Kiss Lajos említi az Uzapanyit helynév etimológiájában, hogy az "Uza- előtag az egykor itt birtokos Uza családra utal." Előfordulást 1427-ből jelez.
Az eredet valószínűleg bibliai. A Bibliában Uzzah, Uzza, Uza, Uz alakban többször előfordul, l. 2Sám, 6,6: "És amikor Nákonnak a szérűjére jutának, kinyújtá Uzza az ő kezét az isten ládájára" Más helyeken ezt Uza alakban idézik.
Másutt ezt találtam: "Az 1138-ban név szerint felsorolt 30 családfő közt sok a jellegzetesen magyar nevű (pl. Wosas, Besedi, Fuglidi, Boch, Himudi, Satadi, Uza, Eulegen, Ellu)" http://mek.oszk.hu/02100/02109/html/53.html Erdély honfoglaláskori őslakói
A kérdés a Bisztirwsky névre vonatkozik. Lehet, gyan, hogy a beíró hibázta el, és a Bisztriwsky-t szerette volna kérdezni, és akkor (nagyjából) jók lennének a megfejtések. Bár itt is vannam problémák, a név elején levő sz, szembe a végén levő s-sel. Ha ez korrekt, akkor lengyel névre kell gondolnunk, melynek ejtése 'bistrivszki', de ennek kicsit ellentmond az y a végén. Igenám, csak ilyesminek nyoma sincs a Google-ban.
A gondjaim ott fokozódnak, hogy a bistro alak az edmlegetett szláv nyelvekben a 'büfé' jelentésben szerepel, a feltételezett 'gyors' jelentésű szóalakok első i-je veláris, az írásmódja bystro. Besztercebánya szlovákul Banská Bystrica.
Mindebből az következik, hogy a Bisztirwsky szóalak olyan mértékben romlott, hogy elemezhetetlen. A valószínű eredeti forma Bystrivsky vagy Bystriwski, attól függően, hogy szlovák-e vagy lengyel.
Itt is vannak gondok. Úgy tűnik, a Bystricából képzett szlovák melléknév Bystrianski lenne, a lengyelben meg nincs hasonló szó. Találtam viszonrt egy adalékot, mely szerint Ivanovo-Frankovszk környékén lenne egy Быстрив nevű erdőség, továbbá, hogy а carszkoje szelo-i kórházban 1914 őszén elhúnyt подпор. Н. А. Быстривский, azaz N.A. Bisztrivszkij hadnagy.
Mindezek alapján ukrán eredet valószínűsíthető, romlott magyaros átírással (feltételezve, hogy a betűátvetésben a kérdező is ludas).
Bisztrica (azaz Beszterce) neve valóban a ’gyors’-ból származik, de csak közvetetten: előzménye ugyanis a FNESz. szerint az ősszláv [í]*bystraica ’gyors folyású (és ezért többnyire tiszta, átlátszó vizű) patak, folyó’. Tehát a folyóról kapta a nevét a település.
Nem állitottam a Szajkó név besenyő eredetét! Csak jeleztem h gyakori ezen a vidéken, talán érdemes lesz közelebbről megvizsgálni.
A Bessenyei családnév nem feltétlen jelöl(het) ezen eredetet, nem is ez lett taglalva, és nem a családomhoz tartozik.
Az emlitett családneveket szintén oklevél igazolja.
A bika szó valóban a honfoglalaás előtti (csuvas) török szavunk, de ez nem jelenti azt h a török-kipcsak besenyő nyelvben nincs benn, és mint családnév ismételten okirat emliti.
A Szajkó név több forrásból jöhet, bár még a honfoglaláskori Szajk -Zayk- névböl is eredhet, mi már valóban átvett szláv személynév!!
Néztem, miket írtál itt, s nem látom be a Szajkó besenyő eredetét.
