Ez szerintem nem olyan egyszerű, mert a a baba akkor is külföldi állampolgár, ha Magyarországon születik, s ehhez a kérdéses államnak is jóvá kéne hagyni. Pl. úgy tudom, Románia nem is engedélyezi a nemzetközi örökbefogadást. Ez már annak számít. Szerintem az adott ország Magyarországi képviseleténél kellene érdeklődni.
a következő dologban.Van egy külföldi állampolgárságú kismama aki,kint is él ,és a mi nevünkre mondana le a babáról.Mi a teendőm?Merre induljak el?Teljesen tanácstalan vagyok.
Megvolt a beszélgetés a pszichológussal, végülis eredményt nem tudunk, de szerintem jól ment. Nem volt teszt, csak másfél óra beszélgetés. Mindketten elmondtuk nagyvolalakban az élettörténetünket, beszéltünk pár örökbefogadással kapcsolatos kérdésről (roma származás, név megtartása, elmondani a gyereknek, hogy örökbefogadott, ilyesmik). Mostmár csak a tanfolyam van hátra.
Rigónéni elolvastam "Roli" tanácsait. Nagyon helyes, nagyon értelmes kisfiú lehet. És az utolsó mondata pedig annyira szívbe markoló, - és olyan jó lenne ha minden, -nem csak az örökbefogadott hazaérkező gyerekek, de akik otthon élnek a vér szerinti szüleikkel ugyanígy érezhetnének, éreznének.
Ha nem gond, megint kérdeznék. Azt hiszem, talán sikerült úgy összeszedni a gondolataimat, hogy meg is tudjam fogalmazni. :)
Egyébként is foglalkoztat a kérdés, de a Rigóanyu blogjára felkerült „Úgy hívom őket, csoki és vanília” c. cikk apropóján kíváncsi lennék mások tapasztalataira. (Vagy ha lesz bejegyzés a blogon kifejezetten ebben a témában? ;) ). A bő lére eresztés a feszengésnek szól, nem szeretném, ha bárki félreértené vagy bántónak érezné a kérdést...
Mivel elgondolkodva a családomon, hiába nem "érhető nyomon" sehol, de van jel, ami arra utal, hogy roma vér is csörgedezik bennem, lehet, hogy nem is kevés, és mivel úgy érzem, hogy ezt helyre is tettem magamban, ezért úgy gondolkodom, hogy ha roma gyerekem lenne és látszik is rajta, az nekem nem lenne fura vagy olyan helyzet, amit magammal szemben bármiféle kihívásnak éreznék. Sőt. Mindamellett, hogy gyereket szeretnék, az meg attól gyerek, hogy gyerek, nem is hiszek az ilyen "vérében van" dolgokban.
Viszont, ebben a dologban nem csak mi vagyunk, a szülők, hanem a gyerek is, akinek ugyanúgy meg kell tanulnia együtt élni vele. A cikkben volt egy rész, amiből a vastagon szedett részre vonatkozna a kérdésem:
"Gyereket szerettünk volna, akit szerethetünk. Innentől kezdve mindegy, milyen a bőrszíne. Izgultunk persze azon, hogyan védjük majd meg a bántásoktól, de ez nem tántorított el bennünket, csak foglalkoztatott. Nekem a mai napig ez a legnagyobb kihívás, hogy udvarias és konfliktuskerülő énemet eltompítva kellő határozottsággal ki tudjak állni a gyerekemért."
Úgy képzeltem, ahogy Lakatos Menyhért írta az egyik könyvében, hogy mivel olyan kontextusban találkoztak vele, ami nem illett a sztereotípiákba, ezért az emberek úgy kezelték, hogy csak sötétebb a bőre, de nem jutott eszükbe, hogy azért, mert roma, ezért iskolában pl. nem érezte a hátrányát. Viszont, a cikk óta motoszkál bennem, hogy talán ennyi mégsem elég? Hogy a gyerek hogy tudja megélni, főleg, ha a szülők meg is próbálják felkészíteni arra, hogy ez része az életének? Már eleve az, hogy ugyanolyan, mint bármelyik gyerek, mégis kaphat bántást csak azért, mert sötétebb a bőre?
