Rengeteg túra volt a hétvégén, szebbnél szebbek. Sokszor kedvencek között kell dönteni, de inkább ez legyen, mint az egytúrás napok.
A nagykedvencek nem okoztak csalódást, a korona a KarancsMedves volt.
A meleg (szerintem) mindenkinek megnövelte a folyadékigényét, kinek az ivásszükséglet, kinek a hűtés miatt. Ez több helyen megoldható volt: a Börzsönyben, a Karancson, a Sárgán a vízvételi lehetőségek adottak is források, büfék formájában. Ennek ellenére a rendezők vittek a pontokra, sokszor olyan helyre is ahová nem ígértek. Köszönet érte.
A megdöbbentő számomra a Bujáki volt :-( Az egyetlen kitáblázott forrás nem működött :-( Már a Sas bérc az elején (25-ös táv) is irdatlan messzinek tűnt, reméltem az aszfaltútra tesznek valami vizet, de nem.... Bokor falu olyan messze volt izzadás és víz hiányában hűtés nélkül, mintha a világ végén lett volna... Se patak, se forrás közben. A faluban végre voltak nyomós kutak, de az íze borzalom, fogat nem tudnék benne mosni, de legalább egy ideig hűtésre jó volt. Reméltem valami kocsmát, nem volt. Az ellenőrzőponton sört árultak :-( Hurrá :-( Vajon nehéz lett volna iható ásványvizet/üdítőt is vinni ? Eladni? Bármilyen áron... Ha az ember szomjas, már nem nézi az árát. Ilyen meleg túrára nem lehet elég italt vinni, valahol a rendezőnek is figyelembe kellene vennie. Ahogyan hallottam a hosszú távon sem volt vízellátás. A rendező mondhat egy imát, ha senki nem lett rosszul. NO COMMENT.
Éppen hezitáltam, hogy merre túrázzak ezen a hétfői szombaton, amikor Panni felhívta a figyelmemet erre a közeli teljesítménytúrára.
Mivel a Kő-hegyi menedékház kőlevesében van kolbász, így el is dőlt, hogy oda menni kő'
Gyorsan el is olvastam a beszámolókat, így tudtam, hogy erre a túrára picit készülni kell, így a honlapjukról le is töltöttem az útvonalat, és az ingyenes parkolóhelyek ismerete is jól jött.
A rajtba 10 óra előtt 5 perccel érkeztünk végül meg, ahol a sok nevező miatt épp tetőfokára hágott a fejetlenség, de 15 perc alatt lecsengett a procedúra, igaz kicsit bizonytalanok voltunk, hogy akkor most melyik útvonal a hivatalos, de mivel fejben is készültünk, így nem ijedtünk meg, hanem nekivágtunk az útvonalnak.
Patak partján le az első tanösvényi táblához, sima ügy.
Aztán szép sorban a tanösvény tábláinak elhagyásával elértünk az első ellenőrző pontra is. Itt már a sárga négyzet jelzés kikopott alólunk, talán érdemes volna azzal is törődni egy picit a szervezőknek.
Az első meglepetés 350 méter múlva ért, amikor a szöveg és a kitáblázás eltért egymástól és kissé zavarosan fogalmazott, hogy mehetünk arra is, de tulajdonképpen erre is jó :)
Mi itt a táblázás szerint elváltunk Pannitól, aki a 10-es távon küzdött tovább a babakocsival, mi pedig mentünk tovább a tanösvényen.
550 méter múlva viszont az elágazásban semmi nem mutatta, hogy nekünk balra kéne mennünk, de szerencsére a Kő-hegyre úgy is tudtuk az utat :)
Az emelkedőn megelőztünk pár gyerekes családot, és a kápolnánál pár szalag is előbukkant, így betértünk oda is. 11:50-re értünk a menedékházhoz, ahol begyűjtöttük a pecsétet, majd bementünk a kőleves végett. Amíg a leves készült megittunk két jó nagy pohár házi málnaszörpöt, aztán 12:20-ra a levesünk is elkészült. (6662)
Olyan forró volt, hogy további 20 perc kellett a leküzdéséhez, így aztán 12:42-kor hagytuk el a menedékházat. A Kő-hegyi tó eléggé kiszáradt volt, csak egy pocsolya volt a közepén (6665). A tanösvény 5.-ös táblájától mértük a távolságot, így a kb. 200 méter után észre vettük az erdőn keresztül szalagozott, eléggé benőtt útvonalat. Én egy kicsit erőltetettnek érzem így átvezetni egy teljesítménytúrát az erdőn, de ez a szervezők szíve joga. A sárga jelzés elérése előtt még egy egykori jelzőoszlop maradvány is volt (6668). A sárga jelzésről a letérésnél egy halvány szalag volt, azt még észre vettük, aztán valahol elvesztettük a fonalat, de tulajdonképpen én ezt a levágást is kihagynám, hiszen a sárga jelzés úgy is odavisz a Csepel-forrás leágazásához, 100 méter rövidítés miatt, meg kár bonyolítani az útvonalat. No de a lényeg, hogy bár a rajtban azt hallottuk, hogy a kis kitérőket nem kell megcsinálni, azért biztos ami biztos alapon kimentünk a forráshoz, és ott megtaláltuk a 3. ellenőrzőpontot. Innen sarkon fordulva lementünk a Vasas szakadékhoz, ahol hűsöltünk egy picit. A gyakorló tér felé közeledve észrevettük, az újra előkerülő sárga szalagokat, és szép panorámás úton haladtunk tovább. Már nagyon vártuk a nyomós kút elérését, mert igen meleg volt.
