Talán segít: POS-anyag (hú de randa) elvileg azok a reklámanyagok (poszterek, brossúrák, tollak, stb stb) amit a kiállítóhelyiség jellegű boltokban láthatsz. (Talán legjobb példa, ha a mobilszolgáltatók eladási pontjaira gondolsz). De ilyen POS-anyagokkal lehet kitapétázva mondjuk egy orvosi váró is. Én a lektor helyében "szóróanyag"-ra javíttattam volna a POS materials fordítását.
Ha igen, akkor nekem úgy tűnik, hogy nem az anyag-nak van helye, hanem a gyártás-nak. Emiatt nekem az a gyanúm, hogy ez POS-anyaggyártás. Szerintem a POS-anyag-nak nemigen van értelme (eladáshelyi anyag?). Engem ez a *távadat-feldolgozás-ra emlékeztet, ami szintén nincs.
Ha a POS feloldásának szófaja melléknév, vagy szerepel benne maga az anyag, akkor POS anyag gyártás, különben POS-anyag-gyártás. Rohanok, magyarázni nincs időm, de elhiheted nyugodtan.
Egy szaklapnál dolgozom, és összegerjedtem a korrektorral a következő mondaton: 'Ez a tendencia a POS-anyag gyártás fellendülését eredményezte." Már tudniillik a POS-anyag gyártás, mint olyan. Ő így javította ki, én pedig inkább a POS-anyaggyártás vagy a POS-anyag–gyártás mellett kardoskodom. A POS itt egy angol kifejezésből létrehozott mozaikszó, gyakorlatilag eladáshelyit jelent.
Nem. Az ikerszavak egyáltalán nem mellérendelések. A mellérendelés ugyanis összetétel-alkotás. Az összetétel-alkotás viszont szóalkotásmód. Az ikerszóalkotás azonban átmenetet képvisel a szóalkotás és a szóteremtés között. (Szóalkotás: meglevő nyelvi jelből új szó létrehozása; szóteremtés: új szó létrehozása a semmiből vagy nem nyelvi létezőből.) Az álikerszó viszont olyan mellérendelés, amely úgy néz ki, mint ha ikerszó lenne.
Tehát akkor az ikerszavak is valódi mellérendelések? Így már értem. :) Köszönöm! Már teljesen kétségbe estem, enélkül is sokszor annyira halványkák a határok...
És a számnevek helyesírásának rendszerét (szerintem nagyon helyesen) az alapvető rendszeralkotó elv, a mellérendelés határozza meg.
Hát ez vitatható. Itt sajátos elv érvényesül, amely követi a számok számjegyekkel való írásának szokását, a szóközt kötőjellel helyettesítve.
A helyesírási szabályzat a mellérendelő összetételek között nem említi a számjegyek írását, és sehol nincs részletezve az, hogy hol kötőjel, hol egybeírás. Lehet, hogy a helyesírás rendszerszűségét látszatra fokozza, ha erre az esetre a mellérendelés szabályait értelmezzük, de ez egyrészt nem kizárólagos, másrészt, ahol a mellérendelés értelmezhető, ott is különleges eljárást igényel, úgyhogy a feltétleezett rendezőelvből kilóg.
Néhány érdekesség ezen a téren:
A szabályzat szerint a kötőjelezést aszerint kell végrehajtani, ahogy a szám számjegyekkel írva tagolódna.
Például:
háromezer-tizenhat , azaz 3 016 - négy szó, egy kötőjel
negyvenhétezer-ötszázhatvanhárom - 47 563, öt szó, egy kötőjel
hétmillió-egy - 7 000 001 - három szó, egy kötőjel.
A számírás mindeképpen kettős. Egyrészében és kapcsolatos mellérendelés fedezhető fel (1001 = millió és egy), más részében alárendleés, illete lexikalizálódott szószerkezet (7 000 000 = hétmillió azaz hétszer egymillió).
Nézetem szerint a rendszer jó, de a magyarázat nem.
Az ötszáz rész igen, a további építkezés azonban nem. Pl. háromezer-ötszáztizenkettő. És a számnevek helyesírásának rendszerét (szerintem nagyon helyesen) az alapvető rendszeralkotó elv, a mellérendelés határozza meg.
Kár, hogy nem írtad pontosabban a forrásod. A Győrré alak a régiségben is elég extrém volt, az utóbbi 250 évben mindig is jelentős kisebbségben volt a Győrbe alakkal szemben. Ugyanakkor a Győrött (esetleg Győrt, de ez inkább a Kolozsvárt esetében jellemző, de mindkét esetben egy t-vel, tehát a zárójelezés így lenne jó: Győr(öt)t) régebben valóban többségben volt a Győrben alakkal szemben.
