A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy az egyiptomiak szervezettsége volt az, ami 2-3 nemzedék alatt a csúcsra futott (ezt bizonyítja a Merer-napló a logisztikáról). Ez a szervezettség tette lehetővé, hogy a "múlt hagyatékát" (a megalitikus alapokat és az ősi tudást) ilyen gigantikus léptékben, burkolással és kiegészítéssel a saját képükre formálják. Ez magyarázná, miért volt a csúcspont a korszak elején: nem ők fejlesztették ki a technológiát, hanem ők voltak az utolsók, akik még tudták, hogyan kell használni és mozgósítani az országot egy ilyen örökség befejezéséhez. Ősi magas szintű manuális-észlelési képességek és a kozmikus elvek (Máat) alapján felépített egyetemes, amtik világrend - igen!
Gíza nem egyetlen pillanat szülötte, hanem egy több ezer éves szent tér, korszakokon átívelő építkezések színtere, ahol a legkorábbi megalitikus munkák megelőzték a fáraói államot. A Szfinx szobor testének teljes kiszabadítását a kőzetből, a megalitikus templomok felépítését és a piramis magtestet minimum a 4800-5500 évekkel ezelőtti stádiumban, egy korai napkultusz vallás keretei között valósíthatták meg, ahol a nőstény Mehit oroszlán ereje és hatalma összhangban állt a napistenek fenségével és teremtő erejével. Vagy kb.12000 éve valósították meg az építkezések kezdeti szakaszát, esősebb klíma idején. A későbbi korokban folytatták - korszakokon át mindig hozzáadtak.
Másrészt lehetséges, hogy a sztélé írója nem "hülyeséget" beszélt, hanem pontatlanul fogalmazott: a későbbi templomok (mint az Ízisz-szentély) gyakran sokkal ősibb alapokra épültek. Ha a Gízai-fennsík már Hufu előtt is szakrális központ volt (amit a dinasztiák előtti sírok jelenléte is sejtet), akkor Hufu nem egy üres sivatagban kezdett építkezni, hanem egy már létező, "szent romokkal" teli területen. Ebben az értelemben a "találta" kifejezés az alapokra vagy a helyszín szakrális jellegére vonatkozhatott.
Harmadszor: érdekes módon a Merer-napló – miközben megerősíti a piramis burkolóköveinek szállítását – mélyen hallgat a Szfinxről.
Ha a Szfinxet Hufu fia, Hafré faragtatta volna ki a sziklából (ahogy a tankönyvek írják), az a korszak legnagyobb földmunkája lett volna.Hogy lehet, hogy egy ilyen precíz logisztikai napló, amely még a munkások fejadagját is rögzíti, egy szót sem ejt a fennsík leglátványosabb szobrának készítéséről?
Ez a "dokumentált csend" 2026-ban ismét a vízeróziós elmélet (Robert Schoch és mások) malmára hajtja a vizet. Eszerint a Szfinx és a hozzá tartozó Völgytemplom (amely szintén óriási, burkolat nélküli megalitokból áll) már évezredek óta ott állt, az esőzésektől megkopva, amikor az egyiptomiak megérkeztek. Mert a napló csak a kövek mozgatásáról szól (ami lehetett felújítás, burkolás is), és nem beszél a belső kamrák technológiájáról vagy a Szfinx kifaragásáról.
Az alternatív munkahipotézis tehát kőkeményen megállja a helyét.
A Frigyláda valóban nagyon emlékeztet valamiféle elektromos készülékre, ha úgy olvassuk a régi szövegeket, ahogy mi szeretnénk. De szerintem egyáltalán nem biztos, hogy a "mi" elektromosságunkról van szó (hanem valami másfajta technikai dologról). A régi mítoszok, legendák amúgy tele vannak szent tárgyakkal, ereklyékkel, melyek "veszélyesek". Könnyező, rázkódó, remegő képek, szobrok, ládák. Néha ezek szikrákat, villámokat is szórtak, fellegeket gyűjtöttek, esőt idéztek elő, és így tovább...
