Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Többek között a #1856. hozzászólásban hivatkozott írás is azt támasztja alá, hogy a napfogyatkozások megközelítőleg 50 százalékkal gyakrabban vannak, mint a holdfogyatkozások; de a teljes holdfogyatkozásokat a Föld felszínén megközelítőleg harmincszor nagyobb területen lehet látni, mint a teljes napfogyatkozásokat. Ennek eredményeként a Föld egy adott pontján lévő megfigyelő hússzor több teljes holdfogyatkozást lát, mint teljes napfogyatkozást; és megközelítőleg kétszer annyi részleges holdfogyatkozást lát, mint részleges napfogyatkozást. Továbbá az is megállapítható, hogy a megfigyelhető holdfogyatkozásoknak sokkal egyszerűbb az ismétlődési szabálya, ezért abból sokkal könnyebben lehet következtetni a 6585,3211 napból álló szárosz sorozatokra. Ezért is használták a szárosz sorozatokat először csak a holdfogyatkozások meghatározására, és csak sokkal később vették észre azt, hogy a szárosz sorozatok a napfogyatkozások meghatározására is használható.
Ez az oldal Ponori Thewrewk Aurél számításai alapján az i.e. 1262.04.14.-i napfogyatkozással azonosítja az egyiptomi tíz csapás közt említett sűrű sötétséget; amihez képest 55,5 évvel később i.e. 1207.10.30.-án volt a gibeoni csata. A két napfogyatkozás között eltelt időbe kényelmesen elfér a 40 éves pusztai vándorlás.
Na látod, ezért nem szabad elhamarkodottan ítélkezni! De legalább Te tudod, mi az igazság, jó, hogy ilyen is van a fórumon :))
Hát igen. De ez nem indít meg senkit :)
A Bibliában mást olvasunk! Éppen Dáviddal kapcsolatban látjuk az Úr kegyelmét felragyogni, többek között, mikor Dávid éppen ezért ad hálát és ezért dicsőíti az Urat. Pl. a 23. zsoltárt nem is tudom, másként hogyan lehetne értelmezni?
Mindenki másként olvas. Én Betshabé történetéből egészen mást.
Ha gondolod ezt Noé történetén is le lehet vezetni. - írod Biztosan sok emberi elgondolás és előfeltételezés mentén levezethető sok minden, de minek kitekerni és átértelmezni, ha azt is olvashatjuk, amit az Úr kijelentett!
Hát igen. Ezt gondolom magam is.
Én Isten Igéjéhez igyekszem igazodni. Ha nagyon másként látsz dolgokat, akkor talán nagyon más dolgokhoz igazodsz, mint én. Inkább maradok továbbra is Isten kijelentése mellett.
Magam is ezt teszem. ( és érdekes mindketten hivatkozunk írásokra, de azt gondolom az Úr kicsinyes lenne, ha csak abban nyilvánulna meg és az örök igazságokat elrejtené analfabéták elől )
Topicra és nem hozzászólásra mutató linket másoltál,
Sokáig az első volt ott a mondandóm, nem gondoltam, hogy másnap olvasod el...
Pál megállapítja a bűn valóságát és a bűnnek a teremtés egészére gyakorolt rettenetes hatását. A bűn továbbadódott (öröklődött), de Pál nem mondja meg, hogyan. - írod
Nem értem, mit nem értesz ezen, mit kell ennél jobban megmagyarázni?
Nos ezt éppen idéztem és egy mérvadó keresztény exegétától... pld. azt, hogy az ókori és középkori emberek úgy gondolták, hogy ez férfiágon öröklődik - már az ősbűn... miközben ( nos remélem tudod, hogy ilyen információ a DNS-ünkben nincs!!! ) a mai mérvadó egyházi vezetők elismerik -a tudomány eredményeinek tükrében, hogy a történet egy mítosz...
De jó, akkor íme egy egyszerű hasonlat: a hajótöröttek partot érnek..
Sajnos ez a hasonlat nem állja meg a helyét. Itt ugyanis a hajósok semmiféle bűnt nem követtek el, az meg egyenesen abszurd, hogy ők feleljenek atyáik vétkéért...
Az első emberpár Isten intése ellenére szembeszegült az Úr akaratával. Ők még választhattak, és hoztak egy döntést, ami az utódaikra is befolyással lett. Bűnük következménye az volt, amit az Úr előre megmondott: a halál.
Olvasd el újra. Nem ez volt a büntetés. Ezt csak Pál agyalta ki, mivel így levette a Törvény terhét a betérő pogányokról. De az első felekezet maradt egy zsidó szekta, vagyonközösséggel. és Isten-fiú nélkül...ember fiából, rabbi, majd próféta, és végül Messiás lett, de nem az amit ráfogtak...Ha Pálnak igaza lett volna, akkor ők is elfogadják ezt. De nem így volt....
Hoztál egy részletet, melyben az Úr az őrálló felelősségéről tanítja Ezékielt,
Ez nem részlet, hanem egy egész fejezet erről szól: mindenki saját sorsának kovácsa...Mintha éppen Isten előre látta volna mi készül a pogány-keroknál...
Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
Én magam nem megfelelési kényszerből, vagy félelemből törekszem a jóra és igyekszem igazságosan ítélni és cselekedni, hanem hálából,
Az indok irreleváns: mind az aboriginal, mind az irokézeknél - ez a szerencséd...
Csak én érzem ebben a képmutatást?
azért is egyedül Istené a dicsőség, hiszen Ő munkálja bennünk mind a szándékot, mind a cselekvést az Ő jó tetszésének megfelelően.
