1) Nem a jegybanki alapkamat meghatározó a gazdasági fejlődés szempontjából, hanem a vállalkozások által fizetett, többnyire közép- és hosszútávú kamat. Talán meglepően hangzik, de ezek jelentősen eltérhetnek egymástól...
2) A kormány biztosan bénázott. A jegybankról, mondjuk, legalább nem tudsz empirikus bizonyítékot hozni, hogy bénázott volna. Innentől Occam alapján semmi ok feltételezni, hogy a jegybank bénázott volna.
Ez igaz, csak arra akartam utalni, hogy általában kétféle véletlent különböztetnek meg, a valódi véletlent (ami a kvantummechanikában van), és a determinisztikus satöbbit. A megfigyelő szempontjából azonban más csoportosítás célszerű: a dobókocka-szerű véletlen (ide tartozik a kvantummechanika is), azaz a jól számolható véletlen, és a totális véletlen, például amikor hirtelen kitör az első világháború.
szerinted a University of Chicagon, a Harvardon, Princetonban ott ülnek az irodáikban az emberek és egyszerűen nem jut eszükbe az ami neked ?? miért gondolod ezt ? fantasztikus képességű emberek, a legjobb képzést kapták ami van, ráadásul a hivatásukról van szó, és Káeurópából laikusként megmondod neki a tutit ?
1)A jegybank beavatkozó eszköze, amivel az mnb konkrétan élt is, a kamat változtatása. Esetünkeben az emelése, mivel inflációt kellett csökkenteni.
Ez pedig fékezi a gazdasági növekedést. Tehát nem igaz, hogy semmi köze hozzá, természetesen van hozzá köze.
2) abból hogy a kormány bénázik nem következik hogy a jegybank szent, és mindent jól csinált, simán lehetséges hogy mindketten bénáztak, a végeredmény szerint legalább az egyik hibázott, vagy mind a kettő
1., a jegybanknak semmi köze a gazdasági növekedéshez, nem feladata azzal foglalkozni. 2., szerinted az elmúlt 6 év kormányzati bénázásának nincs köze a gazdasági növekedéshez?
Nem tudom megcsinálni, pláne nem egyedül. Ehez még az informatikai tudásom is kevés lenne, nemhogy a matematikai. Legfeljebb elkezdhetném, amit mások folytathatnak.
Szerintem, pláne a modell keretei között a legésszerűbb az ágensek lépéseit valamilyen hüvelykujj szabályhoz rendelni + szimulálni az őket befolyásoló eseményeket. Akár az érzelmeket is, belevéve annak véletlenszerű komponenseit is, mert ha a rendszerben vannak pozitív visszacsatoló elemek, akkor ezekből tudnak kialakulni az olyan lengések, örvények, amelyek végső soron meghatározóak az egész viselkedésére nézve.
A modell helyességét meg ígyisúgyis a jóslási képessége mondja meg, a többi bakfitty.
Egész biztosan van pl egy utánzási faktor abban, ahogy az emberek viselkednek. Minden egyes ágenshez hozzá lehetne rendelni valamilyen százalékos valószinűséget, hogy a következő döntésében a számára ismert többi szereplő döntéseit fogja másolni. Ilyen pl a "technikai elemzés" amit a tőzsdések előszeretettel szednek elő, és aminek a fő funkciója szerintem az egymástól független kereskedők lépéseinek az összehangolása. Most ez nem feltétlenül szándékos, de majdnem ugyanazt a szerepet tölti be, mint egy karmester, ezekre az elemzésekre tekinthet rengeteg kereskedő, akik egy részvénypiacon emiatt hasonló dolgokat fognak csinálni.
a múltkori ingatlanpiaci témához: lakásokkal kapcsolatban nem jutottam infohoz, de az irodapiacon úgy tűnik nagyon mozgolódnak a cégek, és próbálnak olcsóbb irodát bérelni. a környezetemben több ilyen esetről is tudok.
