Megint bejött az, amit a Teve olvtárs oly jól megfogalmazott: jól ismersz tényeket, de a kép, amit kihozol, teljesen torz.
A nyugdijasokról: A világ legtermészetesebb dolga, szerintem, hogy aki élt egy "jobb" rendszerben, egy "tisztább" világban, az nehezen tudja elfogadni ezt a liberális-kapitalista szart...
(Más kérdés, hogy ezt az érzetet a politika kihasználta, és akkor mondott igazat Gy.F., amikor kimondta, hogy "hazudtunk...")
Itt a lényeg: Volt egy, az embereknek, akik akkor éltek és alkottak, szebb világuk....
A mai nemzedék az az agymosott, akaratukon kivűl, ők már azt a világot nem kostolhatták meg...
A paneltémához: igen, voltak nagy társadalmi mozgások. A lakótelepek kialakítását ezek is, de a Horthy rendszer és a háború hagyatékának felszámolása céljából tették.
És aki a József Attilla lakótelep elődjén nyomorgott, az új panelban hálaimát mondott. Vajon tudod-e, hogy hány ilyen Mária Valéria szerű nyomornegyed létezett a 40-es, 50 -es években ?
A május elsejéken lehet fanyalogni, egy lehetőség volt a munkahelyi közösségek életében, lehetőség egy kis családos bemutatkozásra, stb.. Akinek nem tetszett, el se jött.
" Morbid: pont azok lettek a rendszer "hívei", akiknek a családját megfosztották a vagyonuktól."
Ez a tételed is azt láttatja, hogy járatlan vagy az egyszerű emberek gondolkodás világában, azért is nem érted.
Faluról, általában a fiatalok a városi "könnyebb" életvitel miatt jöttek el, mert el kell ismerni, a "paraszt" élet sokkal nehezebb volt akkor is...És mivel a szűlők maradtak, az a mindenjóból álló szűlői támogatás megvolt a panelban is. A gyárban rendezett körülmények között ledolgozta a maga nyolc óráját, utána szabad volt....
Egyrészt én mondhatnám, hogy "panelprolik", mert jelenleg panellekásban élek. Azaz, mint a csoport, tagja, mondhatnám. De nem mondom, veled ellentétben.
Egyébként meg marhaságokat írsz, - a parasztságot felvirágoztatta ez a lépés, a régi módszerekkel meg nem lehetett megélni a földművelésből.
Mutass rá, hogy hol is írtam azt, hogy feltétlen jó volt a törpebirtok? Mutass rá. Nem tudsz. De, mivel érveid nincsenek, ezért megint csúsztatsz, mint ahogy ilyenkor szoktál. Kitalálsz valamit, hogy mit mondtam, aztán ezt "cáfolod". A másik eszközöd is tetten érhető, azaz hogy folyamatosan minősítesz, hogy én mit csináltam volna, vagy mit csinálok, vagy hogy mit olvasok, meg milyen vagyok....hajtogasd csak, hagy lássa mindenki, milyen a stílusod.
Mellesleg nem vették el a paraszttól a földet.
Persze...annyiszor mondogattad már, hogy nyilván el is hiszed.
Az idegen megszálló erőkre, karhatalomra és besúgórendszerre támaszkodva elnyomni egy nép önrendelkezését a világon mindenhol hazaárulásnak számít. Kollaboráns hóhérokat mosdatsz.
A panelprolik, - mondd ki bátran, - habár már Vezéred sztornírozta a kifejezést, - most éppen az ő seggük nyalásával van elfoglalva, - vedd ki te is belőle a részed.
Egyébként meg marhaságokat írsz, - a parasztságot felvirágoztatta ez a lépés, a régi módszerekkel meg nem lehetett megélni a földművelésből.
Mellesleg nem vették el a paraszttól a földet.
A gatyamadzag-parcellákat állította vissza a rendszerváltás, - meg is lesz a böjtje, - most majd valóban elveszik a paraszt földjét, de örökre...
