Mi július végén jártuk végig a fiaimmal a Sárvár - Sümeg távot, utána egyből el is küldtem az igazolólapokat, de még mi sem kaptunk értesítést arról, hogy utalhatnánk a pénzt. Én is úgy vagyok, vele, mint ahogy te is írtad: Engem még nem is érdekelne, hisz a túra volt a lényeg, de az unokámat a fiaimat nem szeretném csalódásban hagyni. Nem tudunk mást tenni, mint várunk türelemmel...
Javában tart az idei alpesi élményeim leírása, valamint az élmények megszerzése (tegnapelőtt tértem haza egy nagyobb szakaszról). Még októberre van tervezve egy 3 napos, aztán még remélem ősszel bezárólag közzé tudom tenni az idén májustól lejárt szakaszok beszámolóit, volt/van bőven miről írnom.
Egy július végi történetet csak úgy tanulságképpen bemásolok ide, a többit részét majd idővel teszem fel, de ez a kiragadott részlet önmagában is értelmezhető sajnálatos kortünet:
"Csak úgy még egyszer átléptem a határt pár lépés erejéig, ki tudja mikor lesz rá újra alkalmam, majd visszatértem az útvonalra. Tetszetős bivakház állott a szűk kis hágóban, egyetlen hiányossága csak a víz nem léte volt, amúgy szívesen maradtam volna itt, de közeli Tilisunahüttétől komfortosabb éjszakázást reméltem és reggelre sem hiányzott a fennmaradó durván fél órás út pluszba. Így egy kis lejtő után haladtam tovább az egyre fogyatkozó fényekben. Egy ösvénytől nem túl távoli, térképen nézett alvási alternatíva ötlete egy zárt és szem előtt lévő kőház formájában kútba esett (ehhez nem is kellett közelebb mennem, távolról is nyilvánvaló volt), így mentem tovább a közeli Tilisunasee-t tápláló egyik patakon átkelve a már csak pár lépésre lévő Tilisunahüttéig. A 2208 méteren fekvő házhoz érkezve (20:55-kor) az már kapásból látszott, hogy szombat este lévén elég sokan vannak, a zsákomat a bejáratnál raktam le, majd a teraszról csináltam még pár képet a fogyatkozó fényekben. A házba lépve jobbra az emeletre vezető lépcső, balra átlósan a Trockenraum ill. a földszinti szobák, egyenesen pedig az előtéren keresztül a vendégtér volt megközelíthető. Szépen levettem a bakancsomat az előtérben, először egy kopasz férfi, majd egy szemüveges nő szólított meg, már ekkor elkezdték a jajveszékelést, hogy nem foglaltam előre. Mondtam, hogy én egy önellátó túrázó vagyok és nincsen ezzel gond. A vendégtérben elég sokan voltak, pecsételés után léptem a pulthoz, hogy megbeszéljem a továbbiakat. A sorrend ugyanaz volt, mint az előbb: először a kopasz magas férfi, majd a szemüveges nő, aki mint kiderült a ház egyik főnöke közölte velem, hogy ők mennyire teltházon vannak most. Tucatnyi alkalommal futottam ebbe már bele, nem estem kétségbe, eddig is volt mindig valami megoldás (ha legkésőbb nem is, elalvás előtt, mint a Starkenburger hüttében). Nem elhanyagolható tény, hogy ezúttal nem szabad szobát szerettem volna, hanem csak egy fedett helyet az ajtón belül, tehát nem vártam semmilyen fogyasztást ingyen. A pénztárgépnél álló fiatalabb hölgy még hajlott volna valami megoldásra miután előadtam, hogy én csak egy benti vízszintes helyet akarok, de a főnöknő kötötte az ebet a karóhoz: se trockenraum, se vendégtér, se sehol, vagy veszek egy helyet a matraclágerbe vagy kint alszok…mondtam, hogy én idegenek között nem tudok aludni (és nem is akarok, másképpen minek cipelném a motyót a mobilitáshoz) és kint meg hideg van (július végéhez képest tényleg hűvösnek számított az este). Erre azt mondja, tudja, hogy hideg van, némi gúnnyal fűszerezve. Még pár érdektelen félmondat elhangzott, majd aki ismer tudja, hogy engem sem kell félteni, fogtam magam és visszavettem a bakancsomat és kiléptem a házból. Ilyen embertelen, bunkó, lekezelő és rugalmatlan hozzáállással még nem találkoztam a hegyen sehol még…mivel volt nálam matrac és hálózsák, így nem hagytam magam megzsarolni. Eddig elképzelni sem tudtam, hogy egy magashegyi menedékházból konkrétan kiküldenek, azt hittem ilyen sosem történhet meg…de megtörtént és nagyot