Az élet nem keletkezik, nem vész el, csak átalakul_ hiszen önmaga is megnyilvánult energia. Fura, hogy némely tudós, akik Newton törvényeit ismerik és alkalmazzák, azt a képtelenséget állitja: az élet magátol keletkezett...
"Az Élet :Van. Az Élet az, ami van. Az Életnek nincs alakja, nincs formája, nincs neme. Nincs szine, illete, és nincs mérete. Az Élet Minden alak, forma, szín, illat, és méret.Az Élet nemtelen, ugyanakkor magában foglalja mindkét nemet.
Az Élet minden: az Élet semmi, amelyből a minden megszületik.
Minden, amit az Élet teremt, része magának az Életnek.Bárhová nézel, mindenütt a megnyilvánult Életet látod. Az Élet minden. Az Élet ott áramlik mindenben, és keresztülárad mindenen. Te magad is az Élet megnyilvánulása vagy- az Élet pedig általad nyilvánitja meg önmagát.
A többi ember is az Élet különböző megnyilvánulását képviseli.Egyetlen ember , egyetlen élőlény sincs, aki ne az Élet megnyilvánulása lenne. Még a legrosszaban tartott emberek is az Élet megnyilvánulásai."
Az igazán nagy gondolatok gyakran kínban születnek. Egy ilyen, bizonyíthatóan kínban született gondolatot írnék az időről. Remélem, segítek vele. Az idő az, ami megakadályozza, hogy a dolgok azonnal megtörténjenek. Mind tudjátok, rendszeresen jelölöm a gondolat forrását (nagyképűség?) ez speciel WC felirat.
Utánnanéztem. Ezt takarito írta, és nekem: (1859) "látni fogod, hogy csak szándékos hamisítás részedről aza törekvés, hogy Pál felfogását a testtel kapocsolatban enyhébbnek tüntesd fel, hogy bigottságát elfogadhatóbb színben vetítsd elénk"
"Ki más lenne a felelős, mint a bűnt elkövető ember, mégha téveslátása is vitte bele?"
A becsapott ember ha megtévesztésből követi el a bűnt még a nem könyörületes magyar törvénykönyvek szerint is másképp ítélődik meg, hát még a könyörületes Isten előtt.
Másfelől Pál apostol téves látása folyamatosan ártalmas módon ítélteti meg a különbséget bűn és erény között, mint ahogy azt valójában kellene.
A test bűnösségének elve hihetetlen károkat okoz az önmagukat hibásan marcangoló keresztények lelkében, ahelyett, hogy csupán a világosságot, a megértést és a szeretetet engednék be életükbe.
Ne a felelősséget kutasd állandóan, én sem terhelem Pál felelősséggel. Csupán tévedéseiről beszélek, mert annak haszna lehet nagy, ha valaki felszabadul egy tévedés szolgálata alól.
"közben elítéled Pált"
Tehát te ítéled el. Én a tévedéseiről beszélek, te pedig elítéled értük, minth én tettem volna. Az összefüggések, a miértek és a következmények meglátása NEM elítélés, hanem megértés kérdése.
"Nem az evés-ivásra, nem az életbenmaradáshoz szükséges dolgokra, vagy éppenséggel egy kényelmesebb életet biztosító kívánságokról beszél, hanem arról, ami bűnre visz"
Sajnálom, Pál nem olyan könyörületesen fogalmaz, mint te. Ő a testet kárhoztatja, kívánságaival és indulataival együtt különbséget nem téve annak bűnös vagy erényes értelmezése között.
Másfelelől még az evésen és iváson túl szereplő kívánságok sem eshetnek kárhoztatás alá, mert mentegetőzésedből pont erre engedek következtetni, hogy Pál védelmében te azokat megtennéd, mert azok sem bűnösek. Ezért fejtettem ki az előbb a szándékok és kívánságok közötti különbséget, talán olvasd el mégegyszer, ha nem világos elsőre. A szándékok, amelyek a kívánságok teljesülését határozzák meg, vagy döntik el, csak azokban lehetnek mások ellen elkövetett bűnök vagy vétkek okai. A kívánságok a testben az élet folyamataképp keletkeznek, sohasem bűnösek, beleértve a nem evésre és ivásra vonatkozó kívánságait is a testnek.