Hamarosan el is értük, és pancsoltunk picit, én még a sapkámra is töltöttem vizet rendesen. Innen 800 méter egyenes út várt ránk, majd balra kanyarodva, úgy 35-40 méter múlva láttuk meg a jobbra lekanyarodó tanösvény jelzését. Itt igen zavaró volt, hogy innen az Észak felé vezető úton is látszódott egy sárga szalag, de mi itt az itiner szerinti szöveget vettük alapul, és a Püspökmajor forrás felé vezető tanösvényen mentünk tovább. Ez a forrás számomra még ismeretlen volt, és elég bő vizet is adott. Itt is megkaptuk az igazoló pecsétet, majd tovább haladtunk a hangulatos tanösvényen. Egy harkályt sikerült itt lefotóznom (6690), ez már előre is mutatta, hogy a Harkály tavat se akarjuk kihagyni.
Jól is tettük, hogy megnéztük, mert ott meg egy szürke gémet sikerült lencsevégre kapni (6699). Innen egy kis emelkedőt kellett abszolválni, majd végre árnyékot adó házak közé kerültünk.
Néhány kanyargás után megleltük az emléktáblát is, majd a feszületet is, és épp az itiner fölé hajolva vakargattuk a fejünket, hogy vajon hol van a pont, amikor egy ember el kezdett integetni a közelben. Fagyi helyett egy fagyit ábrázoló pecsétet kaptunk, pedig már nagyon rá voltunk állva a fagyizásra. Így nem maradt hátra más, mint gyorsan bemenni a célba, és keresni egy fagyizót.
A Szondi 100 honlapja nagyjából elkészült! A lényeges információk már fent vannak (még a frissítőpontokat például ki kell találni) és természetesen már nevezni is lehet!
Ne feledjétek, a 100-ason csak előnevezéssel lehet indulni, de a többi távon is érdemes előnevezni!
Én gratulálok Neked mind2 dologhoz. Fantasztikus érzés lehetett ilyen élményt szerezned a hölgynek. Azért 4 nap alatt az a majdnem 300 km sem semmi összesen pár óra alvással. Na de ez a jó cselekedet, ez aztán hab a tortán. Büszke lehet rád minden teljesítrménytúrázó, én az vagyok. Kérdéseim lennének: a hölgy csak a 18 km -t tette meg, vagy mind a 70-et, és mindezt már világosban, vagy még a sötétségben tettétek??
És még1 plusz kérdés: az a múltkori 230 km-es túra az hol is volt, ahol 2. lettél....olvastam majd néztem az eredmény táblázatot...? Na minden jót és vigyázz magadra, ne hajszold magad túl......! KCS.
A Salgótarjáni HKE hazánkban, a legrégebben alapított (1991) hegyikerékpáros egyesület. A lendületünk töretlen és nagyon jó (többek között) az NMTBSZ-el (is) a kapcsolatunk, így indulhatunk a túráikon bringával.
Ez a mostani karika volt a 20 év legnehezebb pályája (bringás szempontból). Ettől függetlenül én nagyon jól éreztem magam.
Így van eső a javából, sárdagonyával együtt. Talán én sem készültem akkor igazi jó esőkabáttal, az volt a mázlim hogy egyik túratársam amikor kiszállt ruhákat tudott nekem adni hogy sikerüljön végigmenni. Talán így sikerült. Az 199x-es években az volt a jellemző hogy egyik Gerecsén szép idő volt, a következőn eső. Úgy látszik az utóbbi években már csak jóidős G50-ek vannak. Statisztikákat poedig itt találtok:
Hatalmas eső volt az 1999-es Gerecsén. Leszálltam a vonatról, a hegy felett fekete függöny. A rutinosak azonnal szálltak is vissza a következő pesti vonatra, az igazi túrázók pedig maradtak. :)
Jóval kevesebben vállalták hogy elindulnak a túrán mint ahányan szoktak, és az indulóknak csak 57%-a tudta teljesíteni. Ez volt a legrosszabb teljesítés a G50 történetében. A mi csapatunk 4 fővel indult, és ebből 3 ember mondta a Baji vadászházhoz érve, hogy elég volt és kiszállnak. Én mentem csak végig a csapatunkból. Ezt csak azért írtam le nektek mert rátaláltam a G50-esek statisztikájára és szinte megéreztem hogy ennél az évnél lesz a negatív teljesítési rekord. Emlékszem ahol buszmegállót láttam, pl. Tardoson, irdatlan embertömegek vártak a buszra hogy hazamenjenek...
Kevesebb, mint negyed óra, és indul a Sárga 70! Az időre nem lehet panasz, lehet pólóban se fázik az ember majd, főleg az emelkedőknek köszönhetően. :)
Gratulálok Neked és minden teljesítőnek, aki a meleg rekordban vállalta a PMP legdurvább homokos útjain a tegnapi túrát. Ilyen homokos szakasz nem lesz több, megigérhetem.
Beszámolódhoz kiegészítésül; mikor azt írod sárga volt a fény akkor már javában égett a Bugaci Ősborókás.
Amikor találkoztunk akkor vittem az itatópont személyzetét az 5. ellponthoz. Mi még megálltunk kocsival az M5 felüljáróján és mi is tűnődtünk mikor jobbra balra szétnéztünk ... ez szmog lenne? Később egy baloldali tisztásnál a látóhatár végében töményebb fehérebb füstöt is láttunk. Egy óra múlva az autórádióból tudtuk meg a szomorú természeti katasztrófát.
Nem irigylem a Turul-lépcsőt fájós térddel, nekem egyszer a Bakonyi Barangoláson "szállt el" a Kőris-hegyről lefelé. Amíg ment a túra, éreztem ugyan, de nem okozott gondot (durva lejtő meg már nem volt igazán), a vonaton azonban bedurrant, és hazafelé a nénikék csak úgy kerülgettek :))
