Erről jut eszembe: a portugálok meg 1640-ben minek csinálták a fesztivált?
Nem jobb lett volna nekik egy erős, egységes hispán birodalom keretein belül maradniuk?
Az egyesült (egyesített) spanyol-portugál flotta 1585-ben világelső volt, ahogy Carlos írja. Aztán ott volt a pokolian erős spanyol szárazföldi hadsereg meg a gyarmatok a maguk végtelennek tűnő erőforrásaival.
Beleértve a portugálok gyarmatait is, főleg az értékes Fűszer-szigeteket meg az óriási lehetőségeket magába rejtő Brazíliát.
Muy señor mío!
Hálásan köszönöm a receptet, bár őszintén bevallom, hogy a nyúlért annyira nem vagyok oda.
Egyébként ez az Extremadura valahol mindig is Spanyolország szegénysora volt.
Az megint más kérdés, hogy ők adták a legjobb katonákat a birodalomnak.
Még egyszer köszi.
Valamikor régen azt olvastam, hogy a XVIII. századi Spanyolországban Aranda gróf miniszterelnöksége fémjelezte a "felvilágosult abszolutizmus" kezdetét.
Aranda grófja mikor volt miniszterelnök? Sikerült valamiféle fejlődést elérnie a "beton " konzervatív-katolikus Hispániában?
1 mokkáskanál őrölt szerecsendió (maximum 1 mokkás!, inkább egy kicsit kevesebb)
1 babérlevél
ízlés szerint só
A bort összevegyítjük a fűszerekkel (vöröshagyma kivételével) és a zúzott fokhagymával és jól megsózzuk vigyázz, hogy ne sózd túl!). Ez lesz a páclé. Ebbe rakjuk a földarabolt nyulat legalább 1 éjszakára, de inkább egy egész napra.
Másnap kiszedjük a pácléből és lecsöpögtetjük. A páclevet leszűrjük egy tepsibe.
A nyulat serpenyőben zsíron szép aranyszínűre sütjük, majd betesszük a tepsibe a páclébe.
A maradék zsírban világosbarnára sütjük a karikára vágott vöröshagymát és azt is rátesszük a húsra.
Utána a tepsit letakarjuk (alufóliával is lehet, fedővel is) és betesszük az előmelegített sütőbe, ahol mérsékelt melegen (javasolt hőfok 180 C) kb. 80-90 percen át puhára pároljuk.
Tisztelettel kérem Önt, hogy a heveny munkavégzés közben gyakran és hangosan fellépő, az ebéd elmaradása miatt jelentkező gyomorkorgásomat az ilyen hozzászólásaival ne ingerelje.
Esetleg áthidaló megoldásként javaslom, hogy tisztelt neje vagy ön ossza meg e kicsiny spanyol kolóniával eme fennkölt ételeket:)
A liebre guisada egy extremeño recept, az a lényege, hogy 1 éjszakán át kell pácolni a nyulat, aztán lefödött tepsiben a saját leszűrt páclevében puhára kell sütni (pirított vöröshagymával leborítva). Ha eltalálod a pácolást és puhára sütöd, akkor nagyon finom tud lenni.
Viszont el is lehet cseszni, ha nem sütöd eléég puhára vagy a páclé összetételét nem találod el rendesen.
Ha megadod a mailedet, átküldöm a receptet, nem hosszú az egész:)
Ez a hatalmas holland fölény SZVSZ egy kis magyarázatra szorul.
Ebben biztos, hogy benne voltak a kereskedelmi célú hajók is, hisz a hollandusokat hívták a "tenger fuvarosainak". Ők kezdetben inkább kereskedni és halászni, mint háborúskodni és hódítani akartak.
Később persze volt néhány menetük a függetlenségi mozgalmukat akdályozó spanyolokkal, majd a tengeri fölényre törekvő angolokkal.
Ez alatt csak a hadiflották értendők vagy a kereskedelmi és hadiflották együttesen?
1585-ben Portugália már spanyol uralom alatt volt, úgy tudom, hogy a flottájukat alárendelték a spanyol admirálisoknak, így aztán a spanyol és portugál adat nyugodtan összeadható.
