Leírás:
Igen, 3 gyerek, meg akkor is, ha tobben szemoldokuket huzigaljak, amikor meglatnak bennunket, vagy a pincer majdnem elejti a talcajat,a "sok" gyerek lattan, vagy amikor a mela undor ul ki a meno karrierista nocik arcara.Szamtalan sok esetet lehetne sorolni, sajnos meg mindig a "nyulak" effektus jut az emberek eszebe, ha kettonel tobb gyereke van vkinek.
S Nektek, akiknek szinten 3, vagy meg tobb van, hogyan oldjatok meg a mindennapokat? Isi-ovi-boli-edzes-kulon ora?? Nagyi, vagy potnagyi??
Egyaltalan, hogyan birjatok a napi nyuzsit a faradsagot, veszodseget, s az ezzel egyutt jaro mindennapi triplazott oromot??
de az tény: ehhez az kell, hogy legyen egy ritka és spéci szakmád van, amiben a legjobbak között vagy...
de neked hány év tapasztalatod van? mert azért nem mindegy, hogy a végzés után van pár éved, vagy volt időd/lehetőséged eljutni valami olyan szintre, vagy specializálódni, amit már nem lehet pótolni. sztem ez lehet az alap az aggodalom nélküli visszatéréshez.
"Amikor megmutattam nekik a kisfiam fényképét, annyit mondtak, h "dehelyes" és kész, pont. Úgy éreztem, h egyáltalán nem akarnak gyereket, nem hatja meg őket a látványuk sem.:-(" de hát ez a világ legtermészetesebb dolga. amíg nem vagy anya, foggggalmad sincs erről az érzésről, és aki ezt számon kéri rajtad, az sztem totál el van tévedve.
és ezt a "nagymama korukra ott maradnak egyedül, karácsonykor, hétvégén, stb." mondatot próbáld el olyan esetében, akinek nem lehetett gyereke... annak nem lehet teljes az élete? nekem nem sokon múlt, hogy így legyen...
egyre inkább későn szülnek a nők és ez teljesen érthető. én azt szoktam mondani, dolgoztam 20 évet, most egy pár évet gyerekezhetek, nem? :-)
henn,
hát igen, ez tény: ha valamiben, akkor ebben óriási szerencsém van: későn, de egyszerre kettő, ez ritka adomány. ha egyenként jönnek, talán nem is vállalom a másodikat... most viszont már azt gondolom, hogy ha már ők nagyobbacskák lesznek, pl. bejöhet egy pár éves fiúcska a képbe... :-)
Hááát, én még mindig nem tudok ezzel egyet érteni, nem kötözködésből, hanem rossz (nagyonis friss) tapasztalat :-(
Nekem van egy igencsak pofás "gyerek előtti CV-m" (2 diploma, 2 nyelvvizsga, külföldi multis tapasztalat), ehhez "mindössze" egy gyerekem (aki jövő héttől ovis), április óta nagyon intenzíven keresek és talán-talán-talán most sikerül megcsípnem egy részmunkaidős állást. Kell, vagy nem, ez az egy van. (És ez sem úgy részmunkaidős, hogy napi 4 óra, hanem heti 2-3 nap, akkor viszont nem 8 óra...)
Ennek alapján jelenleg el nem tudom képzelni, hogy 3 gyerek után újból el tudjak majd helyezkedni, de örömmel hallom, hogy azért nagyritkán előfordul :-)
Hát, nekünk tavaly volt a 10 éves találkozónk, összesen 4-en voltunk gyerekesek a 38-ból, ebből egynek volt 2. Igaz, az osztály nagy része fiú volt, de azért akkor is meglepődtem, hogy milyen kevésnek van családja.
