minket kvázi a Syrius "fedezett fel", mivel Zöldi Károly - az én elödöm az Arthur Blues Band-ben - a Syriusos Pataki Laci jó barátja volt, s lehozta öt a Gyümölcs és Fözelék Konzervgyárban elterülö próbahelyünkre. Még emlékszem, nyílik az ajtó, belép Pataki, s Jánoska kiejti a kezéböl a dobveröt a megilletödöttségtöl. ("hova rondítsak?) Egy következö helyesbítés jönne: a Syrius sokat és sokáig játszott a Bem-rakparton. Ausztráliából visszatérve - szerintem, de lehet, hogy tévedek - ott volt az elsö állandó klubjuk, szombatonként ( MINI volt vasárnap, mint már 387 éve). Tölük vettük át a szombatot a Theátrummal, mikor ök a Bercsényibe költöztek. Erre még jól emlékszem: mikor a Syrius vidéken játszott egy szombati napon, nem lehetett beférni hozzánk a rakparton. Különben: no problem... Valaki említi a Brunó és Barátait: ez egy tipikus elsikeredett próbálkozás volt kijönni a jazz-ghetto-ból: csináltuk, mert meg kellett élni valamiböl, de mert nem szívvel-lélekkel csináltuk, érezhetö volt, s nem is volt jó. Bele is fulladtunk. Mint abba is , amit szívvel-lélekkel csináltunk. Na, k...a jó... 1975 márciusában, egy lazy szombat koradélután cseng a telefon. Karvaly Lajos haknikirály. Hogy mit csinálok éppen. Az orromban turkálok. Hogy lenne egy hakni. Most, azonnal. Dabason. Jazzrock koncert. Mi a program? Nincs program, majd meglátjuk. Kik a zenészek? Azt majd még meglátjuk. Mert az énekes vörös zászlókat tördelt a Margit-hídon, és ezért éppen börtönben ül. Hogy tudok-e énekelni? Tudok, de ezt nem ereszteném rá az emberiségre. Na jó, akkor majd ö énekel. De mit? Azt majd meglátjuk. A Barkas busz mellett én is megláttam egy nagyon hosszú haju faszit. Pedig nekem is nagyon hosszú hajam volt. Mondtam hogy én vagyok a Laca. Ö meg mondta hogy ö aLaci. A Mándoki. Hát, ez a találkozás jelentette számomra a Theátrum végét. Evvel a fószerral nagyon jóba lettem, pár hét múlva, mikor már eléggé megismertük egymást, elmondta, hogy ö egy kis csoporttal disszidálni fog.És hogy kvázi lenne még egy hely. Pár héttel késöbb rábólintottam. Ezen döntésem nem tett túl jót a Theátrumnak. Ám, évtizedekkel késöbb is, azt hiszem életem legjobb döntése volt. De NEM A THEÀTRUM MIATT!!! Az egy nagyon jó kis banda volt, szerintem az egyik , ha talán nem a legjobb, feltörekvö zenekar. Persze minden hibájával együtt. Ott és akkor az egész társadalommal plusz a politikai szituval volt nagyon nagy baj. Mint Erdös Péter megfogalmazta: nem a Syriusra baszik a magyar..ez volt a megfelelö idö a hazát elhagyni. Nagyon sajnálom, hogy csak ma akadtam rátok, nem egészen két héttel ezelött volt egy szép koncertünk Györött, Boby Kimball/Toto, Chris Thompson/Manfred Mann, Tony Carey/Rainbow ésatöbbi tagokkal. Ez a mi bandánk a Lacival idestova ca. 17 éve. Soulmates-nek hívják, és szerintem mint megboldogult, mint hál Istennek életben lévö Syrius/Theátrum tagoknak is megnyerné tetszését. A lemezeken szerepel még Ian Anderson/Jethro Thull, Jack Bruce/Cream, David Clayton-Thomas/Blood, Sweat & Tears, Steve Lukhater/szintén Toto, Nick Kershaw, Chaka Khan, meg egy rakás félelmetes jazzista, mint a Brecker Brothers, Anthony Jackson, Victor Bailey, Bill Evans, Mike Stern, Al DiMeola, Steve Khan etc. Evvel a project-vel próbáljuk fenntartani azt a müvészi/szellemi örökséget, amit annak idején, 1972-ben, egy szombati napon a Bem-rakparton éltem át, elöször hallva Magyarország, de talán Európa egyik legjobb csoportját a SYRIUS-t.
Hogy jön ez ide? Számomra a Liversing a Syrius előfutára volt - márcsak Pataki miatt is. És Merczel András dobolt ott (talán elsőként Magyarországon, Jimi Hendrixet, Cream-et - illetve Mitch Mitchel-t, Ginger Bakert)
Már tudjuk, hogy igaz. Elmarad a nagy koncertje, vagy talán gyűlnek a tagok a mégnagyobbra, nem tudhatjuk. Számomra a fantasztikus zenész mellett az embersége marad örökre bennem. Fiatalon kortársaim Szörényiért, Zoránért őrültek meg, nekem feledhetetlen volt, ahogy egy koncert után beszélgetett velünk, mélységes szerénységgel, alázattal azokról a zenékről, zenészekről, akik számunkra annyi mindent jelentettek. Nehéz elhinni, hogy a csapatból a 3. tag távozott. Talán a legnagyobb űrt hagyta maga után. Nyugodj békében: Syrius
Nem értem, hogy nem találtad meg Torót, a Csiliben lévő üzletének zenés programjait ki szokta írni az iWiWre és ott szokott lenni a boltban is... Amúgy érdekelne engem is Theatrum (esetleg Brúnó és barátai) felvétel.
oké, megértelek - életben tartani ezt a topic-ot, de csekélységem indította el a Jackie Orszáczky topic-ot pont abból a megfontolásból, mert tudom Jackie mennyire túl akar már lépni a syrius-mítoszon.
