Szerintem nagyon sok helyen csinálnak nagyon jó rozékat. A leghíresebb nyilván Provence, de a Rhone-völgy, Languedoc, Loire-völgy vidékekről is lehet minőségi, igényes rozéborokat találni. De, hangsúlyozom, hogy nem a több millió palackos volumenben készülő olcsó techno vonalon kell ezeket keresni. Alapvetően ha az árcímkét és a palackot megnézed akkor fogod látni, hogy mit is céloz meg a termelő. Például egy 15+ eurós, parafa dugós rozébor aminek a címkéje nem vicceskedő, pink vidámság az jó esetben egy komolyabb rozé lesz.
Röviden fogalmazva, egyszerűen ostoba seggfej az aki azt mondja úgy egy az egyben a rozé kategóriára, hogy az csak jellegtelen, nyári, vedelnivaló fröccsbor lehet.
Köszi a tippeket, majd ha sor került a kóstolásra, adok visszajelzést, hogy milyennek találtam őket. Huh hát az tényleg elég komoly mcuki, háát ennek fényében passzolom, de mindenesetre köszönöm a háttérinfót és a korábban adott válaszaidat a kérdéseimre .
No pont este volt és nem olvastam el figyelmesen amit írt. Amúgy gondolom akkor külföldi tételeket mutatott neked, kicsit irigykedek is :) . Mely nagy külföldi borvidékek azok, ahonnan ilyen rosék tudnak születni, mert ezzel pl nem vagyok tisztában
Most olvastam én is, meg is néztem párat. De amúgy tízszer ennyi borászatnál is több eladó van. Csak nem mindegyiket hirdették meg. Borászatot nem így szokás eladni, venni :)
Azok a régi St. Ilona borok a minden idők legnagyobb besztbáj borai voltak. Főleg a 2009-es St. Ilona Olaszrizling. Az is valami 990Ft áron volt kapható az Aldiban és simán 3000Ft-ot érő beltartalommal.
Abban igazad van, hogy a korai nagyon fás boraik később kigurultak a tölgyerdőből. De nekem még manapság is egy kicsit túl fásak voltak. De tény, hogy egy 5-10 év elteltével jobbak lettek. De gondolj bele, hogy a brutális tögy nélkül mekkora ászok lettek volna.
Összeségében az látszott az első tíz évében a Kreinbacher birtokon, hogy nincsen gazdája, nincsen semmilyen stílusa és nincsen ott senki akinek lenne fogalma arról, hogy mit is akartak. Akkoriban azt mondtam, hogy ha betonkeverővel lehetne bort csinálni akkor a Kreinbacher visszakézből alázná a Domaine de la Romanée-Conti borokat is.
Elég meredek volt a kontraszt valóban hogy a 2008 körüli Kőkonyha és hasonló boraik 4-5 rugóért mentek, aztán megjelent a 2010-es St Ilona furmint az Aldiban egy ezresért.
Amúgy a régi boraik (2006-2009) frissen valóban nagyon fásak voltak de néhány év érleléssel szerintem nagyon faszák lettek, a Kőkonyha és az Öreg Tőkék Bora nevűek voltak kedvenceim (a 2009-es Öreg Tőkék durván beragadhatott, néhány éve szórták ki BT-nél potom pénzért, vettem is pár kartonnal). Utána jöttek a St Ilona nevűek amik szerintem nem láttak hordót és remek alapborok voltak, meg nem sokkal később a ma is használt szürkés címkék, de úgy a 2016-os évjárat körül nagyjából leszoktam róluk, egyre kevesebb örömet okoztak.
Annyiban mindenképpen gátja a Kreinbacher birtok a fejlődésnek, hogy nélkülük már lenne egy korszerű és használható termékelírásunk ami valamilyen keretet adna a somlói borok stílusának. A jelenlegi termékleírás ugyanis egy kalap szart sem ér.
Ahogy egy nagyon érdekes és előremutató ötlet volt, hogy a Somló rendelkezésére álló két OEM kategória közül az egyiket az organikus boroknak lehetne dedikálni. Ezt a kezdeményezést simán át lehetett volna vinni a választmányon ha a Kreinbacher birtok nem árulja el a csapatot az utolsó pillanatban.
Ezzel együtt persze a támfalak és a vízelvezetőnek finanszírozott de útként használható betoncsíkok mindenképpen fontos infrastruktúrális fejlesztések. De ha nem a Kreinbacher akkor megcsinálta volna ugyanazzal a pályázattal bárki más. Ahogy a Tornai is csinált támfalakat is meg utakat is, ugyanabból a forrásból.