Azért a te helyzeted speciális. Egyszerre szültél kettőt, ami bizonyos szempontból bizony akár kedvezőnek is nevezhető. Szal gondolj bele, hogy ha ugyanolyan idős korodban kezdtél volna bele a három gyerek project (mégiscsak ez a topikcím...) megvalósításába, és nem ikrek születnek elsőre, hanem egy, ahogy a többségnek, akkor egyrészt hány éves lennél a harmadikra, másrészt háromszor (vagy minimum közel háromszor) olyan hosszú időre estél volna ki a munkából, gondolom legalábbis, mint így. Az azért csak jobban visszavetett volna az újrakezdésnél, nem?
2-at megtapasztalta a feleségem, lépten nyomon azt kérdezték től e az interjún, hogy mikor akar férjhez menni, mikorra tervezi a gyereket.
Mindig baromnak tartottam azt a munkaadót, aki ezt megkérdezi. Nemcsak azért merthogy elvileg nem lehetne megkérdezni, hanem azért, mert az a nő, aki meg akarja kapni az állást, úgysem fogja azt mondani, hogy:"ó, már hetek óta próbálkozunk, hogy összejöjjön a kisbaba, utána meg sem állunk legalább 3 gyerekig".
Arra meg ugyanúgy furcsán néznének, aki esetleg bevallaná: "kérem, én soha nem akarok férjhez menni, a gyerekeket meg kifejezetten útálom, én csak és kizárólag dolgozni akarok, engem a munkán kívül más nem érdekel."
Nálunk is nagy a korkülönbség a nagyok és a kicsi között, és egyre jobban bánom, hogy a kicsi "tesós egyke", hiszen a 10 és 12 évet nehéz áthidalni.
Én is megkaptam már a "újra férjhez mentél?" című kérdést...
A karrierről meg annyit, hogy sosem voltam oda azért, hogy a gyerekeimen kívül másra is büszke legyek, de arra sosem gondoltam volna, hogy a 3. születése után a volt munkahelyemen egyszercsak "nemkívánatos elem" leszek, és hiába dolgoztam ki a lelkem értük 12 évig, ez mitsem számít... Most, majdnem egy év után azt mondom kapják be. Tanultam közben két új szakmát, és azokkal sokkal jobban elvagyok, mint az előtte meglévő 3 diplomámmal. (Amiből a könyvtárost tavaly ősz óta letagadom, és felrúgom, aki emlékeztet rá...)
Nekem is bovel eleg lenne egy 6 oras munka mondjuk,mert akarmennyire szeretem is,pl nyaridoben csavarogni a kolokkel azert jobban szeretek:)
Nagyon nehez megtalalni az egyensulyt,hiszen egy munkahelyen ritkan mondhatod,hogy most letojom,mi van bent,de a gyereknek pl szuloi van.Legalabbis,ha husszutavon meg akarod tartni az allasodat
MOndjuk en holnap pont ezt fogom tenni:))
Azt is megertem,ha egy munkaltato nem veszi joneven,hogy egy dolgozo nem ezerszazalekig a ceg erdekeit nezi,de ha en nem nezem a sajatjaimat,senki nem fogja
Én nem is akarok mindent egy lapra tenni fel, bele is őrülnék! De a "karrierről", mint olyanról, lemondtam, nem is vágyom rá. Akárhogy is nézzük, nagyon nehéz összeegyeztetni a kettőt. A gyerekeim itt vannak, mindig is itt lesznek. Ha betegek, nekem kell megoldani, nekem kell bevásárolni, megfőzni, nem csinálják meg helyettem. Ha a napból 12-öt töltök a mhemen, ez nem fog menni. Ha valaki cégvezető mondjuk, nem mehet haza 6 óra munka után. Én így értettem. Persze, egyszer kirepülnek, valszeg ott fogok csücsülni egy irodában vagy egy iskolában, nem lesz saját cégem. Ennyire feladom. Szeretnék itt lenni a gyerekeimmel, amíg lehet. Beszélgetni, tanulni, játszani. Nekik ez foontos, most alapozom meg a kapcsolatomat velük. OK, meg kell tanulniuk, h én is ember vagyok, nekem is lehetnek elfoglaltságaim, de nem este 7-re szeretnék itthon lenni.
