felreismersz, szvsz bennem sokkal tobb indulat van, mint benned.
A szeretetet probalom gyakorolni, helyre kozel sikerul is, viszont en ugyanugy nem tudok a BAJok mellett elmenni, mint mas sem. Ha segitsegre van szuksegem, mert telleg nagyon komoly gaz van, es belemrugnak ahelyett, hogy segitenenek olyanok, akiktol segitseget varnek, belolem is kitor a vadallat. Szerencsere hamar lenyugszik:)
Nem tudok en semmit, csak elmeleteket:(
Kedves Szigeti,
Ne haragudj, nem ertem, mit vartal. Vannak itt emberek, egyikojuk sem csecsemo, van mindegyiknek elkepzelese az elet dolgairol, a vilag mukodeserol. Korulbelul tudjuk ki milyen allast foglal ebben a temaban. Te megjelensz, es rankzuditod filozofiad tengerenek par cseppecskejet. Lehet persze csak en nem ertettem az egeszet, de nekem nem allt ossze az osszkep, csak azt lattam, hogy jon valaki, aki olyanokat mond, aminek EN nem sok alapjat latom. Ez persze lehet az en tudatlan tevelygesem miatt is. Ha viszont emiatt van, turelmet kerek, es magyarazatokat.
Kedves Wallace ( tudom, hogy ez az álarc ami mögül rendkívül bátor és okos vagy )
Elmondom néked, hogy az élet nem a fogantatással kezdődik és nem a halállal végződik. A születés vagy halál senkinek nem büntetés, az az anyag egy olyan állapota ( egyáltalán nem különös )amikor nemcsak az elektronok keringenek az atommag körül,nemcsak hőmozgást végeznek az atomok, molekulák, hanem nagyobb csoportjaik, halmazaik láncreakció szerűen csoportos-halmazos mozgásformákat alakítanak ki.
De nem folytatom tovább.........
Azt hiszem tévedtem, amikor komoly társaságbeli hangulatot és témák keresése közben rátok bukkantam, pedig ezer más helyre is mehettem volna ,de úgy látom egy elég masszív tömbre bukkantam, akikben ugyanaz a közös amiben egyáltalán nem különböznek. Hogyan is gondolhattam, hogy a béna ,a megégett, az okos és filozófus között megszólalhatok, és cukorként szopogathatnak mint az 58-as húszfilléres tejkaramellát. Hát rájöttem, hogy a fenemód nagy szabadságuk feneketlen tartalommal nyögi ki maga mögött ,szellemi tartalékaival együtt azt a 20-45 éves filozófikus bölcsességet, amit hevenyészett iskolábajárásával, körmösök között az agyába préseltek. Kössz. Ezt nem nyelem le, erre megvannak a megfelelő emberszabásúak.
Meséljetek nekik.
Na csá... ( éreztem,hogy csak így búcsúzhattam Tőletek, béna, megégett, okos és filozófus )
3,1415926534................................
kedves Oltran, ahogy így ismerlek a hozzászólásaid alapján, Te TÉNYLEG gyakorlod a szeretetet (ellentétben velem), és egyáltalán nem vagy indulatos (ellentétben velem)
de hogy ezt a mérhetetlenül szívszorító, ugyanakkor kegyetlenül humánus dolgot leírod: "... ha elerem hogy allando legyen, akkor szvsz mar nem leszek olyan, akire azt lehet mondani: ember" - ember, te nem kamuzol, te tudsz valamit :)
a kilobbanásban, egyszercsak, hopp, végleg felragyog az Ember :)
kedves Beata,
Megprobalom elmagyarazni, bar sajnos asszem nem fogod pozitivan venni:)
Tehat, en sok mindenbe belekaptam, volt sok-sok elmenyem, es azok alapjan kiepitettem egy vilagkepet. Aztan mostanaban olvasgattam par dolgot, keleti filozofiakat, es ugy tunik, hogy alapjaiban nagyon hasonlo dolgokat mondanak, csak a sajat gondolataim alapjan kicsit mezes-mazosabbnak tunt, mint ahogy ok felfogjak. Na, diohejban ennyi hatter. Azt a mondatot pedig ugy ertettem, es kerlek ezert ne kovezz meg, hogy amig nem jut az ember magasabb szellemi szintre, olyanra pl, ahol nem rezel be egy tigristol, mert tudja, hogy illuzio, addig be is fog rezelni a tigristol. Ez az ut viszont nehez, es amig ott nem vagyok elmeleti(!), bar tapasztalni neha sikerul, csak az allapot nem lesz allando, csak atmeneti, de ha elerem, hogy allando legyen, akkor pedig szvsz mar nem leszek olyan, akire azt lehet mondani: ember. Hmm, nem tom mennyire ertheto, ha nem utalsz meg nagyon, akkor kerdezz nyugodtan:)
a KERESZTÉNY MINDENT, DE MINDENT KERESZTÉNY SZEMMEL NÉZ. Bocs, be volt kapcsolva a Caps Lock, nincs kedvem újra írni.