Szóval nehéz megmondani, hogy mit is vesztenénk ha ne lenne a Kreinbacher birtok.
Ami fontos, hogy ők úgy indultak, hogy az 5-6 ezer forintos polcra célozták be a boraikat. Ennek mindenki örült, mert jót tett volna a borvidéknek ha egy komoly befektető, komoly marketingerővel, komoly szaktudással és minőségi ambícióval feljebb teszi a lécet. De aztán becsicskult a Kreinbacher birtok és mostanra már a Tornaival versenyez lefelé az árakban és konkrétan rongálják a többi termelő piacát.
Pécsi Littke pezsgőgyár az ő kezükben van egy ideje. Szerintem erre gondolt van Persil. Gondolom nem Pécsen csinálják, vagy érlelik már a pezsgőit, hanem Nagyradán, és zalai szőlőkben alkalmasabbak a pezsgőhöz.
Pezsgö alapbornak a kb mx. 15 KWM-es bor alkalmas, megfelelö savgerinccel. Nem véletlen, hogy a Cézár pezsgö is régóta zalai cuccból készült, nem Pécs környékiböl (klímaváltozás).
Zoli mindent elmondott, és természetesen ő a legkompetensebb a kérdésben, de aláhúzom azt a gondolatát, hogy ez a borvidék simán megállná a helyét a Kreinbacher nélkül. (Sőt, talán ők a fejlődés gátjai, de ezt csak halkan jegyzem meg.)
Kőfejtő vöröse nagyon jó, de az Ság-hegyi területről van. A Várkapitány büntet. :D Barczának is van házilag kékfrankosa, meg azt hiszem a Somló Kincsének is kadarkája - gondolom ballonban. :) Abeles rosé - nagy kedvenc! - az meg aszófői alapanyag azt hiszem. Kolonics juhfark is jó.
Egyébként tényleg jó kérdés, hogy a Kreinbachernek mekkora a pozitív-negatív hatása. Helyi embereknek csomó melót ad aprópénzért. De van olyan borászat, aki nekik termelik a szőlőt a kiváló területekről pezsgőnek. :/ Ráadásul egy olyan borvidéken, ahol az őshagyomány a sokáig érlelt, magas koncentrációjú fehér borok. Elég elborult agy kellett hozzá, hogy valaki azt gondolja, ez egy jó hely lesz pezsgőnek :D - az alapanyag jó része nem is somlói -.
Igen, bizony. :( Napi 10-12-ért alapmunkákra nem mennek el, mert a gyárban is meg lehet ezt kapni, és ott nem fúj a szél. Vagy külföldön jobb a lóvé. Teljesen érthető, nem hibáztatom őket. Ömlik a pénz az agráriumba, mehetne bérfejlesztésre is egy része. Szegényebb régiókban meg az embereknek lehetnének képzések, támogatások, amik ésszerűek és ellenőrizve vannak. Ehhez még hozzájárul az is, ami a legtöbb nagy Gazdát jellemzi: a kényelem. Nem sok mindent kell csinálniuk itthon, és az EU és a kormány révén így is jön a pénz. Miközben innováció alig. Borzalmasan lusta a gondolkodásuk, valahol a kommunizmusban ragadtak fejlesztésileg, tudásilag - ismerek pár nagyot -. De sírni nagyon tudnak az új pick-upjaikból, a többemeletes palotájukból...Tisztelet a kivételnek, mert azért van néhány nagyon pozitív példa!
Én az üvegpohár verus műanyagpohár kérdést úgy oldom meg, hogy aki leül nálunk kóstolni annak üveg poharat adok, de azt nem viheti ki a kóstolóhelységből. Ha a kedves vendég el akar sétálni egy pohár borral akkor pedig adok neki hivatalos műanyagpoharat.
Nyilván jobban működik egy igényes üvegpohár, de szerintem senkinek nem esik le a gyűrű a kezétől ha egy pohár bort műanyagból issza meg sétálás közben. Az ésszerűség és a biztonság ilyen esetben fontosabb mint a kóstolási technika :)
De a lényeg az az, hogy ezt a feladatot nem tudták még megugrani a Kreinbachernél. Valószínűleg ez amolyan nagyvállalati jelenség. Hogy a marketing igazgató hozott egy döntést, bár még életében nem járt a Somlón és az alkalmazottak pedig nem mernek a józan paraszti ész szerint eljárni.
