Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal......Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.
Micimackó jól megfogta a fejét, ami nála mindig a megfontolás jele.
– A dolog így áll – mondta végre. – Mézkutató légi útjaim során rájöttem, hogy mi a legfontosabb. A legfontosabb, hogy a méhecskék ne lássák az embert. Mármost, ha a léggömb zöld, azt hiszik, hogy a fához tartozol. És nem vesznek észre. De ha kék a léggömb, azt hiszik, hogy az éghez tartozol, akkor se vesznek észre. Itt tehát az a kérdés, melyik hasonlít jobban. – De nem gondolod, hogy téged észrevesznek a léggömb alatt? – Talán igen, talán nem – mondta Micimackó rejtélyesen. – Ezeknél a méheknél sohase lehessen tudni. Pillanatig habozott, aztán határozott. – Tudod mit, majd igyekszem úgy hatni, mint egy kis fekete felhõ. Ez megtéveszti õket. – Akkor mégis a kék léggömböt ajánlom – mondtad te, és így is lett.
Élni annyi, mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.
Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.
Jogod van az élethez, éppen úgy, mint a pillangónak. (...) Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak.
Szerelmes volt. Furcsán és bolondul volt szerelmes, hiszen furcsa és bolond ember volt ő maga is. Az élete értelmét látta meg ebben a szerelemben, és hitt benne minden felszabadult hitével, azzal a megkínzott, szomorú hittel, amit már olyan korán rongyosra tépett az élet rosszaságainak sok kis tüskebokra.
S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.
Akárhol vagy, az mindig a kezdet. Ezért olyan csodálatos, olyan fiatal, olyan friss az élet.Amint kezded azt gondolni, hogy valami elkészült, kezdesz halottá válni. A tökéletesség a halál, ezért a tökéletességre törekvő emberek öngyilkosok. A tökéletességre vágyás az öngyilkosság egy kerülő útja. Soha semmi sem tökéletes. Nem lehet az, mert az élet örök. Semmi sem ér véget; az életben nincs végkövetkeztetés - csak magasabb és magasabb csúcsok. De amint egyszer elérsz egy csúcsot, egy másik kínál kihívást, egy másik hív, invitál. Ezért sose feledd, hogy bárhol vagy, az mindig a kezdet. Akkor mindig gyermek maradsz, mindig szűz maradsz. És ez az élet művészete: szűz maradni, friss és fiatal maradni anélkül, hogy megrontana az élet, hogy megrontana a múlt, hogy megrontana a por, amely összegyűlik az utakon az utazás során. Ne feledd, minden pillanat egy új ajtót nyit ki. Ez nagyon illogikus, mert mindig azt gondoljuk, hogy ha van egy kezdet, akkor befejezésnek is lennie kell. De semmit sem lehet tenni. Az élet illogikus. Kezdete van, de vége nincs. Semmi, ami valóban él, nem hal meg. Halad és halad - és halad tovább.
