Ismét köszönettel tartozom a kimerítő válaszért.
KÖSZÖNÖM!
Ha szabad, lenne még egy kérdésem:
Mi az a "miszlik" és mi az a "ripitya", (esetleg "rapitya")?
A második példád nyilván "LL, N"-t mondás akart lenni (:-)))...
Ha az "ellen-"-t igekötőnek tekintjük, akkor azt a nyelvtan szabályai szerint tényleg egybe kell írni a "mondás"-sal. (Sajnos, így viszont nehezebb kifejezni, hogy kétféle dologról van szó.) Ha az "ellen"-t előtagnak tekintjük, elvileg akkor is egybeírandó. Előfordulhat viszont, hogy valaki szeretné a tulajdonképpeni (eredeti, ősi, szó szerinti) jelentést hangsúlyozni. Például a "másik fél" értelmét szeretné hangsúlyozni az "ellenfél" szónak, ezért írná külön: "ellen fél". Sajnos, a HKSz eltántorítja az embereket a nyelv ilyen kreatív használatától, mert a hibásság látszatát kelti a másképp, de értelmezéstől függetlenül leírt szavaival. Véleményem szerint a nyelvhelyesség nem egyszerűen formális és megállapodásos kérdés, azaz nem vizsgálható az értelmezéstől függetlenül.
Természetesen az "ellentmondásosság" szót is lehet indokolatlanul használni, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne olyan jelentése, amilyen értelemben használata ésszerű. Íme az én értelmezéseim:
"mondás" : ebben az összefüggésben = állítás
"ellen" := másik, túloldali, szemben lévő, kiegészítő, fordított, tagadó
"ellent mondás" := Az, amikor a vitatkozó másik fél mást mond. Ez a jelentés később leszűkült a logikai tagadás mondására, majd pedig ...
"ellentmondás" := azokra az esetekre, amikor a logikai tagadás is éppolyan jogosan megfogalmazhatónak tűnik, mint az eredeti állítás.
A hatékony emberi gondolkodáshoz ki kell küszöbölnünk az ellentmondásokat (Arisztotelész), azaz tisztáznunk kell, hogy a látszólag egyaránt elfogadható, de egymást tagadó állítások közül melyik a helyes.
"ellentmondásos" := Gondolatok olyan rendszere, amely ellentmondást tartalmaz.
"ellentmondásosság" := Az a jelenség, amikor egy gondolatrendszer ellentmondásos.
Példa az előbbiek használatára:
Az ellentmondásosság világszerte terjedőben van. Az emberek nézetei egyre ellentmondásosabbak, valószínűleg azért, mert a babonás és misztikus világnézetek egyre nagyobb publicitást kapnak. Ezek ugyanis nem tekintik kiküszöbölendőnek az ellentmondásokat, sőt, ott is ellentmondást igyekeznek kimutatni, ahol valójában nincs. Természetesen szabad ellent mondani bármely állításnak, mert az ellent mondás még nem jelent ellentmondást, hiszen ez utóbbi csak akkor lép fel, ha egy állítás és tagadása jó okkal tűnik egyszerre igaznak. Ilyen látszatot a misztikus gondolkodású emberek úgy igyekeznek kelteni, hogy a helyes (gyakorlatilag sokszor igazolt) állítások mellett, mondvacsinált alapon bizonygatnak olyan állításokat is, amelyek az előbbieket (ha áttételesen is) tagadják. Ugyanakkor nem törekszenek az ellentmondó helyzet kiküszöbölésére, hanem a továbbiakban a kiküszöbölhetetlenség mellett érvelnek. Ez két dologra vezet:
1.) A látszólagos ellentmondás feloldásáig nem lehet további érveléseket támasztani az egyébként igaz ismeretre.
2.) Az emberek figyelmét más (egyszerűbbnek tűnő) problémákra irányítja át, vagy egyszerűen elveszi a kedvüket az önálló gondolkodástól.
Ahhoz, hogy az ellentmondásosság ne legyen egyre nagyobb divat, és lehetőleg vissza is szoruljon, rá kell mutatnunk az ellentmondásos nézetrendszerekre, és kimutatni a bennük található konkrét ellentmondásokat, valamint bemutatni azt is, hogy azok elfogadása miképp vezet egyébként megoldható problémák megoldhatatlanságának a mítoszára.
Kedves, Nemes és Tekintetes Dr. D. Cs. S.!
Nyelvőr-szolgálataid leköteleznek.
Arra lennék még kiváncsi, mi a véleményed az "ellentmondásosság" szavunk kialakulásáról, használatának helyességéről.
(Az "ellent mondás" miért "-osság"?)
Az "és", "hát", "de" kezdetû mondtokról azt hiszem, DcsabaS_mindent elmondott.