Kesztyűbábok lennénk? Azt gondolom nem ezért adott nekünk szabad akaratot:
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek;
Az utolsó bejegyzésedhez szólnék egy két mondatot.
Azon gondolkodom már egy ideje, hogy miért olyan nehéz nekünk elfogadni az ingyen kegyelmet. Miért akarunk Istennek mindenért megfizetni?
Ezt sütöttem ki. :)
Megtérésünk előtt a világban ezt tesszük. Mindenért megfizetünk! Ha kérek valamit a boltban, megfizetek érte. Ha kapok valamit a szomszédtól, meghálálom, megfizetek, hiszen ingyen nem kívánhatom. Kapok-fizetek. Cserekereskedelem.
És ez van belénk rögzülve! A tudatalattinkba, a gondolatainkba, az egész életünkbe.
Egyszerűen nem tudunk ELFOGADNI. Csak úgy szeretetből. Hogy valaki ingyen adjon.
Vannak akik még büszkék is rá, hogy "én nem szorulok senkire!"-mondogatják.
Vagy "én mindenért megfizetek!, nem tartozok senkinek!"
Ez a mi beállítottságunk.
Pedig úgy vagyunk teremtve, hogy egymásra utaltak legyünk. Senki nem tökéletes egymagának.
Emberektől sem tudunk elfogadni semmit, hát akkor az Istentől!
Ekkora ajándékot mint a megváltás, csak úgy elfogadni ingyen! Iszonyat nehéz. Egy egész látásmód változás szükséges hozzá. Ez pedig idő. Nem megy egyik napról a másikra. Ezért csúszunk vissza mindég, az Istennek való megfizetés csúszdáján.
De az is lehet, hogy ez csak a katolikusokra vonatkozik. :) Akkor bocsi, hogy bele kontárkodtam a beszélgetésedbe. :)
Nagyon el vagy tévedve, tévedtem. Igen messze vagy még az igazságtól. - írod
Na látod, ezért nem szabad elhamarkodottan ítélkezni! De legalább Te tudod, mi az igazság, jó, hogy ilyen is van a fórumon :))
pld. Dávid, aki egyszer fenn majd len, és bűnbánat és ismét fent. Az Úr kegyelme NINCS! - írod
A Bibliában mást olvasunk! Éppen Dáviddal kapcsolatban látjuk az Úr kegyelmét felragyogni, többek között, mikor Dávid éppen ezért ad hálát és ezért dicsőíti az Urat. Pl. a 23. zsoltárt nem is tudom, másként hogyan lehetne értelmezni?
Ha gondolod ezt Noé történetén is le lehet vezetni. - írod
Biztosan sok emberi elgondolás és előfeltételezés mentén levezethető sok minden, de minek kitekerni és átértelmezni, ha azt is olvashatjuk, amit az Úr kijelentett! Csodálatos, hogy Isten kijelent önmagáról dolgokat, olyasmiket, amiket emberi ésszel nem okoskodhatnánk ki, sőt, olyanokat is kijelent, amivel a bűnös emberi természet inkább vitába szállna, minthogy engedjen. Olyan jó, ha alázattal engedünk Istennek, és elhisszük: igaz, amit mond, és minden úgy van, ahogyan azt kijelentette nekünk!
Lehet diszlexiás vagy vagy inkább csak neveltetéseden nem tudsz átlépni. - írod
Lehet, de nem valószínű! A neveltetésem a Biblián alapul (ámbár azt nem mondhatom el, hogy gyermekségemtől fogva ismerném Isten kijelentését, de tanulni sosem késő), ha nagyon eltér a nézőpontod az enyémtől, annak persze lehet oka a neveltetésbeli különbség is, de inkább azt látom meghatározónak, hogy más alapon nyugszik az életünk. Én Isten Igéjéhez igyekszem igazodni. Ha nagyon másként látsz dolgokat, akkor talán nagyon más dolgokhoz igazodsz, mint én. Inkább maradok továbbra is Isten kijelentése mellett.
Nem a topikot, hanem ezt az írásom, amire nem feleltél, mert nem is tudsz: - írod
Topicra és nem hozzászólásra mutató linket másoltál, ami nem lett volna probléma, ha jelzed, melyik hozzászólásra vársz tőlem választ! Nem éreztem megszólítva magam, nem volt ingerenciám a válaszra. Amint láthatod, azon vagyok, hogy a nekem címzett kérdéseidre, feltevéseidre válaszoljak!
Pál megállapítja a bűn valóságát és a bűnnek a teremtés egészére gyakorolt rettenetes hatását. A bűn továbbadódott (öröklődött), de Pál nem mondja meg, hogyan. - írod
Nem értem, mit nem értesz ezen, mit kell ennél jobban megmagyarázni? De jó, akkor íme egy egyszerű hasonlat: a hajótöröttek partot érnek egy (addig) lakatlan szigeten, elszakadva a civilizációtól. Berendezkednek. Lesznek gyerekeik. Ezek a gyerekek már a szigeten születtek, valójában nem hajótöröttek (nem szenvedték el a hajótörést, csak annak következményeit kénytelenek elviselni), hiszen oda születtek, azok között a körülmények, lehetőségek és felelősségek között nőnek fel, azokhoz a viszonyok alkalmazkodnak, de mégis hajótöröttek abból a szempontból, hogy ők is el vannak szakadva a civilizációtól. Így örökölték szüleiktől a hajótörött állapotukat, miszerint ők is, szüleikhez hasonlóan, elszakadva élnek attól a hazától, ahol igazán otthon lehetnének. Így van a bűnnel is!