Rövid ideig tartó ibér világhatalom, ha úgy vesszük:-)
Flották mérete 1585-ben.
Hollandia – 232 E tonna
Spanyolország 175E tonna – ebből 60 E a mediterráneumon van.
Portugália 125 E – Együtt a hispán birodalom 300E
Hansa – 110 E
Franciaország – 80 E
Anglia – 67 E
Raguzza – 55 E
Marseille, Velence, Génova 40-40 E
Oszmán Birodalom – 80 E
Azért ez a spanyol flotta még így is a második legnagyobb volt, Portugáliával együtt 1580 után pedig a legnagyobb.
Ha figyelembe vesszük, hogy a spanyol flottának Manila-DélAmerika-Kanári-Gibraltár-Nápoly területen mekkora felületet védeni, akkor már az angolok nem akkora nagy májerek. Hiszen nem ahhoz kell faszacsávónak lenni, hogy ezen a felületen gyenge pontot találj, hanem ahhoz, hogy ezt a végtelen felületet levéd. Önmagában az a csoda, hogy a spanyol birodalom a koraújkor eszközeivel ezt 200 évig meg tudta jól-rosszul oldani!
Egyébként a szárazföldi seregek, a tercio győzhetetlen mitosza Rocroinál 1643-ban
Ami a Cádizi vereséget illeti, az angolok szokásukhoz híven jól fölfújták a dolgot.
Azt állítják, hogy megsemmisítették a spanyol flottát, ami azért enyhén szólva is képtelenség.
A valóságban egy meglepetésszerű orvtámadásról van szó, amelynek során az angolok fölgyújtottak és megrongáltak néhány ott horgonyzó spanyol hadihajót.
A spanyol hajók többségén a legénység nem is volt rajta, a kikötői kocsmákban és bordélyokban mulattak...
Az anyagi veszteség nagy volt ugyan, de korántsem volt elsöprő angol győzelem, mint azt az ánglusok előszeretettel állítják.
Ami a "haditengerészeti potenciálokat" illeti, ott azért vitába szállnék veled.
A Spanyol Birodalom sohasem volt igazi tengeri nagyhatalom.
Bár volt flottánk, hisz anélkül soha nem jutottunk volna el az Indiákra, de az - főleg a borzasztó erős szárazföldi hadsereggel összevetve - csak közepes méretű volt.
A XVI. sz. végéig azonban még így is képes volt uralni az Atlanti-óceánt, de a XVII. sz. közepére az egyesült angol-holland flotta méretben és ütőképességben már jelentősen fölülmúlta a spanyolt.
A spanyol szárazföldi hadsereg azonban az 1600-as évek végéig legyőzhetetlen volt.
Én is szoktam időnként spanyol kajákat készíteni: tortilla española, paella, migas, pescado frito a la andaluza, de erről a liebre guisada-ról még nem hallottam.
Érdekesek ezek a hajózástörténeti fejtegetések, bár azt azért szem előtt kellene tartanunk, hogy mennyiben kapcsolódnak a topik témájához.
Én úgy látom, hogy a XV-XVII. század az európai hajóépítés forradalmi fejlődésének időszaka volt, amelyben a XV. században a portugálok, a XVI. sz. első felében pedig a spanyolok jártak az élen, de a XVI. sz. harmadik harmadától egyre inkább az atlanti népek - angolok és hollandok - kerültek az élre.
Viszont ami a haditengerészeti potenciálokat illeti, a spanyol birodalom szerintem az 1600-as évek elejéig, sőt talán a közepéig is világelső volt.
Bár ami azt illeti, én azt olvastam valahol, hogy 1588 után 1596-ban ismét súlyos vereség érte a spanyol flottát az angoloktól, ráadásul ezúttal hazai vizeken, Cádiz kikötőjében.
Ma ebédre a feleségemmel a spanyol konyha egyik remekét, a Liebre guisada nevű ételt készítjük. Magyarra Sült nyúl Extremadura módra névvel van fordítva. A spanyol 'liebre' az nyúl (v. ö. latin Lepus), de vajon mit jelent a 'guisar' ige?
