Keresés

Gyümölcs- és virágcsendélet papagájjal zöld ruhával letakart asztalon (Jan Davidsz de Heem)

Rózsaszín és sárga  rózsák  (Raoul M. de Longpre)

Sárgabarackos kosár (Louise Moillon)

Sosem ​zöldebb (Ruth Jones)

A ​barna szemű lány (Lisa Kleypas)

A kékség mezején (Gemma Liviero)

Aranyláncok (Chains of Gold)

Az én fekete fiam (Carbon Copy)

Kis asztal az esti szürkületben  (Henri Eugene Augustin Le Sidaner)

Gyümölcscsendélet a párkányon aranyhalas tálkával  (John Wainwright)

Ház piros kúttal (Derkovits Gyula)

Fehér ruhás kislány szív alakú tűrkíz medalionnal (Derkovits Gyula)

Lány kék háttérrel (Derkovits Gyula)

Kék Róka (Herczeg Ferenc)

Aranybilincs (Nagy Károly)

A ​fekete vár (Virgin Bergh)

A sors vörös fonala (Lazy Sheep)

Hiába kísértsz hófehéren (Ady Endre)

Én beszennyezlek. Én beszennyezlek
A leghavasabb, legszebb éjen:
Hiába kisértsz hófehéren.
 

Színem elé parancsolom majd
Fehér köntösös szűzi árnyad,
Saját lelkemből fölcibállak.
 

Hiába libeg félve, fázva:
Telefröccsentem tintalével,
Vérrel, gennyel, könnyel, epével.
 

Hiába reszket, hiába reszket:
Befoltozom gyanuval, váddal,
Bepaskolom mérges csalánnal.
 

S míg libeg búsan, szerelemben,
Én kikacagom kósza árnyad,
Felé fúvok: menj, elbocsátlak.

Piros és kék (David Studwell)

Cím nélküli kék festmény (Charlie Millar)

Táj rózsaszínben (Alex Caminker)

Fekete és lila kompozíció ( Wassily Kandinsky)

Sárga utazás  (Charlie Millar)

A Zöld Lovag (The Green Knight)

Aranyszív (Erica Anthony)

Vörös pont (Red Dot)

A fekete zongora (Ady Endre)

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.
 

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

A vár fehér asszonya (Ady Endre)

A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)

Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)

Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.

(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)
A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.

Hölgy kék szoknyában (Réti István)

Vörös hajú nő arany nyaklánccal (Márffy Ödön)