Az első emberpár Isten intése ellenére szembeszegült az Úr akaratával. Ők még választhattak, és hoztak egy döntést, ami az utódaikra is befolyással lett. Bűnük következménye az volt, amit az Úr előre megmondott: a halál. Az életből kiszakadva, kitaszítva az Úrral való élő közösségből megváltozott a helyzetük. Hajótöröttek lettek, távol attól az otthonuktól, ami számukra lett elkészítve, ahol élhettek volna. Az utódaik is ugyanígy, az Úr szemtől-szemben látható és fizikailag is megélhető kapcsolatból kiszakadt állapotba születnek bele. Mi is. Megszoktuk ezt a mulandó testi létet, amikor egyedül az Úrtól kapott hit által lehet kapcsolatunk a világot teremtő, azt azóta is fenntartó és bölcsen igazgató korlátlan hatalmú Úrral, és nem érezzük hajótöröttnek az éltünket. Mármint addig nem érezzük kiszakadt voltunkat, amíg Isten be nem lép az életünkbe, hogy életre hívjon és átformáljon minket. Kicsit suta hasonlat, de nagyjából ezt jelenti, hogy atyáinktól örököljük a hiábavaló természetünket.
Hoztál egy részletet, melyben az Úr az őrálló felelősségéről tanítja Ezékielt, és minket, mai olvasókat is. Ha nem a szövegkörnyezetből kiragadva olvasod, akkor láthatod, hogy a cselekedetek miért is fontosak! Cselekedeteink mutatják (ha úgy tetszik: visszaigazolják) szívünk állapotát, hogy keressük-e az Úr akaratát, akarjuk-e cselekedni mindazt, ami kedves az Úr előtt és ami méltó az Úr megváltottjához. Hatalmas ajándék, hogy Isten készít számunkra alkalmakat a jó cselekvésére, hogy abban járva egymást építsük, miközben az Úr bennünk végzett munkája nyomán a dicsősége felragyog közöttünk!
Én magam nem megfelelési kényszerből, vagy félelemből törekszem a jóra és igyekszem igazságosan ítélni és cselekedni, hanem hálából, és mert azt ismertem meg az egyetlen értelmes életcélnak, hogy Isten akaratát keresve belesimuljak az Ő felőlem elvégzett tervébe, mert az a legjobb nekem és a rám bízottak számára, és ezzel tudom dicsőíteni Atyámat. Nem kiérdemelni akarok valamit görcsösen kikínlódva a jónak vélt cselekedeteket, nem leszállítom a mércét a magam szintjére, hogy megugorhassam a lécet és a magam elgondolásai szerinti jót tegyem, hanem elhiszem, amit az Úr mond, hogy Jézus Krisztus értem, miattam és helyettem elszenvedett kereszthalála elegendő váltság számomra is, minden bűnömre egyszer és mindenkorra elegendő, és Isten kegyelme késszé és képessé tesz, hogy felismerjem és megtegyem, amit rám bízott az Úr, mert ahhoz ad erőt és bölcsességet naponként. Szóval hálából, Isten kegyelmét megélve, Benne reménykedve cselekszem. Hol jól, hol rosszul, attól függően, mennyiben a magam feje után megyek, és mennyiben vagyok engedelmes Atyámnak.
Az ördög bábjai vagytok....és nem én ítéllek el, hanem a cselekedeteid... - írod
Csak én érzem ebben a képmutatást?
De valóban úgy van, hogy azok a cselekedeteim, melyekkel Istennél kikényszeríteni akarnék valamit, vádolni fognak, mert arról szólnak, hogy nem veszem komolyan, azaz nem hiszem el, hogy Isten igazat mond, és elegendő nekem is a Jézus Krisztusban kapott kegyelem. Ha pedig így van, akkor miért akarnék a kegyelemhez hozzátenni még valamit? Nagyon nagyra tartanám magam, és Istent kicsinek képzelném el, ha azt gondolnám, hozzá tudnék tenni valamit a megváltásomhoz. A megváltás készen van Jézus Krisztusban, teljes és tökéletes, nem kell hozzátenni a magam részét, nekem annyi felelősségem van, hogy ezt hittel elfogadjam, megragadjam, és éljek benne és általa. Ha ezt megtettem, azért is egyedül Istené a dicsőség, hiszen Ő munkálja bennünk mind a szándékot, mind a cselekvést az Ő jó tetszésének megfelelően.
Isten Igéje az Ószövetségben (az Újszövetséggel teljes összhangban) arról tanít, hogy az Úr kegyelme tarja és őrzi meg az embert. Nem az ember cselekedete teszi igazzá az embert, hanem az Úr kegyelméből lehet igaz az ember, aki ekkor tud feddhetetlen és igazságos életet élni, ami kedves az Úr előtt.
Nagyon el vagy tévedve, tévedtem. Igen messze vagy még az igazságtól. Szinte minden történet az ellenkezőjéről szól, mint amit állítasz. pld. Dávid, aki egyszer fenn majd len, és bűnbánat és ismét fent. Az Úr kegyelme NINCS! A CSELEKEDETEK alapján vagy NÁLA is jó vagy rossz ember.
A sorrend már az ószövetség idején is ez volt: első az Úr kegyelme, és aki kegyelmet talált az Úrnál, az lesz igaz ember, és azt teszi áldottá az Úr (lásd pl. Nóé történetét, ami azzal kezdődik, hogy kegyelmet talált az Úr előtt, és azért volt igaz és feddhetetlen ember, mert az Úrral járt).
