“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Az ismert hogy Szendrey Júlia még a gyászév letelte előtt férjhez ment egy egyetemi tanárhoz, Barguzint is pedzegették, de ez új.
"Gárdonyi Géza a Petőfi nászútja című írásában azt állítja, maga Szendrey Júlia mesélte el egy barátnőjének, hogy amikor beléptek az üres fogadóba, és a tüzes költő meglátott egy széles lócát, nem bírt megálljt parancsolni vágyainak, de Júlia nem igazán lelkesedett az ötletért, és tiltakozása jeléül meg is harapta ifjú férjét."
- Tosszon véled lócán az méndörgős ménkű! - mondotta vala. És harapott. :))))
Az az igazság, hogy már most eszünk ízeltlábúakat meg puhatestűeket. És most se kötelező. De a legviccesebb, hogy én az EU-ban élve nemigen szoktam tücsökevésre buzdító felszólitásokkal találkozni. Lehet, hogy csak a magyarokat biztatják? Tudnak valamit? ;P
