A Vitorláshajók története... egy nagyon jó kis ismeretterjesztő könyv, de semmi más. Azért a karak és a nao (nave stb.) között van néhány kis különbség. Ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, akkor a karak általában nagyobb méretű és 4 árbocos, a nao pedig 3, de hogy ne legyen egyszerű mégse, a karakból is van 4, és a naoból is 3 árbocos:) Általában mondhatjuk, hogy a nao egy karak-típus, alacsonyabb orr- és tatfelépítménnyel, kisebb raktérrel. De nem véletelen, hogy önálló definíciója van.
A nao franciában nauire, olaszban nave, spanyolban nao a kora újkorban.
A hajóágyú kérdése már egy egészen más problémakör. A hajótípusok nem az ágyúk számában különböznek egymástól. Abban igaza van a könyvnek, hogy a 15. században még csak néhány (jó esetben egy) ágyú van a hajókon. Van ugyanis velük egy kis probléma: a korabeli ágyúkkal méretük és kiképzésük miatt gyakorlatilag képtelenség célzott lövést leadni egy hajóról:)
Az első ténylegesen hajóágyúnak nevezhető ágyúkat a gályákra szerelték fel a Mediterráneumban, de azok is bombardák voltak, azaz magas lőívű rögzített ágyúk. A kerek hajók oldalában kiépített ágyűsorok majd a 16. század invenciói lesznek, addigra ér el ugyanis a technikai fejlődés oda, hogy a már öntött, és nem kovácsolt ágyúk keltette rezgéseket el tudja viselni hosszabb távon is a hajótörzs. Amúgy még az Armada idejében is előfordult néhányszor, hogy a spanyol hajók azért is süllyedtek el Skócia és Írország környékén, mert meglazultak a hajódeszkák az állandó rezgéstől. Több angol hajónak is be kellett hajózni a kikötőkbe, egy kis reparálásra éppen ezért.
A 16. század a hajóágyúk tekintetében éppen az átmenet kora. Már felszerelik velük a hajókat, de gyakorlatilag még nem tudják arra használni, amire szeretnék. Az ágyúk még gyengék és önveszélyesek, az ágyógolyók nagy része ekkor még kőből, van éppen rendkívül rossz minőségű vasból vannak, és a legtöbb esetben képtelenek lukat ütni vele a hajótörzsbe. Ezen csodálkoztak is angolok, hogy megint az Armadához térjünk vissza: három nap leforgása alatt Gravellines-nél elövöldözték az egész lőszekészletet, és mégsem süllyedt el egyetelen spanyol hajó sem... Ráadásul még a távolsági hajóharcászat taktikája sincs kidolgozva, ahogy Carolus is írta, ez majd a sorhajók korszakában lesz bevezetve.
Utánanéztem a dolognak, nos az egyik könyvemben (A Vitorlás hajók története..) a karakkról szóló fejezetében azt írják, hogy a nao a karakk XV. sz.-i elnevezése. Tehát ugyanarról a hajótípusról van szó. Legfeljebb az ágyúk számában volt eltérés, ui. a XV. században (amikor a karakkot nao néven is emlegették) még csak néhány ágyúval voltak felszerelve, majd a XVI. században már 40-re nőtt az ágyúk száma.
"A Képes töri Reneszánsz kötete viszont azt írja, hogy a karrak a XIV-XV. század jellemző mediterrán hajótípusa."
A fentebb említett könyv szerint a karakk a 14. és a 16. század közötti hadi- és kereskedelmi célokra használt vitorlás volt, amit Portugáliában fejlesztettek ki.
Szerintem azért a hajózásban a XIV-XV. században bekövetkezett jelentős technikai fejlődés nagyban hozzájárult Aragónia és azon túl Spanyolország fölemelkedéséhez.
Egyébként a Wikin fönn vannak a korai keresztény hispán államocskák királylistái.
Kezdjük pl. Asturiassal:
"This is a list of the rulers of the Kingdom of Asturias. While their existences and dates seem plausible, further verifiable details about their reigns are scarce.
Pelayo, 718–737
Favila, Favilac or Fafila, 737–739
Alfonso I, 739–757
Fruela I, 757–768
Aurelio, 768–774
Silo, 774–783
Mauregato the Usurper, 783–788
Bermudo I (Bermudo the Deacon; also spelled "Vermudo" or "Veremund"), 788–791
Alfonso II (Alfonso the Chaste), 791–842
Ramiro I, 842–850
Ordoño I, 850–866
After Ordoño I the kingdom of Asturias became also known as the kingdom of León. The kingdom repeatedly got split and reunited through succession and feuds in the following centuries."
Szerintem ez a nao-karakk kérdés a spanyol történelem egésze szempontjából nem túl jelentős.
Akkor már izgalmasabb a mór uralom ellen északon szervezkedő keresztény kisállamok, León, Asztúria és Galícia korai történelme, ami még sok homályos foltot rejt magában.
Korábban azt írtad, hogy a korabeli hajótípusok nevezéktana elég jól le van tisztázva.
Ennek ellenére én nem nagyon értem, hogy tkp. a nao és a carraco hajótípusok hogyan is viszonyulnak egymáshoz.
