Én nem sajnálom ,,a kezdőket akiket beviszel az erdőbe" inkább irígylem őket, hogy már kezdő korukban ilyen alapos ismeretekkel találkoznak. Mindenkinek csak ajánlom, hogy barátkozzon a zónarendszerrel, akkor is ha pillanatnyilag úgy érzi, hogy jól elvan nélküle.
Még hozzá tenném a Syrex-ben lévő képeken, semmi uránvilágítás, takarás, osztott kontraszt nincs tehát teljesen alapnagyítások, ezeken sokat lehet még turbózni, azt hivatottak bemutatni milyen egy „alap” nagyítás.
„Valóban, denzitométerem soha nem volt (nem is lesz). Már többször írtam: veled nem vitatkozom.”
- Azt állítod próbáltad a módszert, ha igen valahogy meg kellett határozni a módosított hívásokat… És a tényleges ISO-t. Ezért érdekelne hogyan csináltad denzitométer nélkül, nekem is van ötletem rá, de ha neked ki van dolgozva, és esetleg megosztanád másokkal akiknek nincs lehetősége mérni…
„A kezdőket sajnálom, akiket beviszel az erdőbe, és akik a fotózás öröme helyett egy tökéletesen fölösleges folyamatba kényszerülnek. „
- Senkit nem viszek be az erdőbe, ízlése szerint bárki bármit megtehet a módszer segítségével a lehetőségeken belül…
„Egyébként pénteken kifogyott a hívóm, s elmentem a Syrexbe megvenni a szokásos 5 literes Xtolt (most pár napig nem lesz, mert ez volt az utolsó). Úgyhogy volt szerencsém látni a képeidet.
Nekünk nincs miről beszélnünk. És ezt nem bántásképpen írom: te nyilván ezeket (technikailag) legalábbis elfogadhatónak tartod, különben nem rakatnád ki. Én másképpen látom. Az egyik kép kifejezetten összenyomott tónusú, kontrasztszegény, szürke, továbbá életlen. A másiknál (este, híd) pedig semmi érdekes.”
- Nem tudom mi volt a képen, amit Te életlennek láttál v. szürkének, nem csak az én képeim vannak ott…
Ha valaki esetleg mégis „szürkének” találja a képeimet az az én ízlésem, ha neki másmilyen tetszik az illető olyat képet is elő tud állítani a módszer segítségével, nyitott a rendszer…
„Előző nap beszéltem egy fotóstárssal telefonon, akinek ugyanez volt a véleménye. Majd, ha akarja, gondolom itt is leírja.”
- Mármint arról, hogy amit előállítok a véleménye szerint szürke v. megpróbálta a módszert és neki nem működött? Mert nem mindegy! Azonkívül mint javaslom a multi papír közepére „célzok” ezért lehet keményíteni is ezeken a képeken, már ha úri kedvem úgy tartja…
Tehát még egyszer, ha valaki a beton kemény képeket szereti azt is elő lehet állítani a zónarendszer segítségével, előre tervezhetően tudatosan, az elérhető lehetőségeken belül bármit…
Megtévesztő lehet a kontraszt kérdése az emberi szem élesebbnek látja a keményebb fokozatú képet mint a lágyabbat, lehet Rollei állította Brezi képeiről, hogy életlenek…
Mint már kifejttetem nem vagyok tehetséges fotográfus csak szeretem csinálni, próbáljatok úgy tekinteni mint egy „amatőr Polstert”… Egyébként ki lehet próbálni ki mit tud bárkivel szívesen kimegyek terepre megmondja mi a feladat tehát Ő diktál és megnézzük meg tudom e úgy oldani a feladatot mint Ő.
Még egy gondolat ha valaki meg keménynek tartaná akkor mi van? Ismétlem mindent meg lehet csinálni csak a technika határain belül…
Valóban, denzitométerem soha nem volt (nem is lesz). Már többször írtam: veled nem vitatkozom.
A kezdőket sajnálom, akiket beviszel az erdőbe, és akik a fotózás öröme helyett egy tökéletesen fölösleges folyamatba kényszerülnek.