Ja amúgy ha már józan paraszti észről beszélünk :) Szóval amikor a Kreinbacher birtok megjelent a Hegyen akkor azzal kezdték, hogy felhúztak egy ilyen pincepalotát. Gondolhatod, hogy milyen költsége lehet egy ilyen épület megépítésének. Százmilliós nagyságrend, nem kérdés.
Aztán pár év múlva megnyerték az EU-s pályázatokat és felhúzták a hegy lábánál az űrsiló stílusú új birtok központot. Azóta az eredeti, nulláról felhúzott bazalt palota üresen és kihasználatlanul áll. Talán traktorokat parkolnak benne.
Na, szóval ez az eszeveszett pazarlás az ami jellemzi a Kreinbacher birtokot.
A rozé úgy lett félédes, hogy magas volt a cukortartalma és az üvegballon lehűlt a pince padozatán, megállt az erjedés és ha már megállt akkor fejtettük, kéneztük, szűrtük, palackoztuk. Hogy pontosan mennyi a cukor benne azt nem tudom... valahol 30-60 között. Nem picikét maradékcukros, hanem obligát édes rozé :) Ereszmászáshoz, párkapcsolati válságkezeléshez, identitás kereséshez és sajttortához kiválóan megy :)
joskabácsi diplomatikusan azt írta, hogy a legritkább esetben :)
Nekem volt szerencsém a rozéborok nagyasszonyával Elizabeth Gabay-vel rozé kóstolón részt venni és ő tudott olyan rozékat mutatni amiktől oda vissza olajat eresztettem. De ezek a rozék tényleg tételszámra is 1% alatt vannak, litervolumenre pedig bőven 0.00000001% alatt.
Szóval technikailag lehet termőhelyi tipicitással rendelkező rozébort készíteni, hiszen a rozé alapvetően kék szőlőből készülő fehérbor. Szóval, ha adott a jó és karakteres termőhely, alacsony terhelés, tiszta szőlészeti technológia (szerintem ez organikusat jelet, de erről megoszlanak a vélemények), adalékanyag mentes borászati technológia, megfelelő érlelés akkor elvi akadálya nincsen annak, hogy terroir rozébor szülessen.
Ugyan van ez, hogy cserszegi fűszerest meg irsai olivért is lehet terroir bornak csinálni, csak nem úgy szokták :)
Az Éjszakai pincetúráról mesélt az egyik kedves barátom, hogy jó buli és emlékeim szerint Ő is és az aktuális párja is zakózott egyet mikor már nem voltak szomjasak. Hát igen szép-szép ez a sznob hozzá állás, hogy szép üveg pohárban szolgálják fel a borokat a nagy érdemű közönségnek és mindenki kisujját feltartva ízlelgeti a bort, de ilyen szitunál pl nem túl praktikus.
Természetesen vannak olyan szituk, aminél megértem ha a termelő kimarad inkább egy eseményből, pl tavaly nálunk itt Győrben elmaradt a szokásos bornapok, helyette egy 20 faházas "borvásárt" rendezett a polgi. A Főapátság mivel eldobható műanyag és papírpohárban kellett volna felszolgálni, így kimaradt ebből a mókából, bár volt olyan opció, hogy ha saját borospoharat visz a borissza akkor abba is kérheti a nedűt. De ez azért jóval másabb...
Akkor végül is egészen családias hangulatú a borvidék. No akkor tudnál ajánlani pár juhfarkot, ami nagyot tud szólni azoknál is akiket eddig nem fogott meg a fajta? Háát félédes hűha :D . Megállt az erjedés vagy ez hogy jött össze? :D Amúgy tabudöngető témának nem lenne rossz, de mégis sacc/kb mennyi a maradékcukija?
A Kreinbacher birtoknak erős a marketingje. Amivel nincs is semmi baj, de azért fontos tudni, hogy nem teljesen úgy vannak a Somlón a dolgok ahogy ők azt elképzelik. Amúgy egy eléggé köztudott dolog, hogy a Kreinbacher birtok vezetése úgy gondolja, hogy nélkülük még a fű se nőne a Somlón. Bár ember nem tudja, hogy mire fel gondolják ezt, mert konkrétan a birtok felső vezetése szerintem a birtokközponton kívül nem igazán jár a hegyen. A szőlészeti vezetőjük is egy bazi nagy terepjáróból "tekinti" meg az ültetvényeket anélkül, hogy bárhol kiszállna a meseautóból, hogy összepiszkolja a cipőjét.
