„Jézus, segíts nekem, hogy amint Isten Szeretete bemutatásra kerül számomra, elfogadjam azt. Nyisd meg a szememet, elmémet, szívemet és lelkemet, hogy megmenekülhessek. Segíts nekem, hogy hinni tudjak azáltal, hogy szereteteddel betöltöd a szívemet. Aztán ölelj meg engem, és ments meg engem a kétségek gyötrelmeitől.
Ezekről a helyekről, ezen fórumokból feltett kérdésekre mindig válaszol
Addíg, amíg kívülről szemlélem a Szavait az értelmemben, tele kétségekkel, addig nem azt adja, ami tartalma, mert az ember három lényében ott Isten egy szellemszikrája, aki maga csak akkor nyilatkozik ki, ha az alázatom megengedi, az alázat pedig nem ismeri a félelmet, a félelem a gőgé és a fennhéjázásé
Isten szellemszikrája a tolmács a Szó és az értelmem/szívem között
Önmagában az értelmem képtelen a befogadásra
És mikor megnyilatkozik bennem Isten Szelleme, az nem olyan, mint egy szélvihar, hanem pontosan olyan, mint egy levelet éppen megbillentő szellő
És az igazságot csak akkor találom meg, ha minden gondolatommal szembeállok, megvizsgálom milyen érzelmek kötődnek azokhoz, amelyikben ott a félelem, azt a legjobb, ha elhajítom magamtól, mert az a gondolat nem a tisztaságé
Drága Istenem, add meg a világnak azt, hogy a vallásos emberek kezdjenek el kutatni az Igazság után és ne csak a saját kis képzelt igazságukkal elégedjenek meg, add meg, hogy a vallási fanatizmusukat képesek legyenek felülbírálni, és add meg, hogy akik kizárólagosságot hírdetnek, azok a pokol tüzében égjenek hamuvá, hogy ne növeljék a Föld terhét tovább tudatlanságukkal és kapzsi kis lényükkel, valamint azt is jó lenne ha megadnád, hogy ki ki a maga fajtájának a bajával foglalkozzon, mert a sok össze-vissza rohangáló vallásos robbantgat, mészárol, kiközösít, megveszteget, irígykedik és szégyent hoz arra a tudásra, amit a teremtéssel egyidőben Te a kezébe adtál. Ezt a sok szégyenletes embert világosítsd fel, mert nagy a Föld terhe és a jámborok és a Benned hívő ártatlanok nagyon szenvednek miattuk.
Semmi nem jó, ami erőltetett, a paradicsomban Isten máris szabad választás elé állította az embert.
Ami korlátoz, az a döntéseink hatása.
Ha nem veszem fel a kabátot, megfázok.
Igen, amit Isten teremtett, az jó, és most megörvendeztetted a szívemet, mert én is éppen ezt a JÓ-t szoktam mondani, ha valaki az embert, a földi létet eleve rossznak gondolja.
Igen, emberi természetünkben élni jó, úgy jó élni, ahogyan adja a teremtés - engedve a szabadságot és döntéseinkben ezt a JÓ-t választva, az ÉLŐ életben haladni.
A szabadon szárnyaló lélek számára ez az Isten által teremtett JÓ mindenképpen egy bezárt, alacsonyabb szintű létforma, a test korlátai, az anyagi világ nehézségei nehezednek rá.
De JÓ és dolga van ezzel.
A dolga a küzdelem, hogy mindent áthasson eredetének igazságával, a szeretettel.
Ez az, ami egyedül nem megy, Istenhez (a Szeretethez) kell visszatérnie, hogy eredetét magán hordozza.
Ha elcsendesül a szív és megérinti a szeretet, ezzel az ősigazsággal találkozik és benne a felismerésben felujjong.
Ez a küzdelem ad olykor szenvedést, fájdalmat, ami egyben megérleli a szeretetet.
A léleknek tisztelnie és segítenie kell a testet, amit alkotott magának... az egész földi léttel együtt, ezt a jót, így, ahogyan Isten teremtette, mert abban küzdheti ki a szeretet erejét.
Barátom, milyen hatásról van itt szó, én hatást akarnék elérni a véleményemmel, avagy mert bátran kimondom azt amit gondolok, neked már hatásvadászás?
Mond ki te is bátran, mert nem hiszem el, hogy ne lennének éppen hasonló kérdéseid, válaszaid, avagy kételyeid, kritikáid sajáűt valláshiedelmi kultuszoddal szemben!