1. Ettől ti demokraták még bekap6tátok, - etted, nem etted, nem kaptál mást, merthogy ezt hozta neked ajándékba a világpolitika.
Változtattak ezen a te érzelmeid?bIzgatta magát Brezsnyev, hogy uhu20 a zacskóból nem fogadta el a társadalmi berendezkedést?
Így jártál.
2. Ez sem így volt egészen, de az biztos, hogy a Párt vezető szerepe érvényesült a rendszerváltozásig, - de nem úgy, ahogyan ezt te képzeled.
A pártszervezetek konkrét ügyekben nem hoztak döntést, - célokat és irányokat jelöltek ki, ezek végrehajtásáról gondoskodtak az állami szervek, - de a pártszervek nem utasították közvetlenül sem a törvényhozást, sem a végrehajtó hatalmat, - a döntések a különféle testületekben dolgozó párttagok munkáján keresztül realizálódtak.
Megjegyzem, a nyolcszázezer párttag nem volt egy túl szűk fórum, a KISZ hatszázezer tagjával meg a különféle társadalmi szervezetek tagságával együtt igen széles kör vett részt a döntések előkészítésében, - a mai állapotokhoz képest maga volt az aranykor...
3. Rajk indulását úgy akadályozták meg, hogy az őt támogatók nem fértek be a terembe, amelyikben a jelölés folyt, - márpedig csak a jelölőgyűlésen lehetett jelöltet állítani.
Nem volt szép dolog, de ami azt illeti, light amatör akció volt a mai "demokratikus" megoldásokhoz képest.
Én egyébként akkor is hibának tartottam, hogy megakadályozták az indulását, - hagyni kellett volna.
4. Már miért kellene Bethlent emlegetni?
Az ország vezetője - igen erős jogosítványokkal, gyakorlatilag felülbírálhatatlanul - Horthy volt.
És nem csak a szocdemek jelentősége volt cseklély, hanem a többi párté is, - valamilyen érdekes módon mindíg a Feudális Népfront jelöltje győzött.
5. Bizony, a világ már csak ilyen, ha valamelyik nemzet vezetői nem engedelmeskednek a a világ aktuálisan erős államának, akkor baj támad.
Így jártunk a törökkel, így a Habsburgokkal, így a némettel, így az orosszal, így jár ma Afganisztán és Irak Amerikával és így fognak járni a csecsenek az oroszokkal.
Viszont amikor belesímultunk a világ politikai folyamataiba, kiegyeztünk a törökkel Erdélyben, megkötöttük a paktumot Ferencjóskával, elfogadtuk a helyzetet az oroszokkal, akkor virágzott az élet és működött az ország.
Persze lehet szembemenni is a világgal, csak ez nem szokott jövedelmező lenni...
Kádár eccerűen tömeggyilkos volt a vidám barakban.Most meg itt van kádár népe veled és a sok nyugdíjasban, átmosott aggyal, tudatlansággal és győzikeshow nézésével és Sas humorral(?).
Nagyon jól beszélsz. Tényleg durva...kik is sírják vissza a Kádár-rendszert? Kik is az MSZ(M)P törzsszavazói? Nézzük meg ezt kicsit szociológiai szempontból.
1958 és 62 között végbement a kollektivizálás. Azaz emberek százezrei (milliói) voltak kénytelenek nagyon hirtelen az iparba és a nagyvárosokba áramlani. A foglakoztatási átrétegződé természetes folyamat a 20. századi Európában, de itt pár év -1-2 évtized alatt zajlott le. Hogyan helyezték el a városokba feláramló, zömmel fiatal tömegeket? Panelnegyedekben. Mi történt velük? Mivel életminőségük részben javult és mivel elszakították őket a gyökereiktől, nagyon hamar szocializálódtak, azaz ők alkották a majálisok sörtől és virlitől csillogó szemű tömegeit. Morbid: pont azok lettek a rendszer "hívei", akiknek a családját megfosztották a vagyonuktól.