Lásd mint elébb. Ha gondolod ezt Noé történetén is le lehet vezetni.
Ez van az újszövetségben is, ugyanúgy Jézus Krisztus példázataiban, tanításában, mint az apostolok leveleiben.
Lehet diszlexiás vagy vagy inkább csak neveltetéseden nem tudsz átlépni.
Egy jellemző igerész, rengeteg mást is hozhattam volna (pl. a zsoltárok tele vannak ezzel, de Mózes könyveiben is jócskán akad példa erre), de ez ugrott be elsőre:
Fordítva!
Furcsa ajándékozási szokásaitok lehetnek! A számításból adott ajándék nem ajándék, hanem befektetés.
Márpedig a tantételeidből ez következik!
Nem győztél meg azzal, hogy Isten kijelentésével szemben belinkelted ''a Jehova Tanúi tévtanításai'' topicot! Isten Igéje a mérvadó számomra, nem emberek elgondolásai.
Nem a topikot, hanem ezt az írásom, amire nem feleltél, mert nem is tudsz:
Pál megállapítja a bűn valóságát és a bűnnek a teremtés egészére gyakorolt rettenetes hatását. A bűn továbbadódott (öröklődött), de Pál nem mondja meg, hogyan.
Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!
És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik
És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.
Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen
Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!
Isten kijelentésével vitatkozol, és fölöttem ítélkezel. Ezek még a Te elméleteid szerint sem az üdvösségre vezető cselekedetek!
Na azzal nem. Hanem az értelmezésetekkel, mert az fals, miként az összes felekezeté. 2 ezer éve el vagytok tévedve és ezt még most sem veszitek az eszetekbe. Az ördög bábjai vagytok....és nem én ítéllek el, hanem a cselekedeteid...
Isten Igéje az Ószövetségben (az Újszövetséggel teljes összhangban) arról tanít, hogy az Úr kegyelme tarja és őrzi meg az embert. Nem az ember cselekedete teszi igazzá az embert, hanem az Úr kegyelméből lehet igaz az ember, aki ekkor tud feddhetetlen és igazságos életet élni, ami kedves az Úr előtt. A sorrend már az ószövetség idején is ez volt: első az Úr kegyelme, és aki kegyelmet talált az Úrnál, az lesz igaz ember, és azt teszi áldottá az Úr (lásd pl. Nóé történetét, ami azzal kezdődik, hogy kegyelmet talált az Úr előtt, és azért volt igaz és feddhetetlen ember, mert az Úrral járt). Ez van az újszövetségben is, ugyanúgy Jézus Krisztus példázataiban, tanításában, mint az apostolok leveleiben.
Egy jellemző igerész, rengeteg mást is hozhattam volna (pl. a zsoltárok tele vannak ezzel, de Mózes könyveiben is jócskán akad példa erre), de ez ugrott be elsőre:
Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (Jeremiás siralmai 3,22-23)
Tehát mindenki aki ma az ajándékban hisz, jól nézze meg, mert ajándékot nem adnak ingyen.... - írod
Furcsa ajándékozási szokásaitok lehetnek! A számításból adott ajándék nem ajándék, hanem befektetés.
Az ajándékot szeretetből adjuk, nem várunk cserébe semmit (még viszontszeretetet sem)! Akkor tudunk jó ajándékot adni, ha ismerjük, akit meg akarunk ajándékozni, mert csak így tudunk egyszerre hasznos és örömöt okozó ajándékot adni. Az ajándékozásban benne van, hogy önmagunkat háttérbe helyezve nem a magunk örömét keressük, hanem akit megajándékozunk, annak igyekszünk olyan hasznos ajándékot adni, amiben öröme telik.
Az Úr ajándéka Jézus Krisztus, a legnagyobb ajándék, akire leginkább szükségünk van! Neked is, nekem is. Ismer minket az Úr, már azelőtt tudja, mire van szükségünk, mielőtt megfogalmazhatnánk és kérhetnénk, ismeri az örömeinket, küzdelmeinket! Isten csodálatos, nagy ajándék, hogy az Övé lehetünk!
Nem győztél meg azzal, hogy Isten kijelentésével szemben belinkelted ''a Jehova Tanúi tévtanításai'' topicot! Isten Igéje a mérvadó számomra, nem emberek elgondolásai.
Vitám senkivel sincs, csak azt látom közel vagy Isten országához, de nem akarsz bemenni a kapun, mert előítéleteid rabja vagy. - írod
Isten kijelentésével vitatkozol, és fölöttem ítélkezel. Ezek még a Te elméleteid szerint sem az üdvösségre vezető cselekedetek!
Ezek az ókori csillagászok a helyiértékes számábrázolás ismerete nélkül is ismerték a 6585,3211 napból álló szárosz sorozatokat; és azzal is tisztában voltak, hogy megközelítőleg 43 szárosz sorozat határozza meg a napfogyatkozásokat, aminek eredményeként legkésőbb a hatodik újholdkor a forgási ellipszoidnak ismert Föld valamely pontján napfogyatkozás van; és azt is meg tudták határozni, hogy melyik napfogyatkozás lesz megfigyelhető a Földnek azon a pontján, ahol éppen tartózkodtak. Mindezt olyan pontossággal határozták meg, hogy az uralkodó fel tudjon rá készülni, és a saját politikai céljaira tudja használni. Kár, hogy a legtöbb mai ember nem képes erre.