A ludic fallacy összekeverni a dobókockát a valódi véletlennel. (Ami a legtöbbször determinisztikus, csak éppen információ vagy számítási kapacitás híján tökéletesen jósolhatatlan.)
Bocs, ha laikuskent belekotyogok, de mintha a kockadobas is egy olyan determinisztikus folyamat lenne, aminek a vegeredmenye a tipikus helyzetben, a tipikus szereplo szamara (informacio es szamitasi kapacitas hijan) nem megjosolhato.
Az empirikus tapasztalat jó dolog, elmondja, hogy mi történt, ahogy Nassim Taleb szokta írni, egy kis empíria mindig többet ér akár a legszebb "Platonic 'makes sense'" gondolatmenetnél is, ha a kettő között vita alakul ki. Így kérdésed, gondolom, tisztán elméleti, hogy az irreálisan összeomló, egyre inkább alulértékelt indonéz vagy koreai valutát miért nem támasztották meg a külföldiek.
Nos, a külföld mindig kisebb, mint az adott ország. Persze elvileg nem az, de az amerikai államkötvényekbe vagy blue chipekbe fektető tőkét semmilyen kamatígérvény nem fogja indonéz asset-ekbe csalogatni a currency összeomlása idején. Sőt, a sima emerging markets fundok többségét sem, nekik is elő van írva, mekkora lehet Indonézia súlya a portfólióban. Így paradox módon, bár az adott országba fektető külföldi tőke elvileg nagy tud lenni az országhoz képest, de azért mindig jóval kisebb, mint maga az ország. Tehát a devizabelföldiek összességében mindig nagyobbak, mint az elérhető külföldi tőke, azaz az ő bizalmuk nélkül egy valuta, pusztán a külföldiek bizalmára alapozva, eleve lehetetlen.
Ennek alapján tehát a külföld eleve nem nagy, de ezt tovább rontja az információs asszimmetria. Például a külföldi fundok csak azt látják, hogy mindenki szabadul a currency-től, közte a veszteséget bezáró más külföldi fundok (mert mindig lesznek, akik bezárják a bukót adott szinten, vagy mert a bukón ülni rossz politika, lásd LTCM, lásd Nick Leeson, vagy csak mert elfogy a tőkéjük), és nem tudja, hogy ezek vajon többet tudhatnak-e nála. Végtére is, ha az OTP és Csányi Sándor elkezdi masszívan eladni a forint eszközeit, akkor ki akarna forintot venni? Hátha ő többet tud...
Michael Pettis írt anecdotal evidence-t, hogy Indonéziában jópár fund megpróbált bargain hunting keretében helyi asseteket venni, pont ahogy te írtad: csúnyán befürödtek vele. Mert amikor minden indonéz vállalat és magánszemély dollárt akar venni, akkor pár külföldi befektető nem fogja megmenteni a rúpiát...
A jegybank tevékenységéről vitatkoztunk. A jegybank nem sorvasztott el semmit, a jegybank a sok rossz közül talán a legkisebb rosszabbat választotta.
Totális tévhitekben leledzel, pl. honnan veszed, hogy másfajta pénzügyi politikával a pénzügyi meltdown veszélye elhárítható lett volna, vagy hogy az importot fölfuttatta a jegybank (mi módon? ráadásul az ország kereskedelmi mérlege többletet mutat), stb. stb.
Másfelől a kockadobás, akár a kvantummechanika, a maga módján, meglehetősen determinisztikus dolog. A véletlenszerűséget a statisztika kiegyenlíti. Pontosan nem lehet megmondani, mi lesz a következő dobás, de elég jól lehet jósolni a következő ezer dobás átlagát, eloszlását, stb. A ludic fallacy összekeverni a dobókockát a valódi véletlennel. (Ami a legtöbbször determinisztikus, csak éppen információ vagy számítási kapacitás híján tökéletesen jósolhatatlan.)