csalódtam ebben a helyben és sajnos úgy általában rendült meg a bizalmam, pedig rengeteg normális és korrekt ház van a hegyekben (elég az előző estére és a Tübinger hüttére gondolni, ahol tényleg nagyon rendes volt mindenki). Egyszerűen hihetetlen volt, hogy ahol 100-120 ember elalszik, ott nem maradt volna hely még egynek, tulajdonképpen bárhol ahol lehet: trockenraum, folyosó, pince, bármi. Szomorú volt abba belegondolni, hogy a fogyasztói társadalom és a pénz világa ide is felért már, szerencsére ez a hely csak egyike azoknak, amik még kisebbségben vannak a rendes és normális, bakancsos túrázót szolgáló házakkal szemben. A terasz alatt lévő kb 3 méter hosszú járatban végződő ajtót már az érkezéskor kiszúrtam, még viccesen bele is gondoltam, hogy itt is aludhatnék, nem gondoltam, hogy negyed óra múlva élesedik a helyzet. Az éjszakai hűvös miatt aggódással vegyes dühvel ágyaztam meg a legalább fedett helyen, nagyjából minden szóba jöhető ruhadarabot magamra vettem: 2 zokni, jéger alsó, hosszú nadrág, rá rongyszatyor a lábaimra, kívülről a hálózsák végére zacskó, hogy ne távozzon a talpam felől a hő olyan könnyen ki. Felülre 4 réteg került: póló, garbó, kapucnis felső, céges farmerkabát és persze még a hálózsák. Fejemre téli sapkát vettem fel, majd még némi telefonozás után kissé össze-összehúzva magamat aludtam el a 2208 méteren fekvő menedékház alatti ajtónál. Ennek nem így kellett volna lennie, de nem rajtam múlott. Meleg zuhany is elmaradt „érdeklődés hiányában”.
Szerencsére a rendkívüli szettem kiállta az éjszaka próbáját, 5:20-ra állítottam vekkert, előtte kezdett már el fázni a vállam, szóval fent voltam már. Beugrott az esti szituáció újból, így a vérnyomásom ismét megugrott, lendületesen pakoltam bele a zsákomba a reggeli félhomályban, majd néhány magyaros, nem túl halk félmondat kíséretében hagytam magam mögött ezt a pöcegödör helyet"
Augusztus31.,17:21 · Szolgálati közlemény (soron kívül) Ma 13 óra 35 perckor a Mázsa téren átvettem 260 db OKT 70 jelvényt. Ez azt jelenti, hogy a napokban indulhat a postázás mindazoknak, akik a kapott számla ellenértékét átutalták.Köszönöm mindenki türelmét! A pozitív visszajelzéseket különösen köszönjük!Természetesen ezzel párhuzamosan kértem további 200 db jelvény soron kívüli legyártását is.Mint jeleztem, szeptember 6-án már személyes átadásra/átvételre is van mód a szokásos keddi klubnapjainkon (Bp. VIII. Luther u. 3. sz. alatt 17 és 18 óra között).Kérem azokat, akik személyesen adták le a füzeteket igazolásra, azok ugyanúgy személyesen érdeklődjenek az elfogadásról, illetve a jelvény átvételéről. Mivel ők nem kapnak számlát, csak nyugtát a klubban, így az ő értesítésük akadozik.
Napok, sőt hetek óta készültem erre a szolgálati közleményre, melyet szomorúan adok közre.A nyári hónapokban töretlenül folytatódott az OKT 70 túramozgalom népszerűsége, sokan a nagy melegben is járták az országos kék jelzés ösvényeit. És sokan beküldték a sikeres teljesítést igazoló füzeteteket.Hozzám eddig 1230 füzet érkezett, ezek közül mindössze 17 esetben nem tudtam igazolni a teljesítést. A teljesítés igazolását követően elkészültek a fizetendő számlák, melyeket email-en ki is küldtünk.És akkor nézzük a szomorúság okát! Sajnos innentől homokszem került a gépezetbe, mivel a jelvényt készítő vállálkozástól július vége óta nem kaptunk kész jelvényeket. Ígéret természetesen volt, de jelvény nem. Ennek oka egyrészt a nyári szabadság miatti leállás, másrészt a munka torlódása lehet.Sokan jelezték, hogy július és augusztus folyamán átutalták a kiküldött számlák összegét, amit nagyon köszönünk, de jelvények hiányában természetesen nem tudunk postázni. Eddig mintegy 1000 jelvényt tudtunk postázni, továbblépni csak egy nagyobb jelvény szállítmány beérkezését követően tudunk. Jelenleg nem tehetünk mást, mint mindenkitől türelmet kérünk. Reményeim szerint szeptember folyamán folytatni tudjuk a jelvények postázását!"
