Az a jó, ha ebben hiszel!
Az atomisztikus fizika axiómarendszere:
A világmindenségünk négyféle oszthatatlan részecskékböl áll, az elektronokból (e), a pozitronokból (p), a protonokból (P) és az eltonokból (E). (Az eltonokat a fizikusok „antiprotonnak“ becézik.) Ezek a részecskék fizikailag megfigyelt objektumok és kétféle megmaradó elemi töltést hordoznak, az elemi elektromos és az elemi gravitációs töltést:
elektron:{ -e, -g∙me}, pozitron:{ +e, +g∙me}, proton:{ +e, +g∙mP}, elton:{ -e, -g∙mP};
az elemi gravitációs töltésekböl fenomenologikusan következik, hogy az elemi tömegek aránya, mP/me =1 836, az egyetemes gravitációs állandó meg G = g2/4π = 6.576(6) ∙10-11 m3kg-1s-2 és nem 6.673(10) ∙10-11 m3kg-1s-2.
A két elemi töltés aránya: e/gmP = 0.966∙10+21, tehát az elektromágnesesség sokkal erösebb, mint a gravitáció.
Az elsö elemi töltések okozzák az elektromágnesességet, a másodikok a gravitációt. Az elemi töltések által okozott mezök c-vel terjednek és nem-konzervatív mezök, tehát a részecskék energiája folytonotosan változik.
Összevetés a klasszikus fizikával, ami megalapozásánál nem az atomisztikus fizika lett felhasználva:
Newton mozgásegyenleteiben
mi(test) a(test) = - G Mg mg(test)/r2, és mi(test) ω2(test) r = - G Mg mg(test)/r2
ezeket a tömegeket kell behelyettesíteni a tömegek helyére: Egy testnek, ami mind a négy elemirészecskékböl áll, a súlyos tömege
mg(test) = |(NP - NE) mP + (Np – Ne) me|.
Ennek a nyugalmi tehetetlen tömege
mi(test) = (NP + NE) mP + (Np + Ne) me – E(kötés)/c2 ≥ 0.
Nyilvánvalóan kölönbözik a súlyos tömeg a tehetetlen tömegtöl, úgy, hogy a testek nehézségi gyorsulása NEM EGYETEMES. A kétfajta tömeget ki is lehet mérni, ha az elektromágnesesség egy ezred része a testre ható gravitációval szemben. Ejtökísérletekkel, különbözö anyagokkal lehet ellenörizni https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc . Csak az atomisztikus fizika tudja honnan származik a testek kétfajta tömege és hogyan függ ösze a gravitációval, amit a klasszikus newtoni fizika sem tudott.
A Szász atomisztikus univerzum analítikus kezelése:
Ez a hatásintegrál a Szász univerzumában, a véges Minkowski térben {x=(ct,x,y,z)} ε Ω, kifejezve a kétfajta elemi töltésekkel, qi és gi:
I = ∫Ω (dx)4 {Σi=e,p,P,E mi∙c∙∂νji(n)ν(x) – (F(em)μν(x)∙F(em)μν(x) + F(g)μν(x)∙F(g)μν(x))/4
- Σi=e,p,P,E qi∙ji(n)ν(x)∙A(em)ν(x) + Σi=e,p,P,E gi∙ji(n)ν(x)∙A(g)ν(x)}.
Ebböl lehet a Lagrange formalízmussal a mezök és a részecskék mozgásegyenleteit levezetni http://atomsz.com/statics-and-dynamics-eng/
∂μ ∂μ A(em)ν(x) = + j(em)ν(x) = + Σi=e,p,P,E qi∙ji(n)ν(x), Maxwell-egyenlet,
∂μ ∂μ A(g)ν(x) = - j(g)ν(x) = - Σi=e,p,P,E gi∙ji(n)ν(x),
(mi∙c2 - Σk λk∙∂νγν)ψi(x)+ qi∙A(em)ν(x)γνψi(x)- gi∙A(g)ν(x)γνψi(x) = 0, i=e,p,P,E.
A λk-k Lagrange multiplikátorok és a Planck állandó egy ilyen L.m.. A Lagrange multiplikátoroknak az a szerepe, hogy ezek stabilizálják a több-részecske állapotokat, mint ahogy a Plank-állandó stabilizálja az elektron-proton rendser állapotát, hogy ezek ne zuhanjanak egymásba, a vonzó Coulomb erö ellenére.
Hasonlítsd össze a Szász atomisztikus univerzumról alkotott képét az elfogadott Newton-Einstein-i univerzummal, ami a fizikusok szerint 96%-ban sötét anyagból-energiából áll, fekete lyukakkal spékelve és 13.7 milliárd éve keletkezett egy ösrobbanás által. De a kvantumfizika az elfogadott fizikában nincs a gravitációval egyesítve.