Mert ha nincs, akkor te egy bábbá változtaál, feladtad emberi mivoltodat és engedelmes géppé nevelődtél egy kétes vallási intézmény kezei között! :)
De eszedbe jut a hitetés, a hazudozás egy vallásra és teóriákra komponáltan és ehhez tagokra van szükség, bólógató janikra, Marikra és követőkrre, nem?
Itt arról van szó barátom, hogy az ember elmondja a véleményét!
Mikor is mondtam neked, hadd a vallásodat és légy ateista, amikor magam sem vagyok úgymond " Isten " tagadó?
Itt arról van szó, hogy egy bibliából már ki milyen elános talánnyal képzelt tapasztalásaival hazudja magát a másik fölé, nem?
A biblia bőven ad teret arra, hogy megítéljem a kereszténység egészét, de akár egyenkénti hívők ismérveiből, mi igaz és mi nem!
Ha Istené az ítélet, akkor miért is te jössz és ítélsz?
Miért is érzem azt szavaidból, hogy az emberre erőltetett isteni nimbuszság nélküli élet sivár lenne?
Ha Isten szavait érzékelem a bibliának első lapjairól hitelesnek, akkor ott Isten elmondja teremtéséről, hogy jól sikerült!
Az embernek azt mondja, menjetek sokasodjatok, szaporodjatok, hajtsátok uralmatok alá a földet....
Ott nem mondta, függjetek, építsetek oltárokat, imádkozzatok naphosszat és alapírtsatok vallást a nevemben, mármint Isten nevében!
Ha strucc effektálás a jó valakinek, avagy a magábafordulás az úgymond csendességekért és ez egyre elzártabbá teszi az embert, mint ahogyan ezt látjuk a vallásos hívőkbnben, visszaüt, mint egyre súlyosssabb lelki-suzellemi betegségben!
Az emberiségnek társadalmi változásra lenne szüksége, ideje lenne minden vallást alapjaiban megszüntetni!
A látható és bennünket körbeölelő világ elvonja figyelmünket a belső csendességtől, pedig mindig oda kellene visszatérni, de méginkább ott tartózkodni, hogy meghalljuk a Lélek Hangját.
A legrövidebb útja, ha kérdezzük, ha kérdezzük, akkor már hisszük, hit nélkül a kérdés elszáll a semmibe és igen, ürességgé válik.
Aztán elenyészik bennünk minden kérdés és marad az üresség.
A szó az lehet élő és lehet holt.
Míg holt szavak a társaim, addig jó hangosak, netalán tetszetősek, vagy ingerkedők, hogy nagyságot hozzanak, de az élő szavak éppen csak megérintenek.
Ha érkezik egy bölcsesség, de éppen nem szól nekem, vagy ha túl sok jön, akkor inkább utamba eső kövek lesznek azok, de ha érkezik egyetlen, ami a szívemet símogatja, azzal az üresség ködje szertefoszlik és felemel Isten közelébe.
Nos, hinni, képzelni, álmodni, vágyódva képzelni sok mindent lehet, pl., hogy Isten vezeti az embert, hitben és minden jóban, de ez messze nem így van!
Ne értsd félre, ha ebben hiszel, higgy!
Én mindig azt vallom, vagy ismerem Istent, vagy hiszek egy istent!
Ha nem ismered személyesen azt az Ő-t, Istent, csak úgy Isten, mert ez a divatos szó és közben van több százezer istenség, de gondolom a bibliailag értelmezhető istenekről van szó, mint egy Istenről, ám ez egy irodalmi szereplő, emberek kultúrális szintjén, tudásuk hiányosságait is beleadva írták szájhagyományok sorozatai végén!
A bibliai Jézus, Isten nem azonosítható a valóságos Istennel!
Ha te a bibliai istenekben hiszel, nem a valóságos Istent keresed, sem annak igaz voltát, hanem egy valláshiedelmi irodalmi manifesztumot!
Mond, te kötekedel velem, szándékodban áll ártani is, csak mert vallásos képzeményeid nem tudja elviselni a kritikát?
" Hagyd békén azokat akik ide IMÁDKOZNI járnak ! "
Hovba ide?