Egy elég jó szakkönyvben pl. azt ovastam, hogy az első nao típusú hajót katalán hajóépítő mesterek készítették 1350 körül.
Egy másik könyvben meg azt, hogy a carraco vagy karrak tkp. a naonak egy nagyobb, súlyosabb változata.
"Grande nef ou carracque" - szerepel egy korabeli francia forrásban.
A Képes töri Reneszánsz kötete viszont azt írja, hogy a karrak a XIV-XV. század jellemző mediterrán hajótípusa.
Segítenél rendet tenni ebben a kérdésben?
Ui: amikor a portugál hajózás virágkoráról esik szó, ne feledkezzünk el azokról a katalán és genovai hajóépítőkről és tengerészekről, akik tkp. a portugál tengerészetet naggyá tették.
Hát én azért ezt egy picit merész teóriának tartom.
Erősen kétlem, hogy a spanyol birodalom bukását mondjuk mindenféle mozgalmak okozták. Főleg akkor, amikor már II. Fülöp alatt a birodalom éves bevételeivel szemben az "adósságállomány" 10-15-szöröse volt. A spanyol állam az V. Károly és II. Fülöp által felvett kölcsönök közül nem egyet a XIX. században fizetett végleg vissza.
Az már csak külön a szkeptikus természetemhez tartozik, hogy az összeesküvés elméletekben nem hiszek.
Ezeket az erős római katolikus birodalmakat, mint amilyen a Spanyol Birodalom vagy az Osztrák-Magyar Monarchia volt, a szabadkőmúűves mozgalom döntötte meg.
A szabadkőművesek legfőbb szellemi és politikai ellenfeleiknek az ilyen katolikus birodalmakat tartották.
A szabadkőművesek álltak a portugálok 1640-es szeparatista törekvései mögött, az 1789-es francia forradalom mögött, továbbá ők finanszírozták 1808 és 1826 között az Indiákon a spanyol gyarmatosok függetlenségi mozgalmait.
Ja és természetesen Trianon mögött is ők álltak...
Erről jut eszembe: a portugálok meg 1640-ben minek csinálták a fesztivált?
Nem jobb lett volna nekik egy erős, egységes hispán birodalom keretein belül maradniuk?
Az egyesült (egyesített) spanyol-portugál flotta 1585-ben világelső volt, ahogy Carlos írja. Aztán ott volt a pokolian erős spanyol szárazföldi hadsereg meg a gyarmatok a maguk végtelennek tűnő erőforrásaival.
Beleértve a portugálok gyarmatait is, főleg az értékes Fűszer-szigeteket meg az óriási lehetőségeket magába rejtő Brazíliát.
Muy señor mío!
Hálásan köszönöm a receptet, bár őszintén bevallom, hogy a nyúlért annyira nem vagyok oda.
Egyébként ez az Extremadura valahol mindig is Spanyolország szegénysora volt.
Az megint más kérdés, hogy ők adták a legjobb katonákat a birodalomnak.
Még egyszer köszi.
Valamikor régen azt olvastam, hogy a XVIII. századi Spanyolországban Aranda gróf miniszterelnöksége fémjelezte a "felvilágosult abszolutizmus" kezdetét.
Aranda grófja mikor volt miniszterelnök? Sikerült valamiféle fejlődést elérnie a "beton " konzervatív-katolikus Hispániában?
1 mokkáskanál őrölt szerecsendió (maximum 1 mokkás!, inkább egy kicsit kevesebb)
1 babérlevél
ízlés szerint só
A bort összevegyítjük a fűszerekkel (vöröshagyma kivételével) és a zúzott fokhagymával és jól megsózzuk vigyázz, hogy ne sózd túl!). Ez lesz a páclé. Ebbe rakjuk a földarabolt nyulat legalább 1 éjszakára, de inkább egy egész napra.
Másnap kiszedjük a pácléből és lecsöpögtetjük. A páclevet leszűrjük egy tepsibe.
A nyulat serpenyőben zsíron szép aranyszínűre sütjük, majd betesszük a tepsibe a páclébe.
A maradék zsírban világosbarnára sütjük a karikára vágott vöröshagymát és azt is rátesszük a húsra.
Utána a tepsit letakarjuk (alufóliával is lehet, fedővel is) és betesszük az előmelegített sütőbe, ahol mérsékelt melegen (javasolt hőfok 180 C) kb. 80-90 percen át puhára pároljuk.
Tisztelettel kérem Önt, hogy a heveny munkavégzés közben gyakran és hangosan fellépő, az ebéd elmaradása miatt jelentkező gyomorkorgásomat az ilyen hozzászólásaival ne ingerelje.
Esetleg áthidaló megoldásként javaslom, hogy tisztelt neje vagy ön ossza meg e kicsiny spanyol kolóniával eme fennkölt ételeket:)
A liebre guisada egy extremeño recept, az a lényege, hogy 1 éjszakán át kell pácolni a nyulat, aztán lefödött tepsiben a saját leszűrt páclevében puhára kell sütni (pirított vöröshagymával leborítva). Ha eltalálod a pácolást és puhára sütöd, akkor nagyon finom tud lenni.