Emlékszem, hogy az egyik első Éjszakai Pincetúrán hisztizett a marketingesük, hogy a pincetúrán műanyag boros poharakat használtunk. Mert, hogy az milyen prosztó dolog is... és szerintük rendes borospoharat kell adni a népnek. Mondtuk nekik, hogy hát éjszaka a Somlón 4-5 ezer alaposan beborozott ember esik-kel az üvegpohárral az nem túl biztonságos. Nem értették... aztán rákérdeztünk a marketing igazgatójuknál, hogy úgy őszintén járt-e valaha a Somló tetején... Kiderült, hogy hát még nem. így aztán nyilván nem tudta, hogy milyen nagyot lehet perecelni a srétes bazalton még józanon, nappal is.
Szóval, érted... ők nem azok a gazdák akikkel a Séd-forrásnál, vagy a kilátónál, vagy a hegytetőn össze lehet futni. Mert amúgy, ha nem is egy minden este összejárós csapat a borvidék, azért a forráshoz járva biztos, hogy belefut az ember mindenkibe. Még a Tornai Tamással is össze lehet futni, mert ő is járja alkalmanként a hegyet. De a Kreinbacher birtok 3-4 fős vezetőségéből én még senkit nem láttam a Somlón. A Kreinbacher Józsit egyszer láttam távolról valamikor 2006-ban.
Ha leül az ember egy fröccsre a Somlói Borok Boltjának teraszán egy átlagos nyári hétvégi délután akkor zsírbiztos, hogy 2-3 óra alatt találkozik a somlói borászok nagy részével... meg ha mást nem akkor integetünk egymásnak ha éppen a Séd forrásnál vízvétel közben elmegyünk egymás mellett.
A Juhfarkról...
Szerintem nagyon karakteres, a termőhelyet jól közvetítő vagány fajta a juhfark. Az olaszrizlingnél szerintem vagányabb fajta. Több a sava, a cukra, az extraktja mint az olasznak. Egyszerűen több benne a kakaó, a nafta :) Na és persze a juhfark az a mienk, csak a mienk. A juhfark egyik nagy hátránya, hogy csak akkor szól nagyot ha felcsavarják a volumét rajta. Vagyis olyan elegáns, karcsú, divatos, bisztróbornak hangolva nem igazán nagy kunszt. Márpedig a legtöbb termelő sajnos így csinálja. Azok tényleg nem sok szót érdemelnek. Vagyis olyan igazán fasza juhfark tényleg nem sok van. Sajnos.
A mi rozénkról olyan sokat nem érdemes mesélni.
Van egy kis háromszögnyi vágón kék szőlőnk. Merlot és Cabernet Sauvignon. Egy jó barátom kedvéért ültettük még 2005-ben, mert ő a vöröset szerette és gondoltuk, hogy akkor legyen neki minden évben 50 palack vörös. Pár éve pedig inkább rozénak dolgozzuk fel. Az épp aktuálális 2019-es évjárat 40 palackos hozamából még van 8 palack :) Ha érdekel egyet tudok adni belőle. Már ha bejön neked a félédes rozé, mert ez olyan lett :)
Köszönöm a teljes körű válaszod! Áldom az eszem, hogy előbb megkérdeztelek, így legalább nem járatom le magam és változtatok a megkezdett felvezetőszövegen. Max, amit eddig írtam átmentem egy későbbi írásba :D Mivel én sose egy PR cikk-et írok (bármennyire is szeretné ezt a pár BT-s vezető), hanem a tényleges gondolataimat és el kell ismernem - bármennyire is gáz ez rám nézve - a Kreinbacher marketing dumáját elég rendesen bekajáltam. :D
Viszont kicsit kutatva az internet "sötét" bugyraiban az feltűnt, hogy a Kreinbacher alapszériás sorozata az egyik olyan ami az ára alapján több mindenkit meg tud szólítani. Természetesen rajtuk kívül ugyanez elmondható a Bogdán birtokról és a Tornairól is, árban alacsonyabban mozognak, mint a sok kicsi termelő (bár akadt akiknél nem találtam palack árakat pl: Clements, Inhauser) Az megint más kérdés, hogy ez mennyire jó vagy nem jó a borvidékre és a kisebb termelőkre nézve.
