Persze, a megbízhatóság is szempont volt, de az is meghatározó volt, hogy a fejlesztési idő hosszú, az adott időszakban az elektronika fejlődése pedig szinte követhetetlenül vágtató volt. Valójában a 70-es évek valódi korszakhatár volt, olyan gyors fejlődéssel, amit a termékekben sokszor le sem tudtak követni. A 60-as évtized végén még az MSI logikai áramkörök jelentették az elérhető csúcsot, aztán robbant a bomba, 1970-ben jelent meg egyáltalán az első "zsebszámológép" (http://www.mvltrade.hu/calcclassic.htm) - majd az évtized végén már a mindenféle CMOS VLSI alfanumerikus LCD kijelzős, Basicban programozható zsebszámítógépek is kaphatók voltak, akkor indult be a home-computer verkli, stb...
Amikor az Apollo Guidance Computert (TTL NOR logikai kapukból van az egész felépítve, cca. 3-4 ezer, túlnyomórészt azonos IC-ből, ferritgyűrűs operatív tárral és fűzött magos állandó ROM tárolóval) 1962-ben elkezdték tervezni, akkor azért az akkor elérhető legkorszerűbb megoldásokat választották. Mire maga a Holdra szállás megtörtént - ezek már nem voltak annyira korszerű megoldások, és mire az egész Apollo program lefutott 1975-ben, addigra ezek már erősen elavultnak, de még használhatónak minősültek - ez már csak ilyen dolog.
Viszont a becitált Szojuz fedélzeti óra (már a korszerűbb, elektronikus, digitális), az bizony technológiáját tekintve ezen a 60-as évekbeli szinten áll, pedig ezt a 70-es évek legvégén, a 80-as évek elejét tervezték, és egészen a közelmúltig gyártották is.
A szovjet számológépek is ezért időutazások sokszor - még a 90-es évek elején is gyártották azokat a masinákat, amelyek a 70-es évek felső felének a technológiájára épültek, amik az 1974-75 körül készült japán, Texas, stb.. számológépekkel vethetők össze. Amúgy jók és használhatók - csak ezeket versenyképesen gyártani már nem lehetett akkoriban.
Egy filmben említették ami az amerikai űrsiklóról szólt, hogy a megépítésekor sok évvel korábbi technológiai színvonalon volt annak is a vezérlő elektronikája.
Egyszerűen abból indultak ki, hogy a régi, már milliószor bizonyított technológia megbízhatóságát előtérbe helyezték az új, kisebb fogyasztással és helyigénnyel, valamint nagyobb teljesítménnyel bíró, de még nem kellően kitesztelt új fejlesztésekkel szemben.
Az oroszok meg amúgy is nagy anyagi bajban voltak már a '80-as években, tehát pláne ragaszkodtak ahhoz ami már megvolt és működött , így nem kellett rákölteni a fejlesztésre.
Ne lombozz le, éppen most vagyok benne egy projektben 74HC4060 + 7490 + 4511 alapokon egy 32768 Hz-es kristállyal :) A kapcsolás egy részlete, az 1 Hz-es időalap, és végül egy részlet a próbapadról. Majd még rendes nyákra meg kell csinálni.
És hogy ne legyen nagyon offtopik, szovjet IC-kből is el lehetne készíteni, a kulcsfontosságágú 74xx darabokat leutánozták az eftársak, és kaphatók is az eBay-en.
Még tanulságosabb sok szempontból egyébként az előtte lévő, a digitális órát "visszatervező" két rész. Egyrészt nekem ez is nagyon tetszik (sőt) - másrészt mélyen elgondolkodtató, hogy 1983-ban (sőt, 83-11-11 dátummal kvázi már 84-ben) még űrkutatási célra is egy olyan, diszkrét TTL chipekből összerakott órát építettek, ami amúgy nagyjából a 60/70-es évek fordulójának technikai színvonalát tükrözte, és ami nálunk idehaza esetleg az 1978-as Rádiótechnika Évkönyvben még slágertéma lett volna, de 84-ben már egyértelműen valami mikroprocesszoros cuccot akartunk volna építeni...
Sajnos látszik, miért bukott el a világkommunizmus... 😉😉
Másrészt - elég hangos lehetett ez az óra odafent... Mondjuk az orosz űrhajósok (és a Nemzetközi Űrállomás orosz moduljait használók) mindig is nyíltan beszéltek róla, hogy kegyetlen zajos ám az űrhajó, az űrállomás, mindenki leginkább azt emlegette, mint ha a háttérben folyamatosan menne egy porszívó meg egy mosógép éjjel-nappal...