Tehát nem a kívánság visz bűnre, hanem a te szíved keménysége, amelyhez szemernyi köze nincs annak, hogy a testedben bármilyen kívánság keletkezik.
"Egyébként nem látom hogy Isten mindenhatósága és a szabad akarat miben függ össze azzal, hogy szerinted Pál téved"
Például abban, hogy az ember kívánságait a keresztény a test kívánságaival teheti egyenlővé, amely értelemben az emberi akarat bűnösnek minősíthető, ha a kívánságok bűnösek. Ez a hamis azonosság Pál elméletéből következik, aki minden bűnt a testben kárhoztat. (Róma 8,3) (És nem az ember sötétségében - Jánös 3,19: "Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget")
A szabad akarat kérdése keresztény szemszögből egy emberellenes törekvés, mivel minden életösztön és testi megnyilatkozás vádlottak padjára kerül, mint ami az Isten ellensége, és a szabadság kérdése teljesen értelmetlenné válik, hogy az engedelmesség hamis elve győztesen kerüljön ki.
Takarító, te magad említetted az előbb Pállal kapcsolatban, hogy tehet téveslátásáért. Az ember is tehet, felelős érte, nem gondolod? Ki más lenne a felelős, mint a bűnt elkövető ember, mégha téveslátása is vitte bele? Felmentenéd az embert, hogy ölni is képes egy almáért, közben elítéled Pált, aki arra buzdít, hogy a test kívánságainak álljon ellent? Nem az evés-ivásra, nem az életbenmaradáshoz szükséges dolgokra, vagy éppenséggel egy kényelmesebb életet biztosító kívánságokról beszél, hanem arról, ami bűnre visz.
És ismétlem, a szenvedélybetegségről csak önfegyelemmel viselt szenvedés árán lehet lemondani. És ha tudja az ember azt, hogy miért teszi, csak a test fog szenvedni, a lélek örömmel teszi. Mint ahogy az éhező anya az utolsó falatot is örömmel adja a gyermekének, holott maga is szenved az éhségtől. Sőt, megutálná saját testét, ha a gyermeke elől enné meg.
Egyébként nem látom hogy Isten mindenhatósága és a szabad akarat miben függ össze azzal, hogy szerinted Pál téved.
" Nem sok olyan bűn van, ami nem a test kívánságára vezethető vissza. (Megköszönném, ha hoznál azért ilyen példát) "
Semilyen bűn sem vezethető vissza a test kívánságaira, mert a kívánságok a test és az élet részei, a bűnök pedig a test kívánságait teljesítő módszereket jelentik. Pál hibásan vádolja a test kívánságait a bűnnel, azok nem tehetnek róla, hogy az ember egy almáért képes lesz ölni.
A bűn gyökerét Jézus fogalmazza meg jól, a szívből származnak a gonosz gondolatok, ezt mondja. Ami annyit tesz, a szív sötétsége a felelős azért, és nem a test kívánságai, hogy az ember egy almáért végül is ölni fog.
Pál azonban nem ismerte Jézus tanításait, a tanítványok NEM beszéltek neki róla, - örültek ha kerülhették - az evangéliumok pedig halála után jelentek meg.
Saját okoskodással azonban képtelen volt a helyes választ megadni a problémákra.
"Az én olvasatomban Pál nem a testet ostorozza öncéluan"
Nem is öncélúan. Azért hogy a fegyelemmel engedelmessé tegye az embert az általa hirdetett (nem Jézustól való) evangélium céljainak.
Ezt a magyarázatodat elfogadnám, ha nem erősítetted volna meg később azt a tévedést, hogy a relativitás elmélet az időutazást fogalmazta volna meg:
1862 hsz: "A relativitáselmélet szerint nem lehetetlen az időben vissza vagy előre utazni! "
A probléma az, hogy az időt pontosan úgy képzeled el, mint a filmszalag, amiről már beszéltem, hogy csak rossz térbeli leképezés és nem létezik.
Ezt bizonyítja az 1869-es hozzászólásod, ahol úgy fested le a múltat, jelent és jövőt, amit egyben lehet látni Istennek, mintha egy filmszalag lenne előtte. Mert ezt mondod:
" Ő minden időpillanatban: a múltban, jelenben és a jövőben egyszerre van jelen, ugyan is Ő az időn kívül (is) "áll"."
