Kedves LvT! Én is szeretném a segítségedet kérni a Száky névvel kapcsolatban. Már korábban is feltettem a kérdést és akkor a Komárom megyei Szák (most Szákszend) településre vezették vissza. Ez a legvalószínűbb , vagy esetleg köze lehet a Szák-nemzettséghez ?
Én ugyan nem vagyok LvT, de ad Czaga azt mondanám, hogy Cegének a román neve valóban Ţaga (adatolni leginkább a 18. sz. elejétől lehet, ugyan 1334-ből már van egy kóbor Chaga névalak), de ebből képző nélküli alakban aligha lesz se magyar, se román családnév. A románban szokatlan, hogy helynév képző nélkül családnévvé alakuljon.
Kedves LTV! Nagyon örülök, hogy ismét megjelentél ezen az oldalon. Pont egy évvel ezelőtt tettem fel a kérdést a Czaga és a Dovák nevek eredetét illetően. Azt mondták, ezt Te tudnád igaán megválaszolni. A Czaga névre visszeutaltak egy korábbi fejtegetésre, ami számomra, laikusnak nem egyértelmű, mondhatnám érthetetlen. / Czagan..... alapnév Czaga../ Ebből én semmilyen következtetést nem tudok levonni. A Dovák-ra pedig azt a választ kaptam, hogy a dvoda özvegyet jelent. Talán lekopott a magyarban a v, mert a magyarnak elég nehéz kimondani. Sajnos a kutatható anyakönyveim elfogytak, így a név eredet alapján próbálnék valamerre tovább kutatni. Mert hogy jöttek, az biztos. A Dovák a családi szájhagyomány szerint, a Czaga pedig az 1702-es összeírásban szerepel, mint jövevény, csak azt nem rögzítették, hogy honnan jött. A Czaga köthető-e a romániai Tege, Czege faluhoz? Többször volt Czaga a neve. Segítségedet előre is köszönöm! Mazsi
FÉLOFF A dualista Magyarországon (úgy a 70-es évektől) a vasúti alkalmazottakkal és a csendőrökkel szemben a feletteseik szisztematikus nyomással éltek, hogy magyarosítsák meg a családnevüket. Miniszteri rendelet nem szólt erről (ezt onnan lehet tudni, hogy egy szász képviselő egyszer interpellált is az ügyben és akkor erre hivatkoztak), de informálisan elég kemény volt a helyzet. (Ld. a Szentiványi-féle névmagyarosítási listában a csendőrök kimagasló szereplését.) De csak altiszti rangig, a csendőrtisztek kutatásom szerint megtarthatták idegenes nevüket, ha akarták. ON
Az egyik dédimamának volt Kakrik a családneve, csak annyi tippem van, hogy horvát származású lehet. Legalábbis horvátul is kitűnően beszélt a Maronics dédapámmal, aki biztosan horvát származású volt.
Mándó meg egy nagymamám családneve és már régóta találgattuk honnan eredhet.
’férfi; hűbéres; fegyveres kísérő’
Így elég furán hangzik, hogy a dédapám testvérét (szintén Mándó) állítólag pont a neve miatt nem akarták felvenni csendőrnek. Meg is változtatta a nevét Császárra.
Nem tudom, láttad-e korábbi hozzászólásomat, amelyben a gáborokról, az erdélyi cigányok egy elkülönülő (konkrétan marosszéki eredetű) csoportjára tettem említést. A vonalat azért hagytam nyugodni, mert a Mezőbándi által említett Gaburi egész máshol él és az elszármazás annál is valószerűtlenebb, mivel a gáborok még Erdély területén is csak a legutóbbi időkben és szórványosan terjedtek szét. Az általad említett gabur szóra a DEX két etimológiát ad meg (magyar Gábor vagy szász gabur - utóbbihoz kéne egy szász szótár is), de én a 'tökfilkó' jelentést mégis inkább a chiabur 'zsírosparaszt' szó regionális változatának érzem. Különben a Gaburi nyilván a gabur determinánssal ellátott változata lenne kiejtve (gaburii). ".ro"-ra beállítva azonban a gugli nem hoz ki személynévi találatot Gaburi-ra.