Ha ezzel kapcsolatos tapasztalatokat megosztanátok, azt nagyon megköszönném!
Hát ez több, mint furcsa. Nekünk anno az első gyerekhez úgy volt, hogy bementünk a pszichológushoz, és kb. egy órát beszélgettünk minden féléről. Mikor és hogyan találkoztunk a férjemmel, mit dolgozunk, van-e testvérünk, szüleink élnek-e még, stb. Utána kellett kitöltenünk a tesztet. A második gyerekhez már nem volt teszt, csak egy bő fél órás beszélgetés. Mindez Pest megyében.
Szerintem az 1 és 2 év közötti kor a legnehezebb a gyereknevelésben, vér szerintinél is.
Már nem öntudatlan kis baba, nincs el babakocsiban, kendőben, de még nem eszik mindent. Felnőttprogramon nem tud már résztvenni alvó csomagként, gyerekprogramhoz túl kicsi. Indulatos, érzelmes, és ezeket nem tudja kifejezni. Felmászni, összetörni bármit tud, ésszel megérteni a tilalmat kevésbé.
Mondjuk egy ekkora gyereknél már látszik a természet, a temperamentum, az egészségi állapot.
A kérdések egy része ugyan azt méri. A válaszok alapján különféle dimenziókon kirajzolódik egy-egy érték (pl. szorongás, depresszió stb.), ami lehet magas, normál vagy alacsony, ill. ezeknek a dimenzióknak az egymáshoz viszonított értéke, aránya is informatív. Mindenképpen lrteni kell a kiértékeléséhez, ha csupán a számítógép válaszát nézzük, akkor nem kell hozzá diploma, akárki fel tudja olvasni.
Ez alapján, hogy MMPI, utána tudtam nézegetni és azok alapján, ha jól értem, ezt valamikor az egyik amerikai egyetem összeállította (majdnem 600 kérdés) és a kérdéssort meg tudja venni bármelyik pszichológus, aki úgy érzi, hogy megéri neki befektetni, mert egyébként nem olcsó. Viszont sok más helyzetre használják és lehet belőle kiszedni kérdéseket, attól függően, hogy milyen területet akarnak vele nézni (pl. munkahely, de ezek szerint örökbefogadásnál is egy profil készítéséhez?).
Ha jól értem, ugyanez az oka annak, hogy a kérdéssort nem igazán lehet megtalálni sehol, csak a "megoldókulcsot". Egy meglehet, hogy hasonlót találtam, de miután a kiértékelés feltétele telefonszám, meg személyes találkozó volt, inkább felejtős. :)
Viszont, ez alapján, ha jól értem, ha valaki tét nélkül kíváncsi a tesztre, a kérdésekre és az értékelésre, az meg tudja tenni, hogy olyan pszichológusnál befizet rá, aki egyébként foglalkozik vele?
A válaszok rögzítése meg, ezek szerint, nekem úgy tűnik, hogy a pszichológus felszereltségén múlik. Akár az is lehet, hogy utána leül és egyenként rögzíti az értékeléshez?
Nekünk épp most, a környezettanulmánykor mondta a kapcsolattartónk, hogy Pesten 3 pszichológus van, két fiatalabb, akik nagyon szeretik ezeket a teszteket. Ez még önmagában nem lenne gond, ha a kiértékelésnél nem csak a gépi eredményt veszi figyelembe.