Egyébként pénteken kifogyott a hívóm, s elmentem a Syrexbe megvenni a szokásos 5 literes Xtolt (most pár napig nem lesz, mert ez volt az utolsó). Úgyhogy volt szerencsém látni a képeidet.
Nekünk nincs miről beszélnünk. És ezt nem bántásképpen írom: te nyilván ezeket (technikailag) legalábbis elfogadhatónak tartod, különben nem rakatnád ki. Én másképpen látom. Az egyik kép kifejezetten összenyomott tónusú, kontrasztszegény, szürke, továbbá életlen. A másiknál (este, híd) pedig semmi érdekes.
Előző nap beszéltem egy fotóstárssal telefonon, akinek ugyanez volt a véleménye. Majd, ha akarja, gondolom itt is leírja.
Hát zónarendszer szerint mindent fordítva csinálunk, tudjuk milyen denzitás alul ill. fölül amire szüksége van (egyik ami kiadja a részletes feketét a másik a részletes fehéret) a laborunknak, a könnyű másolhatóság érdekében. Ezek után megnézzük a film / hívón ez milyen hívásidő és hígítás, és ez milyen érzékenységet „ad ki”. Ami előnyünk van a digivel szemben, hogy míg ott adott a képérzékelő itt te választhatsz :-) … Ha analóg labort szeretnél most már néhány 10e meg tudod szerezni.
Úgy általában az egész idegen terep még, kezdve a fogalmakkal. Már a digitális kor gyermeke vagyok. Maga az érzékenység is eddig nekem egy dologtól függött: attól, hogy hova állítom be a gépet.
Ha változnak a felhők akkor olyan szitu is létrejöhet, hogy azon a helyen ahol állsz éppen egy felhő beárnyékol amit meg fényképeznél süt a nap, v. fordítva ekkor sem tudod használni tökéletesen a beeső fénymérést…
„A hetvenes években én bizony használtam A.A. módszerét. Ez akkor -- számomra -- új volt, Pentax spotméterrel méricskéltem és számolgattam. Idővel, nem sok idő után, arra jutottam, amit te is írsz (ha jól értem), hogy a pontos beeső fénymérés az esetek 90 (vagy több) százalékában tökéletesen megfelelő, s ha a téma nagyon kényes. legfeljebb lövök rá negyed-fél fényérték változtatással néhány képet. A most használt fénymérőm 1% spotot is mér -- alig használom ezt a funkciót (azért néha kell).”
- Mert neked nincs rá szükséged, azért lehet más hasznát veszi eme módszernek… Hogyan határoztad meg pontosan a módosított hívásokat a hetvenes években, ha jól tudom nem volt denzitométered?
„Nem hiszek a felülexponált filmben, és a hívásnál is (többé-kevésbé) a gyári értékekhez ragaszkodom. Abszolut tisztelője vagyok Dulovics Jenőnek, de az ő módszerével szemben (lágy nega, kemény papír) is a gyári értékeket részesítem előnyben.”
- Optimalizált negatívról beszélünk meg műszeres kontrollról nincs felülexponált negatív, pontosan exponált van! Attól hogy egy út poros mellékútnak látszik, lehet optimális, feltéve ha van tájolónk meg térképünk, és az sem baj ha tudjuk használni…
„Az esetek nagy részében hosszas spotmérés után arra a megállapításra jutunk, hogy „ normál” hívást kell adni a filmnek. A T-MAX 100, Delta 100, ACROS, APX 100 hozza a gyári érzékenységet, tehát a gyári hívásidővel hívható. Ha beesőfényt mérünk pontosan idelyukadunk ki.”