Aztán persze volt mozgás a paneltársadalmon belül: akik tehették, elmenekültek, helyükre azok kerültek, akiknek tényleg csak erre futotta. Nagyon sokan voltak ilyenek. És, ma mindezek képezik a (jelentős részben már nyugdíjas) panellakók zömét.
Értsed már meg végre, - a szocializmus nem akart parlamentáris demokrácia lenni,
Így van. Nekünk, demokratáknak, ezért is elfogadhatatlan ez a rendszer.
más volt a rendszer döntéselőkészítési, döntési mechanizmzusa,
Hja. Kádár vezetésével az senki által fel nem hatalmazott MSZMP vezetősége (KB, PB) meghozta a döntést és az államapparátus végrehajtotta.
Az utolsó (tán két?) választáson mellesleg lehetett több jelöltet is indítani, - így lett képviselő pl. Király Zoltán...
Na erről Rajk László mesélhetne neked, hogy hogyan akadályozták meg, hogy elinduljon 85-ben...
Aztán megkérdezném: Horthy Nemzetgyűlésében a szocdemek parlamenti képviseletének volt jelentősége?
Célszerű lenne egyébként nem Horthyt, hanem Bethlent emlegetni. A szocdem jelentősége nyilván csekély volt abból a szempontból, hogy nem volt soha kormányon. Érdekes egyébként, hogy népszerűségük a 20as évek második felében azon helyeken is csökkent, ahol titkos volt a szavazás. Mindenesetre az, hogy mindig az Egységes Párt (és utódpártjai) nyertek, mutatja a parlamentarizmus korlátozott voltát.
Az MSZMP-n belüli ..... a lényeg az, hogy melyik politikai szárny tudta érvényre juttatni az akaratát. Azaz: a lényeg az, hogy a megszálló szovjet csapatok által létrehozott bábállamban a quislingisták közül melyik politikai szárny tudta érvényre juttatni az akaratát.
Itt is esik a hó, pedig ma metszeni szerettem volna a rózsákat.
Némelyiken már virág is van...
Viszont az időjárásváltozásra tekintettel lehet, belekezdek a magyarországi tevetenyésztés meghonosításába, - én leszek a magyar tevetenyésztés Széchenyije...
Például az erdélyi magyarokkal kapcsolatban felvetették pl. neki, hogy keményebben kellene fellépni Ceausescuval szemben
Akkor azt mondta: Elvtársak, nekem nem esne nehezemre egy nagyon kemény beszédben fellépni a helyzet ellen, - csak amit én öt perc alatt elmondok, annak az erdélyi magyarok tíz éven keresztül fogják inni a levét.
Viszont Ceausescu soha nem kapott meghívást Budapestre, pedig nagyon seretett volna jönni, és Kádár sem fogadott el meghívást Bukarestbe.
A politika a lehetőségek és a kompromisszumok művészete.
Már miért akarta volna Kádár, hogy kimenjenek az orosz csapatok, amikor azok szerződés alapján állomásoztak itt, a nemzetközi helyzet vastagon indokolta a jelenlétüket, a honvédelmi kiadások egy részét vidáman meg lehetett takarítani, emellett nem sok vizet zavartak, - legfeljebb lehetett tőlük olcsó búvárszivattyút venni a népnek.
Kádár egyébként nem hívott be senkit, - jöttek azok maguktól, meg ki se mentek.
A magyar történelem tele van lánglelkű idiótákkal, akik a külső körülmények figyelmen kívül hagyásával fejjel mentek a falnak, hősies meggondolatlanságukkal rengeteg halál árán rengeteg szenvedésbe taszítva az országot, - aztán ők maguk valahogy általában életben maradva külföldön ették a száműzöttek keserű kenyerét, - de ették és éltek.
Akiket meg belehergeltek a kilátástalan harcba, azok már régen két méter mélyről szagolták az ibolyát...
Azokat pedig, akik egy-egy periódusra élhető Magyarországot/Erdélyt teremtettek, vagy csak kikerültek egy elháríthatatlan csapást egy kilátástalan helyzetben, azokat a mindenkori elmeroggyantak fanyalogva nézik, - sehol egy kis kilátástalan harc, sehol egy kis hősies nagyotmondás, - csak a nép zabál és vedel, mint a disznó...