Pál a bűnről beszél. Nem sok olyan bűn van, ami nem a test kívánságára vezethető vissza. (Megköszönném, ha hoznál azért ilyen példát) Az én olvasatomban Pál nem a testet ostorozza öcéuan, hanem arra buzdít, a bűnöktől megszabadulni ne féljünk a testünk sanyargatása által sem. A téveslátás téged sem, engem sem és senki mást sem mentesít - gondolj erra is néha.
De én ezt a témát itt befejeztem, másutt meg nem akarom folytatni. Ez legyen mindenkinek hite szerint.
Teljesen igazad van. Nem néztem meg, hogy a fonalat átvette tőled a 12szer.
"ha valaki le akar szokni pl. a dohányzásról/alkoholról/drogról/falánkságról - vajon nem megy keresztül testi szenvedésen, lemondáson, önsanyargatáson?"
Dehogynem. Pál azonban nem a szenvedélybetegekről beszél, hanem összességében a testről, mégpedig nem orvosi megoldás szükségességével, hanem mint ami a bűn gyökere.
A kettő között óriási szemléletbeli különbség van, ami nem mentesíti Pál téves látását.
Jézus a söttéségben látta az ellenséget, Pál a testben. A kettő olyan eltérő irányt jelent, hogy aki a test fegyelmezésében megoldást lát, még nem szünteti meg vele a saját sötétségét.
Dehogynem. A földre jövőben visszaérkező személy példája mit jelent? Később magad erősítetted meg, hogy nem lehetetlen az időutazás a relativitás elmélet szerint, ami nem is áll fenn."
Na akkor nézzük mégegyszer:
"Kezdjük azzal hogy az idő relatív! Annak telése sok tényezőtől függ, többek között függ a gravitáció mértékétől, de pl függ a sebességtől is!
pl tételezzünk fel két embert aki ugyan akkor született. Tételezzük fel, hogy lehet fénysebességgel utazni. Mind két embernek adunk 1-1 atomórát (jelen pillanatban az egyik legpontosabb. Az egyik embber beszáll az órájával a fénysebbességgel közlekedő űrhajóba és elindul. A saját órája szerint csak 5 percet megy, mire visszaér a Földre. A másik ember már többezer éve nem él.
No most akkor kinek hogy telt az idő? Kinek az órája járt pontosan?"
Tehát "Annak telése sok tényezőtől függ" . Vagyis az idő telésének relatív voltára utaltam ezzel a példámmal. Az más kérdés, hogy a Földet elhagyó szempontjából felfogható jövőbeli időutazásként uis a dolog.
Egyébként nézz utánna jobban a relativitás elméletnek, hogy mit mond!
Nekem ezzel semmi újat nem mondtál. Annak ellenére, hogy én nem vagyok hívő, azt mondom, hogyha van Isten, akkor Ő minden időpillanatban: a múltban, jelenben és a jövőben egyszerre van jelen, ugyan is Ő az időn kívül (is) "áll". Őt nemkorlátozhatják a saját maga által teremtett tér-idő korlátok, ellentétben azzal, amit takarító mond. Miszerint Isten sem képes "utazni" a múltba (mert az már elmúlt), sem a jövőbe (mert az még nem történt meg), mivel csak a jelen létezik.
Egyébként számomra teljesen felfogható vagy inkább elfogadható, hogy Isten egyszerre látja mindenkinek és mindennek a múltját, jelenét és jövőjét, jobban, mint ahogy mi érzékeljük egy-egy saját pillanatunkat.
Csak zárójelesen jegyzem meg, hogy a tudomány is egyfajta hit. Hiába van bizonyítva legtöbb tétele. Sok bizonyíték dölt már meg többek között a tudomány történetében is!
Ati356, ha Isten az időn kívül (is) van, azt mi úgysem foghatjuk fel, mint ahogy egy negyedik/ötödik dimenziót sem. Feltételezni lehet, hinni lehet benne, (én is hiszem Istent, az időn kívüliségét és időben való jelenlétét egyszerre, mindenhatóságát és a szabad akaratot) de bizonyítani nem. És szerintem ezért ez a topic is csak arra jó, hogy elmondjuk egymás hitét. Ha bizonyítani lehetne, már nem lenne hit.