"The earliest written record of a total solar eclipse to survive through the ages comes from China. Two royal astron omers of the court, Hi and Ho, knew that an eclipse was due. Unfortunately; on the day of the eclipse (Oct. 22, 2137 B.C.) Hi and Ho were out partaking of strong spir its, and the eclipse occurred while they were too drunk to perform the usual rites of beating drums and shooting arrows at the sun’ to ward off the evil dragon devouring it. Hi and Ho, as a result, lost their heads."
Azaz két kínai csillagászt kivégeztek i.e 2137-ben mert részegek voltak, és nem tudták elvégezni a szokásos rituálét, amivel a sárkányt elkergetik mielőtt megeszi a napot.
I.e. 1207-ben még nem volt annyira ismert a (6585,3211 napból álló) Szárosz ciklus, hogy a napfogyatkozást előre kiszámítható természeti jelenségnek tartsák. A Szárosz ciklus ismeretére utaló legrégebbi írásos emlék az i.e. tizedik századból való. Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Saros_(astronomy)
Furcsa ez a páli teológia mantra! Jézus tanításával teljes összhangban Pál apostol leveleiben az különösen hangsúlyos, hogy nem cselekedeteinkért, hanem kegyelemből van üdvösségünk hit által, és ez nem tőlünk van, hanem ez Isten ajándéka.
Amennyiben ez így lenne, akkor a zsidók hittek volna Pálnak. Azonban a zsidókeresztények megtartották vallásukat, tehát Jézus nem beszélhetett kegyelemről, hanem csak cselekedetekről, miként János is! És mondjuk meg őszintén, az evangéliumok teológiától mentes részei nem erősítik ezt a gondolatot, hanem ellentétesek a kegyelemből való üdvösséggel. Hiszen ezt Pálnak azért kellet hangoztatnia, mivel a betérő pogányok nem akartak zsidók lenni, - azok cselekedeteivel. Tehát mindenki aki ma az ajándékban hisz, jól nézze meg, mert ajándékot nem adnak ingyen....
A cselekedetek fontosak, de nem az üdvösség elnyerése céljából szükségesek, hiszen cselekedeteink nem eszközök az üdvösség megszerzéséhez,
Tehát csak a cselekedetek számítanak Isten előtt. Csak sokan Ezékiel vonatkozó sorain túlteszik magukat. Abból az következik, hogy mindenki elnyerheti az örök életet, aki cselekszi a jót! És ha lehet a végén!
Ha nincsenek hitből fakadó cselekedetek az életünkben, akkor az a hit éppen annyit is ér, mert éppen a cselekedeteinkből látszik meg a hitünk.
Isten minden embernek ad lehetőséget. Függetlenül a hitétől. Nem számít ki milyen vallású, csak cselekedetei. Mondjuk meg őszintén mit tudsz kifogásolni egy totemmisztikus hiten, ha követői cselekszik a jót? Elmondhatod ezt a keresztények többségéről?
Az üdvösségünk pedig az Atya kezében van, és jó helyen van ott, mert jajj lenne, ha tőlünk függne az üdvösségünk!
Márpedig az tőlünk függ. Erről tanított Jézus és a próféták. Egyedül Pál - a pogányokra tekintettel - változtatott ezen, ami akkor jó volt, de ma már visszájára sült el.
Nem értem a kirohanásaidat, úgy tűnik, nem velem van vitád!
Vitám senkivel sincs, csak azt látom közel vagy Isten országához, de nem akarsz bemenni a kapun, mert előítéleteid rabja vagy.
Furcsa ez a páli teológia mantra! Jézus tanításával teljes összhangban Pál apostol leveleiben az különösen hangsúlyos, hogy nem cselekedeteinkért, hanem kegyelemből van üdvösségünk hit által, és ez nem tőlünk van, hanem ez Isten ajándéka.
A cselekedetek fontosak, de nem az üdvösség elnyerése céljából szükségesek, hiszen cselekedeteink nem eszközök az üdvösség megszerzéséhez, vagy kiérdemléséhez, vagy megszolgálásához, hanem számunkra elkészített lehetőségek, melyekkel felelősen élhetünk egymás épülésére, hogy Isten dicsősége ragyogjon fel közöttünk, mikor áldássá tesz minket egymás számára Mennyei Atyánk, és így meglássák, megismerjék az Atya szeretetét mások is! Ha nincsenek hitből fakadó cselekedetek az életünkben, akkor az a hit éppen annyit is ér, mert éppen a cselekedeteinkből látszik meg a hitünk. Nem az üdvösségünk derül ke ebből, az nem látszik, hanem a hitünk válik gyakorlattá és mások számára áldássá. Az üdvösségünk pedig az Atya kezében van, és jó helyen van ott, mert jajj lenne, ha tőlünk függne az üdvösségünk! Dicsőség és köszönet ezért az Atyának!
Nem értem a kirohanásaidat, úgy tűnik, nem velem van vitád!
Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
Valóban rossz kérdést tett fel! Da ha már feltette, akkor Jézus válaszolt neki.
A kérdés krva jó volt. A mai sok mihaszna hívővel ellentétben, tudta jól, hogy nem a hozsannázás a lényeg, hanem a cselekedetek- és Jézus ennek megfelelően válaszol is neki. Nem még több feltétlen hitet kér, nem több szeretet, amit senki sem tud ellenőrizni, és még csak nem is kegyelmet, ami egy üres szó sokak vakítására, hanem ad neki gyakorlati útmutatást. Koherensen korábbi szavaival, megnyilvánulásaival.
