A tokee gekko (Gecko-gecko) Délkelet-Ázsiai területén él. Az egyik legnagyobb tapadógyíkfaj. Ez a 30 cm-es éjszakai gekko nevét hangjáról kapta, mely hangos tokeh-tokeh kiáltás. Másik neve pöttyös gekkó, mert testét piros-kék pöttyök borítják. A színezetüket némileg képesek változtatni, alkalmazkodva környezetükhöz és izgalmi állapotukhoz. Lábaikon érdes tapadószerkezet alakult ki. Az ujjak bőrlebenyein mikroszkopikus horgok segítik a kapaszkodást. Az üvegfelületeken vagy akár a mennyezeten is tudnak futkosni. Ázsiában gyakran beköltöznek a házakba, ahol a falakról összeszedik a rovarokat. Tojásaikat is falakra, fákra ragasztják. Vadászterületüket igyekeznek megvédeni más gekkók behatolásától. A hímek erőteljes harapásokkal támadnak egymásra. A területért vívott harc gyakran farkcsonkulással jár. A letépett farok helyén nemsokára új képződik. A szabad természetben főleg rovarevők. Terráriumi körülmények között a nagyobb példányok újszülött egéren is tarthatók. Ideális terráriumi állat. Jó tartási körülmények között szaporítása nem okoz különösebb gondot.
Ausztrália meg Afrika az néked Ázsia?
Bár mindenhol élnek kuttyok.
Ez a topic lassan olyan lesz mint az én konzerveseMM csak a topicgazda ír,de az jó sokat!
lásd itt
http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9000237&uq=1248
A Délkelet-Ázsiában található festői sziget Komodó - a Kis-Szunda szigetek részeként - egy vulkanikus szigetöv tagja. Magát a szigetet és a környező szigetvilágot egyaránt vulkanikus sziklák, hamu, valamint tenger szintje fölé négyszáz méter magasságig is kiemelt idős korallzátonyok alkotják.
A sziget felszínét a tengerből meredeken kiemelkedő látványos sziklacsúcsok és gerincek tarkítják, melyek körülölelik a sötéten kéklő öblöket. Komodó legmagasabb csúcsa a 735 méter magas Satalibo-hegy. Az éghajlat száraz, az évi csapadék mindössze 800-1000 mm., melynek zöme a januártól áprilisig tartó esős évszakban hullik le.
Igazi zoológiai szenzációt jelentett, amikor 1912-ben Ouwens holland zoológus először publikált földünk ma élő legnagyobb gyíkjáról a komodói varánuszról. Paradox módon őt fedezték fel utoljára a nagynövésű varánuszok közül. Már évtizedekkel azelőtt, hogy a komodói varánusz létezését tudományosan is megerősítették volna, legendák terjedtek el egy félelmetes sárkányszerű élőlényről, amelynek hatalmas karmai, félelmetes fogai, páncélzattal borított teste és rikító sárga nyelve van. Ezeket a történeteket azok a helybéli halászok és gyöngyhalászok terjesztették, akik rendszeresen bemerészkedtek hajóikkal a veszélyes zátonyok és örvények közé, amelyek az akkor még lakatlan szigetet körbevették. 1911-ben a Holland Gyarmati Gyalogság egyik tisztje Van Steyn expedíciót szervezve eljutott a szigetre, és a legendákat igaznak találta. Bizonyításul lelőtt két óriásgyíkot és bőrüket elvitte Jávára Ouwensnek, aki rendszerezte az állatokat, és elnevezte a fajt Varanus Komodoensis-nek.
A komodói varánusz, vagy helyi nevén ora nemcsak Komodón, hanem a szomszédos Padar, Rinca, Gili Motong szigetén, valamint Flores nyugati partvidékén is előfordul. A varánuszok feltehetőleg - a talált fosszíliák alapján - Ausztráliában alakultak ki. A pleisztocénben elterjedési területük magába foglalta Dél-Ausztráliát és Flores egész szigetét egyaránt.