Lehet eljátszani azzal, hogy "ha én mondjuk ateista volnék, v. valamelyik keleti vallásfilozófiához állnék közel stb.," de a vége, a komoly, mégis a meggyőződésed szerinti volna.
Amúgy meg bocs, de nem értettem azt, hogy: "...de ha mar nem ilyen szinten lennek, akkor nem. Mondjuk akkor mar nem is lennek ember."
Nem nagyon hiszem, hogy komolyan gondoltad, amit eszmefuttattál.
A "Csá..."-féle elköszönés meg igencsak SPENDER-es. Nem az vagy te csakugyan? Egy másik nick-névvel?
Beáta
Azert lehetne errol vitazni, Beatty, de nem Kereszteny szemmel. Bar valaki nemreg fejtette ki nekem, hogy a hitunk igazsagul adatik a Biblia szerint is.
Es a sziberiai tigris is ronthatna ram, biztos hogy be is csinalnek, de ha mar nem ilyen szinten lennek, akkor nem. Mondjuk akkor mar nem is lennek ember.
Hogy bele nem gabalyodtál feneketlen mélységű bölcsességed megfogalmazásának tekervényes vargabetűjének sokadalom bugyraiba...
Ha egy kicsike kis elefánt filozófikus mélységű egyik lábadra lépne, bizony egészen valóságosnak éreznéd.
Ha egy szibériai tigris rád rontana, bizony besárgulna a gatyád ama hátsófeled termékétől, melyet iszonytató gyorsasággal ürítenél akaratodtól függetlenül, ezt megakadályozni szándékozó szellemi befolyásod minden ereje odakoncentráltatásának ellenére is. És az nagyon valóságos lenne, és szeretnél még ezen valóságos árnyékban maradni, amit életnek nevez a Mindenható.
A gondolatalkotás, a szó, a hang, a kifejezés ajándékát Ő adta. S láss csodát: te is alkalmazod.
Bizony mondom néked: A beszéd is életjelenség. Ámen
Az eredeti kérdésre:
Nem.
Ha igen, csak azért, mert sajnálnám a bánkódó ismerőseimet, rokonaimat.
Egyébként egyedül a halálfélelem rossz a halálban. Akinek az nincs, az jól jár.
Mintha úgy írnál az életről, hogy éljük le passzívan. (nem biztos, hogy jól értettem). Ez az, amit én utálok. Menni kell, sőt rohanni!!! És ha megállok, magamat pusztítom el. Élni kell, és úgy, hogy mindenkit megelőzz egy lépéssel.
Bizony mondom neked, ha megszurom magam, nem mindenkinek faj, ha megfogom a jeget, nem hideg mindenkinek, es ha leforrazom magam, nem eget mindenkit. Bizony, nem ez az igazsag!!!
Nezz hat moge a dolgoknak, ezt mondom en neked, de a valasztast rad hagyom, keresd a sajat utad, es jard is azt, viszont ne mondd meg nekunk, a mienk mi, hacsaknem olyat tudsz, mit mi nem tudhatunk. Ez esetben viszont kerlek o, mester, kerve kerlek, jojj el hozzam, es tanits engem, mutass utat, fenyt a sotetben.