Mit cselekedjen ahhoz, hogy bejusson Isten országába!!!!
Nem ki üdvözülhet?- ami ellentétes Jézus gondolkodásmódjával és jellegzetesen páli teológiában gyökeredzik!!!
Tudni kell igazságot tenni, mikor halljuk Jézus szavát és mikor az evangélistáét, akinek keze is megremeg amikor neki nem tetsző dolgot lát...
Megtartja a parancsolatokat - állítja a jó Mesternek ez a derék ember. Nos, lássuk - feleli Jézus - vajon mi a helyzet az első parancsolattal, van-e idegen istened, amit az Úr elé helyezel?
Magyarázod magyarul... miközben hol olvassuk, hogy Jézus vitatta a jóember parancsolatokhoz való viszonyát????
Jézus egy fogyatkozást említ és nem bűnt. Nem azt, hogy nem tartja be a parancsolatokat, vagy bármelyiket megszegi. Így facsarják ki a pálista vallásosok a szövegeket....
Persze lehetne az enkratita sorokra is hivatkozni: elhagytad házad, vagy szüleid, vagy testvéreid, vagy feleséged, vagy gyermekeid az Isten országáért??? Igen???
Mint látod, ez a derék ember nem tartotta be a parancsolatot,
Mint látod, akkor is azt hitték jónéhányan, elég azt hinni amit mások mondanak, de megcselekedni Jézus valódi szavait azt inkább kimagyarázzuk ahogy 2 ezer éven át mindig...
aki nem tudja a parancsokat megtartani, de Isten erejében, szeretetében és kegyelmében reménykedve törekszik erre.
Úgy legyen. Utalva az itteni kezdetekre: az első közösségben, mint az esszénusoknál vagyonközösség volt, ami a saját vagyon feladásával járt, mintha korábban e mellett törtél volna lándzsát....ami Jézus szavaival van egyezésben....
Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? ( Nem azt kérdezte miben kell hinnie, vagy megváltják-e? ) - írod
Valóban rossz kérdést tett fel! Da ha már feltette, akkor Jézus válaszolt neki.
Megtartja a parancsolatokat - állítja a jó Mesternek ez a derék ember. Nos, lássuk - feleli Jézus - vajon mi a helyzet az első parancsolattal, van-e idegen istened, amit az Úr elé helyezel? A vagyonod, jóléted, megbecsültséged, társadalmi pozíciód előbbre való-e az Úrnál számodra? Ha nem, akkor add fel ezeket, és oszd szét a vagyonodat a szegények között! Ha valóban betartod a parancsolatokat, akkor ezt kell tenned! - mondja Jézus. És emberünk lógó orral elsomfordál. Mégis van fontosabb számára, mint az Úr, vagy mint az Úrtól kapott törvény betöltése.
De lám, Jézus nem szégyeníti meg, nem tör pálcát felette, nem mondja, hogy lehetetlen bejutnia Isten országába, csak éppen nehéz neki, mert az evilági gazdagságban reménykedés, és a földi javak mennyei kincsek elé helyezése másik út, ami nem az Atyához vezet. De van út az Atyához, és ez az út egyedül Jézus Krisztus, aki által és akiért lehetséges az, ami emberi erőfeszítéssel nem megy!
Mint látod, ez a derék ember nem tartotta be a parancsolatot, már az első sem jött össze neki, pedig azt gondolta, hogy valamit még cselekszik, hiszen nyilván megteheti, mi az neki, ha már a törvény úgyis minden betűjének megfelelt eddig, és aztán rendben is van. A jó mester rábólint az életére, talán még mond valamit, de alapvetően semmi különös nem hiányzik már. Ám nincs rendben az ember, amíg azt gondolja magáról, hogy megtartja a törvényt, és cselekedeteivel elnyerheti az örök életet! Aki már látja, hogy ez embernek lehetetlen, az tud jó kérdést feltenni: Akkor kicsoda üdvözülhet?
A vádaskodásaidat, gorombaságodat nem értem! Mivel érdemeltem ki? Nem vagyok pálista-zsidókeresztény (jelentsen ez bármit is), csak egy egyszerű követője vagyok Krisztusnak, aki nem tudja a parancsokat megtartani, de Isten erejében, szeretetében és kegyelmében reménykedve törekszik erre.
Lehet hogy nem jött át amit mondani akartam, de az hogy Isten elvette az életüket egyáltalán nem "gaztett". Mindannyiunk élethosszát Isten határozta meg. Ő adta, vissza is veheti a fizikai testünk. Sokan beszámolnak arról akik átéltek egy halálközeli élményt, hogy amikor elhagyták a testüket akkor azzal már nem is törődtek, csak úgy néztek rá mint egy szakadt ruhára.
A két ember lelke kiszállt a testéből és visszatért a valódi otthonunkba hogy aztán folytathassa lelki fejlődését. Az egyes és hármas variációd csak fikció, a valóság le van írva a Bibliában.
Csakhogy akkor még nem Pálista pogánykeresztény közösségek voltak, hanem zsidókeresztény csoportok.
Akik nem Pál, hanem Jézus szavaihoz kötötték magukat. De ti pállal takaróztok, hogy ne kelljen Jézus égbekiáltó szavait meghallanotok:
Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? ( Nem azt kérdezte miben kell hinnie, vagy megváltják-e? )
A parancsolatokat tudod
Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban;
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön
gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Ja, ehhez nem füllik a tizedfizetők kedve, inkább mosakszanak pállal...
