Hat, en anno (es meg most is) az Autoroute 2000-et hasznaltam, de ugy tudom, hogy sajnos igenis kenyes a kijelolt stop-ok altalam megadott sorrendjere, onmagatol nem rakja optimalis sorrendbe oket, nem csereli oket fel.
A napokban telepitettem az Autoroute 2007-et es dobbentem tapasztaltam, hogy Magyarorszag tekinteteben visszalepes, sot Europa tobb orszaga nincs rajta...
Meg utana kell neznem, de ugy emlekszem matematikai tanulmanyaimbol, hogy az "utazo ugynok" problemaja eleg bonyolult problema, talan nincs is altalanos egzakt megoldasa. De kosz a tippet!
A linkek kozul Haga Petiet ismerem, o a foldim, ket utcaval lakott arrebb, mint mi.
:) Már linkellek Titeket! Bal oldalt második doboz felülről. Alapos munkát végeztem! ;) Léna se semmi arc igen! Őt is belinkeltem a Kerékpártúra.lap.hu-ra. Amit vállalkozásnak még nem neveznék, inkább csak szórakozás, ha nem lennék magam is bringatúra őrült, nem csinálnám. De ha viszont támogatnátok egy linkkel az oldalon, azt nagyon megköszönném! ;) Éljen a kerékpártúrázás! Nincs is jobb!
A Balázs és Barátai Biciklis Sportegyesület honlapját én szerkesztem. Ha Te is úgy gondolod, szívesen helyet adunk a vállalkozásodnak. Híroldalunkon elsősorban egyesületünkkel kapcsolatos dolgokról tudósítunk, de időnként ki-ki tekintünk. Tavaly pl. Léna (Lénárt Ferenc) európai körútját mi is figyelemmel kísértük. (Igaz, csak utánközlés formájában.)
Ez a körtúra nagy ötlet! A Kék-túra néhol bringával nehezen járható, na meg nem is arra lett kitalálva. A sajtó és az emberek többsége az ilyesmit nem nagyon érti, és ezért nem is értékeli túlságosan. Na de ez már csak egy ilyen világ, viszont amíg az ember boldogan teker a drótszamarán a szabadban, addig kit érdekel?!
Optimális útvonaltervezéshez ajánlom a Microsoft AutoRoute 2002-t, ebben a verzióban még benne volt Magyarország. Ha a megállóhelyeket "Add as Stop"-ként vesszük fel benne, függetlenül a felvétel sorrendjétől olyan sorrendbe rendezi be, ahogyan a legrövidebb úton be lehet járni őket! Szerintem ez az amit keresel! ;)
De amiért tulajdonképpen írni kezdtem: létrehoztam a Kerékpártúra.lap.hu -t. Olyan linkeket gyűjtöttem rajta össze, melyeket egy kerékpártúráját szervező bringás kereshet! :) Erősen ajánlom a Beszámolók c. dobozokban (középső oszlop) lévő linkekre való kattintgatást motiváció szerzés gyanánt. Eszméletlen arcokra bukkantam, miközben kerestem az oldalakat! Ízelítő képpen itt van néhány link:
Hát, olyan ember ugye van, aki végigfutott minden településen - nem volt nagy sajtó visszhangja. Olyat is találtam neten, aki azt tervezi, hogy ilyen-olyan részletekben, de végig teker az összes településen. Engem ez nem vonz, és szerintem nem sok embernek lenne kedve utánacsinálni egy ilyen "gyűjtést".
Az én tervem is nyilván lehetne rövidebb (bizony kéne egy szoftver kiszámolni az ideális útvonalat 170 adott településre, ha valaki tud egy közel optimális számolót, kiáltson, utazó ügynök problémája ugyebár), de szerintem ez még egy belátható távolság olyan értelemben, hogy pl a Kék-túra is kb szűk 900 km vagy mennyi, azaz 30-40 nap alatt végiggyalogolható és a 4900 km is mondjuk 60-90 nap alatt tekerhető végig szerintem, ha közben várost is nézel és nem csak sietsz (mert akkor meg ugye 30-50 nap) - azaz ha egyben nem is, de részleteiben lehetne belőle "népmozgalom". Egy "gyűjtsük össze mind a 3200 települést típusból" szerintem sose lehetne ilyen.
800? Akkor már legyen inkább mind a háromezer akármennyi. Az milyen szép hosszu lenne. :) Nomeg az ideális utvonalat se lehet piskota megtervezni hozzá.
169 település van benne ilymódon, ebből csak 41 kezdődik Szent-tel, a másik 128-ban hátrébb van a névben.