De ez jó hangosan kattog folyamatosan. Mondjuk nagyon megbízható megoldás, de kíváncsi lennék, mekkora volt hozzá az elektronikus modul - mert ez ugyebár csak egy elektromechanikus "kijelzőegység", az időalapot valami más szolgáltatta.
A tisztán elektronikus megoldású talán még jobban tetszik - na annak az elektronikája abszolút tipikusan orosz...
Üdvözletem. Ezt a két órát örököltem, nem fűz hozzá semmilyen emlék. Az órásoz levittem őket, azt mondta hogy annyit érnek mint amennyi arany van bennük, ha akarom szétszedi, kiszedi a szerkezetet és napi áron átveszi az aranyat. Ránézésre 2*10 grammot mondott. Nem hiszek neki, valaki adna többet? Az egyik működik a másik nem
Valamint jellemzőjük volt a letört szélű csapágyhidak (ezen látszik, hogy a billegőhíd már cserélve volt egy későbbi lapos változatra), a cirill betűs feliratozás, és a beütött POLJOT logo.
Továbbá ezeken még cirill betűs, ötszögű CCCP logo-s, vékony zárógyűrűs hátlap volt és a számlap későbbi "17 JEWELS" alsó felirata helyett "MADE IN USSR" szöveg van.
a covid-időszaknak köszönhetően volt időm egy régi vágyamat megvalósítani: összetettem egy hangoskönyvet a teljes orosz történelemről, szórakoztató és ismeretterjesztő céllal. Ezt most feldaraboltam kb. 15perces epizódokra és podcast formájában heti részekben megjelentetem. A kora középkortól indultunk.
A hozzáférés ingyenes, részemről ez egy önkéntes projekt, semmi bevételem nincs belőle, saját magam és más érdeklődők kedvtelésére csináltam. Meg persze azért, mert Magyarországon baromi keveset tudnak az emberek az orosz történelemről és hajlamosak butaságokat gondolni, mondani
Ha úgy gondoljátok, hogy az oldalatokat színesíti egy ilyen lehetőség, akkor örömmel veszem, ha megosztjátok az Orosz Történelmi Podcast-et, hogy minél több emberhez eljusson.
Ha erre nincs lehetőség, esetleg hallgassatok bele Ti, hálás vagyok a visszejelzéseitekért.
Ha van ötletetek, hogy hol tudok az orosz történelem iránt érdeklődő magyar nyelvű közösséget elérni, az ilyen tippeket is szívesen veszem.
Köszönettel, Márton
PS: nem kell aggódni, nincs benne aktuálpolitika, se magyar, se orosz, se minősítgetések, zavarba ejtő álláspontok. Objektív és szórakoztató műsor, kiderül, ha bármelyik epizódba belehallgattok.
Azt én is néztem az oldalukon, de nem vettem, "ami mindenre jó, az semmire sem igazán jó" alapon. Egy fél éve pár apróságért beugrottam hozzájuk, és kiállítva vitrinben volt valami Moebius olajuk. Ha viszont van, akkor érthetetlen, hogy miért nincs kint az oldalukon, és rendelhető. Lassan nekem is kellene már olajat venni, és az felettéb érdekes, hogy kis hazánkban nem találok Moebius oljat. Koch is jó lenne (most is van még egy kevés), de azt sem lelek :-( Marad a külföldi rendelés...
Megvallom, nem hiszek az univerzális olajokban. A gyors járású, finom billegőkhöz fizikálisan - és ez látható is - "vékonyabb", kevésbé viszkózus olaj kell, nagy igénybevételű és robusztusabb helyekre (rugók, felhúzószerkezetek, nagyobb zsebóra-elemek) meg látványosan "vastagabb".
Ez nem belső égésű motor, ahol hidegen elinduláskor egy rövid ideig ugyan változatos feltételek lehetnek, de az üzemi hőfok elérése után télen-nyáron, a trópusokon és a sarkkörön egyaránt elvileg egy jól kézben tartható hőmérsékleti tartományban fog a kenőanyag dolgozni - itt hidegben mindig hideg marad a szerkezet, melegben meleg lesz, és az univerzális izék valamerre mindenképpen ki fognak lógni a tolerálható tartományból...
A Moebiusnál is hatalmas különbségek vannak az egyébként finom olajoknál is a hőmérséklet függvényében, érdemes a mellékelt táblázatot is megnézni - sok táblázat ajánlja a 9010-est univerzális olajként karórához mindenhova - de valójában télen azzal még egy ETA 2824 vagy 7750 is egész jó eséllyel simán beragadhat, de legalábbis komolyan össze-vissza járhat... Jobb inkább a 9030-ast használni.
Bár a Koch hagyományos Sorte 1-2-3-4 jelölésű olajai nekem még nem okoztak komolyabb csalódást.