Való igaz, hogy "családnevek kialakulása ..... sok esetben az eredeti nemztség, vagy személynévből" történik (5588hsz)
Az is igaz, hogy vszeg a Bessenyei nevű egyén (kit elsőként említenek az adott családban e néven) "olyan településről származott, mely besenyő szállásterület volt." (5590hsz) Mivel a település nevében, melyből a lakosnévként megjelenő Bessenyei alak származik azért "szerepel elő-utótagként a besenyő népnév" (5590 hsz)
Nem jelenti viszont az illető feltétlen besenyő származását.
Az is igaz, hogy léteznek besenyő-úz-kun családnevek, viszont nem olvasni arról, hogy ilyen lenne a Kaza és Csögör. (most tekintsünk el attól hogy azonos-e a besenyő a kunnal, mert a leginkább ezek kun nyelvemlékek)
Ezzel szemben ilyennek olvasom a Kada (cölöp), és a Csöreg (=katona) neveket. (az is információ, ha egy felsorolásban, melyben épp azonos, összetartozó egyedeket jelölnek, nem említenek valamit)
S szintúgy nem ilyen a Bika. Bárczi Géza A magyar szókincs eredete c. művében a bika a honfoglalás előtti (azaz a besenyők befogadását megelőző időszaki) török jövevényszóként szerepel. (lásd az 589. hsz-t)
Az, hogy a szajkó a zajgóból eredne, Sándor István Toldalék a magyar deák szókönyvhöz (1808) művében említi. Rá hivatkozik Herman Ottó is (némi kételyít érzek szavaiban. 1. "Sandor Istvan uram ....zajgónak is mondja...." (H. következetesen mátyásmadárként tárgyal róla) 2. ......származnék). "Sandor István uram régi szókönyvében zajgó-nak is mondja a zajtól, a melyet csap és a miből aztán a szajkó származnék."
De van erre egy könnyű ellenőrzési módszertan. (mert látom 'ősök', meg 'levéltár')
Azt kellene igazolni, hogy lakott-e Szajkó néven említett ősöd besenyők lakta területen, akkor, amikor azok is lakták. Azaz a konkrét családodat, vagy bármely e nevet családnévként viselő családot a névadás feltételezett idejében 'besenyő' (kun, stb) nyelvi környezetben kell tudnunk igazolni. Ne menjünk messzire, elég ha a nagy népmozgásokat, a hódoltsági időt követő betelepüléseket, s így az északi vármegyékből visszatelepülők, vagy új telepesként érkezők hulláma elötti évekre igazoljuk, hogy Szajkó néven éltek itt (azaz mielőtt bármilyen szláv hatás érvényesülhetett volna).
Ehhez fel tudod-e sorolni, hogy a Szajkó néven élt őseid hol, mely településen éltek 1696-ig visszamenően (az 1696-os szám az 5590 hsz-ben említett Fejér megyére vonatkozik, ha arra laktok, ha az alföldi kunok lakta területekre utalnál, akkor 1699)
Nehéz dolgod lesz, mert az 1715-ös országos adóösszeírásban nem látni Szajkókat 'színbesenyők' lakta vidéken, e néven egyedül a Komárom megyei Nagyigmándon iratott össze személy.
Az "Egyébként felfigyeltem itt már arra , hogy tücsöknek-bogárnak szláv az eredete" felvetésedhez kapcsolódóan a 4465. hsz-ban találsz egy adatbázist, amire egy hasonló felvetés kapcsán hivatkoztam. Abból szépen látszik az 'optikai csalódás' (azaz nem minden fajta szarka farka tarka-barka, csak a tarka-barka fajta szarka farka tarka-barka”. Az viszont tarka-barka, ha ’sántít’, ha nem ;).
elég sok a nyilvánvalóan nem német eredetű név és akad egypár biztosan magyar is. Úgyhogy ha német területen egyébként nem nagyon bukkan fel Muskatal a név, akkor nem is foghatjuk rá egyértelműen, hogy német eredetű.