A munkások épületeinek alapjait megtalálták a helyszínen, hogy a többi miként jött ki, nem tudom, de több rajz is van a rekonstruált épületekről. 35 méter hosszú épületek, amelyekben alvópadkákat találtak. Mintha régebben itt be lett volna rakva ezek, de nem találtam, mikor kerestem. Egyébként, ha valaki elhiszi, hogy a Nagy Piramis 230 méter hosszú alapját a milliméter tizedével tudták kimérni, annak máris jobban hihető, hogy a munkások nem szalmakunyhókban laktak.
Az Inventory Sztélé valóban azt mondja, Hufu/Kheopsz már itt találta a Szfinxet. Viszont a szöveget vagy 2000 évvel Kheopsz után írták. És már a Közép Birodalom idején volt egy elképzelés, hogy a Szfinx régibb a három piramistól. De a sztélé tényszerűen hülyeségeket közölt a szobor körüli épületekről. Az Ízisz templomról, hogy azt is ott találta Kheopsz, akár a Harmakhisz templomot, és azok bizonyosan sokkal későbbiek! (Bár ettől még valóban lehetne Kheopsz előtti, hiszen Merer papirusza például újra feldobta a vitát a Szfinxről).
Általában a kőfejtő csapatok nevei voltak rajtuk, néha más jelzések is. Talán így számolták a csoportok teljesítményét, esetleg a beépítés helyét. Viszont a kövek döntő többségén nem volt ilyen.
"...mainál jóval magasabb, generációról generációra csiszolódó manuális-észlelési képességek, a holisztikus nevelés együtt adták meg a kemény fizikai munkához..."
Ettől is nagyobb a "rejtély", hiszen Dzsószer és Hufu közti időszak nem több 2-3 nemzedéknél. Dzsószernél épült az első piramis Egyiptomban, sőt ekkor kezdtek egyáltalán épületeket emelni kőből. Aztán vagy 20-90 évvel később Hufu alatt (és Hafré+Menkauré alatt) a piramisépítő társadalom elérte a csúcspontját, ahogy a gótika idején is volt ilyen, és az sem a korszakának vége felé.
Az a sír is bőven tartalmaz rejtélyeket. Az üres "emlék" sír "Hórusz lányáé". Az adott sír bútorzata csak a túlvilági kényelmet szolgálta. Nem akarom kétségbe vonni a bútorok létezését, magas szintű luxus termékek, ahogyan a diorit vázák is. Az eredetük (a feltaláló) homályba vész. Prehisztorikus Afrikába tippelnék, de elég eklektikus a végeredmény.
Nem Nabta Playa bárminek is a kindulása, az is csak egy emlékhely. (Szociokulturális komplexitás.)
A karkötők érdekeltek mióta itt lopom a napot, a félholdat Egyiptomi kézművesek munkájának tartják, a berakások miatt. Nekem ezzel szemben vannak fenntartásaim, de csakis a motívum miatt.
Az allűrök kizárják Anatóliát, a fém lehetséges eredete: Kükládok. Némi Tunéziai beütéssel!
Hufu életéről keveset tudunk, ezek nagy része is feltételezés amit csupán egy-egy egyezés, vagy felirat legitimál.
Az is kérdéses, hogy miért lett az a hagyaték, stafírung, bútorzat lehordva abba az üregbe. Talán kipucolták a piramisból, és a közelben helyezték el tiszteletből.
A Biblia leírása (Kivonulás könyve 25) alapján a láda szerkezete hasonlít egy elektromos kondenzátorra, tárolóra.
Szigetelő test: Akácfából készült, ami kiváló elektromos szigetelő.
Vezető rétegek: A fát kívül és belül is tiszta arannyal vonták be. Az arany az egyik legjobb elektromos vezető.
Kialakítás: Két vezető réteg között egy szigetelő réteg – ez a klasszikus kondenzátor alapfelépítése.
A sivatagi száraz levegőben a láda súrlódása (például a hordozás közben a leplekkel) hatalmas elektrosztatikus töltést halmozhatott fel. Dok.filmek modellezték már. A frigyláda egyébként nagyobb vallási tabu Krisztus halotti leplénél is. A hozzáférés lehetetlen az etióp ortodox egyház és hívők fanatizmusa miatt. A legutóbbi fegyveres konfliktusok (pl. 2020–2021) során bebizonyosodott, hogy a helyi lakosság és fegyveres önkéntesek százai készek életüket adni a templom védelmében. Egy alkalommal több száz hívő állt sorfalat a templom előtt, hogy megakadályozzák az esetleges fosztogatást.Az Őrző szerint a tárgy olyan hatalmas erőt áraszt, amely elrettenti a betolakodókat.
