A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
> Pedig sokszor akként kell! Mert a görbült téridőben a tőlem távoli események időszerű trajektóriái egyáltalán nem lesznek párhuzamosak az én időtengelyemmel, sőt! Szélsőséges esetben lehet, hogy épp valamelyik tértengelyemmel párhuzamosak, mint például egy fekete lyuk téridejében a horizonton belüli fénykúpok (és tengelyükben a lokális időkoordináták) épp párhuzamosak, a külső részben érvényes radiális térkoordinátával. Vagyis merőlegesek a külső fénykúpokra és lokális időkoordinátákra. Az, hogy te ezekről nem tudsz, vagy nem vagy hajlandó tudomást venni, a te bajod.
Ezeknek egyre kevesebb értelmük van. A tőlem távoli dolgok trajektóriáji minden esetben időszerűek, akkor is, ha hasracsapással azt mondom rájuk hogy "mostantól térszerűnek hívom őket".
Vedd észre: saját magadat is koordinátázhatod úgy, hogy te magad térszerű legyél. Miért ne? Ettől még semmi köze nem lesz a térszerű és időszerű dolgoknak egymáshoz.
(ha rajtam múlna nem előjelben különbözne két esemény között a térszerű és időszerű távolság, hanem mértékegységben. Úgysincs közöttük összefüggés, szabadon el lehet dönteni hogy melyik mi legyen (??))
A távolságdimenzió használatakor lehetséges (és fontos) egy fizikai megfeleltetés; három merőleges irányban tudunk távolságokat felmérni. A negyedik, idődimenziót hová méred fel?
Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet matematikai modellt készíteni, idő-út digramot felrakni stb. Ezek a modellek azonban az idő valódi mibenlétéről nem mondanak semmit, s hiba lenne abból messzemenő következtetést levonni, hogy amit a matematikai modellek megengednek, azt a valóságos fizika is minden további nélkül megengedi. Például egy egyszerű idő-út digramból sem derül ki, hogy az időben a valóságban nem lehet visszafelé menni, meg az sem, hogy az adott pillanatot nem lehet rögzíteni.
Pedig sokszor akként kell! Mert a görbült téridőben a tőlem távoli események időszerű trajektóriái egyáltalán nem lesznek párhuzamosak az én időtengelyemmel, sőt! Szélsőséges esetben lehet, hogy épp valamelyik tértengelyemmel párhuzamosak, mint például egy fekete lyuk téridejében a horizonton belüli fénykúpok (és tengelyükben a lokális időkoordináták) épp párhuzamosak, a külső részben érvényes radiális térkoordinátával. Vagyis merőlegesek a külső fénykúpokra és lokális időkoordinátákra. Az, hogy te ezekről nem tudsz, vagy nem vagy hajlandó tudomást venni, a te bajod.
De ha értelmesen akarnál részt venni a beszélgetésben, akkor legalább el kellene olvasnod, amit írunk, hogy ne kelljen háromszor-négyszer újra felhívni rájuk a figyelmedet, mint például az entrópianövekedés és a rendezettségnövekedés különbségére gravitáció esetén. Akkor nem kényszerülnél újra és újra a Világegyetem hierarchikus felépítésének Tuarego-féle axiómájával kimagyarázni magad.
Az általános relativitásban nem. Ott az idő a négydimenziós téridő egyik fizikai kiterjedése.
Érdekes tény, de a fekete lyukak eseményhorizontján olyan mértékig befelé dőlnek a fénykúpok, hogy az eseményhorizonttól befelé mutató radiális irány (egy ráfeszített euklideszi térben értelmezve a radiális irányt) az ott lévő megfigyelő számára az időbeli kiterjedés. Másként megfogalmazva: ha átjutsz az eseményhorizonton, a központi szingularitás neked már nem térben lesz X távolságra tőled, hanem a jövődben lesz T idő múlva. Vagyis ami idekintről nézve (egy ráhúzott euklideszi térben) radiális távolság a középponttól az eseményhorizontig, az az eseményhorizonton belüli kifacsart térben már időbeli távolságnak számít.