Szal család és meló együtt, olyan meló, amit szeretek, de nem valószínű, h túl sok időt igénybevevő ill nagy felelősséggel járó munkáról lesz szó.
DE csakis olyan munka jöhet szóba, amit szeretek csinálni és tornáztatja az agyamat.
Én az arany középútról beszélek. Legalábbis nálam csakis ez működhet majd.
A 2-at megtapasztalta a feleségem, lépten nyomon azt kérdezték től e az interjún, hogy mikor akar férjhez menni, mikorra tervezi a gyereket. Persze ehhez semmi közük, meg sem kérdezhetnék, de ha ezt megmondod nekik, akkor ugye köszönik szépen. Megoldás nem tervezemet kell mondani.
3. Igen hendikeppel indítasz.
3/2. Ez nem igaz. Legfeljebb a közszolgáknál. Sőt tipikusabb, hogy az újonnan felvettek fizuja mindig magasabb, mint a régi motorosoké. Ezért is célszerű 3-5 évente váltani.
4. erre mondom azt, hogy melyik cég meri nekem leírni, hogy 5 év múlva még a piacon lesz és nem kell állást keresni 5 éven belül
Nehéz elfogadni, de a nők hátrányban vannak a biológiai és szociológiai adottságaiknál fogva a munkaerő-piacon.
Az a baj, hogy a legtöbbünk a munkaerő piacot csak az álláskeresés oldalról ismeri. Pedig mennyivel jobb lenne, ha lenne egy saját jól menő cég, ahova én válogathatnék. Valószínű mivel az én zsebemről lenne szó, hasonló elveket követnék, mint mindenki. A multinál nem a saját pénzedről van szó, ott belefér. De egy kis kft-nél.....
nekem erdekes,ketttos erzesem van.En szeretek dolgozni,szeretem,amit csinalok,meg is fizetik.Szeretek otthon lenni a kolykokkel,de egyiket sem a vegtelensegig.Nem elegit ki a haztartas,amig mast igen.Nekem szuksegem van ra,hogy szellemileg tornaztassam magam es ha azzal jar,hogy elismernek,akkor nosza.
Nekem szerencsem volt,mivel igen nagy a 3 gyerek kozott a korkulonbseg,nem voltam otthon hosszu evkig,teljesen nem estem ki a koztudatbol,nem vesztek el teljesen a kiepitett kapcsolatok,ismerettsegek sem.
Es a harmadik utan engem sem vettek vissza.Aztan jol kirugtak a fonokomet,aki nem vett vissza es visszahivtak,tehat ujra ittvagyok.
Megint elfeledkezunk arrol az idorol,mikor a gyerekek elmennek majd.Es itt allunk a sajat ures eletunkkel,ha mindent csakis rajuk tettunk fel.
Foleg,ha mondjuk fiatalon szultunk,mert akkor meg mi is fiatalok vagyunk,amikor kirepulnek.
Nekem szuksegem van a munkamra ahhoz,hogy ne erezzem ugy,mindent egy lapra tettem fel
Félreértesz. Amikor megmutattam nekik a kisfiam fényképét, annyit mondtak, h "dehelyes" és kész, pont. Úgy éreztem, h egyáltalán nem akarnak gyereket, nem hatja meg őket a látványuk sem.:-(
Vannak olyanok, akik tényleg fognak szülni egyszer, vannak olyanok, akik nem. És nagymama korukra ott maradnak egyedül, karácsonykor, hétvégén, stb.
Ráadásul biológiailag ELVILEG tényleg kisebb az esélye a teherbeesésnek, első baba esetében. Én nem akartam "idősebb" szülő lenni, anyukám 34 évesen szült engem, nekem nagy a korkülönbség ( őt is anyukája későn szülte, így sajna nem is ismerhettem a nagyimat se, egyiket sem:-(( )....