Otthon ülsz te is a géped előtt és vered a billentyű paládét itt nekem, ott sem vagy ahova te most járni véled magad! :))))
Ide barátom fórumozni járunk és nem vallásos felekezetközi imaterem ez, de ha úgy gondolod, alapítsatok templomot, virtuális plébániát, imaházat, ahogy tetszik és járjatok oda imádkozni! :)
Akkor sem menne, mert otthon ülnétek, vagy netes kávéházban...., hogy a közösbe írjatiok!
Ha Isten mindenüt ott van, miért lenne itt, a smemi közepén?
Isten mindenkit személyreszabottan vezet, engem a hitemben
De ebben ezt olyan biztosan tudom, amilyen biztosan meg tudsz fogni egy poharat
Istent mindig tudtam, akkor is, amikor elszakadtam Tőle
Isten Minden mindenben, ha Fikciónak nevezed, azt teheted, bár élő és eleven
Azért teheted, mert világ takarja Istent, így a világ számára marad Fikció
És annak marad meg Fikció, aki elfordul az igazság keresésétől
Isten mindenben Minden, aki maga legtökéletesebb Szellem
És az Isten Világosság, és Fény, árnyék nélküli Fény
És azért mondom, hogy nincs árnyéka, mert betöltött, mert betöltött kint és bent
És az Isten Szeretet, és azt azért mondhatom meggyőződéssel, mert betöltött szeretetével
És az Isten Erő, és azt azért mondhatom, mert hosszú éveken keresztül szemléltem az Erőt, úgy hogy látszatra nem történt semmi, bár az igaz, a tűz próbált közben elemészteni
És Istent nem lehet felismerni, hanem méltóvá lehet válni arra, hogy felismertesse magát
Istent nem lehet az Istenben megtalálni, hanem csakis a testvéremben, azaz szellemben és igazságban
De ez nem egy magányos küzdelem, mert a vágyamban is megkereshetem, és nemcsak kegyelemben
Mert ha kérem, akkor tenni fog értem, igaz, az biztos hogy nem úgy, ahogyan várom
Azt ne várd, hogy érthetően szóljon hozzád, mert abban ott a veszély, hogy nem Ő szól
A Szava adja a lehetőségét a közvetlen beszélgetésnek, mert a Lélek majd azt adja neked a Szóban, ami a tiéd
És ebben a keresésben már nem az számít, hogy milyen a tisztaságom, hanem az, hogy milyen a tisztaságra törekvő vágyam
És akkor ezer úton megkérdez, hogy komolyan gondoltad, és ezer úton válaszol, hogy tarts ki, mert megéri a keresést
Ha keresem, azaz figyelek, azaz befogadok, akkor tapasztalok, mert az akarata az, hogy tapasztaljak
Ha elutasítom a figyelmet, akkor marad Fikció, mert követi az akaratomat, ami elutasít
"A fórum ..... vélemények és hozzászólások ... megjelenítésére szolgáló honlap"
- Szvsz az ima is hozzászólás és az arról való vélemény is. Ha nem akarnának az imádkozók észrevételeket, akkor emailban imádkoznának - ami persze nem is elveszett ötlet. De magam is örülök, ha az imáimra választ vagy észrevételeket kapok, különösen ha negatív minősítést (hát, istenkém ... nem vagyunk egyformák :-)
Ehhez kapcsolom a másik kérdést! Kicsoda az az Isten?
Honnan lehet felismerni, mik a jegyei és ha felismerted, Ő felismerte ki vagy, szólt e valamit, mondott e bármit is neked, akár hitedről, vallásodról, életedről, másokról?
„Az ember vagy lélekszülő, vagy lélekrontó. Vagy cipeli magát a vállán, mint a keresztet, vagy mások vállára dől, szétdobált lelki végtagokkal, faragatlanul, pimaszul, keményen. Ha két ember leemeli egymást a válláról s keresztjeként hordozza a másikat, kitartóan, életre- halálra, megszületik a lélekben a szeretet.” (Vasadi Péter) "
Nos, mi az emberi fajhoz tartozunk, ugyan abból az anyagból vagyunk egyformák, ám mégis kissé mások!
Nagyon divatossá vált a gondolattársítás, asszocializálás, megszemélyesítés, a kreatív elmélkedések, hogy (költőileg) ihletett, avatott bölcseleteket hintsünk mások elkápráztatására, avagy miképpen is hassunk egy egy titokzatos szókapcsolattal a lelki érzelmekre!