- Ezért jó módszer a zónarendszer, mert ha nem az esetek nagy százalékában vagyunk, is tökéletes eredményt ad… Mivel tudjuk mik azok a denzitásértékek amik a saját nagyítási technikánkhoz szükségesek, meg tudjuk határozni a filmek paramétereit. Tapasztalatom szerint még gyári utasítások betartásával sem fedik az érzékenységadatok a valóságot főleg metol hidrokinon hívó esetén… Az általad felsorolt filmek közül az Acros nem éri el a 100ASA-t Xtol-ban, az APX100 meg csak FX-11 –ben és csak 1,2denzitású VIII. zóna mellett…
„A spomérés drága, és lassú, a hozzáértés hiányában nagyon el lehet szállni vele. A B31 tesztfotóján is a mérés, és az expozíció között kerültek a felvételre a nemkívánatos szereplők, a mérés lassúsága miatt”
- Nem tartom hosszadalmasnak a spotmérést némi rutinnal max 1perc és akkor 2x végigmértem… Mivel nem voltál ott nem tudhatod, hogy vagy 4 (FP4; D100; APX100; FP4 lejárt) tekercs filmet lőttem el az adott helyen 3expoval egymás után (közben mászkáltak a turisták, a spotmérővel fix tárgyakat kontroláltam nehogy változzon a fény menet közben), ez volt a nagy lecke számomra. Úgy daraboltam a filmeket hívásnál hogy mind a három felvételből kerüljön egy adott hívásba.
Egyébként többször beszéltünk róla, 2 felé osztom a fényképezni kívánt dolgokat, mozog v. nem mozog, és eszerint kell eljárni…
„Egy esetleges tájfotónál, a spotmérést az alkalmazott színszűrőn keresztül kell elvégezni, meg kell keresni a legsötétebb tónusosan ábrázolni kívánt területet, megjegyezni, vagy feljegyezni, az odavonatkozó expozíciós értéket, aztán ki kell keresni, és kimérni a legvilágosabb területet. Meg kell vizsgálni, hogy a sötétre mért expó esetén, belefér-e a világos terület a film kontraszttartományába. Ha igen, akkor fel kell szerelni a szűrőt az objektívre, beállítani a zárat, és a blendét. Jöhet az expó. Abban az esetben, ha változik a felhőzet vastagsága kezdődhet az egész elölről. Vagy ha, besétáltak a képbe, (vagy éppen ki ) akkor megváltozik minden. Ha pedig mindezt nagy formátumú géppel csinálja az ember, még bonyolultabb.”
- Minden megoldható meg kell figyelni a témát és a fényváltozásokat, és simán használható a spotmérés. Mivel kézben tudjuk a hívásokat adott esetben, ha kicsit túlexponálunk és lágyabbra hívunk, tudunk megfelelő kópiát prezentálni. És itt megint hangsúlyozom a tényleges ISO-t tudjuk használni ami már eleve garancia az ismeretlennel szemben… Beeső fénymérésnél fogalmunk nincs egy adott szűrő pontos hatásáról…
„Direktmérésnél elegendő egyetlen mérés, ha veszi valaki a fáradságot és utánaolvas a koszinusz korrigált mérésnek megérti, hogy hogyan lesznek jók a tónusok ezzel a módszerrel. De nem akarok szakzsargonnal vakítani, azokkal a fénymérőkkel, amiken jó nagy a pingponglabda, egyszerűen az objektívféle kell mérni és kész.”
- Hiába bármi ha nem a ténylege ISO-van beállítva azon a fénymérőn…
„Amikor a zóna-rendszer szerint N-1 hívást kellene alkalmazni, betolunk az objektív elé egy olyan átmenetes félszűrőt, ami egy blendét vesz le. Amikor N-2 hívással kellene dolgozni, akkor pedig egy olyan szűrőt tolunk be, ami két fényértéket tart vissza. Ez a szűrőzés színes filmhez, diához, és digitális géphez is alkalmazható. … és megint csak maradhatunk a normál hívásnál”
- A félszűrő csak korlátozottan használható, pl. az 56 os emlékmű a Felvonulási téren ami függőleges oszlopokból áll, ezt ellenfényben szeretnénk lefényképezni, ilyen szituban nem használható…
Köszi! Ilyen mélységben azt hiszem, sosem fogom érteni ezt az egészet. Mindig csak megerősödik bennem, hogy nincs más választás, mint próbálkozni és kitapasztalni a megfelelő anyagokhoz a megfelelő technikát.