Amúgy nem értem ezt a juhfark őrületet, hiszen eléggé neutrális fajta, bár nem sokat kóstoltam az való igaz és lehet bennem van a hiba. Én pl sokkal jobban kedvelem az olaszokat, a hársokat, a sárgamuskotályt onnan, de a Györgykovács Imre traminije se volt rossz anno, mondom ezt úgy, hogy a fajtával egyébként ki lehet kergetni a világomból. :D Persze különleges, mert alapvetően ott terem, bár valamennyi van belőle telepítve a a Balatonfelvidéken, Badacsonyban és a talán még a csopaki területeken is.
Hmm esetleg már csak szakmai kíváncsiságból is, az általad készített roséról és vörösről mesélnél kicsit? Mert, ha úgy alakul lehet vennék 1-1pal-al, mondjuk a rozéknál azokat részesítem előnyben amik kilógnak a megszokott sémákból vagy jobban közvetítik a terroir-t.
Huhh... nagyon komoly téma és nagyon nehéz. Először is a kérdéseidben már nagyon keményem benne van a Kreinbacher marketing hatása.
Először is :) a Somló mindig is egy legendás, kultikus, misztikus borvidék volt. Évszázadokon keresztül, de nem csak a parasztlegendáriumban, hanem valóban. A Somlót egyértelműen mint a top magyar borvidékek egyikét emlegették az elmúlt 100-150 évének irodalmában.
De ha a rendszerváltástól nézzük akkor Fekete Béla, Györgykovács Imre és Inhauser István tették fel a 90-es évek magyar bortérképére a Somlót. A 90-es években (leginkább a második felében) ha valaki felsorolt 20 menő magyar borászatot akkor konkrétan vérciki lett volna kihagyni Fekete Bélát vagy Györgykovács Imrét. Tíz évvel a Kreinbacher első évjáratainek megjelenése előttről beszélek.
Amikor a Kreinbacher megjelent akkor lássuk be ők estek keltek a minőség terén. Ezt zárt ajtók mögött ők is elsmernék még ha nem szívesen is. Nézzed meg, hogy a címkéik évente változtak akkoriban. Nem volt egységes koncepció. Egyszerre csináltak mindent és az egyetlen konzisztens jeleg az első 4-5 évjáratukban az volt, hogy brutálisan elfáztak minden borukat. A 2005-2008 évjáratok Kreinbacher borai nem igazán voltak nagy számok. Azokban az években pedig már megjelent a Somlón A Takács 'Hollóvár' Lajos akinek a 2005-2006 hárslevelűi konkrétan bombaként robbantak ne a magyar borszkénába. Aztán 2006-2008-ban megjelentünk mi is és a Spiegelberg Stefán is komoly borokat rakott le az asztalra 2005-2008 években. De ezekben az években kezdte a Tornai is komolyan venni a palackos borok témáját. A minőség még nem volt egy nagy szám, de a megfizethető árú, egyszerűbb Tornai borok a nagy élelmiszer láncokba azért bevitték a Somlót.
Szóval, azokban az években amikor a Kreinbacher elkezdett megjelenni a Somló elsősorban egy 5-6 fős kispincés csapatról szólt és nagyon is felkapott volt a Somló. Akkoriban mindenki borát rekord idő alatt szippantotta fel a piac. Senkinek nem voltak eladási gondjai. Sőt fordított értelemben voltak eladási gondok. Juhfarkból bármennyit el lehetett adni. Ez amúgy a mai napig is így van.
Az a toposz, hogy a Kreinbacher pénzt feccölt volna a borvidékbe pedig sajnos egy szánalmasan ócska hazugság. Illetve marketing termék, de ugye az rendszerint ugyanaz. A támfalak, utak (hivatalosan esővíz elvezető rendszert) az utolsó méterig EU-s pályázatból készültek és nem csak a Kreinbacher csináltatta azokat, hanem a Tornai is. A Kreinbacher cégnek annyi köze volt ehhez, hogy a pályázati adminisztrációt ők csinálták. Vagyis az alkotmányos költségeket ők állták... de amúgy masszívan plusszosan jöttek ki ezekből a projektekből. De csináltak ők simán kamu pályázatokat. Például turisztikai pályázat címén felújítottak 4-5 régi kispincét, amibe soha, még senki turista be nem tette a lábát. De a zsetont behúzták. Sőt, a Kreinbacher birtok folyamatosan rombolja le a legendás régi pincéket. Megveszik a területeket, a rajta levő gyakran többszáz éves pincéket pedig hagyják (sőt akívan segítik) szétrohadni, hogy aztán eltúrhassák őket. Lásd ezt.