"Az időt nem lehet távolságdimenzióként kezelni, nem lehet benne oda-vissza navigálni,"
Mivel Hawkinggal ellentéteben, te nem ismered és nem tudod használni az általános relativitást (még a speciálisat se), valamint a fizikai ismereteid is megmaradtak a gimnáziumi szinten (abból is talán a hármas alá) valamint a topologikus tereket akkor sem ismernéd meg, ha bemutatkoznának, a te véleményed ebben a kérdésben irreleváns. Te azt hiszed, hogy az idő nem lehet távolságdimenzió, de végül is mit várhatunk olyantól, aki még a hosszkontrakciót is tagadja, annyira nem ért a relativitáselméletekhez.
Hawking ezzel szemben ért hozzájuk. Mind a kettőhöz.
"Ha egyszer a tartályban rétegződik a gáz, akkor ez egyben a rendezettségét is növeli, vagyis az entrópiáját csökkenti, nemdebár?"
Ha a gravitáció miatt MAGÁTÓL történik meg, akkor növeli az entrópiát.
"A klasszikus gáztartályos példában is az számít rendezettebb állapotnak, amikor csupán a tartály egyik felében van az összes részecske,"
A "klasszikus" esetben a gravitáció - akár egy külső forrásé, akár a részecskék egymás közti kölcsönhatása - EL VAN HANYAGOLVA.
Éppen arról beszélünk most, hogy ha a gravitáció is szerepet játszik a folyamatokban, akkor megfordul az intuitív klasszikus eset.
Egyszerű példa: egymást vonzó részecskék rendszere. EGYETLEN EGY mikroállapot van abban a makroállapotban, amikor ezek a részecskék az adott térfogatot homogén módon kitöltik (nevesül, minden részecske egyforma távolságra van a szomszédjaitól).
Ezzel szemben SZÁMTALAN mikroállapot van abban a "csomósodott" makroállapotban, amikor is a térfogat egy, kettő... sok pontjába gravitációsan összecsomósodott ennyi vagy annyi anyag véletlenszerű elrendezésben. Az entrópia pedig a makroállapotokon belüli mikroállapotok lehetséges számával arányos. Gravitáló rendszerben a csomósodott állapot a nagyobb entrópiájú és pont. Ez a fizika. (Hogy te miről süketelsz, az meg egy másik kérdés.)
Utoljára én azt olvastam az entrópiatörvény nevű "gumicsontról"-ről, hogy az a valószínűbb állapotok felvételéről mond jókat.
Igen. Azt mondja például, hogy az valószínűbb állapot, hogy a leejtett pohár darabjaira törik, mint az, hogy a darabjaiból egy tökéletes pohár spontán összeálljon. De azt nem mondja, hogy a pohárnak mindenképpen és bizonyosan összei kell törnie, meg azt sem, hogy lehetetlen esemény lenne egy pohár előállítása homokból, mondjuk emberi közrteműködéssel...
így ezen a félgömbön a de Sitter téridő időszerű geodetikusai térszerűvé válva, hasonlóan fordulnak vissza az ellenkező oldali időszerű geodetikusaiba, mint ahogy Reinhold Messner keresztezte gyalogosan a Déli Pólust, és indult a túlsó hosszúsági fokon újra észak felé.
Ez egy hibás analógia. Na, ez való inkább képeskönyvbe, a lufi analógia mellé, vagy még oda se, mert eleve hibás.
Az időt nem lehet távolságdimenzióként kezelni, nem lehet benne oda-vissza navigálni, s főleg nem lehet földrajzi hosszúság-szélességként kezelni. A földfelszínen lehet oldalirányban is haladni; hogyan lehet az időben oldalazni?!...