Kérlek, nézd meg, amit taracka talált a Bittóról, különös tekintettel amit arról mond, hogy miért nem Vid, miért Pető.
A Straka nemcsak szlovák vezetéknév, de egyben ’szarka’ jelentésű köznév is. Nem életszerű, hogy éppen a magyar nyelvterületen vált volna a Straca név szlovák közszóval azonos alakúvá.
Ha én a saját dédnagymamámból indulok ki, akkor már jóval benne járunk abban a korban, ahol c betű nem jelölte a /k/ hangot. Štúr Lajos már a dédanyáink kora előtt élt és ő Zólyom városának országgyűlési képviselője volt. Az ottani szlovákok már jóifeje a nem latinizáló helyesírású Tranoszciuszt forgatták, a magyarok meg gondolom a Károlyit.
Utánanéztem, a Laž- kezdetű szlovák helynevek ž-je az eredeti tő z-jéből származik, ha a képző patalalizál. Ložín azért ž, mert a birtokos –in szuffixum palatalizációt okozott. A magyar Lazony megfelelő esetén természetesen nem lépett fel lágyítás, így megmaradt az eredeti z (< ősszláv *loza ’(szőlő)vessző’).
Hasonlóképpen a m. Lazsány (újabban Laziszkó) mögötti szlovák Lažany a szláv láz ’irtvány(föld)’ tőből a lágy –ian(y) képzővel állt elő.
Emiatt sem lehet a Ladzsony nevet idevonni, hiszen az –ony végződés szlovák etimológiai esetén sem okoz palatalizációt, nemhogy a magyar esetén.
Megulesz: A mögötte sejthető görög Μεγουλης névre van adat a Google-lal (ha csak kettő is).
Ami az ismerődöd javasolta etimológiát illeti, az újgörög szótárom ilyeneket ismer: μαγούλα ’halom, dombocska; pufók orca’, μάγουλο ’orca, (fél) arc’. Egyébként ennek a szónak a román megfelelője áll a Magura alakú kárpáti hegynevek mögött. A görögben ’halom, dombocska > dombocska alakú kiemelkedés az arcon > arcpofa’ jelentésbővülés lépett fel.
De én nem innen eredeztetném a nevet (többek közt az α > ε változást nem tudom indokoni). Azt tudom, hogy az –ουλης végződés thesszáliai apanévképző, vö. Пέτρος ’Péter’ szn. > Пετρούλης. Ilyen formán a név visszavezethető egy katharevusza alapú Μέγας ’nagy; idős; befolyásos’ személynévhez képzett apanávhez.
Gaburi: Azt találtam, hogy a magyarokra jellemző Gábor személynév Erdélyben etnonimikus éllel köznevesült. Így az ottani szászoknál a gabur ’paraszt, földműves’ jelentésű lett, az erdélyi románban pedig a gabur ’tökfilkó, ostoba személy; gróf’ (sic!) értelmű. A Gaburi tehát – talán latinosított –i apanévi végződéssel – mind a szászból, mind a románból ilyen értelmű ragadványnévi eredettel magyarázhatónak tűnik; lehet jellemre utalóan ’tökfilkó’, foglalkozásnévi ’paraszt’, ill. jogállást kifejező ’grófi birtokon dolgozó jobbágy’.
Az erdélyi szász/román etimológia nem zárja ki a cigány etnikumhoz való tartozást, mert a román – sőt a görög! – nemcsak a cigány szókincsre gyakorolhatott nagy hatást, hanem a személynévadásra is.
