Kedves asx!
> > "...unter Berücksichtigung der verschiedenen Alphabete denselben Namen tragen sollte."
> Ézt én úgy értelmezem, hogy amelyik hivatalos nyelv ábc-jében van E van U van R és van O akkor ozokon a nyelveken úgy kell írni az EURO nevét, hogy EURO. Amelyikben nincsenek ezek a betűk ott természetesen más megoldás szükséges.
Nem, az azonos írási kötelezettség korlátozva van „
unter Berücksichtigung der verschiedenen Alphabete” által. A rendelet szövege arról nem szól, hogy az
euró neve nyelvek feletti dolog lenne, hanem éppen arraól beszél, hogy annak „
in [...] Amtssprachen” léteznek az alakjai. Ergo a hivatalos nyelvekben létező alakokat kell leírni egyformán, már amennyiben „
unter Berücksichtigung der verschiedenen Alphabete” ez lehetséges. Az
*euro szóalak viszont nem létezik a lettben, mivel a lettben nincs
eu hangkapcsolat; és minthogy nincs ilyen hangkapcsolat, a lett ábécével, lett helyesírással ezt nem is lehet leírni.
> Szerinted az jó lenne, ha a 25 országból 20 féle képpen írnák egy pénz nevét ami már 8 éve írásba van rögzítve?
Persze. Az alábbiak fontolandók meg:
– Nem azt kérik a lettek, hogy az eurós pénzekre írják rá azt, hogy
eiro. A nagybetűs EURO felirat ugyanis felfogható betűszónak, az EUR nemzetközi jel „hosszabb” alakjának.
A csupa nagybetűs írásmód sem véletlen, mivel ezzel éppen azt akarják elkenni, hogy eddig sem volt egységes az írásmód: a németek ui. nagy kezdőbetűvel írják, míg a többiek kicsivel, így a rendelet szövegében is: német „
Der Europäischen Währung wird der Name Euro gegeben.”, angol „
whereas the name given to the European currency shall be the ‘euro’”. Itt ismét megerősítést nyert, hogy a pénzegység neve az adott nyelvekben létezik, és így az adott nyelv helyesírásának tárgya.
Ezzel szemben a helyzet az, hogy az EKB azt követeli, hogy
lett (máltai, magyar stb.) folyószövegben írjon mindenki
*euro-t. Ez minőségileg más dolog, mint az, hogy mi van ráírva a pénzekre.
– A magyar szövegek a magyaroknak íródtak még akkor is, ha EU-s joganyag fordításairól van szó. Az Európai Tanács, Európai Parlament stb. jogi helyzete nem változik meg attól, hogy a 20 hivatalos nyelven 20-féleképpen nevezik. Egy nem magyar EU-s állampolgárt sem ér amiatt jogsérelem, hogy nem ismeri fel ezen intézmények nevét magyar szövegben. Az illető vagy megtanult magyarul, és akkor tudja az ekvivalenciákat; vagy nem tud magyarul és akkor neki az egész érdektelen, mivel más nyelvű szövegekből fog tájékozódni, amelyekben az adott nyelven bevett megnevezések használatosak.
Ekképpen teljesen érdektelen, hogy hogyan írják az egyes nyelveken az
euró pénznem nevét. Emiatt a jogszabály szövege nem is értelmezhető így, hanem csak akképp, hogy azt az akaratot tükrözi, hogy a tagállamok ne a régi valutájuk nevén nevezzék az újat, hanem – hogy generatív nyelvészeti terminológiával éljek – az adott nyelvekben az /euro/, ill. /cent/ mögöttes reprezentációnak megfelelő felszíni alak legyen bevezetve. Magyarán az legyen a helyzet, mintha (1) minden érintett nyelv átvenne valahonnan egy
euro alakú idegen szót; vagy (2) minden nyelv veszi az Európa kontinensnév elejét (a két algoritmus a görögök esetén nem ad azonos eredményt).
– De még az utóbbi elv is megsértésre került már a mi csatlakozási körünk előtt is: A jogszabályt szó szerint véve ugyanis a váltópénz görög nevének
(τ)σεντ-nek (vagy hasonlónak kellene lennie), ezzel szemben
λεπτα lett (vagyis azonos a régi váltópénznévvel). Ekkora eltérés nemcsak a „
unter Berücksichtigung der verschiedenen Alphabete” kitételen megy túl, hanem még az „
unter Berücksichtigung der verschiedenen Schriften”-en is. Igen figyelemre méltó az EU hivatalos on-line joganyagtárában lévő görög változat, ahol a váltópénz neve latin betűvel van kiszedve: „
ότι το εύρω ως νόμισμα των συμμετεχόντων κρατών μελών θα υποδιαιρείται σε 100 «cent»” <
http://www.europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31997R1103:EL:HTML>.
Az írásrendszerük bajai (a gör.