Nyáron 6-7 hét volt az átfutása, kb 4-5 hét után jött a számla hogy utaljak. Azóta pedig jelvény-ellátási gondjuk is volt, tudtommal csak 1x kaptak jelvényeket, így még jobban feltorlódtak az igények. A 3 héttel még bőven időben vagy.
Amúgy a facebook csoportjukat érdemes használni, ott válaszolnak a kérdésekre is, és azt hiszem Ágnes telefonszáma is meg lett adva, aki tud segíteni. De 3 hetes bekültésed jó eséllyel nem lett még elbírálva sem.
Aug. 21-én lejártam unokámmal az OKT-70 túrát. A Becsek - Mátraverebély távot választottuk. Néhány napra rá el is küldtük a bélyegzett igazolásokat ajánlott levélben a Lokomotív Turista Egyesületnek ((Nagy Ágnes, 1135 Budapest, Szegedi út 49. IV. em. 13.). Azóta is várom a választ, s kezdek nyugtalankodni!
Van-e valakinek tapasztalata, hogy mennyit kell várni a válaszra? Kérdeznék az egyesülettől, de egy email cím nem sok, de annyit sem találtam hozzájuk! Csak egy igazgatói telefonszámom van... most hívjam fel őt, hogy mi van az elbírálásommal?
(Engem még nem is érdekelne, hisz a túra volt a lényeg, de az unokámat nem szeretném csalódásban hagyni.)
Az utolsó előtti OKT túrámon ismét az ország keleti részén, a Zemplénben barangoltam. Az AK útvonalán tettem meg az első lépéseket, utána pedig a Magyar Kálvárián keresztül teremtettem meg annak a lehetőségét, hogy egyszer majd bezárulhasson a kör. Nem kis küzdelem árán leereszkedtem a Szár-hegyről, hogy utána felmászhassak a Nagy-nyugodóra. A Cirkáló-tanyánál társaságom is volt az ebédhez, majd egy hosszabb, nem tervezett kitérő után meg sem álltam Makkoshotykáig. A falut elhagyva felmentem a Cifra-kúthoz, ahonnan a Zsidó- és az Eszkála-réten keresztül gyalogoltam el az eszkálai vadszedreshez. Pecsételés után a Gerendás-réten köszöntem el a kék jelzéstől. A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2022/09/okt-26-satoraljaujhely-ujhuta-20220807.html
Vasárnap én is a Mátrában voltam, ha nem autózol, mehettünk volna egy busszal :-)
Semmi jelvényszerzés, a saját "mozgalmamat" jártam, az összes turistautast.
Vöröskői kilátó előtt egy gazdátlan sátor, később két túrázó irammenetben, még gondolkoztam is hogy az én buszomhoz rohannak mert azt már bukták, vagy az egy órával későbbihez mert ahhoz elég a sétatempó is. A kilátónál aztán pontőr, csokik meg egyebek, ja vagyúgy :-)
Mátraszentimrétől már nem szaladt senki szembe, a Z4 Szalajkaház felé is gyanús, hogy vasút lehetett
A jelenlegi végállomást elhagyva szuszogott is szembe egy frissen lefestett szerelvény (viszont reggel a buszból Gyöngyös után a 24-es út melletti részt totál feldúlva találtam)
Errefelé csak csöpögött, déltől egyig, fertályóra pihenő után megint rákezdte kettőig. A fák alatt majdnem meg lehetett úszni esőkabát nélkül is.
Felfelé a Z4-gyel párhuzamos P+ pedig meglepően vadregényes, nem számítottam ilyesmire
A Rákóczi-túrának a jelvénye is nagyon szép.
A Mátrásnak. A Zemplénit nem tudom, az még előttem van
Pont vasárnap panaszkodtam a fiamnak, hogy lassan elfogynak a közeli (= egynapos) túraterveim..
Csevice víz nekem ízlik, igaz levesbe még nem próbáltam :-)
Hogy egy kis Erdélyt is beleszőjek: mióta egy máramarosi gerinctúrán csak birkalegelő alatti forrást találtunk, miáltal fertőtlenítőtablettázni kellett, na azóta nem tudok fitymálni semmiféle forrásvizet, akkor se ha sárgállik a kivezető cső a vastól. Ugyi, minden viszonylagos :-)
A végére egy kis repülős lezárás: engem Pipis-hegyen az is ledöbbentett, hogy az év utolsó napjaiban is zajlik rajta az élet
Idén először terepen is megrendezték, ezért én aznap kétszer is megnéztem a Sombokrot. Egyszer felfelé a sárga kereszttől, aztán meg lefele, hogy elérjem a buszt a Vörösmarty-háznál.