„A gyakorlatban kevés fotós rendelkezik spotmérővel, ami nem olcsó műszer. Lehet ugyan használtan venni, de, ha az ember igyekszik a munkáját a pontos mérésre kihegyezni, akkor érdemes megbízható műszert beszerezni. Kevés fotós rendelkezik denzitométerrel, ami arra hivatott, hogy megmérje mennyire fekete a fekete. Kevés fotós rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amelyek szükségessé és lehetővé teszik a bonyolult méréstechnika használatát.”
- Egy F90x-et már 30e Ft-ért lehet venni, ami tud spotmérést, pontos mérést meg a kalibráció biztosítja…
Ha valakit érdekel a dolog, az hogyan kezdjen neki? Adok neki egy negatívot amiről nagyítást kell készítenie. Ezt megmutatja, mik azok a denzitás értékek amire az Ő nagyítógépéhez papírjához papírhívójához szükség lesz. Ezek után szenzitométerrel beexponálok neki több negatívokat, teljesen mindegy síkfilm, Roll, v. kisfilm. Előhívja a saját módszerével, ezt visszamérem denzitométerrel, ezek alapján meghatározzuk a tényleges ISO-t és a különféle hívásokat „N” „N+” „N-” . Ha minden ok akkor ok :-), ha nem tovább lehet finomítani a dolgokat…
„Az Adams-i munka módszer azon alapszik, hogy a változó felvételi körülményeknek megfelelően eltérő hívási módokkal hívja elő a filmeket, ennek azonban az a feltétele, hogy különálló lemezekre fotózzon, vagy egy-egy tekercsre, csak azonos hívást igénylő felvételeket készítsen.”
- Roll-nál ha olyan a gép lehet több magazint használni, kisfilmet fel lehet darabolni (egy máshól ismertetett módszer szerint)
„Ezekből az látszik, hogy az átlag amatőr fotósnak ezek a feltételek nehezen megoldhatók. Nem beszélve a precíz munkához szükséges laborháttérről.”
- Mint fentebb leírtam segítek a mérésekben, ha távolabbi az illető akkor is megoldható (Posta). Lehet kalibrálni műszerek nélkül is, ebben is tudok segíteni…
„B31 a méréseivel 5EV átvitelére taksálja a filmek átlagos latitüdjét, ami visszafogott érték, szerintem egy kicsit több, de az nem baj, mert onnantól kezdve csak kellemes meglepetések érhetik az embert.”
- Ez az „N” híváshoz tartozik egyébként Adams 3Fé – 7Fé javasolja a hívásokat (ez azt jelenti ilyen fényértéken belül, van részlet és ez természetesen könnyen másolható) amitől el lehet térni, ha valakinek szeretne valami nagyon extrát…
„Hogyan lehet elérni a legegyszerűbben a normális tónus átvitelt? Úgy, hogy a legegyszerűbb munkamódszert választjuk. A filmet névleges érzékenységen használjuk, szférikus diffuzorral felszerelt beesőfényt mérő műszerrel mérünk, és a filmet normál hívással hívjuk. A beesőfényt mérő műszerrel, eleve a téma közelében mérünk, tehát tudjuk, hogy mi a téma. Kivételesen TÉMA alatt a azt fontos motívumot értem, amiért éppen fényképezek. Ezzel a módszerrel automatikusan a helyére kerülnek a tónusok, színesnél a színek. Ha spotméterrel utána mérünk, pont ezt az eredményt fogjuk kapni a téma környezetében.”