Ma is ez a probléma, - egyeseknek az tetszene pl., ha nekimennénk az oroszoknak, - aztán lehetne rőzsével tüzelni a panelban, meg dideregni, megfagyni, - de gyönyörű is lenne!
Nem tanul ez a nép semmiből Tóni, de te még annyit sem! :O)))))
De abból, hogy lemondunk arról, ami a miénk, önszántunkból és küzdelem nélkül, attól a korlátok csak magasodni fognak.
"munkálkodást"-t írtam, amibe sok minden belefér. Egy kacsintás, egy gesztus, egy gondterhelt szemöldökráncolás, ha annyira szar a helyzet. Amik közül Kádárból semmi se szottyant ki.
Neked meg nagy szerencséd, hogy nem Poroszlónál vitézkedett az öreged, mert akkor könnyen elvághatta volna családod fáját az a nagyon humanista etikaprofesszor (:-).
Nem kellene lehetőségekről és hatékonyságról beszélni. Elhomályosítja éleslátásunkat a sok bla-bla.
Kádár behívta az idegen fegyvereseket a szabadságharc vérbefojtására és soha, még a legkonszolidáltabb időszakban se tett hangyányit se, hogy a ruszkik eltakarodjanak.
Horthy az összes szerencsétlenkedésével és gyengeségével együtt se vetemedett ilyesmire.
(Nem akarok nagyon szívózni, mert itt olyan irányban is forrnak az indulatok, amiben legnagyobb sajnálatomra neked kell igazat adnom. Mert az nekem rendben van, hogy a lenin fiúkból annyit lógattak fel, amennyit csak tudtak. De az nagyon nincs rendben, hogy azok a megdöbbentő állapotok kialakultak, amit a népi szociológia legjobbjai leírtak. Pl. Szabó Zoltán - nem a G.!)
Valóban és annál inkább. Horthy nem volt egy Freund Tamás. Mégis, ha a nemzeti függetlenség premissszája mentén hasonlítunk, nagy a különbség Kádárhoz képest. Mondjuk több fényévnyi. Akárcsak N.I. ténykedése, aki moszkovita komcsiból nemesedett nemzeti hőssé, ugyanennek a premisszának a fényében vizsgálva. Kádár vele való kontrasztja az igazán ontopik: a magyar szabaságharcot idegen fegyverekkel fojtotta vérbe, míg N.I. életét adta a szabadságért.
Amikor beszáltam a legutóbbi beszélgetésbe (asszem a parlament egyetlen férfija okán) az volt az állításom, hogy a baloldal is szolgálhatja a nemzetet. Az állítást továbbra is tartom.
Most is nyílt választás van. Az ajánlócédula gyűjtőknek meg kell adnod minden adatodat. A választás valójában nem két, hanem három fordulós! Az első forduló csupán a "rendszerváltó" pártoknak jó, akik bebetonozták a rendszert, a saját maguk (zsebük) javára.
Mi a kutya füléért nem iratkozhat fel akárki jelöltnek az első fordulóban? A másodikban úgyis csak hárman maradnak benn. Nyilvánvaló: a négy párt összejátszik, nem akarnak maguknak versenytársat.
Ugyanezért emelték fel a 4% küszöböt ötre, és módosították a rendszert úgy, hogy pártszövetségek minden tagjának külön is el kell érnie a küszöböt.
Gratulálok a sok demokratának - Fiatal Demokraták, Magyar Demokraták, Szabad Demokraták...
Ami a helyi választásokat illeti: a falunkban embereket elbocsátással fenyegettek, mert a polgármesterválasztáskor másnak adták az ajánló cédulájukat, és a polgmester, természetesen, a jegyzővel együtt átnézte a cédulákat.