Bóni: Ezt Kálmán magyar személynévi eredetűnek véli a Bonifác név alakkörében (csonkolás + -i kicsinyítő képző, esetleg apanévképző)
Köszönöm szépen a segítséget! A családtörténetben a következőket találtam:
"A nélkül, hogy abból bármiféle kapcsolatra akarnánk következtetni, megállapíthatjuk, hogy a Bittó név archaikus alakja mint személynév már jóval korábbról ismeretes, mint azt a Királyfalviakból lett Sárosfalvi és Nadasdi nemesek, a pozsonyvármegyei Bittók ősei felvették. Legrégibb adat az 1263-iki, mely évtől 1395-ig körülbelül 18 ilynevű egyént találhattunk.[180]
A nyelvtudomány megállapítása szerint a Bittó név a Vid keresztnévből ered, mely a naptárakban és irott emlékeinkben mint szt. Vid fordul elő. Ennek a latinban Vitus, az olaszban Vito, a románban Vit, a németben Veit, a csehben ugyancsak Vit, a tót- és szlovénben pedig Vid felel meg. A latin «v» már most a magyarban is könnyen válhatott «b»-vé, mint ezt a Batthyánymisekönyvben az október hó 31-ik napján előforduló Bolffgang = Wolfgang név is mutatja, de az sem lehetetlen, hogy a köznapi latin kiejtésben a «v» bilabialis hang volt, mint p. o. Verona = cseh Berun, német Bern; Venecia = cseh Benatky, Vitus = magyar Bitó, a horvát, dalmát Bitte, Bittoje közvetítésével.[181]
Abból, hogy a pozsonyvármegyei Bittók között a Bythou, Bythow név felléptéig kimutathatólag a Vid név nem fordul elő s hogy éppen Pető (Pethew) fiánál Andrásnál találjuk ezt a nevet első ízben Zsigmond király már említett levelében, mellyel a proscribált Andrásnak megkegyelmez,[182] valószínűséggel következtethetünk arra, hogy itt a Bittó név archaikus alakja a Pethew név eltorzításából, vagy talán eltótosodott vagy németesedett kiejtéséből eredett.
E mellett még azt is felhozhatjuk, hogy a királyfalvi sőt még a sárosfalvi birtoklás idején a család tagjai a Bazini és Szentgyörgyi grófok udvarnokai s familiarisai voltak, s így azok német környezetében a németes kiejtés, vagy a tótosodásnak induló népesség tótos kiejtése nyomán ragadhatott Pethő (Pethew) fián Andráson a Bythow név, mely idővel a «w»-nek «ou»-vá való áthasonulása útján Bythou-vá alakult. Mivel pedig a régi «ou» a mai «o» kiejtésnek felel meg, a Bythó, majd Bithó, Bitó, Bittó név fejlődött ki a magyar nyelv természetes fejlődése során."
Igazat megvallva elsiklottam felette, ugyanis tegnap egy nap alatt hoztam be a feb. 15–21-ig terjedő hsz.-eket, lévén, hogy Kievben nem olvastam a fórumot... :-) Bocsi :-)
Némi adalék: nem tudom Mo.-n hol találtad őket, de azt tudom, hogy a mezőberényi Sztrakák Benes áldásos tevékenysége folytán kerültek oda a Felvidékről (konkrétan Csatáról).
Köszi. Nem etimológiát kivántam adn (mert azt nem tudtam)i, csak a két név 'azonosságára' rámutatni. Abból indultam ki, hogy a mai magyar telefonkönyvben Sztraka alakok léteznek (38) s az eloszlásukat tekintve vszeg nem egy bólyból. Látom a szlovák telefonkönyvben a Straca-kat (12), de van Sztraka is (13), ebből felteszem ha azonos az eredet, magyar nyelvterületen lett Sztraka a Straca. (Az eredeti kérdés egy Zólyomban született ősanyára vonatkozott, nevének korabeli írott alakja ismert a feltevőnek.)
Kedves Kvász Ivor! Hát nem veszed észre, hogy háromszoros ";-)"-t raktam, jelezve, hogy nem komlyan gondolom, sőt, pedig azt hittem, hogy abszurditása révén és hogy talán legalább egy picit ismertek nem veszitek komolyan, mégis még apróval szedve is megjegyeztem, ez csak poén? Amolyan bölcsészvicc? (bölcs észvicc?)