Nehéz ezt elhinni. Ha igaz a történet, ez a tárgy a világ legértékesebb tárgya. A leginkább kívánt, legmisztikusabb. Többet ér bármely koronaékszernél. Ez az érték nem is pénzbeli, hanem elsősorban eszmei. Ha a láda tényleg fel van vértezve valamilyen misztikus tudással/technikával, akkor nem kérdés, hogy kutatni kellene azt. Mennyire lenne biztonságban egyetlen szerzetes őrködése mellett? Vagy ha vannak is őrök, ez az épület nem a Fort Knox. Legalábbis kívülről nézve. Egy brit tiszt anno állítólag megvizsgálta a ládát és üresnek találta, valamint későbbi középkori másolatnak.
Ha viszont tényleg az eredeti, az olyan, mintha a magyar Szent Koronát egy szerszámos bódéban tárolnák.
Graham Hancock a videóban részletesen kifejti elméleteit a frigyládáról (Ark of the Covenant), amely elmondása szerint elindította őt a kutatói útján. Hancock leírja, hogy a láda egy körülbelül 115 cm hosszú, valamint 70 cm magas és széles doboz, amely akáciafából készült, kívül és belül aranyborítással. Benne találhatók a Tízparancsolat kőtáblái. Hancock szerint a Biblia tervrajz-szerű leírásai alapján a láda nem csupán egy vallási tárgy, hanem egy félelmetes és „terrifikáló” eszköz, amely képes volt embereket megölni. Példaként említi azt a bibliai történetet, ahol valaki megpróbálta stabilizálni a ládát, és egy „tűzcsóva” azonnal halálra sújtotta. Nem szó szerint „nukleáris fegyver”, de olyan hatásokról szóló régi beszámolókat említ, amelyek funkcionális hatásra utalnak, nem pusztán vallási szimbolikára.
Hancock hangsúlyozza, hogy a Frigyláda mérete pontosan meg van adva a Kivonulás könyvében (Exodus 25:10):
„Csináljanak ládát akáciafából: két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles, másfél könyök magas.”
Hancock elméleti „útvonala” a láda történetében -
- A ládát a bibliai történetek szerint elvitték Jeruzsálemből még a babiloni fogság előtt.
- A láda Egyiptomban, majd Elephantinében (Nílus-sziget) volt egy kopt/ zsidó közösségnél;
- Onnan Etiópiába szállították (Tana Qirqos szigetére), majd végül Akszumba.
Hancock meggyőződése, hogy a frigyláda ma is létezik, és az etiópiai Axumban, a Zion Szt. Mária templomban őrzik. Bár ő maga nem látta, és senki másnak sem engedik meg (egyetlen őrző szerzetesen kívül), elméletét közvetett bizonyítékokra alapozza. Elmondja, hogy a ládát egyetlen szerzetes őrzi Axumban, aki kinevezése után soha többé nem hagyhatja el a kápolnát. Hancock megemlíti, hogy találkozott ilyen őrökkel, akiknek a szeme hályogos volt, és ezt ők maguk a láda erejének, a „tűznek” tulajdonították. Elmélete szerint a ládát Manassé király idején menekítették ki a jeruzsálemi templomból, hogy megvédjék a pogány befolyástól. Először az egyiptomi Elephantiné-szigetre került, majd onnan a Nílust követve jutott el Etiópiába, ahol a mai napig a zsidó eredetű falas közösség és az etióp keresztények körében központi szerepet tölt be.
Hancock úgy érvel, hogy atemplomos lovagok érdeklődése a láda után nem véletlen volt – kapcsolódhat akár a középkori Izrael/Elefantine/Etiópia közti kapcsolatokhoz is.