Ez aranyos. :-) Az 1861 hsz-ban 12szer olyan valamit kér ki magának, amit nekem írt takarító, majd takarító megmagyarázza, hogy miért is írta ezt 12szer-nek. ;-) Hogy is van ez? Nem néznétek kicsit utána? Segítek: takarító az 1859 hsz-ban nekem válaszolt, az én szavaimat idézte, amit az 1852 hsz.-ban írtam.
Takarító, ha érdekel a válaszom erre: ez a topic nem Pálról szól. Azért azonban azt megkérdezném tőled (mert én szeretem a konkrét példákat) ha valaki le akar szokni pl. a dohányzásról/alkoholról/drogról/falánkságról - vajon nem megy keresztül testi szenvedésen, lemondáson, önsanyargatáson? Ha valaki ezekről le akar szokni, hazugságnak, szándékos félrevezetésnek tartanád, ha figyelmeztetik, emiatt komoly fizikai nehézségeket kell vállalnia? Szerinted megéri ez számára...? Gondolkozz el ezen kicsit, kivetítve a többire...
12szer, amit küldtél emailben a sakkos példáról, sem több, sem kevesebb, mint amit felirtál a fórumra - és amiben mindketten megegyeztünk, hogy elnagyolt példa. Egyébként én úgy vélem, hogy amit a fórumon kezdtünk és témába vágó érv, talán mégis jobb lenne a fórumra írni válaszként, ha mégoly hosszu is. Voltak itt már több képernyőnyi érvek, amik saját gondolat. Szerintem ne kímélj minket. Ugyanis ennek hiányában a példád nem áll meg.
Dehogynem. A földre jövőben visszaérkező személy példája mit jelent? Később magad erősítetted meg, hogy nem lehetetlen az időutazás a relativitás elmélet szerint, ami nem is áll fenn.
"Egyébként a relativitáselmélet az oda-vissza utazás lehetőségét sem zárja ki"
De kizárja. Éppen az bizonyítja, hogy nem az időben utazol, hogy a visszaérkezést nem tudja biztosítani a relativitáselmélet.
Azt is időutazásnak nevezed, amikor hibernálnak valakit és felébresztenekl ezer év múlva?
Szó nincs itt időutazásról, mégis akit felébresztenek annak éli meg.
A relativitáselmélet NEM beszél időutazásról, hanem az idő telésének meghatározott feltételek változásától függő alakulásáról.
Én nem az időutazásra írtam a példákat, hanem az idő relatív volta miatt!
Egyébként a relativitáselmélet az oda-vissza utazás lehetőségét sem zárja ki, függetlenül attól, hogy neked mi a teóriád az idővel kapcsolatban. Egyedüli problémánk a technikai megvalósításban van. De ez nem zárja ki, hogy soha nem is lesz birtokunkban ez a technológia.
Csak példaként említem, hogy még a legnagyobb öreg koponyák is kétségbe vonták annak lehetőségét is (még a 1940-es években is!), hogy valami szerkezet elhagyja a Föld vonzáskörét, azzal a kijelentéssel, hogy, nem létezik, sőt nem is elképzelhető olyan üzemanyag, ami ezt lehetővé tenné. Nos szerencsére ez a fiatal tudósokat nem akadályozta meg ennek kifejlesztésében. Most sok-sok tonna hajtóanyag ezt lehetővé teszi. És itt jegyzem meg, hogy ugyanekkora teher Holdra való juttatásához pár gramm antielekton is elég lenne.
Ez jó irányvonal. Az általad említett gravitációs vagy sebességtől való függés csak a jelenleg ismert tényezők az idő alakulását illetően.
Azonban mindenképp hibás az az emberi szemlélet, amely úgy képzeli el a valóságot, mint a filmszalagot, és a pillanat azon egy-egy filmkocka belőle, mert ez a változás egy térbeli leképezését jelenti, nem pedig a jelen valóságának állandó változását.
Mert csak a jelen létezik, a filmszalag azonban azt a látszatot mutatja, mintha minden pillanat egy-egy állapotként létezne a valóságból, külön terekben, dimenziókban elhelyezve.