Nos, én úgy tudom, a kogge alapján a velenceiek és a genovaiak átvették az uszonyos kormánylapátot. A létrejött hajótípusok különféle megjelenésűek voltak, többféle vitorlázat, több vagy kevesebb árboc stb. A koka is ezek közé a hajók közé tarozott, jellegzetes velencei kereskedelmi hajó volt, alakját később a karakk vette át...
Te láttál már egy könyvet, amelyik részletesen felsorolja az Armadában részt vevő hajókat és armadákat-skvadronokat. Tudod, Cerezo-Mártinez: Las Armadas de Felipe II. :o)
Nem tudom, lehet, hogy nekem maradt ki egy láncszem a ladikból hajóvává válás történetében, de a koka és a testvére a kogge igazából nem északi hajótípus? Azt nem vitatom, hogy a koka, kogge a nao, karakk és a galeon elődje. De genovai kokáról én még nem hallottam.
Egyébként a portugálok voltak még nagy ászok ebben a történetben a karavellával és a kokával. De ők inkább a XV. századdal dicsekedhetnek. :o)
Pl. ott van az ún. Galeon de Manila. Egy darab 1000 tonna körüli hajó szállította a távolkeleti kincseket Acapulco városába. Az speciel kereskedelmi hajóként szolgált és gyakran inkább kiszórták róla az ágyúkat, hiszen azért az elég sansztalan volt - bár egyszer sikerült a Cacafuegost elkapni -, hogy a végtelen Csendes-óceánon bárki megtalálja az egyszem hajót.
Egy kontra érv:
Egyébként azért a XVI. század második felétől fejlesztettek kifejezetten hadihajókat. Az Álvaro de Bazán nevéhez kötött királyi galeonok tipikusan harci feladatra szánt hajók voltak. Illetve az se mindegy, hogy 1560-as évek előtt a Carrera de las Indias védőhajói túlnyomó részt felfegyverzett kereskedelmi naók, karakkok, galeonok voltak, majd a század második felétől hangsúlyozottan hadihajókat alkalmaztak, amelyeknek megtiltották, hogy kereskedelmi árut cippeljenek és a prominens személyek csak a hadihajókon utazhattak, a kereskedelmin nem. Általában kettő-négy hajóról beszélhetünk az ezüstflotta kíséretében. Általában la Capitana és la Almirante nevet viselték.
Megkövetem Önt, eguzki olvtrás. Közben rájöttem, hogy nekem is csak részben volt igazam:) Szóval kieg.: A 16. században nem volt kizárólagosna háborús célokra használt és épített galleon. A 17. században sem nagyon. A század végén azonban megjelenik a régebbi galleon egy már eléggé továbbfejlesztett változata Svédországban. Legjobb tudomásom szerint ez az egyetlen olyan, a galleonból kialakult hajótípus, amit még ekkor is galleonnak hívnak. A szakirodalom swedish galleon-nak, vagy galeón sueco-nak hívja.
Mondjuk úgyhogy, hogy majdnem:) A galleon soha nem szolgált CSAK hadászati célokat. Egyszerűen azért, mert az általunk tárgyalt korszakban (16. század) a kerek hajók között nem volt egy olyan típus sem, amely kizárólagosan hadi eszköz lett volna. A galleon is alapvetően szállítási célokat szolgált, felfegyverezve is. A kizárólag hadi célokra épített hajók megjelenése a 17. század második fele.
Azért hogy ne sarkítsak, megemlítek pár kivételt:) A Wasa, a Souvereign of the Sea és a többi ilyen típusú hajó tekinthető kifejezetten hadihajónak ekkoriban, de ezek csak egy példányban, a király flotta zászlóshajójának készültek. Érdekes módon egyik sem élt meg hosszú életkort:)
Amúgy itt is sok a félreértés. Ma hadihajónak azokat a bárkákat nevezzük, amelyek háborús célokat szolgálnak csak és kizárólag. Akkoriban ilyen típusú hajó nem létezett. A kereskedelmi hajókat fegyverezték fel háború esetén plusz ágyúkkal, és méni megerősített felépítménnyel, és nevezték hadihajónak. Háború után ezeket leszerelték, és a hajók újra kereskedelmi szolgálatba álltak. A galleonról azért van ez az általad is említett közkeletű tévedés, mert az atlanti vizeken távolsági utakra ez volt a sztenderd hajótípus, ergo ezeket fegyverezték fel a leggyakrabban. Meg a navékat:)
A galeon szó valószínűsíthetően az arab "halion" <nagy hajó> kifejezésből ered. A portugál karakk illetve a genovai koka továbbfejlesztése. Eredetileg különböző árucikkek szállítására tervezték, később azonban már kizárólag hadászati célokat szolgált.