Megtaláltam közben az eredeti tervem, azóta kicsit módosítottam rajta, sőt a Tiszazugban elég jelentősen hozzátoldottam egy kört (kb 250 km-t), merthogy az eredetiből az a rész érdemtelenül kimaradt - azzal együtt most 4900 km-re becsülöm az útvonal hosszát, több, mint 800 települést érint
Ráckevéről indul az út észak felé, Mohácsnál megy át a Dunán, a többit majd berajzolom még, aztán Paksnál jön vissza és Sárbogárd, Fehérvár, Csákvár irányán keresztül Velencei-tónál ér véget. Van benne néhány rövid, kb 5-10 km-es kitérő, azokat nem rajzoltam mind be
Anno naívan azt képzeltem, hogy majd sikerül szponzorakat találni és országos hírverés közepette Kék-túra-szerűen (az MTV-sorozat készítőinél próbálkoztam, sikertelenül) véghezvinni
Van egy térképem róla, 1:360.000-es térképre van berajzolva az útvonal.
Megpróbálom valahogy átrajzolni egy kisebbre is.
Persze szabadon lehet módosítgatni, nem tekerte le még senki.
Anno azért (is) kerültek bele a "Szent" települések, hogy legyen valami magasztosabb, nemesebb célja is az egésznek, minthogy bejárjuk az országot. Legyen valami vezérfonala az egésznek. Hátha egyszer bejön, és országosan népszerű lesz.
Persze a térképre felvésve a vagy 170 ilyen települést egyből gond volt, hogy oké, de most hogyan kössem össze őket. Mert azért egyrészt szerettem volna egy belátható hosszú össztávot, másrészt szerettem volna én is minél több szebb, általam már ismert és bejárt útszakaszt belevenni, harmadrész el akartam kerülni belőle a csillagtúrázós epizódokat, egy folytonos vonalat akartam, egy-egy települést csak egyszer érintve. Ebből aztán olyan kompromisszum született, hogy főként a Dunántúlon elég sokat kanyarog az út, van, hogy 5-10 km-re lévő szomszéd faluba csak 300-400 km után jut el az út. A Dunától keletre, az Alföldön kicsit el van hanyagolva szerintem a kidolgozás, de ez főként két okra vezethető vissza: kevesebb a "Szent" település erre (általában is kevesebb település van erre) és a síkságon nem gondoltam olyan nagy élménynek a tekerést.
Szóval próbálok egy áttekinthető méretű térképet legyártani.
Az remélem nem lenne baj, ha magamnak alakítgatnék rajta, mindenféle praktikus okoknak megfelelően (pl. a táj szépeségeinek, utazási feltételeknek megfelelően, míg pl. a "szent"-szót tartalmazó falunevek sora nálam háttérbe szorulna...).
van egy még soha nem teljesített, tehát finomítható "kék-túrás" útvonaltervem, amit még anno dolgoztam ki, az a lényege, hogy amellett, hogy bejárja az egész országot, átmegy az összes, a "szent" szócskát a nevében hordozó településen
Húú, az a legrosszabb, ha biciklivel valamekkora távot szűkös időn belül le kell tekernem, mert ha ezt nem teszem meg, akkor valamit lekések, ami fontos (pl. vonat). De ez egy ekkora útnál gondolom másként hat, mint egy kisebb, M.o.-i úton. Ha jó bőséges időkeretet szab meg az ember, akkor talán nagy baj nem lehet.
Nem semmi távot tervezel letekerni, úgy látom... .
Érdekes ez a túravégi - látnivalós dolog. Eddig mindig úgy tekertem, hogy a túra végén már igazából semmi fontos nem volt. Vagy már brutálfáradtan vártam, hogy hazaérjek (valamelyik 100 - 120km-es "edzőtávon"), vagy a vonathoz kellett sietni a 2 napos tanulótúrán. A legözelebbi tekerést viszont akkor tényleg úgy fogom tervezni, hogy legyen benne egy "végső nagy durranás".
Ahogy beleképzelem magam, nekem azért mégis jobban tetszene az, hogy hirtelen Nepálban találom magam, na és akkor gyerünk haza (ahol várnak rám ismerőseim, míg fordított irányban valahol a messzeségben kell megkeresnem egy távoli repteret...). Szabad vagyok, mint a madár, ismeretlen tájak, helyek..., élmények. De bennem lenne egy nagyméretű bizonytalanság is, hogy nem otthon vagyok, bármi baj eshetne velem, tudom hogy még ennyi és ennyi táv van előttem (ezellen segíthet még 2 biciklistárs -> nem egyedül kell küzdenem), ... (amikor Horvátországban voltunk már többször is, szintén mindig volt valami hasonló érzésem, pedig oda autóval ment a család, ..., igaz, igazán nem szerettem, mert szüleim inkább fürdőzősek, én pedig nem érzem magam jól, ha hegyek mellett vagyok, és nem mozoghatok, nem láthatok tájakat..., a víz pedig csak hajókkal, kikötőkkel együtt vonz, egyébként pedig nem), és ezt a bizonytalanságérzést nekem enyhíti az a tény, hogy a végcél egy fix pont.