Mióta vallás létezik, illetve papjai voltak és vannak, a térítés, a valláshoz tartozó személyek szaporításának kinemmondott célja mindíg a hívek anyagi kopasztása volt. - írja dm
Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, azzal a reménységgel szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből. Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. (1 Kor 9,10-12)
Személyes (ön)vallomásodra később fogok reagálni, most csak a kérdéses Bibliaszöveg általam történt részletes magyarázatát közlöm (gondolat serkentőnek).
A Bibliából vett idézetek (számozva) színesek!
Mióta vallás létezik, illetve papjai voltak és vannak, a térítés, a valláshoz tartozó személyek szaporításának kinemmondott célja mindíg a hívek anyagi kopasztása volt.
Anno dacumal az apostolok is szegénylegények voltak, és mihelyt néhány emberrel el tudták hitetni, hogy üdvözülésük náluk jó kezekben van, sőt az egyedül üdvözítő ige birtokában vannak, azt áruba is bocsátották. Különös igyekezettel a módosabb embertársaikat szervezték be a csoportjukba, hogy Istennek tetsző adakozásra búzdítsák őket, akik így elnyerhetik az örök boldogságot.
Péter apostol tisztában volt a környékbeliek anyagi helyzetével és fáradságot nem kímélve agitált az Istennek való anyagi áldozatokra.
Anániás először még arra hivatkozott, hogy mezején kívül semmije sincs, amit adakozhatna.
Péter felszólította, hogy adja el a mezejét.
Titokban rábeszélt egy gazdag polgárt vegye meg Anánias mezejét 150 piaszterért, mert már azt már megagitálta, hogy üdvösségért anyagi áldozatot kell hoznia.
1. Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az õ feleségével, eladá birtokát.
Persze Anániás nem sejtette, hogy Péter tudta az eladási árat, és csak 50 piaszter szánt Péternek.Száz piaszter a ládájuk fenekére ruhák közé rakta.
2. És félre tõn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.
Mikor Péter meglátta, hogy Anániás csak 50 piaszterrel akarja kiszúrni a szemét, "a szemét!" gondolta Péter és nagyon feldühödött, mert ő már a 150 piasztert tervezte házának javittatására. "Ennyit kaptál azért a nagy mezőért?" kérdezte a megszeppent Anániást, aki bevallotta "bűnét"
3. Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezõnek árából félre tégy?
4. Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
A szegény Anániás nem tudta, hogy Isten az utolsó vasáig ki akarja rabolni, kezeit tördelte.
5. Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala.
Itt álljunk meg egy pillanatra!
1.variáció. Abban való felindulásában, hogy az Isten minden vagyonára igény tart megütötte Anániást a guta. Nem valószínű!! és akkor semmi sem indokolná a "nagy félelmet, ami a fültanúkban támadt!
2. variáció.A magasságos Atyaúristen személyesen megjelent és szemöldöke összevonásának hatására hala meg Anániás. Egy ilyen vérszomjas és rablógyilkos Isten hallása, vagy látása valóban félelmet okozhat a tanúknál. Fel lehet tételezni egy jóságos és igazságos Istentől ilyen gaztettet?? Ugye nem?
3. variáció. Péter apostol sajátkezűleg megfojtotta, vagy agyonütötte az áldozatát. Méltán töltötte el félelemmel az ifjakat, hogy milyen erőszakos, gyilkos és pénzéhes vezetőjük van.
6. Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék õt, és kivivén eltemeték.
Péter utasította őket, hogy gyorsan földeljék el, hogy senki se keresse és találja meg a hullát.
7. Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az õ felesége, nem tudva, mi történt, beméne.
8. Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Õ pedig monda: Igen, ennyiért.
9. Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged.
Mivel az asszony halála ugyanúgy történt, mint előzőleg a férjéé, az ott ismertetett 3 variáció közül a 3. a legvalószínűbb.
10. És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halálva találák õt, és kivivén eltemeték férje mellé.
Szegény ifjak, 3 órán belül két rablógyilkosság nyomait kell eltüntetniök és nem tudják, hogy tényleg az öreg Isten személyesen gyilkolt, vagy a szent életű Péter apostol? Nem lehet, hogy az ő életük is veszélyben forog. Mit lehet tudni ebben a mai világban?
11. És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.
Nem baj, ha félnek -gondolta Péter- legalább megtanulják, hogy azt kell tenni és úgy kell lenni, ahogy én megparancsolom. Hála a kegyes, magasságos, jóságos és igazságos mindenható Istennek!
"Lemásolok az Apostolok Cselekedetei 5.fejezetének elejéből egy részt.
Arra kérlek, hogy ennek tartalmát értékeld, fejtsd ki a saját szavaiddal, hogy mi ennek a lényege, mi a tanulság belőle, mit akar kifejezni?? Írd le "tárgyilagos" véleményedet, ahogy Te a dolgokat látod."
Megpróbálom röviden összefoglalni a véleményem erről a részről, egy hosszabb bevezető után. (Egyébként vannak a Bibliának bizonyos részei amin sokszor elgondolkoztam, köztük van ez is). Én nem a Bibliából jutottam el Istenhez, hanem Istentől (akiben gyerek korom óta hittem ateista neveltetésem ellenére) a Bibliához, amit nagyjából 4-5ször olvastam már el. Korábban nem hittem, hogy a Biblia Isten szava lenne.