- Nem tudhatjuk biztosan kalibrálás nélkül az adott film / hívó eléri ténylegesen a névleges értéket, és az tényleg normál hívás… Méréseim szerint rettentően nagy a szórás, nem beszélve a gyártó előre nem tudja milyen nagyítógépünk, papírunk, papírhívónk van…
„Itt válik ketté a két módszer igazán! Az egyik az Ansel Adams módszere, amit B31 követ, változatlanul a fekete felől közelíti meg a kérdést, ha túl nagy a kontraszt, rövidebb ideig hívja a filmet, vagy hígabb vegyszert használ. Ezzel eléri azt, hogy már a legsötétebb rész is mutat feketedést a filmen, tehát felkerült a negatívra, a többi pedig ugyan alul hívva de szintén ott van a filmen. Ezzel a módszerrel megnőtt ugyan a filmre vihető kontraszt szélesség, de ami felkerült, nincs a helyén. Ez a módszer egyfajta dinamika kompresszió, amiben a ugyan több EV -t zsúfolunk fel, de azok összenyomott, torzult állapotban vannak. Ebben az esetben a szürke már nem középen lesz, hanem lejjebb, és minél rövidebb hívást alkalmazunk, annál lejjebb csúszik.”
- Kalibrálás nélkül nem tudjuk a szürke hova kerül ténylegesen, mivel tudjuk előre pontosan melyik tónus hova kerül tudjuk tervezni a képet. Témától függ mennyire zavaró a „torzult” tónusmenet, mivel kézben van minden tudunk tervezni, konkrét esetben nagy kontraszt esetén választhatjuk a „N” hívást és laborálás során pl. BM eljárást… Vagy áttervezhetjük a képet deríthetünk mindezt könnyen kontrollálhatjuk a spotmérővel. Adott esetben nem torzult tónusmenet, hanem egy helyreállított a végeredmény… A lényeg minden tervezhető kontrolálható számítható, nagyon kevés a meglepetés.
„Itt a bibi a Kaló Lajos( Alhazen) által javasolt módszerben, miszerint: kevesebbet hívni, vékony nega, kemény papír, kisebb szemcse, nagyobb élesség. Ez mind igaz, de torzult tónus átvitel mellett”
- Szó nincs vékony negatívról, optimálisról beszélünk, a vékony nega alulexponált, a mi negatívunkon a kívánt témarészletek pl. 0,2 és 1,11 denzitás között vannak (nagyítógéptől, papírtól, hívótól függően), így gyorsan és kényelmesen másolhatjuk.
„A másik módszer esetén, ha középről indulva megtaláltuk az expozíciót, azt alkalmazzuk, és nem törődünk a lényegtelen részletek sorsával. Lesznek területek, amelyek beégnek, mások meg kilyukadnak, feketék maradnak. Itt jön a kompozíció, az esztétika szerpe, úgy irányítjuk a felvételt, hogy ne okozzon gondot az elveszett részletek hiánya. Ez látszólag hanyag és felelőtlen módszer, azonban így készül a fénykép és filmfelvételek döntő többsége. Mit tehetünk még, hogy javítsuk a felvételeinket, ha mégis tekercsfilmre dolgozunk. Igyekezzünk olyan felvételi körülményeket teremteni, vagy megkeresni, kivárni azokat, amelyek között a normál hívás mellett normál negatívot kapunk.”
- Nem tudhatjuk mi hol van, nincs kontroll v. nem ennyire kézzelfogható. Egy kezdő is könnyen kontrolálhatja a dolgokat minimális gyakorlat után… És így tudatosan tudunk hatni a „lényegtelen” részekre…
„Célszerű szín és félszűrőt használni, ami szintén javít a megfelelő tónus elérésében. A felhők játéka adja a legjobb kontraszt szabályozást.”
- Szükség esetén mi is használhatunk szűrőket, ráadásul tudni fogjuk a pontos tónusokra gyakorolt hatásukat. Viszont nem vagyunk kénytelenek használni…
„Tudom, hogy a beesőfényt mérő műszerek is drágák, és nem tartom fontosnak, hogy ilyet vegyen bárki, főleg kisfilmes gép mellett, mert egy rövid expó sorozat magában hordja a megfelelőt. Szódával fogyasztva a mátrix mérés is elmegy, illetve némi gyakorlat alapján képes a fotós felülbírálni a műszerét.”
- Hiába van exposorunk ha a filmen a denzitás értékek nagyon tág határok között vannak nem tudjuk könnyen másolni őket, ezért határozzuk meg elsőnek az átvinni kívánt kontrasztot .