ne haragudj, kedves szigeti, de mintha kicsit bele lennél kattanva a dologba, írod, hogy nem szabad erröl (vagy akármiröl) dumcsizni (egyetértünk!), csak menni, közben meg a katedráról frankóra megmondod a tutit (szerintem sok jó okosságot összeírsz az okosság ellen, csakhogy ezzel - bocsesz - Te is csak, mint én, a saját farkadat szopod), szóval mintha kicsit bele lennél zúgva ebbe a dologba, de lehet, hogy rosszul látom, ekkor bocsika
a dolog után, úgy 26-27 éves koromig, nem voltam hajlandó semmilyen vallással, ezoterikával, miszticizáló filozófiával foglalkozni, és legkevésbé erre az élményre visszaemlékezni, hogy nehogy megkattanjak, csak matematikával, szigorúan akadémikus tudományokkal, a profán felé fordultam, belevetettem magam a szociológiába (semmi "Isten", "lélek" meg ilyesmi), leginkább a - fantasztikus, embertelen és szívszorító - "kocsmakultúrában" és a pornóban mint kultúrában nyomultan, s sokkal jobban éreztem magam, mint most, amikor kezdek ezen "dolgok" felé - talán gyengeségböl, vagy faszom tudja miért - megint visszakanyarodni
kedves Wallace, nemigen tudnék erröl a cuccról többet írni, komolyan, szóval van ebben a önkiteregetésben valami mérhetetlenül önzö, genyó dolog, valami nagyon visszatetszö, miért nem tudok kussolni, el vagyok keseredve és a világra hányom ezeket a dolgokat, de ha hallgatok - úgy érzem - az is baj, mintha valami kihányná belölem ezt, szóval totál káosz ;)
amúgy ez a dolog egy égési baleset következménye volt, amely balesetnek, ha nem is drámaian, de halálomig viselni fogom a pecsétjét; néha úgy is fel szoktam fogni, hogy meg kellett fizetni ezért, de utána rögtön érzem, hogy ez faszság, s megint csak az Egóm elbaszott fényezése...
Valóban a körülírás mindennek az okozója, mert amit nem ismerünk azt ne írjuk le. A tévedés mindíg abból adódik, hogy azt bizonygatjuk amiről fogalmunk sincsen, holott csak abban lehetünk tisztában, hogy fáj a fejünk, éhesek vagyunk és nem tudjuk megoldani ezt a harmadfokú egyenletet.
Remélem az élet eddigi sugarai beleértve a világegyetem mindenhatóságát is nem fordítottak ki magadból, mert a tisztelet egyenes ívei arra ösztökélik mindenhatónkat, hogy megmagyarázza azokat az értelmetlen észleléseket és érzeteket, amelyek az optikai csalafintaságokhoz hasonlatosak és komolyan vételük nem okoz ugyan belső és külső elváltozásokat, de személyiségzavarokhoz vezethet.
Legyél óvatos a biztosban és biztos, hogy óvatosabb leszel a kijelentéseidben.
Ne törődj mások észrevételeivel, mert mások sem törődnek veled.
Egy az okos tanács, hogy leírva minden leírható, de valójában a hazugság az eredendő és a pulykából nem lesz tyúk.
Az élet játékai vagyunk, a lehetőségek száma még nem ért soha véget. Te sem hiheted, hogy beteg vagy egészséges vagy. Legyél mindíg az aki lennél ha folytatnod kellene ott ahol abba kéne hagyni.
Annyira az elején vagyunk mindennek, hogy nem gondolhatjuk komolyan a véget.
A természet csak játszik a lehetőségekkel és mi élők és levők csak létezünk a saját levünkben holott a létezés csak mozgás egy térben és nem az időben.
Arról beszéltek ami csak a tudat beteg játékát mutogatja az agyatokban.
Ne a gondolatok képeit nézzétek, hanem a környezet hatásait vizsgáljátok.
A valóság, ha megszúrod magad=mindenkinek fáj, ha a jeget megfogod =mindenkinek hideg, ha leforrázod magad = mindenkinek éget.
E z a z i g a z s á g !!!!!!!
Mindenkinek !
Barátaim !
Nem szónokolni jöttem hozzátok, hanem közölni veletek azt, hogy nincsen halál az életben mert semmi nem tud meghalni ami nem él.Mi és minden ami van az nem él és nem hal.Ha kiváncsiak vagytok a filozófiámra akkor jelezzétek számosan, mert egynek-kettőnek hiába minden szó, hiszen csak a mindenki számít.
Gondoljátok végig, amit tanultatok és még nem tudhattok. Oly buták vagyunk a földön és mégbutábbak a világ egyetemében.
Vegyétek komolyan az ismeretlen hatalmát és ne döntsetek arról amiről nincsen fogalmatok sem.
A szó a nyelv csak az ember tudománya, árnyéka a valóságnak és pusztulása az árnyéknak. Ne a szavaknak és az " egy embernek " hódoljatok, menjetek a térben mindenfelé, ne döntsetek élő és élettelen felett, ne legyetek az akinek gondoljátok magatokat, ne mondjátok azt amit nem ti mondtatok, ne lássátok azt amit nem ti láttatok, ne szeressétek azt akit nem ti szerettetek.