Ehhez a teszthez (MMPI a neve egyébként, utána tudtok nézni a neten) van egy saját kiértékelő program. Be kell "pötyögni" a válaszokat, és a végén a program öszesít, értékel. Hát, arra nincs garancia, hogy nem üt félre az ember, elég monoton és unalmas dolog ennyi kérdésnél. De épp ezért 1-2 félre ütésből még nem lesz téves eredmény. Mondjuk, ha totál nem figyel oda aki beviszi, akkor van gáz. Van olyan hely, ahol már eleve a gébpe írja a válaszoló, de azt hiszem, az a ritkább, inkább papíron jellemző. Az ok., hogy XXI. század, de azt is vedd figyelembe, hogy Magyarország. ;-)
Valami még az eszembe jutott. Azt írtátok, hogy ezeket a teszteket géppel értékelik ki. Ez elég logikusnak tűnik, hiszen nagyon sok kérdésről beszélünk, egy ember ezt elég nehezen látná át komplex módon. De: hogyan jutnak el a gépbe a válaszok? Beszkennelik? Valaki manuálisan rögzíti számítógépre? Mert mi ezt papíron töltöttük ki, és gondolom mások is papíron csinálták. Ebben az esetben viszont milyen ellenőrzés van arra nézve, hogy nem üt félre az adatbevitelt végző? Hogy pontosan felismeri a választ a beszkennelés alapján a gép? Szerintem akkor biztosítsák a lehetőséget, hogy eleve számítógépen tudjuk ezt kitölteni. A XXI. században talán ez már nem annyira valóságtól elrugaszkodott kérés...
Sziasztok! Olvasom a friss beszélgetést a pszichológusról, és megint kérdeznék...
Eddig azt olvastam, hogy területenként változó, hogy mit jelent az (alkalmassági?) beszélgetés a pszichológussal, de ezek szerint, ez már általános, hogy van teszt is? Akinek esetleg Fejér megyéből van nem olyan régi tapasztalata, náluk is volt?
És ha jól értem, akkor mégsem annyira kötetlen a beszélgetés, ami arra irányul, hogy nincs-e valakinek igazán komoly problémája (alkohol, stb.), hanem egyéb adottságokat is néznek, ami befolyásolja, hogy valakit ajánl a pszichológus örökbefogadónak? És akkor ezek szerint, pl. a teszten is vannak "jó" és "rossz" válaszok?
Szintén Fejér megyével kapcsolatban van valakinek viszonylag friss tapasztalata vagy legalább hallomásból, hogy errefelé milyen a pszichológus, aki ezeket a beszélgetéseket levezeti?
Esetleg tud valaki olyan elérhető tesztet, ami hasonlít arra, amit ilyenkor kitöltetnek?
Lenne még kérdésem (több is), de még töröm a fejem, hogy hogyan tudnám megfogalmazni. :) Na, majd később, ahogy sikerül...
Sőt, szerintem egy 1 éves gyerek örökbefogadása pont azért jelent több stresszt, mert az előtte lévő egy év kimaradt az örökbefogadó életéből. Tudom miről beszélek, a miénk két éves volt, amikor örökbe fogadtuk. És nekünk egyik pillanatról a másikra kellett volna mindazt tudnunk, amit két év alatt tanultunk volna meg, ha születésétől velünk lett volna.
Ismerem a tesztet. Tény, hogy számítógép értékeli ki, de az csak egy panel szöveg, a pszichológusnak kell értelmezni, és az adott egyedi esetekre, személyekre vonatkoztatnia. És pusztán ennyi alapján elég kérdéses ez az "ítélet", a következmény meg, hogy 1 év alattit ne fogadhassatok örökbe, de 1 év felettit igen, végképp érthetetlen számomra. Főleg, ahogy írjuk többen is, hogy egy 1 éves gyerek inkább jelent stresszt, mint egy újszülött. Vagy másképp, de sztem semmiképp sem kevesebbet.
Hát ez hihetetlen! Hát az én babám pl. sokkal több "stresszt jelentett" 1 éves kora után számomra, mint újszülött- meg csecsemő korában... nem is értem.
Én úgy tudom, hogy nem vagytok kötelesek elfogadni a véleményt, lehet fellebbezni. Vélhetően van az intézménynél egy másik pszichológus is, talán érdemes lenne hozzá kérni egy vizsgálatot.