„Köszi, végre egy konkrét tipp. De még mindig ámulok, hogy tényleg ekkora lenne a különbség a valóság és a hivatalos adatok között. A "fact sheet" szerint ISO1000 a valós érzékenység és még 3200-on is csak 9,5 min a hívásidő a DD-X-hez. Lehet, hogy ki fogom próbálni (illetve valami hasonlót LC29-ben).”
- A D3200 / DD-x műfényben 400ASA, a HP5 napfényben és csak DD-x –ben és ott is kicsit keményebbre kellett hívni a VIII. zóna 1,2 denzitás, a kondenzátoros nagyítógéphez jobb lenne az 1,1… Alhazen (aki jobban értett hozzá mint mi) 1250ASA-nak mérte a D3200-töt a saját, eddig titkos parafeniléndiaminos hívójában… Ha nem DD-x –ben hívsz nem tudom a végeredményt, pl.: metol hidrokinon hívóban (ID-11; D-76; G-206.) max 200ASA érzékenységre számíthatsz HP5 esetén, ha komolyan érdekel a dolog tudok segíteni az ISO pontos kimérésben, egyben saját szemeddel látod mit jelent a tényleges ISO…
Ha kipróbálod a D3200 akár 1600ASA-n tegyél mellé egy D100-at, csinálj egy próbafelvételt 100ASA-val a felvételen legyen min. 5Fé különbség a fényt valami közepesen szürke tárgyra mérd ami legyen a képen. Ha megvan az eredmény 100ASA-ra, csináld meg a felvételt a D100-ra, zárd a rekeszt 2-vel is meg időt is rövidítsd 2-vel, ha tényleg van 1600ASA, akkor a sötét részeknek egyforma fedettségűnek kellene lenni, a D100 ill. a D3200-tön… Ha szkenneled, ha nagyítod az alapfátyolnak maximálisan feketének kell lennie mindkét esetben…
A PMK meg egy pirogallol-os hívó (cserző hívó, a Szűcs Miklós : Fotoanyagok kidolgozása c. könyv 141. old. találsz magyarul róla), nagy fényérték ellentét kiegyenlítésére alkalmas, rendkívül finom szemcsét ad, jó élességgel. És szeretjük mert szép a végeredmény :-)
Ha megnézzük a két grafikont ugyan onnan indul mindkettő, tehát a tényleges érzékenység ugyanaz.
Ami minimális nyereséget elkönyvelhetnénk az lenne, hogy a zóna III. denzitása az „N+” hívás esetében 0,2 denzitással magasabb érték, cserébe látható az alacsonyabbik görbe teteje adja a jól másolható fehéret (zóna VIII.), ami a magasabb görbe zóna VI. jával van egy magasságban. Ez így tehát 3Fé ami másolható N+2 hívásnál…
Jaj, kifelejttetem v mit ha a nagyítást úgy csinálnánk, hogy látszana a perforáció akkor azt tapasztalnánk, hogy nem lett fekete az alapfátyol ill. ha úgy nagyítanánk hogy a perforáció fekete legyen a kép túl sötét lenne…
Feltettem két képet (papírkép lett szkennelve) ezek durván alexponált képek, a zenész haja nem válik el a háttértől, ami még látható ha a jobb oldali képen nézzük az arcot hirtelen eltűnik az „információ” a feketében. Elképzelhető ha a film lenne szkennelve ps átdolgozva másképp nézne ki, de a lényeg az alexpon van, hiába szépítjük… Van persze akinek ez megfelel, erre gondoltam az előbb mikor azt állítottam, hogy az érzékenység ill. az exponálási helyesség szubjektív dolog…
Kiegészítés a 994 hsz. hoz, jó lenne ha többen leírnátok a véleményeteket ha csak néhány szóban is, jelen irományom mások véleménye „miatt” született, ha valaki nem akar nyíltan hozzászólni szívesen veszem ha emilt küld, csak mondjátok el a véleményeteket.
