Ha szeretnéd akkor szívesen elküldöm postán neked ezeket a régi térképeket, egy csomagban kaptam pár éve más térképekkel együtt, nekem nincsen rájuk szükségem.
Postaköltség nem izgat, ez ne legyen akadály, annyit kibírok. :-)
Ha érdekel írd meg a címed, vagy ahová küldhetem: hobobobokukucindamélponthu
Nem tudom, hogy ki találta ki ezt az 1000 km-t, hogy ennyit bír egy cipő. A gyártónak/kereskedőnek lehet anyagi érdeke, de egyébként erősen kérdéses, hogy mit változik a csillapítása, ami pont olyan lesz mint egy 0 km-es más modellé. A lyukadás, talpleválás, egyéb minőségi probléma az már ettől független kérdés.
Én csináltam egy appot a cipőm kilométereinek nyilvántartására (... még lenne mit pimpelni rajta, de mobilról is működik), ebben a statisztika részben szerepel az ár/km arány. Rajtam kívül szinte senki nem használja, szóval nincs benne túl sok adat, de ha valakit esetleg érdekel itt elérhető. FB app elogadás kell hozzá:
Nemregota keztem ujra a futast kicsivel tobb mint egy eve, harminc egynehany kilometernel tartok egyhuzamban ami megy de a legnagyobb fejfajast egy tartos cipo kivalasztasa okozza.
Hál'Isten nincs tapasztalatom ezzel a "Multi-céggel", de el vagyok szomorodva a mostani általános cipőtartósságtól. Kéne csinálni egy szabadon kitölthető excelt, kinek milyen volt és rubrikázni a tartósakat.
Valakinek van tapasztalata a Multinavigátorban vásárolt cipő garanciáztatásával??
Januárban vásároltam egy Mudclaw 265-öt alig tettem bele 200km-t már látszik az orrán lévő műanyag elfáradása kezdődik a repedés hasonlóképpen ahogy Rabimiki is járt vele.
Viszont nekem nagyon kényelmes, nagyon jól teljesít a havas, saras, dagonyás terepen is. Ha kibírna legalább 900-1000Km-t akkor nagyon örülnék, de ahogy halad a dolog akkor szerintem max 2 hónap, pedig én kezdőként nem tartom soknak a havi 100-150 km-t.
Pedig ahogy idézem őket:Az inov-8 a cipők Ferrarija!
Remélem nem csak a színére gondolnak. Na majd meglátjuk egy hónap múlva. Remélem marad hű társam, mert a Muzsla Trailt benne szeretném teljesíteni.
Nagyon szeretem ezt a túrát, egy kicsit én is mindig hősnek érzem magam. Eddig mindig saját zsíron próbáltam, így idén is Sombokornál zuhantam meg:). A röviden. Az uccsó két kilit most sem tudtam megfutni, felőrölt a sár. Még most sem merek belegondolni, mi lett volna, ha le kell menni Kis-kőnél... Mindenkire felnézek, aki megtette!
Ebben szinte minden benne van ami történt, és ami említésre méltó...
Talan csak a citromos Gösser maradt ki:-)
Amúgy nagyon fajin túra volt, szélsőséges körülményekkel. Nekem nagy élmény volt, hogy egy jól kidolgozott expandert megszégyenítő rugalmassággal tudtam haladni a zserzseli-speró duó rutinos gőzösén.
Az Oruxmaps szerintem jobb, mint a Locus (letisztultabb), bár meg kell tanulni kezelni az offline térkép részét. gpsies.com-al kombinálva szerintem jelenleg a legjobb androidra. van róla egy béna videóm, aclényeg benne van.
Új FB-os divat szerint "megfelelek a kihívásra" :) , küldöm a beszámolót.
Barcika 50 TT - 2016.02.06.