A közhiedelemmel ellentétben nem a dinoszauruszok fennmaradt rokonai, hanem a gyíkok modern - Krétában megjelent - csoportjának tekinthető varánuszok egyik képviselői.
A varánuszokra, melyek testhossza 20 centimétertől 3 méterig változhat, közös jellemzője az elkeskenyedő fej, a látható fülnyílás, hosszú és mozgékony nyak, szabadon álló szemhéj, kör alakú pupilla, általában nagyméretű test, erőteljes végtagok - melyeknek a végén mindig öt karmokban végződő ujjat találunk - valamint az izmos és egyenletesen elvékonyodó farok.
Kína felfalja a vadvilágát?
Az utóbbi időben Kínában egyre népszerűbbé válik a vadon élő állatok fogyasztása. Egy Guandong tartományi városban végzett felmérések szerint a helyi lakosság 95%-a evett már valamiféle vadhúst, és 50%-uk állította, hogy a vadhús fogyasztása egészséges.
Egy bizonyos: a vadállomány számára ez nagyon is egészségtelen divat. Ugyanis a vadhúst forgalmazók és fogyasztók még azt sem veszik figyelembe, hogy az asztalra kerülő állatok esetleg egy veszélyeztetett faj utolsó példányai. Negyven különféle vadfaj húsához juthatnak hozzá az éttermekben és a boltokban, piacokon.
Jelenleg a kígyók vezetnek a népszerűségi listán. A mérgeskígyók kilogrammja 100 juanba, a nem mérgeseké 50 juanba kerül. A vaddisznók és a cibetmacskák húsából szintén sok fogy. Egyes elfogyasztásra kerülő állatok, mint az óriáspiton és a tobzoska, világszerte szigorúan védettek.
Sok kínai számára, különösképpen a déli tartományokban, a vadhúsevés életformává vált. A Guangdong tartománybeli Nankun hegység számos éttermében egyre inkább figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a térség természetvédelmi terület. Az éttermek alkalmazottai rendszeresen ölik a környék állatait. Makákók, baglyok, tobzoskák, óriás szalamandrák és más vadállatok kerülnek a tányérokra.
A makákókat embertelen kínzásokkal ölik meg. Először is beletömik egy zsákba, amelyet vízbe tesznek, amíg a makákó el nem veszíti az öntudatát. Ezek után kiveszik a zsákból és leforrázzák, aztán pedig kitépdesik a szőrét. Egy másik étteremben az óriás szalamandrákat a vendégek szeme láttára végzik ki.
Sanghajban szintén nagy mértékű a vadfogyasztás. Ahogy gazdagodik a város, úgy nő lakosainak az étvágya. Ebben a tartományban sosem volt bevett szokás a kígyóevés, de most évi ezer tonna kígyót fogyasztanak.
Az elmúlt két évben Sanghaj környékén tömegesen irtották a békákat és az énekesmadarakat. Súlyosan veszélyeztetett fajok, mint a tibeti antilop jelentek meg az éttermek menüjén.
Nanning tartomány éttermeiben kínálnak pávát, vadon növő hattyút, sast, kígyót, teknőst, aligátort, tobzoskát, cibetmacskát és majmot. Sok étterem lehetővé teszi a látogató számára, hogy saját maga válassza ki az élő állatok közül azt, amelyet meg kíván enni. Csupán ebben a tartományban körülbelül 200 étterem kínál fogásként vadon élő állatokat.
Guangkszi tartományban évi többezer tobzoskát fogyasztanak el. Itt esznek a legtöbb számú és fajtájú majmot egész Kínában, egyes madárfajok pedig már el is tűntek a környékről.
Mind a kormány, mind a környezetvédő szervezetek próbálnak tenni valamit a vadállomány fogyasztása ellen, igen kevés eredménnyel. Tavaly Sanghajban több ezer diák tüntetett a természet felfalása ellen.
