Vannak még jobban egyszerűsített felszólítások is:
1. Csak az igekötőt használva: "Ki az ágyból!", "Fel Budára!" stb.
2. Még az igekötőt sem használjuk: "Talpra magyar! ", "Paraszt falra, hajdú kapuhoz, nemesember likra!" stb.
Ezek jo peldak, de nem errol volt szolt szo, hanem a felszolitas ertelemben vett hasznalatrol, peldaul "Kiugrani az agybol, tornazni, mosakodni, oltozkodni !" . Ez igazabol azt jelenti, hogy "Tessek kiugrani az agybol, kezdjetek tornazni, gyerunk mosakodni, siessetek oltozkodni !" Tehat egyfajta roviditesnek is lehet tekinteni, mindenesetre nekem nem tetszik.
Errol jut eszembe, van olyan is (peldaul iskolaban), hogy a kijelento mod felszolitast akar jelenteni, peldaul Felallsz es kihozod az ellenorzodet, kivancsi vagyok ez nyelvtanilag milyen szerkezet, en mint laikus egyszeruen nyeglesegnek neveznem...
Ha jól tudom, akkor alanyként (tárgyként?) is szerepelhet a fnin. Vmit meg kell tenni/tennem, etc. (hehehe) Szerintem ez úgy 'echte' magyar, ahogy van.
Nem kellene kicsit felrázni a Magyarulezt? Van egy örök jó gumicsont, nosza, essünk neki! Beszéljünk az idegenszerűségekről. Azt valószínűleg sokan érzik (és tudják), hogy a nyelvek egymásra hatása elsősorban a szavak kölcsönzésében jelenik meg, a nyelvi szerkezetek sokkal nehezebben vehetők át
Sokan az ilyen hatásokat sokkal veszélyesebbnek tartják, mint (az egyébként szerintem nem veszélyes, hanem egyenesen elengedhetetlen) szókölcsönzést. Sajnos, bizonyos –izmusok (german-, anglic- stb.) nagyon erősen terjednek. Ugyanakkor gyakori a mellélövés is. Mi a véleményetek például a felszólító szerepben használt főnévi igenévről? Sokan germanizmusnak tartják, viszont Arany használta (Szaporán, hé, nagy a rakás, mozogni!).
Hibázott volna?
Kis Ádám
Nem. Például az sz hang ejthető korlátlan időtartmaban (csak tüdővel bírja az ember), minden magánhangzó tördekék nélkül. Persze, a pö és bö esetén más a helyzet. A l, r azért lóg ki a sorból, mert nem [– magánhangzós, +mássalhangzós], mint a legtöbb mássalhangzó, hanem [+magánhangzós, +mássalhangzós] a jakobsoni fonológia kategóriáit használva.
Kedves Újlaki!
Az r (és az l) nem magánhangzók a szláv nyelvekben sem, csak képesek szótagot alkotni. Ez azért lehetséges, mert ezek úgynevezett szonoris hangok, melyek önmagukban is hangoztathatók, azaz van időkiterjedésük.
Kis Ádám
Kedves mindannyian!
Nagy a csönd...
Ha van kedvetek, elmélkedhetnénk azon, hogy mitől tartjuk "szebbnek" az egyik nyelvet a másiknál. Van-e valami "egzakt" módszer, amivel ez a "szépség" mérhető, és rangsorolhatóvá teszi a nyelveket?
(Általános iskolai nyelvtankönyvemben a magánhangzó/mássalhangzó-arány szerepelt mérceként)
Kedves rumci! (kis i?)
Kezdünk kilépni a témából. Ezért, most érvelés nélkül szeretném elvetni azt az állításod, hogy ami nem általánosan igaz, az nem igaz.
A dolog lényege azonban inkább az, hogy kell-e jelölni a kétféle e-t. Ez a kérdés szerintem fontos.
Kis Ádám
Kedves GPF!
Ha igaz, amit az okosok állítanak, a füled aligha dunántúli. Rumci szerint Veszprém megye az etalon. Ismételve a korábban elhangzottakat, a felmérések szerint a két e-t akapvetően a budapesti és az észak-magyarországi nyelvjárások nem különböztetik meg.
Kis Ádám
Kedves Kis Ádám!
Az ember retorikai céllal néha kicsit sarkítva fogalmaz. Ezt tettem én is. A kiigazításoddal természetesen teljesen egyetértek. Csak: én azt tanultam, hogy ha egy állításra akad egy ellenpélda, akkor az állítás hamis, tehát mégsem sarkítottam akkorát. Merthogy hoztam ellenpéldát, méghozzá elég erőset. Tehát: nem általánosan igaz => nem igaz.
rumci
Kedves Kis Ádám!
Én kevésbé leszek meggyőző, mint rumci, egyszerűen dunántúli fülem nem hallja e két e-t különbözőnek. Ha kissé általánosítok, azt mondhatom, hogy felénk nem így mondják.
Kedves Rumci!
Az igaz, meg nem igaz kijelentések kockázatosak. Hajlamos vagyok hinni Neked, de azért megnézném, amikor Mészáros Andrással megvitatod a kérdést. Én nem tudok állást foglalni, mert a nyelvészeten belül más a szakmám. Ilyen esetekben általában minden közvetkezetesen megalkotott dolgot elhiszek, amíg meggyőzően nem cáfolják. Ha megengeded, a te cáfolatod nem meggyőző: ha jól értelmezem, amit mondasz, M. A. állítása nem hamis, csak nem általános érvényű.
Kis Ádám
Kedves Ádám!
Ezzel csupán az baj, hogy nem igaz. Tudom, Mészáros Andrásnál tényleg így van leírva, de az Elekli tanár úr készítette munkákban (A magyar nyelv értelmező szótára, Magyar ragozási szótár) látható, hogy mindkét nem-ben az ë-ző nyelvterület nagyobb részén a nyílt e a jellemző. Ezt sajnát nyelvjáráslejegyzési tapasztalataim is alátámasztják (persze, csak a tagadószó esetében találkoztam vele). A Mészáros András-féle szótárnak az a nagy baja, hogy – amint ő is leírja az előszóban – szinte kizárólag a saját ejtésén alapul. Márpedig a kétféle e-vel kapcsolatos legnagyobb baj, hogy meglehetősen változatos eloszlást mutat a nyelvterület különböző részein. Ez sokkal komolyabb gondot jelent az ë köznyelvi létének megteremtésében, mint az a tény, hogy írásbeliségünknek csupán nagyon kis szakaszában (Huszita-biblia) jelölték írásban. Amúgy általában a Veszprém megyei ejtést szokták a sztenderdet leginkább meghatározónak tekinteni, ez is Mészáros András ellen szól.
rumci – én is tudok ilyet!!!
Kedves GPF
nem1 = nyet, nein, no
nem2 = pol (rod), Geschlecht, gender, sex stb.
Ennek kapcsán különösen kértételmű az alábbi mondat:
Őt nem lelkesíti a női nem.
Őt nem lelkesíti a női nëm.
Példa a ë jelentésmegkülönböztető szerepére).
Kis Ádám