Akkor nagyon hideg lehet abban a barlangban!
Mert vagy tűzokádó, és a nagy hidegben nem tud lángra kapni az orra, vagy nem tűzokádó, akkor viszont a lehellete látszik meg a levegőben, ami kb. minusz 10 foknál kezdődik (velem legalábbis).
Az a baj, hogy ebből a képből kb. az jön le nekem - akárhogy is világosítom - hogy négerek harca az alagútban. Látni vélek egy förtelmes sárkányt, rajta egy páncélba öltözött harcossal, amint kifelé törnek egy barlangból - de semmi mást..
A lentebb látható kép a jövő hónapi National Geographic címlapfotója. A képet a magazin különlegesen bátor fotósa csinálta, miután 2 heti utazás során eljutott az Azungalé-Bazungálé dzsungel mélyére, ahol a Vidámakik csimpánzalfaj egy törzse rohamos léptekkel indult el a törzsfejlődés rögös útján. A törzs békésen éldegélt egy hatalmas magrove fán, és már éppen tervezték hogy esetleg meghódítják a szomszéd két, esetleg három fát is, amikor egy hatalmas fekete monolit csapódott be az égből izzé-porrá zúzva a fát, ezzel a földre kényszerítve az eddig egyetlen fán lakó törzset. A Vidámakik fönőke CsíkosIzé-az-Övtartón, már éppen kinézte volna a következő fát, amikor csimpánztársai egy éjszaka alatt felegyenesedtek, a következő ebédszünetig pedig elvesztették szörzetük nagy részét, uzsonnára pedig már tüzet gyújtottak.
Mint az a képen is megfigyelhető a szédületes fejlődés azóta is folyamatos:
HosszúTűzhajú az elhagyott farkaskölykökből éppen háziállatot nevel, vagy villásreggelit fogyaszt.
Betyár-vagy-Pirosszoknya a bunkóval való vadászat módszerét tökéletesíti, ebben segítségére van Nagyszürke-Bunkós és Kétkéz-a-Háttérben is.
SzürkeCsuklya éppen a CocaCola fa termésének foggal való felbontását próbálgatja, ő egy kissé szerencsétlenül járt mert a balvégzetű éjszaka óta nyakuknál fogva összenőttek az egyik nősténnyel Szem-Üveggel.
LáncSapkás-Szemnélküli egy kissé elmaradt a társaitól, ő még mindig lehelyezi a mellső végtagjait a földre hogy segítse a járásban, de kétségkivűl a haladás irányába tart, nem úgy mint a tőle jobbra levő Kék-KockásBermuda aki még szőrzete nagyrészét sem vesztette el és igen agresszívan, úgyis mondhatnánk hogy őserdei vadmajom módjára viselkedik, éppen ok nélkül fojtogatja Csupaszarc-Kintanyelvet.
A törzsön belül dúló visszafojtott agresszió egy másik tipikus példája Jobboldali-Zöldköpenyes aki az egyik nőstényt, Mosolyogva-Fuldoklót bántalmazza éppen. A nézeteltérés valószínűleg a "fura formájú szürke fegyver" tulajdonjoga felett tört ki, megfigyelhető hogy Mosolyogva-Fuldokló az utolsó pillanatig kezében fogja szorítani a fegyvert.
Észrevehető hogy a törzsön belül valószínűleg a nemek nem egyenletes eloszlása miatt, a nőstények választanak maguknak párt. Baloldali-Zöldköpenyes, (mérete miatt valószínűleg az alfa-nőstény) kihívóan mosolyog Betyár-vagy-Pirosszoknyára, amit volt társa Egyszemű-HosszúEzüsthajú féltékenyen figyel a háta mögött.
Bár a csoport már átlépett a majomhordából az ősközösségbe, régi főnökük egyelőre ügyesen megtartotta a pozicióját: CsíkosIzé-az-Övtartón kimagaslik a tömegből, és mint az jól látható nem fárasztja magát a járás elsajátításával hanem mindenhova úgy viteti magát.
Végül, de nem utolsósorban jöjjön a két kedvencem akik a Vidámakik közepén helyezkednek el: Barna-Csuhás és a testvére Répa-Ruhás. Ők ketten egyelőre még nem találtak fel semmit, de a homo sapiensek közé éppen csak befejlődött élőlények naivitása és vidámsága sugárzik róluk. Mindketten a törzs bohócai és mindig szívesen integnetnek, mosolyognak és produkálják magukat a kamera előtt.
Ez tutira egy élő-szerepjáték party, ha pedig mégsem, akkor színészek.:-)
És annak örülnek, hogy így összejöttek, és szerepjátszani amúgy is jó, az élő pedig biztos még jobb... Ilyen egyszerű ez, kérem, semmi misztika!:-)
Banyek, kiizzadok nektek egy mesét aztán egy napig semmi???
Ajaj...
Az a baj, hogy ha valami egyértelmúen meseszerű, onnan nem jut eszembe semmi, csak ha van valami hétköznapi is van rajta... meg köllene legalább 2 szereplő... no meg ihlet...
Régen még a nem is legtávolabbi múltban gyakran játszottunk olyat a gyerekekkel, hogy mondtunk néhány szót, aztán kitaláltunk egy történetet...
Ilyet is játszhatnánk, ha nem túl eszement szavakat adtok.