Az entrópia "dolgozik" és működik, ezt nem vitatom. Viszont vannak ezzel szemben ható folyamatok is, amik viszont a rendezettséget növelik. Az anyagnak eleve van egy (hierarchikusan) önszerveződő képessége. Ezáltal jöttek létre az atomok, az atomokból molekulák, a molekulákból makromolekulák, azokból élő sejtek, organizmusok, ökoszférák és így tovább. Ezért tárgyalhatunk mi is erről. Ha csupán az entrópia működne, akkor már régen nem lenne a világon más csak egyre hűló gázköd.
Az entrópia növekedett. Most fogd a tartályt és helyezd le egy bolygó felszínére függőleges állásban, és figyeld meg, mi történik. MAGÁTÓL a gáz a tartály aljára sűrűsödik, és alulról felfelé egyre ritkább rétegződést alakít ki. Mivel ez a folyamat is teljesen magától zajlott le, érvényes rá a második főtétel, ergo a gravitáció miatti változások - pl. a gravitációs csomósodás - is az entrópia növekedésével kell járjanak.
Ennyire nem lehetsz elvakulva!...Gondolkozz egy kicsit!...
Ha egyszer a tartályban rétegződik a gáz, akkor ez egyben a rendezettségét is növeli, vagyis az entrópiáját csökkenti, nemdebár?
A klasszikus gáztartályos példában is az számít rendezettebb állapotnak, amikor csupán a tartály egyik felében van az összes részecske, s az nagyobb rendezetlenségűnek, mikor az egész tartályt egyenletesen kitöltik.
Igen, a tartályban magától rendeződik a gáz; MAGÁTÓL A GRAVITÁCIÓTÓL!
"A különböző testek, például csillagok vagy fekete lyukak nem tűnhetnek elő egyszerűen csak úgy, a semmiből. Az egész univerzum viszont megteheti ezt."
Hab a tortán, hogy mint hirdeti - ehhez nincs szükség Istenre.
Jelzem - ezek tudományos tételek, már amennyiben falszifikálhatók ? :)
"az összeomláskori állapot számottevően KÜLÖNBÖZNI FOG ugyanannak a ciklusnak az indulási állapotától"
Igy van!
Míg a kezdeti szingularitás görbületi tenzora térben rendkívül sima Ricci típusú, addig az összeomlás tenzora épp ellenkezőleg óriási árapálytorzulásokat tartalmazó Weil típusú. A Ricci tenzor az elsődlegesen méretváltoztató tipusú görbületeket írja le, s a CMB foltosságának térbeli eloszlási spektrumából tudjuk, hogy a kezdeti görbületnek nagy pontossággal ilyen lehetett. Míg a Weil tenzor által leírt spagettizáló torzulásokat a fekete lyukak vizsgálatából ismerjük, s épp az entrópianövekedési törvény alapján feltételezhető, hogy ha lenne egyszer Nagy Reccs, azt is egy Weil tipusú tenzor írná le.
"az infláció 10-36 s-nál induló folyamata egy "átlagos" geometriájú De Sitter-terű "megelőző" rendszerből indulhat ki"
A Hawking az általad jelzett "határ nélküli kezdet" elgondolását ma már az infláció elé illesztve képzeli el. Úgy, hogy a de Sitter téridőt a legkisebb átmérőjű időpont előtt (vagyis a hűtőtorony alsó felét) egy Euklideszi 4D félgömbbel pótolja. Ami matematikailag azzal egyenértékű, hogy az időt ott nem a szokásos t valós mennyiségnek, hanem egy képzetes i.t mennyiségnek tekinti. Ekkor pedig a de Sitter téridő azon a részen átalakul egy 4D gömb terévé, így ezen a félgömbön a de Sitter téridő időszerű geodetikusai térszerűvé válva, hasonlóan fordulnak vissza az ellenkező oldali időszerű geodetikusaiba, mint ahogy Reinhold Messner keresztezte gyalogosan a Déli Pólust, és indult a túlsó hosszúsági fokon újra észak felé.
Zárt rendszerben az entrópia akkor se csökken tartósan, ha gravitációs folyamatok dominálják
13 milliárd év elég a tartósság megállapításához?...
