Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Egyébként ez a ligatúrákkal túlságosan is teletűzdelt felirat valóban nem jó. Inkább csak egy kísérlet, vagy játék volt. Azonban ennek ellenére mégis mindenki elolvasta, aki kíváncsi volt rá, mi is van oda írva.
A kevés helyre sokat kellett írni, ezért aztán nem lett rokonszenves az eredmény.
Ezt még akkor írtam, amikor te még meg sem születtél, s hallani sem hallottál a rovásírás ligatúráiról - ezért aztán nem tudtam tőled tanácsot kérni. Legközelebb azonban meg fogom tárgyalni veled a dolgot.
Mellesleg te kitől tanultad a ligatúraképzés szabályait? Ha végső soron Forrai sanyi bácsitól, hát ő akkoriban fogalmazta azt meg, amikor én ezeket a ligatúrákat rajzoltam.
Mert hogy ilyen szabály nem maradt ránk, s csak az a biztos, hogy sem te, sem a tanárod nem ismertek minden ligatúrát, amiből kifolyólag azt sem tudhatja senki biztosan, hogy mi a ligatúraképzés valódi szabálya.
Visszatérve Varga Géza borítójára, ha az összerótt (fordított) betűket balról(!) "szabályosan", tehát szigorú betűsorrendben olvasom: ÍRÁTSŐRTENTI TANULMÁONYK.
....hát még egyszer gratuláloka kiváló" Kutatóintézetnek"...
-Az egyiptomi hieroglifák szövegét a figurális jellel szemben kell olvasni (ECKSCHMITT)
- Héber, arab, görög-latin, brámi, dévagánari sőt ótürk róvások ökörszántásos (busztrofedon) módon készültek (KÉKI), ahol a sor végén a betűk alakja az olvasás irányának megfelelően megfordul.
A székely írás sorvezetése az írástechnológiától függően változik. Legkorábbi ismert emlékein (például az afrászijábi "Jóma szár/úr földje" ligatúrán) egyértelműen balról jobbra halad. A sopronkőhidai avar sótartón a szimmetria kedvéért jobbról balra és balról jobbra menő sorvezetés egyaránt előfordul. Az égig érő fát ábrázoló jelmontázsok (például az énlakai "Egy Usten" ligatúra ) függőleges sorvezetésűek. Jobbára csak a rovásbotok hatását tükröző emlékeken mennek jobbról balra a betűk. A papírra történő átmenet idején azonban szaporodnak a balról jobbra menő sorvezetés példái is. Azaz a székely írás ugyanazt az utat járta be (járná be, ha hagynák), mint a görög és a latin írás, csak megkésve. Mivel a székelyek sokáig kitartottak a fába rovás mellett, náluk sokáig fennmaradt a jobbról balra menő sorvezetés is. A papírhasználat térhódítása után azonban ugyanúgy elkezdtek áttérni (s a természetes változásnak engedve át is kell térni) a balról jobbra menő sorvezetésre, amint az a görögöknél és a rómaiaknál is bekövetkezett. Az írással most ismerkedők (helyesen) balról jobbra kezdik papírra vetni a rovásbetűket. Megbocsáthatatlan hibát követnek el azok a "mesterek", akik egy sohasem volt "örök érvényű hagyományt" kitalálva finnugrista téveszméket terjesztenek ebben a kérdésben a gyanútlan és jóhiszemű közönség körében.
Őrségi szárnyas napkorong minta Zsohár Gyula magyarszombatfai fazekas műhelyéből, a veleméri Sindümúzeum kiállításáról. A közepén lévő jel a sugaras Nap, amely a székely írás "ü" (Üdő) jelének népi hieroglifikus változata. E jel rokona a hettita hieroglif írás Utu jelnek is (Utu a sumer napisten, akinek a neve idő jelentésű).
Ez egy nagyobb táblázat első harmada, amelyben a népi hieroglifákat mutatom be (ezek vannak a középső oszlopokban)és hasonlítom egyrészt a székely jelekhez (ezek vannak a bal oldali oszlopban), másrészt a hettita hieroglifákhoz (amelyeket a jobb széálső oszlopban látni).
Nem jelent ez kevesebbet, mint hogy a székely írás azonos jelkészletbe tartozik a népi jelekkel és hogy ezek legalább 4 000 évesek (tudjuk, hogy jóval régebbiek, de ebből a táblázatból csak ennyire lehet következtetni).
Ugyanis a szabályos, vagy szimmetrikus jelek is lehetnek elolvashatóak. A szimmetriából és a szabályos ismétlődésből nem következik, hogy a jelek csak és kizárólag díszítőfunkciót látnak el. A jelek lehetnek egyszerre díszesek és elolvashatók is - a kettő nem zárja ki egymást.
A másik sindün a Bél szójele mellett a Föld jele is szerepel négy példányban. A teremtett és rendezett világ középpontjában egy forrásból fakadó négy szent folyó térképe, amely a világot négy részre osztja. Veleméri Sindümúzeum.