Ami mindenképpen pozitívum, hogy a felvásárolt területeket szépen újratelepítik és művelik is. Ezért jár a pont. De szó sincs arról, hogy ugyanez ne történt volna meg ha nincsen a Kreinbacher. Max nem verik fel az négyzetméter árakat 1000-1500Ft-ról 2500-3000Ft-ra és akkor nem a 8-10 kisebb borászatoknak most nem 2-4 hektárja hanem 3-5 hektárja lenne. Minden föld elkelt volna és minden földet betelepített volna más.
Ezzel együtt jó, hogy itt vannak a Kreinbacherék. A hegyen tisztességes munkát végeznek, a szőlőiket rendben művelik és alapvetően tisztességesen viselkednek. De attól a marketing bullshittől amit ők előadnak, hogy ők szarták a Somlón és ők tették fel a térképre és ők csináltak itt mindent én csak röhögök. Sportszerűbb lenne ha arra lennének büszkék amikre lehetnek is. Hogy szépen szőlészkednek és alapvetően korrekt borokat raknak le az asztalra.
De a borvidék viszonylatban ők semmit nem csináltak. Maguknak csináltak mindent és amit pályázatokból nyereségesen le lehetett papírozni azt le is papírozták. De a közösbe ők soha nem szálltak be egy árva forinttal. A 2009-es termékleírásunkat a Kreinbacher meg Tornai tollbamondták és azóta ugyanez a két borászat aktívan szabotálja a termékleírás korszerűsítését és frissítését. A borvidék marketing megjelenésére, arculatára a Kreinbacher soha egyetlen árva buznyákot nem szánt és soha egyetlen közösségi megjelenésbe nem segített be. Sőt jellemzően direkt távol marad minden közös projektből. A Somlói Éjszakai Pincetúrából (amit teljesen közösségi erővel csinálunk lassan tíz éve) igyekeznek kihúzni magukat.
Ja... és jut eszembe, volt egy kezdeményezés, hogy legyen a Somló az első teljesen organikus borvidék Magyarországon. Poén, hogy ezt látszatra a Kreinbacher birtok tolta a legjobban... hogy aztán a hegyközségi szavazáson pont ők szúrják hátba a kezdeményezést. Roppant közösségi ugye? Az már csak a vicces kicsinyesség, hogy van nekik világszínvonalú, nagy kapacitású palackozóüzemük és olyan borászati laboruk ami szerintem még a Nébihnek sincsen. De inkább hagyják porosodni amikor nekik nem kell, de helyi borászatoknak nem adják még pénzért sem bérbe.
De mindezzel együtt egy nagyon igényes birtok központot építettek fel, világ-színvonalon is kimagasló pezsgőpince technológiával. Jó pezsgőket és jó borokat csinálnak és tisztességes munkát és megélhetést adnak sok helyi szakembernek és munkásnak. Ezért mindenképpen jár a respekt és az elismerés. De azért szó nincsen arról, hogy jaj nélkülük hol tartana a Somló. Erre mi sem jobb bizonyíték mint az, hogy tengerentúlra, külföldre még mindig messze nagyobb volumenben és messze magasabb palack áron tolunk mi a pár hektáros kicsik mint a Kreinbacher. A Kreinbacher belföldön nagy sztár, azért mert bevásárolta magát a Bortársasághoz ahol ugyebár amióta ők ott vannak nem fér be érdemben más Somló termelő. A Bortársaság révén lett minden magyar étteremben a Kreinbacher pezsgő a default bubis.
Na és akkor végül a vörösbor témára...
A Somlón mindig is volt egy nagyon kevés kék szőlő. Én először 2001-ben ittam somlói kékfrankost és szerintem jó volt. Nekünk is van pár sor kékszőlőnk és mostanában rozét csinálunk a nagy részéből mi is. De van minden évben 30-60 palack vörösborunk. Ugyanígy van majdnem minden termelőnek némi kék szőlője. Az általad felsorolt gazdáktól én mondjuk jó vöröset még nem ittam. Mondjuk a Várkapitánytól még iható bort sem igazán ittam soha. A Jász Laci pedig csinál mindent, miért pont vörösbort vagy rozét ne csinálna. De bevallom az ő borait is nagyon ingadozónak tartom. A Tóth Peti jegyezte Kőfejtő pincétől én rossz bort nem ittam még.