τσεντ tarhatatlanságáról l. 35. hozzászólás) miatt a görögök tehát eltérhettek a normaszövegtől, minőségileg jobban, mint amennyire a lett
eiro vagy magyar
euró tér el az „ideális” alaktól.
– A „régiek” között csak egy ragozó-toldalékoló nyelv volt érintve, a finn. Ők felmentést is kaptak: alanyesetben ugyan megfelelnek a szabálynak, de amint szövegkörnyezetbe kerül a szó, már ragozni kell, amely eltorzítja az „ideális” alakot.
Az újak mindegyike – nem csak a magyar, de pl. a feltételezett ősindoeurópai ragozási rendszert leghívebben őrző baltiak is, de a szláv nyelvek is – erősen ragozó. Az ET 1997. évi határozatán világosan tetten érthető, hogy egyszerűen nem gondolták végig azt, hogy a nyelv nemcsak alanyesetű, szótári szavakból áll. Ez a hibát a finneknek adott egyedi kivétellel vélték orvosolni, de a csatlakozással a finn addigi speciális helyzete általánossá vált. Világos, hogy innentől a szabályt ennek fényében kell értelmezni, hiszen a „
Name Euro”, „
name given to the European currency” stb. kitételek tartalma ezzel megváltozott. Innentől a „név” már nem egy többé-kevésbé változatlannak elképzelhető címke, hanem egy többelemű alaksor.
Ha most áttérünk a magyarra, a magyarban a ragozáskor az alsó és középső nyelvállású szóvégi magánhangzók megnyúlnak, tekintet nélkül arra, hogy magyar szóról vagy idegen szóról van szó:
fa > fát, kefe > kefét, peso > pesóval, Malmö > malmői. Ez lejátszódik azon két magyar szó esetén is, amelyekben a szóvégi
-o rövid, pl.
nono indulatszó >
Nem szűnt meg nonózni ’nem szűnt meg azt hajtogatni, hogy »nono«’. Emiatt bárhogy is írjuk egyes szám alanyesetben az
euró pénznemet, ragozott alakjaiban csak hosszú lehet a véghangzó, pl.
Az építkezés 12 millió euróba került. vö.
Az építkezés 12 millió pesóba került.
Látható tehát, hogy egyáltalán nem biztosítható a valutanév szimbólum (címke) jellegű volta, értelmetlen ezt az alaksor egyik elemére megkövetelni.
De egyáltalán értelmetlen dolog szimbólumnak tekinteni a valutanevet, mivel ilyen célra van több is: EUR, €. Ezek a jövőben a euróra áttért Magyarországon az esetlegesen a hipermarketekbe betérő más EU-s állapolgárokat sokkal jobban fogják orientálni, mint az
euro kiírás (ha esetleg az illető nem tudná, hogy mi az aktuális fizetőeszköz Magyarországon). Emiatt ezen a téren sem érni joghátrány az idegen ajkú EU-s állampolgárokat.
Magyarán nincs mérvadó sem jogi, sem gyakorlati stb. érv a lett
eiro, m.
euró stb. alakok ellen, pusztán a bürokrácia önmozgása diktálja az EKB reakcióit.
> Az lehet, hogy különbözik, de a szóban forgó betűk megtalálhatók benne akkor jogosan követelheti az EU hogy úgy írják ahogy az elő van írva.
Jogosan csak azt követelheti, ami a jogszabályokban le van írva, és nyilvánvaló, hogy
lettisches Alphabet ≠ lateinisches Alphabet. Szó sincs a joganyagban betűkről, nincs sehol a n.
Buchstabe(n) szó...
Ha a jogszabályokon felül követelnek valamit, az jogsértés: hatalommal való visszaélés. Gondolom, azért te sem vagy ilyen benignus a hivatalokkal szemben, ha éppen a te károdra feledkeznek el a törvény szelleméről, és alkalmazzák sajátos, számodra hátrányos jogértelmezéssel a jogszabályokat. Mondjuk egy rendőri igazoltatás során...
> Ha így áll a helyzet akkor nekik sics igazuk, de majd meglátjuk mit lép rá az EU.
Az EU vlsz. nem lép rá semmit, hiszen mi vagyunk az EU. Itt az Európai Központi bank (EKB) bürokráciája berzenkedik. Amúgy nincs nagy gond: az EU egyik entitásának jogértelmezése áll szemben az EU másik entitásának jogértelmezésével. Ilyenkor, ha ezt az egyik fél nem tudja elviselni az bírósághoz kell fordulnia. Véleményem szerint itt a máltaiak jártak el megfelelően, nem a lettek. Egyszerűen használni kell a pénznem helyi nevét, ha az EKB ezt sérelmesnek tejkinti, akkor az forduljon bírósághoz. Ne hogy már a farok csóválja a kutyát és megforduljon a bizonyítási teher: bizonyítsa az EKB, ha akarja, hogy
maltesisches Alphabet = lateinisches Alphabet.