Kicsit tömény, most már tudom, ha majd rettenetesen sok időm lesz igyekszem átírni, értelmezhetőbbre.
Az irományom a normál („N” hívás) hívást hozza fel példának, ezzel 5Fé lehet tónusosan átvinni, általános tapasztalat a témák nagy része ennek felel meg. Kis témakontrasztnál növeljük a hívás kontrasztját, nagy témakontrasztnál csökkentjük a hívás kontrasztját.
De nem muszáj így tennünk, a módszer segítségével készíthetünk TUDATOSAN részlettelen fehéreket feketéket és szabadon tologathatjuk a tónusokat le vagy fel ahogy kedvünk tartja… Van egy ajánlás milyen tónusú témarészlet melyik zónában hat „természetesen”, :-) természetesen :-) nem muszáj törekednünk a természetes tónusvisszaadásra, kiélhetjük előre tervezetten kreativitásunkat…
A szabályozás egyrészt a kontraszt, másrészt az expóval lehetséges. Nagyon széleskörben szabályozhatjuk a tónusokat.
A zóna értékek a zóna közepét jelentik! A folyamatok amik az expo ill. a hívásidő változtatásával elérhetünk folyamatos, zónalépésekre a mérhetőség és az értelmezhetőség miatt van szükségünk.
Ha valaki nem tesztel és nem tudja a tényleges ISO-t, nem ismeri a tónusterjedelmet, a végeredmény esetleges lesz! Ha gyári paramétereket, és beeső fénymérést használunk, korán sem biztos, hogy a középszürke a helyén van nem beszélve a tónusmenetről. Ennek részben tényleges ISO ismeretlensége, ill. az adott hívás meredekségének ismeretlensége az oka… Egyébként nem tudom van e egyáltalán szabvány erre…
Az élesség és a szemcse megítélése szubjektív dolog, kicsit az érzékenység is (ha nem fogadunk el bizonyos mankókat a szabvány ajánlásából… (0,1 denzitás stb.)) Itt a Jones és Russel által javasolt érzékenység rendszer ajánlásai gondolok, amiről van egy zanzásitott leírás: Hefelle – Gloetzer Megvilágításmérés szenzitometria c. könyv 186. oldalán.
Amit leírtam csak minimálisan az én agyszüleményem reagálva a „spanyolviasz” megjegyzésre, igyekeztem alkalmazni mostanában már könnyen elérhető eszközre (szenzitométer, és ennek használata sem az én ötletem, hanem Talajmente érdeme).
Ezen fórum 4. hsz leírja a szenzitométeres tesztcsík előhívását, egy „normális” film előhívása megegyezik csak ebben az esetben nem alkalmazunk műterhelést.
http://torzsasztal.hu/Article/showArticle?t=9176531&la=82297532
itt a 1034 hsz. az x-rite denzitométerem az előhívott tesztcsíkkal.
Ajánlott web:
http://www.fototipp.hu/download/files/Konyvek/AnselAdams.pdf
http://www.viewcamera.com/pdf/2006/VC_Getting%20Started.pdf
http://www.fotoagora.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=42&Itemid=1
Nem kő, egy rozsda szétmarta vastábla sarka a Farkasréti temetőben. Nagyításom nincs, csak nyomat. Szerintem a valóságban is ilyen. A Sekonicra vonatkozó kérdést nem igazán értem, persze, ha beeső fényt mérek, diffuzorral. (Nézd meg a tipusát a neten, és mindent fogsz róla tudni.) Szög: az objektív irányába. Persze, megnézheted, miért ne?
Az egy kő ami a képen van? Milyen tónusú volt a valóságban? A Sekonic nagy diffuzoros? Milyen szögben tartottad? Analóg nagyítás készült a képről? Megnézhetem?
Ezt még hagyományos kézitankban, JOBO, percenként 5-5 (ellenkező irányú) forgatás. Egyébként erről készült egy 30x40-es, tűéles, szemcse van ugyan bőven, de egyáltalán nem zavaró. Ja, és kisfilm.