A rozé téma pedig azóta divat a Somlón is amióta mindenhol máshol is divat :) De azért ha egy jó rozéra vágyom akkor hamarabb mozdulok rá Az Abeles rozéra vagy mondjuk a Légli Géza Kislaki rozéira vagy ha inkább északi part akkor a Pálffy-ra.
Syrahban tény és való, hogy a Kreinbacher nagyon jót csinál. Piszok drágát, de nagyon jót. Meg pezsgőt is.
De, végszóként még egy elgondolkoztató kritikát a Kreinbacherről...te hova teszed azt a tény, hogy egy sok-sok milliárd forintból felépült csúcstechnológiás (tényleg tucatszám állnak náluk olyan Stockinger hordók amikből még a tehetősebb borászatok sem igen tudnak egyet-egyet sem kifizetni) somlói borászat úgy 15 év alatt pezsgőből meg Syrahból alkot nagyot, de a borvidék hagyományos fajtáiból mint a juhfarkból, furmintból, hárslevelűből és olaszrizlingből még nemhogy maradandót, de igazándiból kiemelkedőt sem sikerült mutatniuk.
Mert soroljon fel bárki 5-5-5-5 kedvenc somlói juhfarkot, furmintot, olaszrizlinget, hárslevelűt és nézzük meg, hogy ebben a 20-as válogatásban hány Kreinbacher bor lesz... mert ugyebár terület arányosan és tőkeerő arányosan a felének/harmadának annak kellene lennie. De nem az... szerintem a tizede sem az.
Na innentől gondolja át mindenki, hogy mi lenne a Somlóval a Kreinbacher nélkül. Szerintem semmi. Max más csináltatta volna meg a német adófizetők pénzéből a támfalakat és az utakat, esetleg pár évvel később.
BZoli azt szeretném kérdezni tőled, mint somlói borásztól, hogy mielőtt a Kreinbacher kijött volna anno tizenpár évvel ezelőtt a syrah-val mennyire volt jellemző a borvidékre a vörösbor készítés vagy akár az, hogy rosét készítenek Somlón?
Mivel a Kreinbacher roséjáról írok egy beszámolót és nem szeretnék hülyeséget írni. Mert lássuk be sokak fejében Somló=fehérbor, de kóstoltam már a Kreinbacher-en túl a Jász Laci-tól is már, meg tudom, hogy a Kőfejtő, a Várkapitány is palackoz vörösbort. A másik, amin sokszor gondolkodok, hogy az amennyi pénzt a borvidékbe belefeccölt a Kreinbacher nem történt volna meg vajon hol tartana Somló? Régebben nem volt annyira felkapott a somlói nem? Jó oké juhfarkot alkalomra aji-ba vásároltak a friss házasoknak, mert, hogy nászéjszakák bora meg hasonló hülyeségek miatt, de nem volt trendi nem? Ami fix, hogy pezsiben szépet alkottak és kicsit jobban is megy a hazai tradicionális pezsgők között, bár ha magamnak választok akkor Demeter Zoli pezsgőit részesítem előnyben.
Marha kíváncsi vagyok egy helybéli véleményére és természetesen válaszodat bizalmasan kezelem és használnám fel ;)
De bárki mástól is szívesen veszem a meglátásokat, mert sokat tanulhatok belőle.
Nyugodtan visszatérhetsz az origóhoz: amit te mondasz, az tény, amit mások, az vélemény. Ha pedig valaki az általad citált "tényeket" meg meri kérdőjelezni, az természetesen tsúful személyeskedik, tehát megsértődsz.
Ez olyan lányos attitűd, de nincs vele semmi baj - rengetegen élnek így.
A témára visszatérve: a két, nagyjából összemérhető élvezeti értékű bor (egy 15 hektáros osztrák termelő bora és egy 60+ hektáros magyar termelő bora) között bő 1 rugó az árkülönbség. Ez a 2 ország lakóinak vásárlóerejét és a termelés vélhető költségeit, valamint a 2 termelő karakterét figyelembe véve nem tűnik olyan rettenetesnek.
Egyébként természetesen megértem a hazai bortermelők problémáit, vagy 10 éven keresztül hazafiasan nem is vásároltam semmiféle külföldi bort.