HUFU palotája vályogtéglákból (Nílus iszapjából, szalmából és homokból), fagerendákból (libanoni cédrus) készülhetett, amit bizonyos helyeken kőelemekkel erősítettek meg. A palotához tartoztak mesterséges tavak vagy közvetlen csatornák a Nílushoz. Hufu hatalmas, 43 méter hosszú, cédrusfából készült napbárkákkal közlekedett, amelyek a kor mérnöki csúcsteljesítményei voltak. A bútorokat (székeket, ágyakat, hordszékeket) gyakran vastag aranylemezekkel borították, és türkizzel vagy alabástrommal díszítették. Erre bizonyíték édesanyja, Hotepheresz királyné gízai sírjában talált, lenyűgöző épségben megmaradt aranyozott bútorzata.
Azért a Nagada kultúrákat ne tekintsük már kiforrott, letelepedett civilizációnak. Falvak voltak, akik persze egyre inkább kapcsolódtak össze egy nagyobb területi egységgé, de nem látom azt a fajta szervezettség megjelenését, amiről itt beszélünk.
Azt értem, hogy lehetett hanyatlás. De a tudás e magas foka eltűnt. Hirtelen jött és hirtelen ment, ha elhisszük a Nagy Piramis vélt építési dátumát.
A felújításról volt már itt többször értekezés. Szerintem az is meglehetősen nagy projekt lehetett.
1. Nem a sivatagban bóklásztak. A Nílus-völgyben már a dinasztiák előtt (Kr. e. 5000–3100 között) virágzó, letelepedett kultúrák éltek (pl. Badari, Naqada-kultúra), melyek komplex öntözőrendszereket kezeltek, távolsági kereskedelmet folytattak és hiarerchikus államot építettek ki. A predinasztikus gránit- és dioritvázák ekkor már léteztek - 4800-5200 éve, Szakkara.
2. A piramisok építése kimerítette a IV. dinasztia központosított államának az erőforrásait. Az összes erőforrás a piramisépítésbe fektetődött. Ez elindított egy hanyatlást. I. e. 2200 körül egy globális éghajlatváltozás (úgynevezett 4,2 kilotonnás esemény) súlyos aszályt okozott Kelet-Afrikában. A Nílus áradásai elmaradtak, ami évtizedekig tartó éhínséghez vezetett. Mivel a fáraó hatalma azon a hiten alapult, hogy ő garantálja a folyó áradását, a természeti katasztrófa aláásta az isteni tekintélyét.
A központi hatalom gyengülésével a tartományi kormányzók (nomarkhoszok) kezébe került a hatalom.
Ennek ellenére egyetértek azzal a feltevéssel, munkahipotézissel, hogy Hufu idején csak a piramis(ok) burkolóanyagát helyezték fel, a belső megalitikus magépítmény egy korábbi civilizáció alkotása lehetett. Mert
- A magkövek habarcsolása is lehetett felújító munkálat, főleg hogy egymegalit civilizáció nem alkalmazott ilyet, csak illesztett. A magkövek közötti habarcs értelmezhető egy későbbi kor stabilizáló vagy kitöltő anyagaként. Míg a megalitikus kultúrák (pl. az inkák Peruban) kötőanyag nélküli, száraz falazást alkalmaztak a földrengésállóság és a precizitás miatt, az egyiptomiak becslések szerint 500 000 tonna habarcsot használtak fel.
- A 3 piramis részben vagy egészben burkolása-újraburkolása is hatalmas feladat volt a munkásváros lakóinak és a managementnek - A Nagy Piramist eredetileg körülbelül 115 000 darab hófehér turai mészkőtömb borította. Ezek egyenkénti tömege 2,5 és 17 tonna között mozgott, és a Nílus túlpartjáról szállították őket. A megmaradt burkolókövek mérései alapján az illesztések közötti rés átlagosan mindössze 0,5 mm (azaz egy hajszálnyi). Ez a pontosság még 2026-os technológiával is komoly kihívás lenne ilyen méretű köveknél
- Az Inventory Sztélé vagy leltárkő: ez kifejezetten azt állítja, hogy Hufu már „készen” találta a főbb struktúrákat. A szöveg szerint Hufu megtalálta Ízisz, a „Piramis Úrnője” templomát, amely már korábban is ott állt a Nagy Piramis közelében. A sztélé Íziszt a „Piramis Úrnőjeként” említi, ami sokak szerint arra utal, hogy maga a piramis (vagy annak egy része) is a templommal együtt már létezett Hufu előtt.