Ennyi idő alatt a diffúz gáz és anyagfelhőből galaxisok trilliói, azokon belül csillagok milliárdjai, és bolygórendszerek sokasága alakult ki. Vagy talán úgy gondolod, hogy egy diffúz gázfelhő rendezettsége nagyobb, mint egy ugyanakkora tömegű galaxisé?
Úristen! Felmerült bennem az a szörnyű gyanú, hogy Tuarego lehet, hogy csak az első fejezetet olvasta el a könyvből? És a bevezetőből vonja le a messzemenő következtetéseit?
Inkább az a gyanú merül fel, hogy te nem olvastad végig (figyelmesen).
"A különböző testek, például csillagok vagy fekete lyukak nem tűnhetnek elő egyszerűen csak úgy, a semmiből. Az egész univerzum viszont megteheti ezt."
Ez elég egyértelmű fogalmazás, amit nem lehet félreérteni, s nem lehet azt sem mondani, hogy a szerző az ismeretterjesztésben ezt nyilatkozza, míg más helyen, tudományos közleményekben meg ennek ellenkezőjét. Ha ez így lenne, akkor a Hawkingot egy hazug csalónak kellene tartanunk.
Tuarego a tudomány talaján állva, mögé néz a dolgoknak, és leszögezi, hogy melyik tudós neve mit fémjelez. Teszi mindezt gyermekeknek írott népszerűsítő képeskönyvek alapján. Nekem is volt egy ilyen, talán ismeri valaki: Vaclav Koval: PETI ÉN ÉS AZ ATOMOK. Ragyogó, látványos és emlékezetes könyv volt.
Figyeld! Az idézett bekezdés a könyv első - bevezető - fejezetében szerepel. Én is próbáltam most keresgetni A Nagy Terv-ben, hogy mire is gondolt Tuarego, de én botor módon a 6.-7. fejezetekben kutattam a nyomát az ominózus kijelentésnek, és ott nincs, pedig azok foglalkoznak az univerzummal és a határ nélküli feltétellel.
Úristen! Felmerült bennem az a szörnyű gyanú, hogy Tuarego lehet, hogy csak az első fejezetet olvasta el a könyvből? És a bevezetőből vonja le a messzemenő következtetéseit?
"Elmondjuk, miként ad válaszokat az M-elmélet a teremtés kérdésére. Az M-elmélet szerint a mi Világegyetemünk nem az egyetlen univerzum. Sőt, az M-elmélet előrejelzése szerint rendkívül sok univerzum létezik, amelyek a semmiből teremtődtek. Teremtésükhöz nincs szükség semmiféle természetfölötti lény vagy Isten közbeavatkozására. Éppen ellenkezőleg, ezeknek a sokszoros univerzumoknak a létezése fizikai törvények természetes folyománya."
Hozzá tartozik, hogy Tuarego olvtárs nem ismeri e tudományos szakirodalmat, ami nem csoda, ha ismerné, sem tudna vele mit kezdeni.
Ismeretterjesztő mesekönyvekből szemezget ki olyan mondatokat,, amelyek megtetszenek neki. Amelyek nem tetszenek neki, mert nem illenek a koncepcióiba, azokat nem emlegeti :)
"De tulajdonképpen a gravitáció is azon jelenségek közé tartozik, ami növeli a rendezettséget, ezáltal csökkenti az entrópiát."
Zárt rendszerben az entrópia akkor se csökken tartósan, ha gravitációs folyamatok dominálják. Mert gravitáció esetén a rendezettség hagyományos értelemben való növekedése (ami ezúttal a csomósodást jelenti) nem az entrópia csökkenését, hanem éppen a növekedését hozza magával. Ez végső soron azon alapul, hogy nincsenek ellentétes gravitációs töltések (negatív tömegek), ezért a tömegek csomósodva nem oltják ki egymás gravitációs hatását úgy, mint az ellentétes elektrosztatikus töltések. A fekete lyuk formájában extrém módon csomósodott anyag entrópiája pedig Hawking vizsgálatai szerint éppen hogy kolosszális méretű. Nagyobb, mint bármely más konfigurációban.