A bölcsességirodalomnak már több évezredes hagyományai vannak, akár indiai viszonylatban, de a nyugati kultúrát tekintve is, hellenizmus táguló világértelem!
Egyik sem oldotta meg az emberisáég problémáit, úgy ahogy az ima, az istentiszteleti kultuszok, a valláshiedelmi eszmei szabályrendszerek betartása sem!
Ha a bibliára tekintek, ott Isten ellenez minden vallást, minden kultuszt, mindenfajta kényszerességet!
Jézus sem mondhatott mást!
Sajnos voltak, vannak és lesznek íráskiforgató értelmező magyarázatokat gyártó elmei közösségek, akik gátlástalanul, minden felelőség nélkülien hintik a tudatmódosító elveiket!
Ilyenek bővenvannak a keresztény egyházak és felekezeteikben!
Megkérdezhetném, milyen értelemben lehet lélekszülő, avagy lélekromboló bárki is?
Azzal, hogy megvallja bűneit, elmondja a világraszóló fájdalmait, tragédiáit az ember, netán titkait, amin sokan szeretnek nyammogni, csámcsogni, mintha a másik tökéletes lenne, ettől még semmi az égvilágon nem változik, sem pszichésen, sem testileg, mert csupán elnyomja egy hitből való tudatstimulencia a tünetzeket, a feszültségeket, ideig-órákig, lehet tíz év, avagy húsz, de megoldás nincs, sem igazi katarzis!
Ehhez egészen más kell!
Társadalmi szemléletváltás!
A vallások megbuktak, isteneikkel együtt!
A politikusokról, eszmékről meg annyit, hogy azok sohasem voltak valódi gyöngyszemek, hanem éppen a mézesmadzag keserű méregg utóízzel!
Isten hangját keresed, nem az emberek hangját?
Ő maga a teljesség?
Ki, isteneid?
Honnan tudod, mert ezt képzeltetik veled, olvasmányokból, szószékekről hangoztatva olyanoktól, akik sohasem ismertek egyetlen Ő-t sem?
Ha valóban kényszerrel és erőszakkal terjedne a hit, az elég baj lenne, mert az a legsötétebb pokol
Az inkvizíció a legsötétebb pokol, a vallás erőszaka, az a pokol vallása
És Istent nem saját magában ismerem fel, mert nem felismerem, hanem felismerteti magát, hanem éppen a testvéreimben
És az embernek múltja van, csak céljáért lemondott arról, hogy emlékezzen a múltjára
Azt, hogy felismerem Istent, azt nem magam teszem, ha viszont keresem az igazságot, és testvéreimet magam elé tolom, akkor méltóvá válok, hogy megismertessen magával
A vallás nem az erőszakban erősödött meg, hanem éppen a szeretetben
És a vallás nem az erőszakban maradt meg, hanem éppen a szeretetben
És hogy a vallás megosztott, abból az is látszik, hogy van megosztó
És a kereszt mutatja az utat, éppen a testvéremben
Mikor megnyilvánul a másik ember, vagy elkülönült valakiként nézek rá, vagy testvériségben.
Ha testvéremként szeretnék mellette, vele haladni, akkor minden gondolatomban imádkoznom kell érte (is).
Ha a békességet keresem imámban és nem az ítélkezést, akkor találom meg benne is Istent.
E találkozás szeretetet hoz szívünkbe, Isten lesz közöttünk.
Ma reggel találtam:
„Az ember vagy lélekszülő, vagy lélekrontó. Vagy cipeli magát a vállán, mint a keresztet, vagy mások vállára dől, szétdobált lelki végtagokkal, faragatlanul, pimaszul, keményen. Ha két ember leemeli egymást a válláról s keresztjeként hordozza a másikat, kitartóan, életre- halálra, megszületik a lélekben a szeretet.” (Vasadi Péter)
Isten Hangját, ha keresem, nem csupán azt közli: Vedd fel a kabátot, azt is megsúgja, miért.
Így aztán a szerető gondoskodása értelemben érkezik a szívünkbe.
Ő Maga a Teljesség, mindig annyit ad, amennyire szükségünk van, hogy értsünk és lenyugodjon háborgó szívünk.
Ezt a békességet kell követni, hogy hűségesek maradjunk Őhozzá.
Noénak milyen népe volt még a megmentettek között, mert a fiai és feleségeik már nép?
Noé félt Istentől?