Sztem sokan lehet, h megbánják, h kihagyták a gyerekvállalást az életükből.:-( Legfeljebb nem ismerik be.
Az igazi karrierista nem biztos, h ki tud szállni a mókuskerékből.:-( SőőőT!
Én meghagyom a férjemnek a karriert.
Még valami. Ha az ember lánya egyedül van, könnyű a karrier felé fordulni. Ha TÉNYLEG megtalálja a nagy Ő-t, hamarabb szeretne gyermeket, mint gondolta volna.:-) Nálunk ez szinte nem is volt kérdés.:-) Mindketten családcentrikusak vagyunk, férjem nagyon nagy családból jön, fel sem merült, h várunk a babával. Már a nászúton megfogant a kisfiam.:-)
A férjem 35 felett el tudna képzelni egy 4.-et is!:-) De nem lesz!:-):-(
Te tényleg szerencsésnek mondhatod magad, de sztem ezt kevesen csinálnák utánad!:-)
Sztem az életben a család a legfontosabb, az viszi tovább a jövőt, az életet. Engem az fog büszkeséggel eltölteni, ha tisztességben felnőnek a gyerekeim, boldogok lesznek, azt csinálják majd, amit szeretnek és szép kis gyermekeik lesznek, nekem meg unokáim.:-) Ha ezt fogom látni, már boldogan halok meg. Egy céget vezetni is szép dolog, sőőt, kifejezetten nagy dolog eljutni odáig, de számomra nem annyira megfogható, mint a család.
DE különbözőek vagyunk, mindenkinek más a fontossági sorrend az életében.
ez alapján én 3szoros hátránnyal indulok :) (bár pályakezdőnek azért nem mondanám magam... igaz, csak 2 év munkaviszony van a hátam mögött....)
én azért mindennek ellenére, hiszem, hogy a nyelvvizsgáimmal, és a 1+1 diplomámmal ha majd akarok el fogok tudni helyezkedni... lehet, hogy ez csak egy vágyálom???
no, a későn szülésről én már lecsúsztam :) :) :) de sebaj, majd megpróbálom a másik végéről a dolgot... korán szülni, és később valamiféle karrier szerű dolog :) :) (bár, ha még tesó is lesz :) akkor lehet, hogy én már örökre a saját cégünk fogja maradok :) :) :) )
3 gyerekkel biztos, hogy nem ment volna ilyen könnyen. De sokkal rosszabbra számítottam, hiszen az én gyerekeim még nagyon kicsik és elég hosszú időre kiestem a munkából én is. Azt hittem, szóba sem állnak velem.
A 4 órás állással nem csak az a gond, hogy kevés van, hanem az is, hogy nagyon keveset fizet, nem a 8 órásnak a felét. Nagyon jó lenne, hogy ha valahogyan támogatnák azokat a munkaadókat, akik hajlandóak arra, hogy egy pozíciót "felezzenek", vagyis két ember lássa el ugyanazt. Az én utolsó munkahelyemen, sőt a korábbi helyeken is ahol dolgoztam volt néhány olyan pozíció, ahol simán meg lehetett volna oldani. Így a helyettesítés is megoldható, én például szívesen dolgoznék 4 órában, ha a "váltótársam" gyerekei lebetegednének, beugranék helyette, mert tudnám, hogy legközelebb nekem lehet beteg az én gyerekem, és akkor ő segít be többet. De ez egyelőre álom.
ennyire már nem ástam bele magam a céget terhelő TB és adókötelezettségekbe, de meglepne, ha a gyerek miatti táppénz idejére ne kelljen TB és egyéb járulékokat fizetni a cégnek. Már rég visszaéltek volna vele.....