Annak tarjuk a Horthy-rendszert, ami, - egy félfeudális, prefasiszta rendszernek Európa perifériáján, amelyiket egy tehetségtelen és nem túl okos államférfi vezetett, háta mögött úgy ötezer bírósági ítélet nélkül legyilkolttal az egyik elvesztett világháborúból a másikba, kiszolgáltatva gyilkosainak négyszázezer zsidót, köztük a sógornőm rokonait és megfelelő fegyverek, felszerelés és felkészítés nélkül vágóhídra küldött kétszázezer magyar katonát, köztük az én nagybátyámat.
Nem a nap vicce, hanem egy olyan csatorna volt, ahol támogatást kérhetett a legegyszerűbb ember is, ha úgy érezte, hogy méltánytalanság éri.
Kádár titkárságán a panasziroda kivizsgálta a konkrét ügyet, de nem intézkedett közvetlenül, hanem az illetékes hatóságot utasította intézkedésre ha mulasztás történt, - vagy ha a panasz nem volt alapos, akkor megpróbálta elmagyarázni a panaszosnak az elutasítás okát.
Informális vonal volt, - nem kellett betartani szolgálati utat, nem kellett bíróságra járni, - egy lehetőség volt a kisember előtt érdekei érvényesítésére.
Persze ide fordulni nem volt mindennapos gyakorlat, de rengeteg ügyben segített és maga a lehetőség fékezte a bürokrácia túlkapásait...
Értsed már meg végre, - a szocializmus nem akart parlamentáris demokrácia lenni, sem annak látszani.
Te állandóan ezt a vonalat erőlteted, - olyan ez, mint amikor a kajszibarackon az alma tulajdonságait kéred számon és keresed benne az almacsutkát, de folyvást barackmagot találsz helyette.
A szocializmus idején a Parlamentnek más szerepe volt, mint a polgári demokráciákban, más volt a rendszer döntéselőkészítési, döntési mechanizmzusa, mások voltak a parlament tagjaival szemben támasztott követelmények.
Megjegyzem, voltak annak a Parlamentnek tagjai bőven a pártonkívüliek közül is, - a klérus tagjai, tudósok, művészek, sportolók és egyátalán nem a kommunista párttagság volt a követelmény, hanem itt is az "aki nincs ellenünk, az velünk van" elve érvényesült.
Az utolsó (tán két?) választáson mellesleg lehetett több jelöltet is indítani, - így lett képviselő pl. Király Zoltán...
Aztán megkérdezném: Horthy Nemzetgyűlésében a szocdemek parlamenti képviseletének volt jelentősége?
Vagy akár a többi parlamenti pártnak?
A lengyeleknél - sőt, még ha jól emléxem a németeknél is több párt volt a Szejmben vagy a keletnémet parlamentben - mi is volt a neve? - azok aztán pontosan olyanok voltak, mint a Horthy parlamentje, - annyit értek itt is - ott is a többi pártok, mint p*nán a szőr...
Az MSZMP-n belüli politikai áramlatok harcát meg csak az nem látta, aki nem foglalkozott vele, - ez egyébként kizárólag politikai stílus kérdése, - a lényeg az, hogy melyik politikai szárny tudta érvényre juttatni az akaratát.
Tudod, neked nem a tárgyi ismereteiddel van baj, hanem a szemléleteddel, - kicsit bolsevik a mentalitásod, - a te vakhitű fajtád volt az, aki anno könnyeit hullatva a meghatottságtól verte a vastapsot Rákosinak (Ráko-si, Ráko-si!) - ma az ütem ugyanaz, csak a szöveg változott, - Vik-tor, Vik-tor!
Sajnálatos, - benned egy normális ember veszett el, - meg kellene keresned...
Nem tudok róla, hogy valaki is aranykornak állítaná be. Illetve, nyilván a kurucon meg a többi hasonlón lehetnek ilyenek. De pl. azok a médiumokon, amelyekre utaltál, nem.
Ezzel szemben ti igyekeztek démonizálni a Horthy-rendszert.
Talán jobb lenne kicsit reálisabban nézni a dolgokat.