Ez feltételezés (attól még lehet igaz :) ). Ugye elvileg találtak olyan feliratokat a köveken, hogy Khufu barátai, amiről feltételezik, hogy a kőfaragók vagy a szállító csapat neve, jelzése volt. Ez jelentheti azt, hogy valóban tisztelték-becsülték ők, de jelentheti azt is, ami a kommunizmusban ment, hogy Lenin a nép barátja, stb. És így egyfajta gúny is.
De tény, hogy a szovjet verziót én is kihagynám :)
1. a Nagy Piramist kb a két Egyiptom egyesülése után 400 évvel építették. Egyszerűen érthetetlen, hogy egy addig sivatagban bóklászó nép hogy fejlődik ilyen gyorsan ekkorát a vándorlástól a full szervezettségig, amit ráadásul dokumentálnak is!
2. A Nagy Piramis után hova tűnt ez a mérhetetlen szervezettség? Miért nem találtunk még Merer naplójához hasonló "építési naplókat"?
"Hát, össze lehet hasonlítani a szovjet Fehér-tengeri csatornával a Nagy Piramis projektet."
Pontosan erre gondoltam én is. Két korszak, két csillagállás, két gondolkodási és irányítási modell. Douglas Smith - Az orosz arisztokrácia végnapjai című könyvben olvastam erről.
A párhuzam, az összehasonlítás, ami bennem is felötlött:
Extenzív modell:A Szovjetunió és a Belomorkanal
Az extenzív fejlődés lényege a mennyiségi növekedés: minél több munkaerőt, földet és nyersanyagot vonnak be a termelésbe, a hatékonyság rovására is. A 20 hónapos határidő miatt a minőség (mélység, tartósság) feláldozódott a politikai mutatók oltárán.
Intenzív modell:Az Óbirodalom és a Nagy Piramis - a gízai projektek
Az intenzív fejlődés a minőségre, a szervezettségre és a tudás alapú optimalizálásra épít. A gízai piramis nem csupán egy rakás kő, hanem matematikai és csillagászati bravúr. Az építők nem „elhasználták” az embereket, hanem a társadalmi kohéziót erősítették a közös vallási cél érdekében.
Az intenzív civilizáció (Egyiptom) a projektet a rend (Maat) és az örökkévalóság fenntartására használta. Az extenzív szovjet modell a projektet a terror eszközeként, főleg ideológiai célból használta, ahol maga az építkezés fontosabb volt, mint a kész csatorna. A piramis építése során fejlődött a matematika, az orvostudomány és a logisztika. A Belomorkanal építése során csak a kényszermunka-táborok adminisztrációja és az elnyomás módszerei „fejlődtek”.
Ez a párhuzam rávilágít arra, hogy míg az intenzív civilizációk örök értéket teremtenek a korlátozott erőforrásokból, harmóniában élnek a természettel, az extenzív rendszerek felélik saját alapjaikat a látványos, de üres eredményekért, és elpusztítják, felélik természetes környezetüket.
Hát, össze lehet hasonlítani a szovjet Fehér-tengeri csatornával a Nagy Piramis projektet. A csatornát nem szabad akaratból, politikai foglyokkal építtették 1931-33-ban. Mintegy 100–170 ezer Gulag-fogoly vett benne részt, és az építés során 250 ezren haltak meg. Sztalin ezt óriási sikerként hirdette. Ennek ellenére a csatorna műszakilag is rossz minőségű lett (túl sekély volt a nagyobb hajók számára).
Ha lehetne választani, százszor inkább Merer csapatában dolgoznék, mint egy szovjet komisszár alatt a Fehér-tengeri csatorna építésén.
„Szóval inkább az jön le, hogy volt egy erős kezű király, aki teljesen új viszonyokat teremtett Egyiptomban. A piramisán résztvevő építők inkább dicsőségnek tudták ezt be. A munkát nem érezték robotnak, kiválóan voltak élelmezve, orvosi ellátással, jó körülmények közt laktak.”