Az Isteni előrelátás tévesen felfogott elve is ebből a filmszemléletből indul ki, már megvannak az aktuális pillanat utáni kockák a szalagon, csak előre meg kell nézni a filmet és azonnal lehet jósolni a történet alakulását illetően.
De a valóság nem olyan mint egy film.
Csak a jelen, csak az élet létezik, ennélfogva akár Istenről, akár emberről beszélünk, csak kölcsönhatásuk aktuális eredményeként alakulhatnak a folyamatok a valóságban.
Semmi nincs előre megírva. Az ember ha rosszul csinálja a dolgát, rosszul végződik, ha jól, akkor sikeresen.
Legyetek tökéletesek azt mondja Jézus, nem a jövőben, hanem a jelenben.
"Az, hogy a jelenben élünk nem jelenti azt, hogy nem lehet az időben utazni!"
Abból kiindulva hibásan állapítod meg ezt a lehetőséget, hogy a fénysebességgel utazó órája másképpen jár, mint a földön maradóé. Persze hogy másképp jár, mivel más viszonyok közé kerül, a változás amit átél más szempontoktól válik függővé, mint a földi emberé. Ettől relatív. Nem az időben utazik a fénysebességgel száguldó emberünk, hanem a valóságban, amely biztosítja a folyamatok változásának eltérő sebességét (itt lassabb és ott gyorsabb), ezért visszakerülve a régi körülmények közé időbeli utazásnak tűnik. De nem az, csak az változás fix pontját (amelyhez képest határozta meg az idő múlását) mindegyik a maga viszonyaihoz képest határozta meg.
Ezért a relativitás elélet szerinti időutazás hibás felfogás, mert nem az időben utazik egyik sem.
Azt akartam kifejezni, hogy jóindulatból is tudatosan "javítasz" valakinek az elfogadtatása kedvéért, akit inkább elutasítani kellene.
Valójában NEM Pál apostol tehet arról, hogy beletették leveleit a Bibliába, hanem az általa megteremtett püspöki hatalom intézkedett Pál leveleinek Isteni kinyilatkoztatásként való kezeléséről. A baj azonban függetlenül attól, hogy megírták és a Bibliába tették a leveleket, sokkal komolyabb, mint az első olvasatra meglátszik. A keresztények nem gondolkodnak, írástudóik pedig tekintélyvágyuk, lustaságuk és érdekeltségük miatt, nem kívánják (vagy tán nem merik) megbolygatni Pál leveleinek isteni kinyalatkoztatásának kérdését.
Ha azonban megértenék súlyosan téves irányvonalait, nyílván másképp tennének, azonban ahhoz már bátorság is kellene.
Nos takarító, mivel nem mentél bele a kis játékomba, ezért csak egy pár gondolatot írok le az idővel kapcsolatban.
Kezdjük azzal hogy az idő relatív! Annak telése sok tényezőtől függ, többek között függ a gravitáció mértékétől, de pl függ a sebességtől is!
pl tételezzünk fel két embert aki ugyan akkor született. Tételezzük fel, hogy lehet fénysebességgel utazni. Mind két embernek adunk 1-1 atomórát (jelen pillanatban az egyik legpontosabb. Az egyik embber beszáll az órájával a fénysebbességgel közlekedő űrhajóba és elindul. A saját órája szerint csak 5 percet megy, mire visszaér a Földre. A másik ember már többezer éve nem él.
No most akkor kinek hogy telt az idő? Kinek az órája járt pontosan?
A gravitációval is hasonló a helyzet, de ezt már egyszer leírtam.
Az, hogy a jelenben élünk nem jelenti azt, hogy nem lehet az időben utazni! A fizika törvényei nem mondanak ennek ellent. Sőt!
A relativitáselmélet szerint nem lehetetlen az időben vissza vagy előre utazni!
Ha a fizika törvényei nem mondanak ellent az időutazásnak (csak a mostani technológiánk), akkor miért gondolod, h Isten képtelen erre?
Komolyan hiszed, hogy egy ilyen vitában -amiben még győzni sem lehet- szándékosan hamisítok, vagyis hazudok? Nem is tudom eldönteni mi ez? Remélem elírás.