48 km (+4) / 1300 m
Nekem ez kötelező darab. Egyrészt lokál patrióta elfogultságból is, hiszen ezen a környéken nőttem fel, sőt a túra átmegy szülőfalumon, Bánhorváton, Barcikán meg 4 kellemes évet töltöttem el a gimi padjait koptatva. Másrészt viszont romantikus kötődésünk is van, 2010-ben ezen a túrán találkoztunk életem párjával, pont a falu határában.
Ezen Story magazinos felütés után jöjjön a lényeg:
Péntek este érkeztünk haza (Ildikó Barcikai). Úgy volt, hogy ő is jön a 25A-ra, de sajnos délután iszonyatosan beállt a dereka, a kocsiban ülni is alig tudott. (Fele királyságom annak, aki meggyógyítja! :-( ) Bőséges vacsora után (a tényszerűség kedvéért közlöm, káposztás csülkös bablevessel alapoztam az 50-esre) szundi, majd én reggel 6 után keltem. Sokat szüttyögtem, így 7 után léptem ki a ház kapuján. 2 km-re lakik Ildikó anyukája a rajt-célhelytől, így bemelegítésnek odakocogtam. A bejárattól nem messze jött szembe Juci és Anita, kellemesen meglepődtem, nem gondoltam, hogy ők is megtisztelik ezt a nekik elég messzi vidéki eseményt. Sajnáltam, hogy nem érkeztem korábban, a kedvükért szívesen szétcsaptam volna magam az első 20 km-en, hogy bandázhassunk.
A rajtban meg Pap Gabi böngészte az itinert, de ott volt még Carlos, Papp Gergő is, szóval nem maradt elit nélkül a rendezvény. :)
Gyors nevezés után 7:50-kor indultam, épp együtt a kiválókkal, de persze eszem ágában sem volt megpróbálni tartani a lépést, bár meglepetésemre, Gabival még mintha esélyem is lett volna. Gondoltam, biztos kényelmesre veszi az elejét, aztán morzsolja fel a mezőnyt, ahogy szokta. :)
Dér Jankó szerencsénkre a túrázókkal volt jó darabig, fagyos rögökön lépdelhettünk tengelyig érő sár helyett az erdészeti utakon. Kis falum látképét hamar megpillanthattam, ilyenkor mindig csak annyi zavar, hogy látnom kell, ahogy a fa- és széntüzelés szmogja beteríti a völgyben fekvő települést. Lekocogtam a temető mellett, ahol a felmenőim nyugosznak, majd a fő úton elértem az első pontot. Természetesen a kocsmában helyi ismerős is van, aki rácsodálkozik az ilyen formájú megjelenésemre. :)
A Harákli (Horalky) elfogyasztása után még a falu közepén lévő boltba is beszaladok innivalóért, aztán a templomnál bekanyarodok a Damasa-szakadék felé vezető útra. A már nagyon sokszor látott sziklás hasadék ismét szép. A vadászházig tartó szakaszon pár futót előzök, de szinte egyszerre érünk a 2. pontra. Ott van egy kis fejvakarás az új útvonal miatt. Rá kell találni az OKT-ra, ami majd kivisz a pompás kilátással gyönyörködtető Háromkőre. Kicsit eltájolom magam, de aztán a Locus helyreteszi a fejemben a dolgokat, elindulok a jó útvonalon. Pár száz méter után bejön az OKT, az útkereszteződésben vadi új irányjelző táblákkal. Megrökönyödésemre a Háromkőt szögesen ellentétes irányba mutatja, mint én azt tudni vélem. Megzavarodva elindulok a rossz irányba, de aztán 100 méter múlva, érezve, hogy ez nagyon nem klappol, újra megnézem a mobilomon a térképet, és visszamegyek, majd tovább a jó irányba. Közben röhögök magamban, hogy biztos a tábla kihelyezői mit össze tanakodhattak, hogy mit tegyenek a tegyenek a rosszul feliratozottal. Tegyék ki jó irányba? De akkor fejjel lefelé lesznek a betűk! Az meg nem járja, inkább kitették helyes szövegállással rossz irányba, :)