"De tulajdonképpen a gravitáció is azon jelenségek közé tartozik, ami növeli a rendezettséget, ezáltal csökkenti az entrópiát."
Ebben tévedsz.
Kapitálisan nagyot.
Ha a gravitációt is beleveszik a képbe, akkor az egyenletes eloszlás a leg-valószínűtlenebb, leg-rendezettebb állapot, és ebből következően bármiféle gravitációs csomósodás növeli az entrópiát.
A második főtétel egyik megfogalmazása szerint a zárt rendszerben a folyamatok maguktól olyan irányban haladnak, hogy az entrópia növekedik. Erre alapozva vegyél egy tíz kilométer hosszú tartályt, egyik végében egy rekesszel, ami folyékony nitrogént tartalmaz. Helyezd el a tartályt a világűrben, minden gravitációs forrástól távol. Nyisd ki a rekeszt és figyeld meg mi történik! MAGÁTÓL a nitrogéngáz a teljes tartályt egyenletesen kitölti. Az entrópia növekedett. Most fogd a tartályt és helyezd le egy bolygó felszínére függőleges állásban, és figyeld meg, mi történik. MAGÁTÓL a gáz a tartály aljára sűrűsödik, és alulról felfelé egyre ritkább rétegződést alakít ki. Mivel ez a folyamat is teljesen magától zajlott le, érvényes rá a második főtétel, ergo a gravitáció miatti változások - pl. a gravitációs csomósodás - is az entrópia növekedésével kell járjanak.
Ez a tény legalább egy tucat ismeretterjesztő szerzőnél le van írva. Ez a magyarázat arra, hogy miért van az időnek termodinamikai iránya az univerzumunkban (az ősrobbanás utáni gyakorlatilag homogén anyageloszlás elképesztően alacsony entrópiát képviselt, így kijelöli a globálisan is létező "múlt" irányt). És mivel te még ezzel sem vagy tisztában, így érthető, hogy miért hibás okoskodásokba kapaszkodsz a saját különbejáratú kozmológiai elképzelésedben.
Javasolt olvasnivaló: https://moly.hu/konyvek/sean-carroll-most-vagy-mindorokke (és még egy olyan kozmológiai modellt is találhatsz benne, ami nemcsak betartja a termodinamikát, de még "megelőző" rendszerekre visszavezetve végtelen időbeli kiterjedésű is, azaz pont neked való)
A második főtétel, vagyis az entrópia növekedésének törvénye, csupán egy valószínűség, vagyis azt mondja ki, hogy egy termodinamikailag dominált zárt rendszerben annak nagyobb a valószínűsége, hogy az entrópia nőni fog. De az sincs kizárva, hogy esetileg, helyenként akár csökken az entrópia, vagyis a rendezetlenség.
Másfelől az is tény, hogy bizonyos kémiai és élő rendszerek"szembe mennek" az entrópia növekedésével, mert rendszerükön belül növelik a rendezettséget. De tulajdonképpen a gravitáció is azon jelenségek közé tartozik, ami növeli a rendezettséget, ezáltal csökkenti az entrópiát. Elég, ha veszünk egy vízzel telt edényt, amibe ha a víznél nagyobb fajsúlyú granulátumot teszünk, az leülepedik az edény aljára, tehát rendezettebb lesz, mint például a gáztartályban lévő részecskék.
Ha a belátható Univerzumunkat nézzük, akkor is azt látjuk, hogy a diffúz gáz és porködök mellett nem jelentéktelen számban csillagok, bolygók, galaxisok fordulnak elő, amik rendezettséget, komplexitást mutatnak. Amennyiben csupán a második főtétel szerinti entrópia növekedés érvényesülne, akkor a világ már régen a "hőhalál" állapotában lenne, vagyis szétszóródott, kihűlőben lévő gáz és porfelhők alakjában. De hogy ez nem így van, mutatja, hogy más (ön)szervező erők is működnek a világban.