hihihi... én a 20(!) érettségi talinkon hatalmas pocakkal jelentem meg. és volt, aki már az unokája fotóját mutaogatta :-)))
esztike, nálatok a 10-en "Ők már a 2. diplomájukat kezdték, külföldi EU-s állások felé kacsintgattak ( lakás, több éve tartó biztos kapcsolattal, pasival mögöttük )Mondták, h még jó sok évig nem akarnak gyereket, még utazni akarnak, dolgozni, satöbbi. Ilyen szarul rég éreztem magam, mint akkor. És nem magamat sajnáltam, hanem őket, de nagyon, h fogalmuk sincs miből maradnak ki. Sztem nekik nem is lesz gyerekük, bár talán egyszer "benő a fejük lágya".
sztem ne sajnálj minket! most akkor jelentsem büszkén, hogy végre nekem is benőtt a fejem lágya? mert utaztam, dolgoztam, tanultam, de csak most, hogy szültem, nőtt be? sztem meg ezzel biztosítottam, hogy nem lesz gond visszatérni a gyerekek után.
Herr X, képzeld, felháborító, én még búvárkodni is akarok! :-))) 2 éve a fejemet lehajtva, odaadóan nevelem a gyerekeimet, sehova nem járok. sztem megérdemlem, hogy a 40. szülinapomat egy meleg tenger mélyén ünnepeljem. ugye azért nem bűn ez? :-)
olyan jó, hogy te is ezt írod!!! nekem tényleg szerencsém is van, de azért én is azt látom, hogy egy szint fölött nem ez számít! "ha jó a gyerek előtti CV-d, akkor nincs gond" - sztem is ez a kulcsa. ezért jó későn szülni...
(ex)munkáltatóként is tudom, hogy jobban megbecsüli a munkáját az anyuka, most meg egyedülanyaként, meg pláne tudom, hogy miazhogy, nagyon is! (hogy klasszikust idézzek:-)
viszont, ha kis cégtől ment el szülni és évekig nem ment vissza, akkor oda legfeljebb csak a törvény által előírt ideig fog tudni visszamenni....
Nekem meg terhesen járt le a határozott idejű szerződésem, tehát még a törvény sem kötelezte őket hogy visszavegyenek. És nem vagyok egyedül ilyen.
Arra szerinted mit lépne az interjúztató, hogy ha azt mondod, ha a gyerek megbetegszik nincs segítséged, és mivel a férjed keres jobban, te fogsz mindig táppénzre menni?
Gondolod, hogy bevallják?
De nagyon sokan vagyunk olyanok, akik valahogyan meg tudják oldani, mert nagymama segít.
Én most nem a gyerekszülés előtti állapotról beszéltem kiakadva. Az más kérdés. Hanem a felvenni csak tizenéves gyerekes szülőket mondaton.
Szerintem azért mert valakinek kisgyereke van az nem egyenlő az állandóan beteg, és ő mindig táppénzen van c. mondattal. A gyerek utáni táppénznél nem kell a munkáltatónak fizetnie - max az kieső munkaerő a gond, de normális hozzáállású anyuka - szerintem sok ilyen van, megoldja, és besegít, ha más nem otthonról. De munkáltatói oldalról is azt gondolom, hogy egy 2-3 gyerekes anyuka a munkahelyén dolgozni fog, és nem kávézgatni, mert neki erre nincs ideje. Ő el akarja végezni minél hamarabb a munkát, mert mennie kell a gyerekekért. Szerintem sokkal hatékonyabban szervez, és sokkal pontosabb egy 2-3-4 gyerekes, mint egy gyerektelen. Ugyanis nap mint nap megcsinálja ugyanezt, hamarabb áttlát bizonyos dolgokat.
Vissza a munkába: Babco, örülök, hogy neked sikerült! Viszont az én környezetemben inkább nem ilyen példák vannak :( 3 gyerekkel nem fognak kapkodni az ember után, ha van is egyetemi végzettsége, meg két nyelvizsgája :( 4 órás állás meg csak álmaimban létezik :( Nem tudom nálunk hogyan alakul majd, mondjuk egyenlőre nem téma, a legkisebb még csak most volt egy éves.