Viszont el is lehet cseszni, ha nem sütöd eléég puhára vagy a páclé összetételét nem találod el rendesen.
Ha megadod a mailedet, átküldöm a receptet, nem hosszú az egész:)
Ez a hatalmas holland fölény SZVSZ egy kis magyarázatra szorul.
Ebben biztos, hogy benne voltak a kereskedelmi célú hajók is, hisz a hollandusokat hívták a "tenger fuvarosainak". Ők kezdetben inkább kereskedni és halászni, mint háborúskodni és hódítani akartak.
Később persze volt néhány menetük a függetlenségi mozgalmukat akdályozó spanyolokkal, majd a tengeri fölényre törekvő angolokkal.
Ez alatt csak a hadiflották értendők vagy a kereskedelmi és hadiflották együttesen?
1585-ben Portugália már spanyol uralom alatt volt, úgy tudom, hogy a flottájukat alárendelték a spanyol admirálisoknak, így aztán a spanyol és portugál adat nyugodtan összeadható.
Rövid ideig tartó ibér világhatalom, ha úgy vesszük:-)
Flották mérete 1585-ben.
Hollandia – 232 E tonna
Spanyolország 175E tonna – ebből 60 E a mediterráneumon van.
Portugália 125 E – Együtt a hispán birodalom 300E
Hansa – 110 E
Franciaország – 80 E
Anglia – 67 E
Raguzza – 55 E
Marseille, Velence, Génova 40-40 E
Oszmán Birodalom – 80 E
Azért ez a spanyol flotta még így is a második legnagyobb volt, Portugáliával együtt 1580 után pedig a legnagyobb.
Ha figyelembe vesszük, hogy a spanyol flottának Manila-DélAmerika-Kanári-Gibraltár-Nápoly területen mekkora felületet védeni, akkor már az angolok nem akkora nagy májerek. Hiszen nem ahhoz kell faszacsávónak lenni, hogy ezen a felületen gyenge pontot találj, hanem ahhoz, hogy ezt a végtelen felületet levéd. Önmagában az a csoda, hogy a spanyol birodalom a koraújkor eszközeivel ezt 200 évig meg tudta jól-rosszul oldani!
Egyébként a szárazföldi seregek, a tercio győzhetetlen mitosza Rocroinál 1643-ban
Ami a Cádizi vereséget illeti, az angolok szokásukhoz híven jól fölfújták a dolgot.
Azt állítják, hogy megsemmisítették a spanyol flottát, ami azért enyhén szólva is képtelenség.
A valóságban egy meglepetésszerű orvtámadásról van szó, amelynek során az angolok fölgyújtottak és megrongáltak néhány ott horgonyzó spanyol hadihajót.
A spanyol hajók többségén a legénység nem is volt rajta, a kikötői kocsmákban és bordélyokban mulattak...
Az anyagi veszteség nagy volt ugyan, de korántsem volt elsöprő angol győzelem, mint azt az ánglusok előszeretettel állítják.
Ami a "haditengerészeti potenciálokat" illeti, ott azért vitába szállnék veled.
A Spanyol Birodalom sohasem volt igazi tengeri nagyhatalom.
Bár volt flottánk, hisz anélkül soha nem jutottunk volna el az Indiákra, de az - főleg a borzasztó erős szárazföldi hadsereggel összevetve - csak közepes méretű volt.
A XVI. sz. végéig azonban még így is képes volt uralni az Atlanti-óceánt, de a XVII. sz. közepére az egyesült angol-holland flotta méretben és ütőképességben már jelentősen fölülmúlta a spanyolt.
A spanyol szárazföldi hadsereg azonban az 1600-as évek végéig legyőzhetetlen volt.
Én is szoktam időnként spanyol kajákat készíteni: tortilla española, paella, migas, pescado frito a la andaluza, de erről a liebre guisada-ról még nem hallottam.
Érdekesek ezek a hajózástörténeti fejtegetések, bár azt azért szem előtt kellene tartanunk, hogy mennyiben kapcsolódnak a topik témájához.
Én úgy látom, hogy a XV-XVII. század az európai hajóépítés forradalmi fejlődésének időszaka volt, amelyben a XV. században a portugálok, a XVI. sz. első felében pedig a spanyolok jártak az élen, de a XVI. sz. harmadik harmadától egyre inkább az atlanti népek - angolok és hollandok - kerültek az élre.
Viszont ami a haditengerészeti potenciálokat illeti, a spanyol birodalom szerintem az 1600-as évek elejéig, sőt talán a közepéig is világelső volt.
Bár ami azt illeti, én azt olvastam valahol, hogy 1588 után 1596-ban ismét súlyos vereség érte a spanyol flottát az angoloktól, ráadásul ezúttal hazai vizeken, Cádiz kikötőjében.
Ma ebédre a feleségemmel a spanyol konyha egyik remekét, a Liebre guisada nevű ételt készítjük. Magyarra Sült nyúl Extremadura módra névvel van fordítva. A spanyol 'liebre' az nyúl (v. ö. latin Lepus), de vajon mit jelent a 'guisar' ige?