A Czuczor–Fogarasi (1862) is régiességként beszélt ezekről az alakokról, de ő a honnan? kérdésre felelő változatot is említi:
„Régenten közönségesebben divatozott mindenféle végzetü magyarországi helyneveknél ban, ben vagy on, ěn, ön helyett: t v. tt, pl. Sopronyt, Szőllőst, Pécsett v. Pécsött, Fejérvárt v. Fejérvárott. – A ban, ben-vel ragozandók, ezen kérdésre: hová, ba be, s régiesen általánosabban is vá vé ragokat vesznek föl, mint Áfrikába, Bécsbe, Komáromba; továbbá régiesen: Terebessé (= Terebesvé), Győrré, (ma is), Pécscsé; és ezen kérdésre: honnan, ból, ből. régiesen: ól, ől, mint: Bécsből, Komáromból, régiesen: Pécsűl v. Pécsől. A régies példák Szalay A. 400 levélgyüjteményéből vannak kiírva.”
Idézem a Győr szócikkét is: „GYŐR, (1), királyi város és a hasonló nevű Győr megyének székhelye; helyragokkal: Győrbe, vagy a helybeliek tájdivata szerént, és régiesen is Győr-ré; Győr-ben vagy Győr-ött; és Győr-ből.”
Mivel a számnevek mellérendelő összetételek, a szótagszámlálás szabálya viszont az alárendelő összetételekre vonatkozik, így e kettőt nem érdemes megpróbálni összekapcsolni. A számneveket egybeírjuk, hármas csoportonként (2000-en felül) kötőjelezünk. Ennyire egyszerű.
Elnézést, elhibáztam a toldalékot. Az helyesen -(o)s lett volna.
Elkezdtem számolgatni, és támadt egy gyanúm.
Ha eltekintünk attól, hogy ezek betűvel írt számok, akkor az -(o)s nélküli alakja nem azonos szótagszámú. Tehát - hangsúlyozbva, ha nem számok lennének - az egyiket egybe kellene írni, a másikat kötőjelezni kellene (huszonnégymilliárd, de huszonkilenc=millió - a = jelet azért használtam, mert a beíróablakban a jel elválasztási helzyetbe került, és akkor nem lenne egyértelmű, hogy ott kötőjel van.)
Mi következik ebből?
Az, hogy a különírás mindenképpen helytelen.
Ugyanakkor a képző felragasztása során az egyik esetben kötőhang is megjelenik, tehát a szótagszám kiegyenlítődik.
Annak nincs jelentősége, hogy az egyik eset huszonnégy milliárdos, a második huszonkilencmilliós.
Bizonyosak lehetünk abban, hogy a kettő közl valamelyik hibás.
Induljunk ki abból, hogy szabály szerint (AkH 289. szaksz) mind a huszonnégymilliárd, mind a huszonkilencmilló egybe írandó.
Az idézett két példában -os képzővel ellátott alakokat látunk. A képzés révén mind a két szó 7 szótagú lesz. Ha érvényesnek tekintjük erre az esetre az összetett szavak egybeírására vonatkozó szabályt, az úgynevezett 6:3-as szabályt, akkor huszonnégy-milliárdos, huszonkilenc-milliós lenne a helyesírás.
Ez az utóbbi azonban sajátos helyzetet idézne elő, ha ezek a számnevek nem önállóak, hanem egy nagyobb számnév részei: hárombillio-huszonnégy-milliárdos(?), ötmilliárd-huszonkilenc-milliós(?).
Nézetem szerint itt exlex állapot van, a megfogalmazott szabályok nem egyértelműek. Magam részéről a huszonkilencmilliós alakot vélem helyesnek.
A Magyar Helyesírási Szótár gondosan előkészített mű, azonban hiba akad benne pár.
Két kérdésem van: az Akadémiai Kiadó által kiadott Magyar helyesírási szótár (szerk. Deme, Fábián, Tóth) szerint a huszonnégy milliárdos két szó, a huszonkilencmilliós meg egy szó.
Na már most: mi a különbség a milliárd(os) és a millió(s) között?
Vagy tévedett a szakkönyv? Akkor miért nem helyesbített?
A másik. Már régóta foglalkoztat a gondolat, és lehet, hogy nem e topik témája, de most úgy érzem, föltehetem itt is, biztos tudtok rá magyarázatot. Szóval milyen nyelvtörténeti előzményei vannak, és miért mondjuk, használjuk időnként úgy Pécsett, Győrött, és vajh miért nem mondjuk, hogy Budapestett?
És a másik: miért Bukarestben és miért Budapesten? (elnézést, ezekre valaha lehet, hogy tudtam a választ, de nem emlékszem sajnos)