Egy társadalomnak, vannak felívelő, stagnáló, és hanyatló korszakai. Ebben nagy szerepet játszik az uralkodó osztály intellektuális szintje, szerepe. Amennyiben Egyiptom akkor nem volt külső hatalmak által fenyegetve, lehetséges volt egy „kvázi szocialista” rendszer bevezetése, ahol a munkaalapú társadalom és a vallási ideológia harmóniája jólétet eredményezett. Aminek legfontosabb tényezője a belső konfliktusok hiánya, a közmegegyezés, a természeti adottságok optimális kihasználása. Egy despotikus rendszer nem marad fenn sokáig, ahogy a történelem igazolja.
Elméletileg fennálhatna az a verzió, hogy a nagy piramist egy kegyetlen, zsarnoki Hufu építtette olyan módon, hogy a precizitást a beavatott papok mérnöki irányítása és a mesteremberek kivitelezése szavatolta, a terhek fizikai mozgatását pedig kényszerített tömegek végezték, de a régészeti leletanyag alapján (Heit el-Ghurab, kőfejtői feliratok), illetve a piramisok komplexitása és remekmű mivolta alapján tényleg igaz, hogy teljesen kizárható a zsarnoki hatalom nyomása alatti építkezés. Ilyen remekművet csak szabad akaratából motivált nép alkothatott meg társadalmi szerződésen alapuló közmunka (corvée) vagy szakrális mozgósítás, egyfajta spirituális adózás révén, ahol az egyéni munka hozzájárult a kozmikus rend fenntartásához.
A piramisépítést egy centralizált, de kölcsönös előnyökön alapuló társadalmi kooperációnak lehet tekinti, ahol az alapot a vallási ideológia (az örök rendbe vetett hit) és a mainál jóval magasabb, generációról generációra csiszolódó manuális-észlelési képességek, a holisztikus nevelés együtt adták meg a kemény fizikai munkához.
A görög történetírók (i.e. 5. sz-tól) Hufut (Kheopsz) valamiféle kegyetlen zsarnoki uralkodónak állították be, azzal, hogy az egyiptomiak is úgy emlékeztek rá, mint aki a piramisa építésre kényszerítette volna a népét. De ahogy megyünk visszafelé az időben, ahogy feltártuk a piramisok mellett „munkások faluját”, találtunk sok kőfejtői jelet, előkerült Merer naplója… Szóval inkább az jön le, hogy volt egy erős kezű király, aki teljesen új viszonyokat teremtett Egyiptomban. A piramisán résztvevő építők inkább dicsőségnek tudták ezt be. A munkát nem érezték robotnak, kiválóan voltak élelmezve, orvosi ellátással, jó körülmények közt laktak. A lakóhelyeiket is rekonstruálták a régészek (erről talán írtam itt már):
Igen, ez az ősibb, akár 12000 éves kultúra fejlettebb volt, de nem feltétlenül „gépesítettségben”, hanem interfész-képességben. Az emberi elme akkor még képes volt közvetlenül kapcsolódni a fizikai valóság „forráskódjához” (a rezgéshez), míg az 5000 évvel ezelőtti ember már a „felhasználói felületet” (a kész anyagot) tudta nehézkesebben (de a mai emberhez képest még sokkal könnyebben) kezelni? Nem tudjuk, csak sejtük. Ha igaz, akkor ez egy evolúció-átrendeződési folyamat. És még csak nem is kellett egy másik galaxisba, csillagrendszerbe, téridőbe átmenni, elég volt csak 12-15 ezer év történelme ehhez itt a Földön.
Elképzelhető, hogy a késő jégkorszak végén létezett egy olyan tudáskultúra, amely nem eszközökön, hanem az emberi érzékelés és állapotkezelés kifinomultságán alapult? Ez a képesség később – a civilizáció extenzív irányú fejlődésével – fokozatosan háttérbe szorult, nem eltűnt, hanem inaktívvá vált. Mi mindenre lenne képes az ember, ha nem csak eszközhasználóként, hanem élő interfészként tekintene önmagára?