Nekem érdekesebb lenne az, hogy tudom, hogy hazafelé tartok, közben látom a forró közelkeleti vidékeket, ..., majd hazatérek európába, aztán irány erdély, onnan pedig szlovákia (ez lenne a nagy durranás ;-), és elérzékenyülve, örömkönnyek közt állok a határ mentén (pedig én nagyon nem vagyok nacionalista), és tudom, hogy pár napon belül találkozom szeretteimmel, akik várnak... .
Nekem szükséges, hogy az út végén várjon valaki, legyen valami érzelmi telítettsége a dolognak.
A másik irányba történő haladásnak is biztos vannak szépségei, meg pozitívumai, de nekem ez az irány lenne a jobb, a felsorolt okok miatt.
A Te paramétereidet figyelembevéve Neked kell ezt eldöntened. (mindenesetre most jól esett belegondolni, és leírni, hogy milyen lehet egy ilyen utat végigjárni).
Utolsóutáni "érvem", hogy aki írta a Marokkóba tartó biciklitúra leírását, írta, hogy a túra végefelé már idegesítette a közelkeletiek esti - reggeli imája, hiányzott neki a civilizáció. A túra végén fáradtan másképp éli ezt meg az ember, mint frissena túra elején. Gondolom én!
a túra végi motiváció: néha rossz befejezni egy túrát, mert az ember szeretné, hogy tartson még, hiszen olyan jó volt és persze ott motoszkál a honvágy is benne.
A túra végéhez közeledve az ember lehangolódhat kicsit és ha "csak" a honvágy hajtja, akkor azt érezheti, hogy az utolsó napokban már csak rohan haza, nem az ismeretlen végtelenbe, a totális szabadság, a nem tudom mit hoz a holnap, hol hajtom álomra a fejem, mit látok, kivel találkozok felé teker, hanem már "csak" haza, ettől az utolsó szakasz már csak egyfajta nyűg, egy leküzdendő akadály a hazaérés előtt.
Én úgy érzem, hogy ha van valami nagyon nagy élmény, cél a végén, akkor az ember nem arra gondol, hogy jajj, de kár, mindjárt vége, hanem hogy van egy csoda ami még előttem van.
Persze lehet, hogy valakiből a magyar határ váltja ezt ki, ízlések és pofonok :)
hát... kemény dió ez... a repülőzéssel a legnagyobb baj, hogy minimum 1 átszállást is bele kell kalkulálni, ahol az ilyen csomagok előszeretettel szoktak elkallódni... namost pár országban elég durva vízum-szerzési procedúra van (illetve pl kerek perec meg kell mondani melyik nap érkezel, és melyik nap távozol)... namost ha nepálban kell dekkolni 2 hetet várva a bicóra, akkor az összes vízum érvénytelenné válhat.
nepálban pedig jó minőségű dolgokkal pótolni az elveszett csomikat lehetetlen.
nem egyszerű. azért köszi mindenkinek a hozzászólásokat... eddig tanulságos.
engem mondjuk a túra végi motivációs valami nem szokott izgatni, mert a túrázásért magáért szeretem csinálni... vagyis attól is ugyanúgy elérzékenyülök, mikor meglátom a magyar határ után az információs táblákat, visszaérve egy útról.
nekem az a tapasztalatom, hogy ha a túra végén úgy kell tekerni, hogy nincs egy kolosszális látnivaló az utolsó napokra (vagy rövidebb táv esetén az utolsó km-ekre), "csak" célba kell érni (még ha az Magyarország is) akkor erősen romlik a túra hangulata, kell egy felemelő pont a végére, egy kiemelkedő látnivaló. Engem motiválna, hogy odaérve nyomok egy pár hetes gyalogos trekkinget a Himalájában és közben is egyre ismeretlenebb tájakra érkezem.
Szóval kell valami a célba, mint egérnek a sajt a labirintus végén. És valóban nem utolsó szempont, hogy visszafelé kellene repülni, nem odafele.
És vagy elhiszik, vagy nem. Mert azért, az hogy Nepálból hazáig bringáztam, jobban ellenőrizhető, mint hogy tényleg eljutottál- e odáig. És mi veszhet el a repcsin? Túl sok csomagod nem lehet.Vagy a bringa, vagy a ruha-sátor-pótalkatrész hátizsák. Bármelyik hiányzik, kész, vége. De ez kicsit abszurd.
én is így gondolom, és a te szempontod sem utolsó... pár hónap után lehet már jólesik a végére levezetésnek egy kis civilizáció... bár nem vagyok benne biztos, hogy mondjuk szerbiában/romániában érezném-e magam nagyobb biztonságban, vagy pakisztánban.
nagy a félelem a közelkeleti országokkal kapcsolatban, de azért azt tudni kell, hogy az iszlámban az utazó szent, akárhány bringás túraleírást olvasok, mindenhol magától értetődően vendégelték meg az utazókat. ellentétben mondjuk dél-amerikával.
akkor eddig 2:1 a nepál -> m.o. javára (mert közben az egyik barátnőm amellett tette le a voksát, hogy jobban hangzik azt mondani: "eltekertem nepálba")