Valaha a nem is egészen távoli multban történt ez az eset. Ez a szegény alvó lányka nem tündér, csak egy elvarázsolt parasztlányka, akinek volt egyszer egy szép medalionja, amit még a nagymamájától örökölt, az meg úgy kapta, hogy együtt töltött egy szerelmes éjszakát a gróf fiával, (a gróf azóta se tudja milyen következményei lettek a dolognak, ugyanis mikor már elöl nagyon megkurtult a szoknyája, akkor az apja nagy szentségelések közepette hozzáadta egy távoli faluban élő parasztlegényhez, hogy szó ne érje a ház elejét...), no ezt őrizgette egész életében, viselni nem merte, majd a lányának is titokban adta tovább. Az sem merte hordani, de mikor annak a lánya 15 éves lett, az anyja nekiadta ezekkel a szavakkal: viseld kislányom, mindaddig amíg ezt hordod, soha nem lesznek lidérces álmaid, mert a medalionban csupa szép dolog van, ami megvéd ettől. És csoda történt, tényleg mindig nagyon szépeket álmodott a lányka, míg ezt a medallion viselte, mindig csak a ruha alatt persze, mert az apjának nem tudták volna megmagyarázni, honnan is telt ilyen drága holmira.
Szép is lett a kislány a sok üdítő, pihentető álomtól, rózsás lett az arca, tiszták a szemei, no meg betegséget sem kapott, hiszen mint tudjuk a jó alvás jó egészség.
Hanem az a falu amibe laktak, meglehetősen hektikus falu volt, mindenki állandóan politizált, a kocsmában egymásnak estek a népek, szomszéd-szomszéddal állandóan haragba volt, sose tudtak megegyezni semmiben. Főleg a falu bírójának a felesége gyűlölte ezt a lánykát, mert neki is volt egy, de annak csupa pattanás volt a bőre, meg zavaros a szeme, ugyanis éjfélig vitatkozgattak otthon és szívták a sok büdös bagót, meg itták hozzá a sok lőrét, olyan büdös volt az a lakás, hogy no én bizony egy éjszakát sem tudtam volna ott aludni.
Egyszer nagy mézesmázosan meg is kérdezte a lánykát, hogy ugyan mitől ilyen kipihent állandóan, az meg naív kialudt lélek elárulta, hogy van egy varázsmedalionja, míg az a testén van úgy alszik mint a bunda.
No ez nagy hiba volt. Ugyanis azt nem tudta ez a szegény lányka, hogy a főbíróné valóságos boszorka, és fejibe vette, hogy megszerzi azt a medaliont.
De a lányka anyja tudta, hogy micsoda alávaló némberrel van dolguk, ugyanis egy osztályba járt vele annak idején, no meg együtt voltak fiatalok is, eljártak mindenféle ünnepségekre, aztán látta a saját szemével mi mindenre képes ez a perszóna, így mikor a lányka nagy lelkesen elmesélte neki, hogy milyen nagyon kedves is volt vele a főbíróné néni, hát csak összecsapta a kezét: "Mit nem mondasz lányom, szerelmetes gyöngyvirágom, ezt nem lett volna szabad! Ami annak az asszonynak megtetszik, azt meg is szerzi, vagy elveszi tőled, vagy kicsalja, jaj mennyit beszélhetnék én, ha egyebet nem is de azt rögvest, hogy bizony én lennék most a főbíróné, ha az a repedtsarku... ajajj majd mit mondok, ne foglalkozz te ezzel, hanem ezt a medált nagyon nagyon hamar dugd el valami jó helyre!"
Hát, a lányka meg is próbálta, eldugta a ládafiába, de aznap éjjel nagyon rosszul aludt, állandóan behallatszott hozzá a sok gajdolás, reggel akkora volt csak a szeme mint egy vonal, hát este csak megint elővette, hogy most végre jól kialussza magát... no nem akkor toppan be éppen a főbíróné nagy mézesmázosan???
Szegény lány, ahogy meghallotta a hangját a pivarban, gyorsan el akarta dugni a medált, hirtelen nem jutott eszébe más, mint a levesestál, amit éppen be akart rakni a konyheszekrénybe, de nem köllött mégsem...
Ugyanis hirtelen nagy szél kerekedett, egy pillanat alatt ellepték az egész szobát a jó kis álomtündérek, felkapták a lánykát, magukkal vitték, fínom pihepuha vánkosra fektették a Holdfény szigeten, ahol nem talál rájuk más, és még szunyoghálót is szőttek köré, hogy nehogy megcsípje már valami...
No itt jól kialhatja magát a lányka, aztán reggel majd néz nagyot... de ez már egy másik történet.
amit látok; egy ablak, amiben egy lány alszik egy kristálygömbbel az egyik és nyaklánccal a másik kezében. az ablakon át rovarszerű lények próbálnak újabb gömböket behozni, de más típusú rovarszerű lények ezt egy pókháló kifeszítésével megakadályozzák. a különbség köztük a szárnyukban van, kinteknek szitakötőszerű, bentieknek madár ill. légyszerű. eddig a tények. a kép címéből következtetve a gömbök álmok, vszínűleg rosszak, különben mért kéne elcsípni? de még gondolkodom vmi alternatív megoldáson, addigis amire nem sikerült rájönni, h a párnán lévő nagy szárnyas izét hogy kell nézni, ill mi a lánc szerepe
