Az ötszáz rész igen, a további építkezés azonban nem. Pl. háromezer-ötszáztizenkettő. És a számnevek helyesírásának rendszerét (szerintem nagyon helyesen) az alapvető rendszeralkotó elv, a mellérendelés határozza meg.
Kár, hogy nem írtad pontosabban a forrásod. A Győrré alak a régiségben is elég extrém volt, az utóbbi 250 évben mindig is jelentős kisebbségben volt a Győrbe alakkal szemben. Ugyanakkor a Győrött (esetleg Győrt, de ez inkább a Kolozsvárt esetében jellemző, de mindkét esetben egy t-vel, tehát a zárójelezés így lenne jó: Győr(öt)t) régebben valóban többségben volt a Győrben alakkal szemben.
A Czuczor–Fogarasi (1862) is régiességként beszélt ezekről az alakokról, de ő a honnan? kérdésre felelő változatot is említi:
„Régenten közönségesebben divatozott mindenféle végzetü magyarországi helyneveknél ban, ben vagy on, ěn, ön helyett: t v. tt, pl. Sopronyt, Szőllőst, Pécsett v. Pécsött, Fejérvárt v. Fejérvárott. – A ban, ben-vel ragozandók, ezen kérdésre: hová, ba be, s régiesen általánosabban is vá vé ragokat vesznek föl, mint Áfrikába, Bécsbe, Komáromba; továbbá régiesen: Terebessé (= Terebesvé), Győrré, (ma is), Pécscsé; és ezen kérdésre: honnan, ból, ből. régiesen: ól, ől, mint: Bécsből, Komáromból, régiesen: Pécsűl v. Pécsől. A régies példák Szalay A. 400 levélgyüjteményéből vannak kiírva.”
Idézem a Győr szócikkét is: „GYŐR, (1), királyi város és a hasonló nevű Győr megyének székhelye; helyragokkal: Győrbe, vagy a helybeliek tájdivata szerént, és régiesen is Győr-ré; Győr-ben vagy Győr-ött; és Győr-ből.”
Mivel a számnevek mellérendelő összetételek, a szótagszámlálás szabálya viszont az alárendelő összetételekre vonatkozik, így e kettőt nem érdemes megpróbálni összekapcsolni. A számneveket egybeírjuk, hármas csoportonként (2000-en felül) kötőjelezünk. Ennyire egyszerű.
Elnézést, elhibáztam a toldalékot. Az helyesen -(o)s lett volna.
Elkezdtem számolgatni, és támadt egy gyanúm.
Ha eltekintünk attól, hogy ezek betűvel írt számok, akkor az -(o)s nélküli alakja nem azonos szótagszámú. Tehát - hangsúlyozbva, ha nem számok lennének - az egyiket egybe kellene írni, a másikat kötőjelezni kellene (huszonnégymilliárd, de huszonkilenc=millió - a = jelet azért használtam, mert a beíróablakban a jel elválasztási helzyetbe került, és akkor nem lenne egyértelmű, hogy ott kötőjel van.)
Mi következik ebből?
Az, hogy a különírás mindenképpen helytelen.
Ugyanakkor a képző felragasztása során az egyik esetben kötőhang is megjelenik, tehát a szótagszám kiegyenlítődik.
Annak nincs jelentősége, hogy az egyik eset huszonnégy milliárdos, a második huszonkilencmilliós.
Bizonyosak lehetünk abban, hogy a kettő közl valamelyik hibás.
Induljunk ki abból, hogy szabály szerint (AkH 289. szaksz) mind a huszonnégymilliárd, mind a huszonkilencmilló egybe írandó.
Az idézett két példában -os képzővel ellátott alakokat látunk. A képzés révén mind a két szó 7 szótagú lesz. Ha érvényesnek tekintjük erre az esetre az összetett szavak egybeírására vonatkozó szabályt, az úgynevezett 6:3-as szabályt, akkor huszonnégy-milliárdos, huszonkilenc-milliós lenne a helyesírás.
Ez az utóbbi azonban sajátos helyzetet idézne elő, ha ezek a számnevek nem önállóak, hanem egy nagyobb számnév részei: hárombillio-huszonnégy-milliárdos(?), ötmilliárd-huszonkilenc-milliós(?).
Nézetem szerint itt exlex állapot van, a megfogalmazott szabályok nem egyértelműek. Magam részéről a huszonkilencmilliós alakot vélem helyesnek.
A Magyar Helyesírási Szótár gondosan előkészített mű, azonban hiba akad benne pár.
Két kérdésem van: az Akadémiai Kiadó által kiadott Magyar helyesírási szótár (szerk. Deme, Fábián, Tóth) szerint a huszonnégy milliárdos két szó, a huszonkilencmilliós meg egy szó.
Na már most: mi a különbség a milliárd(os) és a millió(s) között?
Vagy tévedett a szakkönyv? Akkor miért nem helyesbített?
A másik. Már régóta foglalkoztat a gondolat, és lehet, hogy nem e topik témája, de most úgy érzem, föltehetem itt is, biztos tudtok rá magyarázatot. Szóval milyen nyelvtörténeti előzményei vannak, és miért mondjuk, használjuk időnként úgy Pécsett, Győrött, és vajh miért nem mondjuk, hogy Budapestett?
És a másik: miért Bukarestben és miért Budapesten? (elnézést, ezekre valaha lehet, hogy tudtam a választ, de nem emlékszem sajnos)
Újabb gyöngyszem (valami szar margarint rekálmoznak): "A stressz kismértékben gyógyszer, nagymértékben méreg." Ez gondolom, nem szóvicc akar lenni... (?)
Kell a nagykötőjel, vö. Helyesírási szabályzat 179. §: "Nagykötőjellel fűzzük egymáshoz a nagybetűvel kezdett földrajzi neveket akkor, ha azok valamitől valameddig viszonyt érzékeltetnek."
Az egyik példája éppen vasúti: győr--sopron--ebenfurti.
Én is jojóztam rajta, amikor írtam, hogy melyikkel éljek. A szí archaizmus, tagadhatatlan, de a határozói igenévi alakja talán még inkább él. Elvben persze mindkettő helyes helyesírási szempontból, a választás stiláris.
fiatal ember - férfi, akinek életkora nagyjából 20 és 30 valahány év között van. Megjegyzem, nincs kizárva az sem, hogy nőre használják, illete a fiatal emberek csoportjába nőket is soroljanak.
fiatalember - ez lényegében elsősorban megszólítás, ritkábban a fiatal férfi szerkezet szinonimája.
A dolgot értsd úgy, hogy a menyecske olyan asszony, aki rövid ideje ment férjhez. Ez bizonyos mértékig független az életkortől, habár egy 70 éves menyecske kicsit gúnyos megnevezés.
Az egybeírt fiatalasszony jobbára megszólítás. Érdekes, ennek megvan a párja az orosz nyelvben is, ahol egy üzletben a férfi vevőt молодой человек-nek titulálnak, életkorától függetlenül (no jó, ha nagyon öreg, akkor talán nem).
És hogy ON is legyek: a legújabb, hogy olyan autók szaladgálnak a városban, amikre az van írva, hogy "gyermek mentőorvos".
Ez engem eléggé elkeserít. Szegény gyerekektől már a gyerekkorukat is elveszik...
(((-:
vagy inkább
)))-:
Igazad van, tényleg felületes voltam, és ezúton kérek bocsánatot.
Az volt a baj, hogy már eleve felb@szott aggyal írtam...
Most, hogy ezt így leírtad, vosszavonok minden sértő kirohanást.
Üdv: UVP