Negyedik gyerek: életkorilag még beleférne bőven (29 vagyok), apa terveiben 3 év múlva szerepel. De lehet, hogy addigra én is odaleszek újra egy kisbabáért (bár a mostani ogzós-éjszakázások mellett ez nem tűnik annyira reálisnak).
Meg ez a 3+ gyerek az anyagiak mellett nyilván függ attól is, hogy az ember lányának a párja mennyire vesz részt a gyerekek körüli dolgokban. Enyém férj nagyon sokat dolgozik, de mindig hazajön fürdésre, vacsira, kis játékra. Hosszú évek alatt sikerült elérni, hogy hétvégenként már csak nagyon ritkán dolgozik, és sokszor felpakolja mind a három gyereket és viszi őket mindenfelé, hogy egy kicsit szusszanni tudjak, ha szükségem van rá. Meg ő sokkal jobban kapható mindenféle hülyéskedésre mint én.
Nekünk még csak kettő van, 23 hónap különbséggel. A nagy 3 és fél a kicsit 17 hós. TErvben van a harmadik is, de majd csak jövőre indul a projekt.
Én mindig is felnéztem a sok gyerekesekre, és támogatom is őket.
nekem is mindig mondogatják,hogy milyen szerencsések vagyunk hogy egy fiú, egy lány, bár nekünk tök mindegy volt. :-) Nem is értem,ha valakinek két egynemű gyereke van, miért baj az.
Sőt, sokan kérdezgetik,hgoy nem nehéz-e, dehogynem, de már beleszoktam, sőt már kezdem élvezni is, sőt már kezdem sajnálni, hgoy a nagyobb oviba meg, mondjuk ez neki már nagyon kell.
Ja,nálunk mindketten 3 gyerkőcöt szeretnénk, sajna nem is tudom, egy ignisbe, hgoy lehet beültetni hármat. A Renault Megane Grand Tourt néztük ki, de azt még egy kicsit várat magára. :)
Félreértések elkerülése végett: én is alkalmazott vagyok, nem munkáltató.
Azonban a munkáltatók hozzáállását én is akkor éreztem át, amikor kicsit utánanéztem, hogy mibe is kerül egy cégnek az, ha egy nő elmegy szülni.
Előtte pár hónap "veszélyezetett terhes" táppént, szülési szabi. Amikor végre megszületik a gyerek, akkor nagy kő esik le a munkáltató szívéről. (onnan kezdve ő nem fizet semmit az államnak sem)
Aztán ahogy közeledik a GYED vége, ismét a frász töri ki a kis cég tulaját. A GYED végén vélhetően már pár hetes terhesen a kismama gyorsan kiveszi a két év alatt felhalmozott szabadságát, majd annak végén megint "veszélyeztetett terhes" lesz. Táppénz, szülési szabi. GOTO bekezdés eleje.
Ha kiszámolod, hogy egy pár millió Ft törzstőkéjű cégnek, ami éppen eltartja magát és az alkalmazottakat, mennyi tőkét von ki a cégből egy szülő nő, aki helyére felvesz egy másikat, ha az utóbbi is elmegy szülni az első nő GYED-jei alatt, akkor egy harmadikat is.....
Ráadásul, ha egyeske és ketteske is vissza akar majd jönni dolgozni az egy db helyre, akkor ugye választani kell....
A betanulási időszak alatti nem 100%-os munkavégzésről nem is beszélve.
Persze egy nagy cégnél, főleg a multiknál ezek a költségek már nem olyan nagyok a cég árbevételéhez képest, a kieső nőket pedig szépen lehet "körbejáratni". Azaz egy idő után egyensúlyi állapot lesz a szülni menő és GYED-ről visszatérők számában.
Monjuk a multik is inkább csak 1 évet szeretnek "adni" a gyerekes anyukáknak. Aki hosszabb ideig marad otthon, arra utána kellően csúnyán néznek. (és a "nézéssel" elég sokmindent el lehet érni)