A Westcar-papirusz története szerint Hufu valóban kereste Thot isten titkos kamráit, mert a „varázslatot” (a halhatatlanság technológiáját) akarta. Dzsedi, a varázsló, azonban nem adta át neki közvetlenül a tudást. Ez a feszültség a világi hatalom (fáraó) és a szakrális tudás őrzői (papok) között alapvető motívum. A papok valószínűleg tudták, hogy a fáraó „túllépett egy határt” azzal, hogy az égi rendet (a piramist mint kozmikus gépezetet) személyes célokra akarta használni. Az egyezség: A papok megadták neki a külsőségeket (a monumentális építkezést), cserébe a fáraó finanszírozta a papság hatalmának bebetonozását és a rituális rend fenntartását.
Merer feladata a turai mészkő szállítása volt. Ez már nem a varázslatról szólt, hanem a „Horizont” (a piramis) felújításáról és tökéletesítéséről. Hufu számára a piramis talán egy kudarcba fulladt spirituális kísérlet volt, amit egy sikeres ingatlanfejlesztéssé alakítottak át. Egyetértek a lehetőséggel, hogy Hufu csak a külső díszítést és a környező komplexumot (templomok, bárkák) tette hozzá, ezzel legitimálva saját isteni hatalmát. A belső mag (megalitikus mag): Hatalmas, gyakran szabálytalan, de elpusztíthatatlanul illesztett tömbök, amelyek inkább funkcionálisnak (geometria, akusztika, energia) tűnnek, mint temetkezési helynek. Ez képviselheti az „aranykori” (vagy Zep Tepi) technológiát.
„A modern ember elméje a multitaskingra és az absztrakt digitális jelekre van huzalozva, míg az övék az anyaggal való tökéletes együttműködésre és a kozmikus ritmusok követésére. Ez tette lehetővé azt a precizitást, amit ma néha érthetetlennek vagy "technológián túlinak" érzékelünk.”
Ebből arra következtetek, hogy a régmúlt emberét nem terhelte annyi felesleges „szellemi ballaszt”, haszontalan információ, minta a mai embert. A természet közeliség, vagyis a vele való harmónia, kizárja a zavaró tényezőket a gondolkodásból. (kevesebbet erőlködtek a túlélés érdekében) Ezzel viszont érvényesíteni tudták a „bevonzás törvényét”, ami azt jelenti, hogy amire fókuszálok, az lesz a megvalósult jövő.;-)
„A logisztika megoldható. Korbáccsal egyértelműen, + egyéb módszerekkel. Egy zseni a víziójával megoldja vázlatok nélkül. A matekra meg ráhibáz. Lehet szemmel is piskótát sütni mérleg nélkül. (Ne vegyetek komolyan, mindig csalok amikor itt írok, szem sem kell hozzá egy idő után!)”
Pedig nagyon komolyan kellene venni amit írsz. Ezeket a mondatokat egy kvantumfizikus természetes, logikus következtetésnek venné. A hullámfüggvény összeomlasztása, elhatározás, és cselekvés kérdése. (Trump elnök azt mondaná, ezt akarom és passz.)
„Mi kell ahhoz, hogy elhagyd a családod, szüleidet, és elmenj pár hónapra, vagy évekre egy hülye horizontot építeni. Lehetett felmentést kapni? Vagy tényleg csak az ment, aki akart? Mert ha kell, akkor az egyenlő a kötelezővel. Tehát volt egy nem kötelező, de erősen ajánlott (átkos) sorépítői szolgálat. Ha lesántult, vagy elhunyt az önkéntes és szabadidejét így elütni akaró munkás, akkor felkerült a neve a dicsőségtáblára. (Ezt még egyelőre nem találták meg.)”
Az a hiányzó dicsőségtábla mindent elmond az emberiség habitusáról. Halálba küldünk milliókat azzal, hogy hősök lesznek, ha már nem élnek, és mindig van elég jelentkező, a korbács és a jutalom árnyékában. Mert a hatalom nem a gazdagság és a dicsőség, hanem az azok feletti uralom. A Héliopoliszi papok már tudták, hogy a Ré, a napisten fújja a passzát szelet a Földön.;-)
Ezért az ősi magas szintű képességektől és a kifinomult, kozmikus elvek alapján felépített egyetemes, antik világrendtől a mai, modern tudományos világképünkig tartó időbeli folyamat.
