A könnycsatorna és az orrba kötödik bele, és a váladéka hasomló összetételü az orrváladékához csak azt csipának hivjuk a szemsarkában mig az orrban lévőt fikának.
Nekem vannak éjszakai vezetés (a szembejövő reflektora) és lézer által kiégetett foltjaim, amelyek akár kis porkukacnak is nézhetők. azért csak homogén háttéren látszanak, mert egyébként a sokkal erősebb minta elfedi őket: a szem (az agy) a térlátás kialakításához mindenképpen azonosítható, fedésbe hozható részleteket keres, és ha nem talál (homogén háttér), akkor a legkisebb részletekbe is megpróbál belekapaszkodni, legyenek azok akár a látómező hibái.
Ez a fajta jelenség biztosan létezik, de nem zárja ki a lekvárban úszó részecskék jelenlétét sem.
Arra még nem gondoltatok, hogy a szöszmöszök nem úszkálnak, hanem stabilan a helyükön vannak? Az emberi agy a megfigyelt képet éppúgy csúsztatgatja a fizikai látómezőn, mint a videokamerák rázkódásvédelme a képet az érzékelőn. Ez is hozzátartozik ahhoz a rendszerhez, amely biztosítja, hogy járkálás, rózkódással járó munkavégzés közben is stabil, álló képet lássunk. Ehhez, a szabályozott képhez képest úszkálnak a szöszmöszök, amelyek azonban mindig visszatérnek eredeti helyükre (fel-le úszkálgantak, majd visszaugranak), legalábbis azok, amelyek a retinán éjszakai vezetés, napba nézés és más ártalom során keletkezett sérülések miatt látszanak.
En akkor latok ilyeneket ha folnezek az egre. Ossze-vissza uszkalnak. Meg latok egy kozel L alaku fodros valamit is, gondolom regebben beleneztem a napba, es azon a helyen egett ki a retinam...
Kicsit későn találtam ide.
De ha már szösz... én egy és ugyanazt a szöszt(?) látom a szememben már két és fél éve. Normális dolog ez?
Még akkor, mikor észrevettem, egy-két hónapra rá elmentem szemészetre, ahol azt mondták, hogy stressztől, nehéz emeléstől, hasonló dolgoktól a szememen lévő kocsonyás réteg besűrűsödhet, és ezt látom, de ez el fog múlni. Eltarthat hónapokig, de elmúlik. De két és fél év az még a hónapok témakör vajon?
Már teljesen megszoktam, tehát szinte már nem is zavar.
De erre valaki tud nekem valamit mondani?
Lécci ne azt, hogy menjek orvoshoz :)
Papucsállatkát már tenyésztettem a klasszikus módszerrel mikroszkóp alá, de a szemembe azért nem raktam :)
Papucsállatkatenyésztés: pár deci pocsolyavízbe rakunk 10-20 csepp tejet.
Egy-két nap múlva mintát veszünk belőle és mikroszkóppal megnézzük :)
Es tenyleg! Csak kicsit mozdulnak, ha pislogok! :)
Viszont ha a szem belsejeben vannak, akkor megse lehet papucsallatka megfigyelesre hasznalni ezt a dolgot.
Igen, elég kocsonyás, de azért lehet benne annyira úszkálni, mint látjuk.
A szem külsejére kerülő koszok (illetve az azokra rakódó fehérje szálak) úgyszólván letörlődnek, amikor pislogunk.
Ezzel szemben a szóbanforgó szöszök csak kissé mozdulnak el, még többszöri pislogás hatására is. Ami mozgásuk észlelhető, az nem közvetlenül a pislogás miatt van, hanem a szem elfordulásai miatt. Ugyanis amikor hirtelen elfordítjuk a szemünket, akkor a szöszök kissé lemaradnak, majd lassan visszafelé úsznak korábbi pozíciójuk felé.
Javaslok egy kis kísérletezést, miután felszerelkeztél csokipapírral és egy varrótűvel!
Én úgy tudom, persze majd kijavítotok ha tévedek, hogy a szem belsejében kocsonyás anyag van, nem pedig folyadék. A kocsonyás anyagban meg nehéz úszkálni nem?
Nem keveritek össze a dolgot a szem öntisztító mechanizmusával?
Ha belemegy az ember szemébe valami kosz, akkor rárakódnak fehérjeszerű anyagok hosszú szálak formájában. Ebből lesz aztán a csipa ;)
OFF.
Rajottem, hogy miert irtam rosszul a héj szot! :) Ugyanis en ranezesre tudom megallapitani egy szorol, hogy jol irtam-e. Csakhogy a héj ekezet nelkul is ertemes es helyesen leirt szo: hely. Ez tevesztett meg.
No meg persze, hogy ritkan hasznalom a héj szot.
:)
Valahol egy tudományos lapban már talán tíz éve is van, hogy olvastam erről! Valami olyasmi volt a cikk címe, hogy " Az ember mikró látása". Ott is a pontszerű fényforrás volt a lényeg és a működést a "camera obskurával" vették össze!( bocs ha nem jól írom) Ebben a topicban most már nagyon sarkalatos lesz a helyesírás és abban nem/sem vagyok túl jó! Az említett szerkezet egy fekete belsejű doboz az elején kicsiny lyukkal, a hátulján pauszpapírral. Jó kis játék!
Azokat a szöszmöszöket látjuk igazán élesen, amelyek közel vannak a retinánkhoz, és csak akkor, ha a szemlencsénkhez is közel van egy erőteljes, pontszerű fényforrás, amelynek fénye pontosan vetít. (A szemlencse ilyenkor nem sokat zavar, ugyanis viszonylag hosszú a fókusztávolsága.)
A papucsállatka akár 300 mikronosra is megnőhet, a retina fényérzékeny elemei pedig az éles látás területén kb. mikronos méretűek, így nagyjából TV kép felbontásban csodálhatnánk meg a papucsállatkát, ha a retinánk előtt úszkálna (:-). Talán akad is olyan betegség, amikor a szembe férkőznek hasonló állatkák, és a szenvedő alany kénytelen látni őket...