Ahogy én tudom, a hajótörések után több mint száz spanyol katona és tengerész ért partot élve Írországban. A fennmaradt angol dokumentumok szerint egy részüket a később érkezők felszedték, egy részüket az írek verték módszeresen agyon a partokon a ruhájukért, más részüket pedig az angol katonák végezték ki. Egy kisebb, legendás csapat majd egy évtizedig bújkált, bele-belefolyva az ír törzsek egymás közötti és az angolok elleni küzdelemeibe. felajánlották hadi tapasztalataikat annak, aki cserébe élelmet és ruhát adott nekik. Majd egy évtizeddel később sikerült egy megfelelő hajót szerezniük, és visszahajókáztak Spo-ba.
Élve alig pár tucat spanyol maradt. nem hiszem, hogy ezek maradandó genetikai nyomot tudtak volna hagyni...
Ha van valóságalapja a dolognak, akkor már inkább a későbbi spanyol próbálkozásokra tippelnék. Az 1590-es évek alatt ugyanis több száz spanyol katonát dobtak át több kisebb flottával az ír ellenállók támogatására. Inkább itt lehet a kutya lényege elásva:)
Akárhogyan is nézzük, ez akkor is dícséretes teljesítmény volt:) A flotta felét a viharokban veszette az Armada, azzal szemben pedig bármilyen flottaparancsnok tehetetlen. Főként, hogy már Skócia partjainál szétesett a flotta maga, egyszerűen azért, mert a sokféle hajótípus képtelen volt egyben maradni. Medina Sidonia mentségére legyen mondva, így a hajók egy jó részét egyben tudta tartani, a flotta magja egy tömbben hajózott be végül a spanyol kikötőkbe.
Azért különbéget kell tenni az elveszíti és elveszíti között. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Sidónián semmi nem múlott. Egy tenegrészetileg képzetlen (sőt, krónikus tengeri beteg:)) vezető olyan gyönyörű hadrendebn masírozott végig a Csatornán, hogy az angolok csak pislogtak. Sem a szervezés, sem pedig az időzítés nem rajta múlott, sőt. Sidónia, akinek becsületes neve amúgy Alonso Pérez de Guzman, Medina Sidonia hercege, többször is felülbírálta Fülöp tájékozottlanságából eredő értelmetlen parancsait. A lehetőséghez képest igancsak túlteljesített az öreg, rajta semmi nem múlott.
Amúgy utána nem vették elő. Fülöp is tudomássul vette a dolgot, hogy ő aztán végképp nem tehetett semmiről. Kapott egy vállveregetést, és szép nyugodtan visszatért birtokára.
Fülöp maga is úgy vette a dolgot, hogy nem az angolok, hanem a viharok verték meg. Legjobb tudomásom szerint csak pár embert húztak fel az árbócra, még a visszahajózás közben, dezertálás szándéka miatt, utólag senkit nem büntettek meg.
Az a baj, hogy nem is olyan régen volt a kezemben az Armadáról, illetve az abba besorolt hajók számáról és típusáról egy eredeti kézirat másolat. De sajnos fogalmam sincs, hol láttam...:( Azt viszont biztosan tudom, a mediterrán spanyol flotta (tudom, tudom, ez így nem pontos:)) gályáit mind a térségben hagyták, egy firenzei mediterrán gályát viszont biztosan vittek magukkal.
Következő kérdésem szintén az Armadához kapcsolódik, bár kissé a legendák ködébe vész.
A Kik voltak a kelták? topikon fölvetette valaki, hogy az ún. fekete írek az Írország partjain 1588-ban hajótörést szenvedett spanyol hajók túlélőinek leszármazottai.
Van szerintetek ennek a történetnek valami reális alapja?
Egyáltalán kik azok a fekete írek? Léteznek egyáltalán?