Lehet, az élet a halál árnyéka vagy fordítva, de nem lehet igazság az amit nem tudunk megmondani és bebizonyítani , mert próféták vagyunk mindannyian a magunk prófétái és ne legyünk mások fölött uralkodók, legyen mindenki úgy ahogy van, ha halni vagy élni akar.
Az eredeti kérdés nem kérdés, mert az élet és halál nem definiált logikai fogalom és egy definiált logikai kategóriát rendelünk mellé : igen vagy nem. Ez értelmetlen és ellentmondásos.
Nyugodjunk meg barátaim ez a kérdés értelmetlen és nem érdemel energiát.
Kérdezzétek azt, hogy van-e összefüggés az élet és halál között ?
Kérdezzétek azt, hogy van -e összefüggés az élet és az élettelen között ?
Ha tetszett amit elkezdtem válaszoljatok és folytatom axiomatikusan azt a világot amit mindenkinek meg kell ismerni.....
nekem ilyen abszolút hétköznapi, "rendes" (nem meditációs) halál-élményem volt úgy 19 éves koromban, én addig egy teljesen normális falusi gyerek voltam, ilyen filozófiák meg vallások kurvára nem foglalkoztattak, bár ministrálni jártunk, de faszságnak tartottuk az egészet (a pap egy sunyi volt), még olvasni se szerettem (szerettünk) - csak a kapa volt meg foci... :)
de volt ez a dolog, s azóta semmi se tud igazán érdekelni, mármint úgy, hogy ne mosolyogna bennem valami a törekvésen, hogy "legyen ez", "én az akarok lenni", és ez nem egy ilyen lenézés, csak úgy magától jön mindig
szóval nekem úgy 10-15 percig tartott, és beszarásra királyság volt, az élmény nekem valahogy úgy jött le, hogy az egész Univerzum ugyanaz, minden mindennel egyenlö, a dolgok között csak idöbeli a különbség (most, nem tudom miért, lehet, hogy hülye vagyok, de nem nagyon hiszek a "lélekben", de akkor az olyan volt, hogy milliónyi lélek szemléli egymást, gyönyörködik egymásban), volt még valami, de ezt lehet, hogy már csak így utólag belehazudom (mintha egy álom minden egyes, pontos részletére próbálnál visszaemlékezni), szóval, hogy onnan mindent "látsz", hogy mi van az emberek fejében (nem tudom miért, erre figyeltem), a legutolsó szaros, perverz gondolatát is látod, viszont "nem élvezed", nem ítéled meg, csak "Látsz"
az viszont tisztára megvan, hogy amikor "vissza kellett jönnöm", akkor sírva fakadtam, és könyörögtem (nem tudom, kihez, mert hogy, nem volt ilyen Nagy Isten, meg Jézus, csak valami Kimondhatatlan Boldogságot Adó Erö, olyan, amihez mindenki hozzá teszi a saját erejét, szóval ilyen, a lelkek kommunizmusa, de senki se több a másiknál), hogy ne kelljen visszajönnöm, de vissza kellett... :)
azóta tart a kálváriám az élettel, és már a focit sem tudom úgy szeretni, mint annakelötte ;)
Az élet elmúlik, és rövid. De én úgy akarom ezt a rövid életet leélni, hogy ha még egyszer kéne, akkor se változtassak rajta semmit. Annak ellenére, hogy meleg vagyok, boldognak mondom magam.
Minden felelem gyokere a halalfelelem.
Ez nem mas mint az ego felelme, mert a halallal o megszunik letezni.
A lelek orok, az ego (elme) nem. Az ego fel, a lelek nem.
mar ez is sok korulirasnak...
Sokáig nagyon féltem. Egészen addig, míg Jézust be nem hívtam az életembe. Azóta tudom, bár a halál nem kellemes, de szükséges...és ami utána jön, az gyönyörű!!!
És nem ismerek olyat, aki ne félne (úgy értem, aki nem gyermek és ébren van). Bár láttam már gyönyörű rajzokat, amiket egy halálára váró művész készített: csöndes, sötét derű ült rajtuk.
Szerintem is minden komoly szorongás összefügg a halálfélelemmel.
De az életvágy is összefügg vele. Csak ebből én más következtetést vonok le, mint a buddhisták.