Még annyi, hogy magyartanáraim fülét a legjobban a "de viszont" csípte, minthogy mindkét szónak ugyanaz a jelentése (vehetjük cicerói bôvelkedésnek is :)).
Az igekötôk feleslegesek és hivataloskodóak ott, ahol az alapszó jelentését nem változtatják meg, pl. leközöl, behatárol.
A "felé" szó hogy tetszik? A -nak, -nek helyett alkalmazva unos-untalan. Jeleztük a hatóságok felé. Sôt irányába.
Az igekötőknek fontos jelentésmegkülönböztető szerepe van, csak sokszor nem a megfelelő helyen használják. Mondjuk a közöl és a leközöl, rendez és lerendez (utóbbi jelentése elintéz, pl. megver) közt elég jelentős a különbség, aki nem érti, javaslom a magyar nyelvtanfolyamot. De például a kér, lekér, felkér, megkér, elkér, visszakér, kikér, bekér, átkér mindegyike között is. Pedig a szótő ugyanaz. A Hun által említett példában talán a lenyilatkozik, merthogy ez meg ikes a lelkem, az egyetlen olyan, ahová nem kell igekötő semmikor.
Hun:
amúgy igazad van a túligekötőzés tekintetében, valóban terjed, sajnos, kamera vagy mikrofon elé kerülő politikusaink beszélni - pártállásra való tekintet nélkül - (sem) tudnak, csak nem a legjobb példákat hoztad. Végre egy többé-kevésbé értelmes hozzászólás tőled, már csak a topicnyitási sebességedből kéne visszavenni.
Mi a véleményetek a rövidítésekről? Manapság a legtöbb új szó, ami születik, egy HBR (Három Betűs Rövidítés, angolul TLA=Three-Letter Acronym, esetleg ETLA=Extended Three Letter Acronym :-)). Régebben nagyobb fantáziájuk volt a nyelvalkotóknak, manapság már csak szóösszetételekre, de főleg rövidítésekre futja. Különösen az informatika területén, de más szakmákban is. Ez lesz az újmagyar?
DcsabaS_,
a versek a költői szabadség miatt nem igazán bizonyítékok bármi mellett vagy ellen...
Amúgy mi van, nyílt valami új kocsma, hogy senki sincs itt?
Ha felidézzük a "Hát igen!" és "De igen!" mondatokat, akkor világos, hogy igenis lehet "Hát"-tal is és "De"-vel is mondatot kezdeni. És még "És"-sel is, aki nem hiszi, járjon utána...
Szóval ez a bizonyos szabály (amit egyébként már én is hallottam), semmivel sem hordoz mélyebb tartalmat, mint az az állítás, hogy "a kék és a zöld szín üti egymást". (Még szerencse, hogy a természet erről a felháborító "giccsességről" mit sem tud, így a zöld erdő felett kék eget láthatunk... Persze csak nyáron (:-(((. )
A vegyes hangrendű szavak vagy összetett szavak, vagy nem magyar eredetűek. De ez nem csak a magyarra jellemző, hanem pl. legtávolabbi nyelvrokonainkra, a finnekre is.
A diáknyelvre én is azt mondtam, hogy remek ötletek vannak benne. Nekem is tetszik.
Szerintem az egy tévhit, hogy de-vel, és-sel, vagy-gyal, hát-tal nem kezdünk mondatot. Hát má hogy a fenébe ne! (Tudom, tanították iskolában is, akárcsak a lenni + -va, -ve szerkezet magyartalanságát, egyik se helytálló, de erről hivatásos nyelvészek is jókat vitatkoznak, pl. a Nyelvőr c. újságban. A véleményemet pl. Lőricze Lajos egykori ottani cikkei is alátámasztják. Amúgy is ezt vallanám, de így, hogy az egyik legnevesebb nyelvész is emellett állt ki, így meg pláne.)
Vegyes hangrend ?
Évszázados német-latin-török stb. hatás ???? IRL csak könnyebb gépelni, semmi másért...
A diáknyelv, hálózsargon stb. a fejlődés terepe, hagyjátok békin !
A durvaságot természetesen ellenzem.
Faludy is kitért arra egyik könyvében, hogy időnként szándékosan hagyja figyelemmel az MTA helyesírási szabályzatait. DE ő mégis magyar szavakat használ, pedig jópár évet töltött külföldön.
Az erőszakos és erőltetett magyarításokat én sem támogatom...
Mertmivelhogy én emlékeztem rá, hogy hova tettem, elforwardoltam Neked a saját leveledet - miért pont Neked ne legyen meg?
Egy bajjal elküldtem a Gorcsev sztrovacseknek is, úgyhogy
Egészségetekre!!!