A Háromkő mellett ismerősökbe botlom. Szoboszlói cimbora debreceni csapattal, plusz Troppauer kolléga, akivel tavaly is összefutottunk. Nem siettem, így vagy bő 10-15 percet gyalogoltam velük Uppony felé beszélgetve. Aztán leváltam, majd Upponyon és a látványos Upponyi-szurdokon keresztül elértem a Lázbérci víztározót, aminek a partján 4-5 km-t futva beértem Dédesbe, a 3. pontra. Itt ettem 2 szelet zsíros kenyeret, feltöltöttem a puttonyomat teával, magamba is tettem egy bögrével, majd nekivágtam a pincesoron keresztül a hegyoldalnak. A part tetején aztán következett a pálya legnehezebb szakasza. Tudtam, hogy saras lesz, és hogy már nem számíthatok Dér Jankó segítségére, tapasztalatom is volt már innen jó pár korábbi évről, de ismét megleptek az útviszonyok. Olyan bő 6 km-t kell megtenni, míg az ember eléri a Tardonai utat, ráadásul összességében negatív szinttel, de ez most is 50 percembe, rengeteg kalóriámba és pár ősz hajszálamba került. Felfelé menet visszafelé csúsztam vagy oldalra, ahol nem csúsztam ott megtapadtam, ahol meg lefelé vitt az út, ott meg az testi épségem megtartásáért küzdöttem. Iszonyatosa fárasztó ez, csak úgy szívta ki belőlem az energiát. Ezt a 65-ösök nem tapasztalják meg. :) Egyszer el is kéne menni arra a távra, csak sajnálom az időt elvenni az otthonlevésből. A Tardonai út után aztán kicsit jobb lett a helyzet míg felmásztam a másik oldali gerincre, aztán itt is jött a feketeleves. Az utolsó pár kilométer már tűrhető volt, leszámítva a Gabi által is említett leereszkedést az Ebecki-tetőről. No az nagyon durva volt. Mintha jeges hegyoldalon kellett volna lejönni. Csak fától fáig sikerült, de néha úgy csapódtam be egy fa oldalába, hogy a kezem is belesajdult. Kíváncsi vagyok, Juciék ezt hogy oldották meg. :)
Végül 6:20-szal csaptam célba. A tavalyi konstans PB javítgatás után rögtön egy -25 perces rontással kezdtem az évet. De most nem is akartam - nem is tudtam volna - PB-t futni. Még nem vagyok abban az állapotban. Majd. Majdcsak eljön a tavasz sok remek versennyel! Addigra kell készen állnom, most csak gyűljenek a hasznos kilométerek a naplóba.
Otthon ismét káposztás csülkös bablevessel ünnepeltem az idei első ultrámat. :)
"mások adatait komolyan venni butaság." viszont a magadét nézegetve rájössz, nem lehet elég korán ledögleni este, hogy jól menjen a másnapi futás -legalábbis nekem mindig akkor rossz, ha nem alszom.
egyébiránt az elsővel is.. az egészség, vagy egészségesség nem cél. hanem eszköze valaminek. amit mindenki máshogy nevez. egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, teljesebb, vagy amit akarsz életnek.. én legalábbis így értettem..
Kétségtelenül nagyon szép gondolatok, ezt így kell csinálni ha az ember felelősséggel akar élni.
Viszont ha már belementetek -és jó volt olvasgatni!- akkor engedjetek meg két Márai idézetet ami eszembe jutott ezek kapcsán, úgy mint a hosszú, egészséges élet, és a célok:
"Mit kezdjek egy méregmentes világgal? Ölöm magam az élet minden édes bódítószerével, s tudom, hogy nem tehetek másként, mert az egészség nem az egyetlen életcél, az emberiség szempontjából sem az. Mindenki lehetne egészséges, mindenki hasonlíthatna a félhülye, kilencvenöt éves aggastyánokhoz, kiket a menhelyeken mutogatnak, amint foghíjasan üldögélnek az ágy szélén, szájukból folyik a nyál, s nem tudják megmondani életük titkát. Egyszerűen csak éltek, méreggel vagy méreg nélkül, sorsuk parancsa szerint. Húsz évvel tovább élni, milyen illetlen terv! A természet hűségesebb az emberi természethez, emberibb, mint az érvényes elméletek. Azt mondja: "Nesze egy kevés méreg. Rágcsáld, szívd tüdőre, kortyold csak, boldogan. E pillanatokban élsz és nem fáj annyira az egész. Az időt és a titkot bízd reám." Neki van igaza. Ezért rágyújtok. Pincér, kérek három deci bikavért!"
"Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben."
Én azért kezdtem el futni 2003-ban, mert el akartam kezdeni futni. Mindig is szerettem de a kocafoci elvitte az időt. Nem volt különösebb egészségtudatosság, midlife krízis, vagy mostmutasdmeg vonal. Magamnak akartam egy maratont és az oda vezető utat. Elértem, és benne maradtam. Szerettem a heti 3-4 edzést, véletlenül virtuális közösséget is találtam (index topic), élményeket is a versenyekben. Persze jól esett a baráti kör elismerő megerősítése is, de mindvégig öncélú maradt ez a futás dolog.
12 év autodidakta edzés után most edzővel próbálkozom. Két dolog miatt. Egyrészt mert kíváncsi vagyok, hogy szisztematikus felkészüléssel hová juthatok el magamhoz képest. Másrészt meg mert vonzanak olyan távok és terepek, amelyeket szeretnél élvezettel, élményekkel magamévá tenni (ehhez pedig jobb kondi kell, mint amit eddig magamtól fel tudtam építeni).
A futás beépült a személyiségszerkezetembe. Kell a napi dózis, hogy minden kerek legyen.
A stratva-t én szeretem, jó látni azokat akiket. Motivál ha látom más is edz, más is ügyes, és jó érzés lájkolni és bátorítani másokat is. Kicsit olyan mint egy futós valóságshow - élőben követem a szereplők mindennapjait:-)
Senki nem írja ki, bocs és módosítottam az adatokat, de arra sincs értelmes magyarázat a nulla forintos hazai montis életben miért van dopping.
Strava nélkül is tudom ki az aki jobb futó nálam, ergo a fejlődéshez nem kell strava. Másodrészt senki nem tudja mennyit tudsz fejlődni mert ezt nem lehet mérni.
Valamelyikőtok indult már, esetleg idén is indul a Transgrancanarián?
Márciusban rajthoz állok a 125 km-es TGC-n, ez lesz az első ilyen kaliberű versenyem, és jól jönne néhány hasznos infó a versenyről, néhány jótanács a már tapasztaltabbaktól.
Elsősorban az alábbi kérdésekre keresem a választ, de mint már írtam ,minden infó érdekel.
A cserehátizsákot már a beregisztrálásnál le kell adnom, vagy majd a startnál?
Az ellenőrző pontokon tudok majd 220ról / usbről lámpát / órát tölteni, ha a helyzet megkívánja?
Adatokat hamisító emberekkel nem találkoztam még. Eszembe se jut ilyet feltételezni itthon, hallottam a digital EPOról, bringánál valószínűbb. ismerjük egymást eléggé hogy lássam, mennyire ment valaki komolyan, nem vagyunk még sokan. Magammal hasonlítgatok, verseny részidőket szintén. Pár tíz általam érdekesnek tartott szegmens van, ha látom hogy egy csúcsfutó ott szintén megtolta akkor nekem az lehet cél hogy pl. 10%-on belül legyek. Kis motiváció. És nem hiszem hogy agyonnézegetnénk a mindennapi szegmenseinket. Látom a módszereket, érdekes útvonalakat. Vagy képeket a felhőhatár feletti Normafáról, hogy délután már én is arra fussak. És látom hogy egy lusta disznó vagyok mert zoncsi bezzeg munkába fut :)