A tippem: Tátrai mellett csak Pataki lehet(ne)... Nem hinném, hogy Rádulyt rá lehetne venni.
A kozakz bejegyzéshez csak annyit, hogy Jackie májusban született. :-/
Ja és lehet tippelni ki lenne az a kettő. Hogy kik nem azt sajnos tudjuk. Gondolom az egyik Tátrai lehet, a másik pedig talán egy rezes a későbbiekből? (Nem hiszem, hogy Pataki vagy Ráduly szóba jönne, de nem lennék kétségbe esve)
Jackie Orszaczky - piccolo basszusgitár, ének, Tina Harrod - ének, David Symes - basszusgitár, Hamish Stewart - dob, Matt McMahon - billentyűs hangszerek, James Greening - harsona, Matt Ottignon - tenorszaxofon
Orszáczky 'Jackie' Miklós a Syrius együttes basszusgitáros-énekeseként vált a magyar rocktörténet kultikus hősévé. Munkásságának azonban egy másik, nem kevésbé elhanyagolható vonása is van: ő az az ember, aki nem az emlékeiből él. Ausztráliában, ahová 1975-ben költözött, a magyarországihoz hasonló rangra tett szert szerzőként, hangszerelőként és zenekarvezetőként, egészen a sydneyi operaházig emelkedve, amelyben tavaly a rhythm & bluest kortárs kamarazenével szőtte át a Jackie Orszaczky Band előadásában. Jackie 2008 áprilisában ünnepli hatvanadik születésnapját. Ebből az alkalomból lemezei Ausztráliában díszkiadásban jelennek meg, a Művészetek Palotájában pedig nagyszabású életműkoncertet ad, amelyen - feleségével, Tina Harrod énekesnővel alkotott - állandó rhythm & blues zenekara hazai vonósokkal, illetve a Syriushoz kötődő egykori társaival egészül ki, új formába öntve a múltat és a jelent, s abból a jövendőt.
épp a Beramiadát hallgatva olvaslak... Nem sok Syrius buli volt a Bemben, magam úgy 2-3-ra emlékszem. Igen, a Mini főhadiszállása ez a hely, és tegyük gyorsan hozzá, hogy a főváros legrégebben működő ilyen helye. (Már csak azért is ez a megjegyzés, mert a bezárásra ítélt Almássy vindikálja magának ezt a legrégebbi címet...)
A Bem rakpart 6-ról - Török Ádámék dala mellett - ajánlott Göbölyös N. László "Partalan Rakparty" című 112 oldalas kötete 1998-ból a művház saját kiadásában.
De volt ott úgy 67/68-tól Sakk-Matt, Kék csillag (egy 13 éves lányka énekelt velük 2-3 számot. Úgy hívták: Katona Klári), Liversing... "Boldog békeidők" - mond6nók... ;-)
Jó sztori, de tuti nem voltam ott. Nekem a Bem a Mini főhadiszállásaként marad meg + 1-2 KEX happening. (ja meg a majdnem kötelező tánciskola is ott zajlott:-) Az említett Syrius is némi Cavinton hatására jött elő:-)
Kezdem a végén. Jackie mindíg a nézőtér felől nézve jobb oldalt állt. Akkor a másik oldalon volt a színpad a Bemben, tehát az ablak mellett. De a színpadi elhelyezkedés ugyanez volt akár a Bercsényiben, akár az újpesti Derkovitsban vagy épp a hajón játszottak. Erről több fotó vagy az ausztráliai filmfelvétel tanuskodik.
A Bemben egy Ausztrália utáni, kb. `73 tavaszán tartott koncert emlékezetes számomra. Valószínűleg szombat délután lehetett és csak hárman ültek (!) a színpadon: Ráduly fuvolával, Pataki a Hammond mögött és Jackie basszusgitárjával. Valamifélle halk, kamarazene jellegű darabot (improvizációt?) játszottak, amikor berontott egy általam korábban nem látott fazon és a színpadhoz ment, ahol követelte, hogy gitározna már ő is. Próbálták visszafogni a szemlátomást ittas fickót, de nem sikerült. Egyre csak hajtogatta, hogy gitározni akar. (Valaki közben mondta, hogy épp akkor szabadult a váci börtönből.) Jackie ismerhette, mert visszaszólt neki, hogy majd később. A csávó csak nem hagyta abba, ezt Ráduly megunta, felállt a székéről, azt majdnem az egyik hangfalba vágta és "innen el kell menni!" felkiáltással levonult a színpadról. A kamarazenélésnak annyi!
Felment a színpadra Bögöly és a dobok mögé ült. A csávó is gitárt kapott a nyakába. Elkezdték játszani a Yardbirds féle The Nazz Are Blue témát [mint tudjuk, abból lett a 3-20-as blues ;-) ] de nem jött össze. Kívülről úgy tűnt, hogy a kvalitásban is gyenge fazont még szívatják is. Úgy harmadik próbálkozás után Jackie és Bögöly összenéztek és helyet cseréltek! Jackie a dobnál, Bögöly a bésszen.
És láss csodát! Lejátszották a számot valahogy. A végén a csávót az ismerősei elcipelték onnan. A Syrius pedig lenyomta a koncertjét. Csak az a jó kis triós jam maradt annyiban...