Kedves scasc! Hát nem veszed észre, hogy a villő az a vill[ogó szem]ű-ből való? Az ilyen nevet eredetileg olyan lánynak adták, akinek csillogott a szeme! Ez aztán alkalmas volt a gonosz téli szellemek elűzésére is, ami a népszokás alapja! (Méghogy angol?)
Ősmagyar eredetű villő 'Zoborvidéki magyar falvakban virágvasárnap, a kiszehajtás után a lányok feldíszített fűzfaág' nyilván < angol willow 'fűzfa' n.b. a jelentéstani egyezést! hangtanilag az ang. w > m. v teljesen szabályos, az ang. -ow inkább m. -ó-t adna, de az -ő is levezethető, az -i- hatására magánhangzóharmónia.
;;;-)))
Ne haragudjatok, késő van, és még a munkahelyen vagyok, úgyhogy engedjétek meg nekem ezt a kis mulatságot...
Ad Zsemko: Vö. ukrán Жемко, lengyel Żemko. Más képzővel le. Żemak, m. Zsemák. A lengyel nyomán rögtön fölvetődik a mazurálás okozta nem ritka lengyel hiperkorrekció, miszerint a /z/ helyett inetimologikus /zs/ jelenik meg. Ez a nevet a cseh-szlovák Zemko névhez kapcsolhatja, melynek alapja a szláv ’föld’ szó: cs.-szlk. zem, le. ziemia, ukr. земля. Lengyel-ukrán területen a /z/ ~ /zs/ tévesztést a litván kohabitáció is elősegíthette, mivel az alapszó a balti-szláv közös szókincsbe tartozik, és a litvánban /zs/ hanggal ejtődik: žemė.
Marincsák: Latin Marinus ’tengeri’ szn. > szláv Marin szn. + szl. -ek kicsinyítő képző > szl. Marinek szn. + szl. (szlk.) -ák/-iak nagyító képző > szlk. Marinčák / Marinčiak > m. Marincsák. – Az –ák képző leginkább a szlovákhoz köti.
Ivocs, Ivots: Ha ez Ivócs-ra javítható, akkor a magyar Iván szn. csonkolása magyar összetett –ócs kicsinyító képzővel.
Lipusz: Vélhetően a szláv lipa ’hárs’ alaptag szláv (le.) –uś/us/usz, ukr. -усь/уш személynévképzővel.
Egy galego oldalon a szót a szvévből, egy kihalt germán nyelvből eredeztetik, de hogy mi alapján, azt nem mondják meg. Viszont utalnak a bolgár, macedón és lengyel szavakra, mint amelyek hasonló hangzásúak.
Ezek szerint jól gondoltam, hogy nem valószinű. Érdekes, valami ilyesmit próbáltam én is magyarázni anyukámnak, de valahogy az, amit leirtál érthetőbb, mint az, amit én makogtam össze szegénykének.
Minor megjegyzés: a Hungary név az onogur törzsnévből ered, semmi köze a hun szóhoz; mi több, a kettős honfoglalás elmélete sem operál hunokkal.
Illetve annyi van, hogy az onogurból kettős ok együtthatása miatt lett Hungary, a kk.-i latin (helyes?)-írás gyakori "henye", néma szókezdő h-ja miatt, valamint kontamináció a hun népnévből, ugyanis azok az írók igenis azonosították (érvelhető módon helytelenül) a magyarokat a hunokkal (hasonlóan, ahogy pl. Bizánc a türkökkel).
Tehát a Hungary-nak van köze a hunokhoz, de persze nem azért (vagy az alternatívosoknak: nem feltétlenül azért), mert a magyaroknak vajmi köze volna a hunokhoz.
Kóbor források arab eredetet említenek a gajd esetén; ezeket még szeretném ellenőrizni, mielőtt hiszek nekik. Ha ez így van, ha nem, vándorszóról van szó, s ezeknél gyakran nem tudni az első forrást. Mindenestre az arabok összekapcsolnák a Balkánt Luzitániával.