Ha neked azt mondja apukád, vegyél fel meleg ruhát, mert mindjárt minusz 40 fok lesz, akkor azért veszed fel a meleg ruhát, mert apafélő vagy, vagy mert a hidegtől félsz?
"...Nóé... Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére." (Zsidók 11:7)
Elég közel vagy Istenhez ahhoz, hogy meghalld a hangját, amikor valamilyen közeledő veszélyre akar figyelmeztetni? Nóé meghallotta Isten figyelmeztetését, és megmentette a családját. Elég közel állsz a családodhoz ahhoz, hogy bízni tudjanak benned, és elhiggyék, amit Isten neked mondott? Meg tudod változtatni családod irányultságát vita és veszekedés nélkül is. Hogyan? Imádsággal. Szeretteidnek menedéket nyújthat, ha imaéleted befedezi őket. Ha nincs ilyen imádságos életed, borulj térdre, és mondd: "Uram, taníts... imádkozni..." (Lukács 11:1). Azért vagyunk érzelmileg túlterhelve és lelkileg kiégve, mert nem tanultuk meg az ima erejét. Az imádság hiánya miatt gyengék és gondterheltek leszünk. Vakon hozunk döntéseket az üzleti életben, a kapcsolatainkban, a szolgálatunkban, anélkül, hogy időt szántunk volna arra, hogy mindezt megbeszéljük az Úrral. Nóé története arra tanít, hogy nem tudunk felkészülni a bajokra, ha nem kapunk figyelmeztetést Istentől. Ehhez pedig az kell, hogy közel maradjunk Hozzá, és meghalljuk, amit mondani akar. Imádság után nagy dolgokat tudsz véghezvinni, de semmi örökkévaló értékűt nem tudsz tenni, ha előtte nem imádkoztál. "[Ha]... megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (2Krónikák 7:14). Isten megígéri, hogy közbelép annak az embernek az érdekében, aki az Ő akarata szerint imádkozik. "...ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle." (1János 5:14-15).
Érdekes jelenség, miért is kell úgymond bevonni egy bibliai fikciót, mint pl. irodalmi Jézus karaktert a magánbeszélgetéseinkben?
Mitől is változik meg lassan minden, pszichésen, lellkistimulenciából hitre hangolódva és képi effektusokkal látomásos tünetekkel akár?
Az elmúlt több ezer év alatt valahogy nem igazán ért semmit, vagy egyeseknek minden volt?
Csak az elmúlt 1900 évre visszatekintve, ahogyan a kereszténység formálódott, mint alaktalan test, persze ez vérrel, könnyel, megaláztatásokkal vegyítetten volt mindig jelen, de egyre erőltetetten hajtották a hitség igáiba az embert, mintha ettől függne a koszos élete az emberiségnek, holott éppen ellenkezőleg, ez választotta el egymástól a családokat, barátokat, a jó embereket tette gonosszá, mert a kegyetlen keresztség nem ismert irgalmat, annak ellenére, hogy a krisztusi mázt mindenhova fröcskölték!
Türelmet tanulsz, mire?
Elfogadni azokat, akik nem hisznek a varázslásokban, irodalmilag szerkesztet Jézusban, istenekben, anygalkákban, mesékben és bölcseletekben?
Mond, ima helyet nem lehet odamenni az embertársaidhoz és velük beszélgetni, megnyílni és elmondani mi bánt, hátha jobban megérti mint az úgymond istenek, Jézus, esetleg máskák?
Igen, milyen jó Jézushoz fordulva, csak neki elmondani a panaszaidat, örömeidet, bárkinek....., és közben ugyan ezt teszi 2 milliárd ember, közösségben isteneikkel, közösségben testvéreivbel, boldog eufórizált tudatalatti élmények gerjedésében, közben 2 milliárd ember csak egyedül isteneire tekint, nem embertársaira!
Itt nem isteneknek kell enyelegni, ömlengeni, hanem tenni, tenni kell, együtt, közössen az életért, a jóért, a szeretet igaz értékéért, mert szeretni isteneket ma már a legkönnyebb dolog a világon, de embertársaikat elfogadni a legnehezebb, talán majd istenekre hárítva, Ő megoldja, munkálkodik másokban, hogy téged, valakiket elfogadjanak mások, nem neked kellene kezdeményezbned, minden segítésg nélkül, avagy gyáva vagy?