Úgy jutottam el a Bibliához, hogy elég sok ezoterikus témát tanulmányoztam/olvastam, köztük a reinkarnációt és halálközeli élményeket. Habár sokféle halálközeli élmény van, nagyon sokban közös, hogy az élményt átélt egyén találkozik Jézussal/Istennel (akkor is ha ateista vagy muszlim volt életében). Az általuk elmondottak és a gyermekek beszámolói, akik emlékeztek korábbi életükre, juttattak el oda, hogy belekezdtem a Bibliába és gyakorlatilag pár oldal után az Újszövetségből éreztem, hogy ez tényleg Isten szava.
A Bibliában több utalás is van arra, hogy nem csak egyszer élünk, kiemelném ezt, mikor Jézus ezt mondja (Máté 11):
11 Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
12 A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt. 13 Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. 14 És, ha be akarjátok venni, Illés ő, aki eljövendő vala. 15 Akinek van füle a hallásra, hallja.
Tehát Kersztelő Szent János Illés próféta reinkarnációja volt. Visszatérve Apo. 5-höz, a 2 emberrel példát statuált Isten, hogy neki nem lehet hazudni, senki másnak eszébe se jusson ilyen. Ahogy a Bibliában sok helyen írva van, Isten mindenhol ott van és mindent lát.
Meghalt ugyan a fizikai testük, de a lelkük természetesen nem. Ebből is látszik hogy a test és a lélek két külön dolog:
Máté 10:28 És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.
Egy következő életben lehet, hogy lehetőséget kaptak jobbá válni.
Minden élet Isten ajándéka és a végítéletig mindenkinek lehetősége van jobbá vállni és eljutni Istenhez akár sok életen keresztül.
"1. A Biblia majdnem minden családban megtalálható, még nálam is, pedig mióta kinőttem a zsenge gyerekkorból hitehagyott atheista lettem. Miért érzed szükségét annak, hogy izlésed szerint kiválasztott mondatokat irogass??
2. Válaszul nekem szintén a Bibliából idéztél, a nélkül, hogy tartalmilag összefüggése lenne az én hsz-emmel. Ez a magatartásod valamilyen kényszerérzetből származik?
3. Egyébként a szóbanforgó (általad kifogásolt) hsz-em 88%-a bibliai idézet!"
1. Ateista voltam, most (reményeim szerint) rendíthetetlen keresztény vagyok. A Bibliát Isten beszédének tudom, naponta szól hozzám belőle. Ez, gondolom, mással is megeshet, akár ebből a topikból is, ha valaki itt olvasgat. Velem is gyakran megtörténik, hogy egész váratlan helyeken, váratlan időkben kerül elém olyan bibliai idézet, ami szíven talál. Ezt a topikot ezért nyitottam. Ha valakit nem fog meg, akkor lapozzon tovább, beszélgetni ezer más topik alkalmasabb.
2. Nem válaszként idéztem, mindenképpen azokat az igéket akartam beírni, de láttam, hogy te kérdezgetsz, és nem akartam 2 hsz-ben. Bocs, hogy félreérthető volt.
3. Az idézetekkel semmi gond. De az ott nem beszélgetős topiknak lett szánva.
A Bírák korának talán a vége a legkülönösebb, amelyet az 1Sám 8 fejezet ír le. Ezt olvasva az anarchisták elégedetten mondhatják: Lám-lám, már a Szentírás is megírta.
Pont a veled való párbeszéd során jöttem rá arra, hogy a helyben kitermelt fákból lehet olyan épületet építeni, amelyet akár egyetlen erős ember is összedönthet, és azzal akár egymaga is megölhet 3000 embert. Nincs miért bocsánatot kérned.
"Vállalom, hogy megközelítőleg háromezer éves távlatból igyekszem meghatározni azt, hogy mi történt Sámson halálakor."
Bocs, nem akartalak baszogatni. Csak azt akartam mondani, hogy az efféle távlat, meg a források eredete miatt sem az alaptörténet, sem a pontos történések nem kutathatók. Maximum annyi lesz a következtetéseid valóságtartalma, hogy te hogyan viselkednél ma hasonló esetben, miután felálltál a laptopod mellől. Persze jó móka ilyesmin filózni, csak ne vonj le olyan következtetést, amit aztán beleprojektálsz Sámsonba.
Az a bizonyos háromezer vagy több ember pedig nem egy lakóház; hanem egy korabeli szabadtéri színház, vagy stadion léptéke. Esetleg egy gazdag király palotája.
Vállalom, hogy megközelítőleg háromezer éves távlatból igyekszem meghatározni azt, hogy mi történt Sámson halálakor. Arról lehet tudni, hogy amikor egy csordás kellő gondosság nélkül hajtotta a szürke-marha csordát, akkor az egyik állat szarva beakadt az egyik ház sarkába, és azt lebontotta. Azt is lehet tudni, hogy vannak a szürke-marhánál erősebb emberek (például: Toldi Miklós és vélhetően Sámson is); ezért simán elképzelhető az, hogy Sámson képes volt arra, hogy összedöntsön egy épületet. Ezért csak az marad nyitott kérdés, hogy mekkora volt az összedöntött épület. Először arra gondoltam, hogy egy szintenként 144 négyzetméteres kétszintes épület volt, amelynek a szintjein összesen közel ezer ember (férfi, nő és gyermek) volt; de az is elképzelhető, hogy egy szintenként 1024 négyzetméteres kétszintes épület volt, amelynek az alsó-szintjén volt ezer férfi, és a hozzájuk tartozó nők és gyermekek voltak a tetőteraszon. Ez utóbbi esetben viszont az épületnek szállíthatatlan méretű fagerendákból kellett állnia.