Ha jól láttam reggel a buszból, Mátrafüreden volt nagy szervezkedés-készülődés, onnan indulhatott. Azért nem egy egyszerű menet. Lefele sem, nem hogy felfele! :-)
Jó idő volt, bár ilyen meleget talán nem jósoltak. Igaz, tegnapra sem az esőt. Valahogy ez most nem jön össze, új igazgató ide vagy oda... :-D
Igen, mint ahogy azt 'timetable' topiktársnak válaszoltam is, mostanság a közelebbi túrákat részesítem előnyben, ha meg még jelvényszerző is, hab a tortán. Szerencsére annyi van, hogy csak győzzek választani!
De ha nem jelvényszerző, az sem baj. Nyár elején a kollégáimnak-barátaimnak szerveztem egy egynapos Gyimesbükk-Gyimesközéplok túrát a gerincen, szerencsére minden összejött, jó idő, medvék nélkül, visszahívott pásztorkutyákkal, hát, jól esett utána besöpörni az elismeréseket - a Csíki söröket elfogyasztani nemkülönben. :-)
Szóval, nem kell ahhoz a világ végére utazni, hogy az ember szépet, különlegeset lásson.
Hát, azt elhiszem! :-) A zacskósleves amúgy sem egy hatalmas gasztro-élmény, de csevice-vízzel...?!?! :-D
Amúgy nagyon jó kis túra, gyönyörű útvonalon, a Kékesig és Mátrafüredtől délre számomra ismeretlen útvonalon, végig kiválóan jelezve, szóval ezt is megérte végigjárni!
Ahogy öregszem, egyre többször felmerül bennem, hogy mennyi mindent nem láttam még itt Magyarországon, nem beszélve a Kárpát-medencéről; felesleges is távolabbra menni.
Később megkóstoltam a vizet: hát, számomra azt az ökölszabályt erősíti, hogy ami egészséges, az általában nem jó…
Amikor teljesítettem ezt a túrát, a Kékesen egy esőházban bivakoltunk: az esti zacskós levest a csevice vizéből főzni valami leírhatatlan gasztroélmény volt...
Köszönöm a beszámolót, jó volt fejben újra végigjárni!
Bizony-bizony, pont a Kékes Csúcsfutás napján bandukoltál arra. 2015-ben szerencsém volt részt venni rajta, de akkor még júniusban volt. Gondolom, kellett egy kicsi nehezítés, túl sokan beérek szintidőn belül. :-)
Én éppen külföldön voltam, de a család jelentette nekem is, hogy az még egy brutál meleg nap volt. Jól döntöttél, hogy nem kínoztad magadat, a vén rája már ne variálja! ;-)
Jó látni, hogy nem unod meg a jelvényszerző battyogásokat, nekem sajnos mindig újabb dolgokat kell kitalálnom magamnak, hogy felkeressem az erdőket, mezőket.
Gyöngyösön támasztottam le az autót, majd menetrendszerinti busszal jutottam Parádsasvárra, ahol a Községháza megállóhellyel szemben található az első igazolókód. A logisztikából is kitűnik, hogy igen optimista módon egynaposra terveztem a teljesítést. Az élet (és elsősorban a kondícióm) azonban keresztülhúzta a számításomat.
Parádóhutáig meglehetősen eseménytelenül telt az út, reggel lévén – és mivel ez a rész azért nem tartozik a Mátra leglátogatott helyszínei közé – nyugodtan lehetett nézelődni, gondolkodni az élet nagy kérdésein. Ezt az is nagyban segítette, hogy a sárga sáv jelzés kifogástalanul van felfestve, sajnos az igazolókódokkal már nem mindenhol ez a helyzet. Méhészkertig a kódok még rendben, Parádon a fafaragó kiállítás kapujánál levő ellenőrző kérdést is könnyű megválaszolni. A parádi Palóc-ház kiállítása sajnos zárva volt (bent van a válasz a kérdésre), remélem, jó lesz az igazolófotó is…
Parádfürdőig a 24-es út melletti járdán halad a jelzés, boltok, éttermek sűrűn vannak, fel lehet tankolni a következő szakaszra. Szükség is van rá, hiszen Kékesig – a Szt. István csevicén kívül – nem lesz lehetőség. A Rákóczi fa így kidőlve is nagyon impozáns. A mozgalom kódja egykor (na nem Rákóczi idejében) erre volt felfestve, ma már alig vehető ki. Talán szerencsésebb lenne egy újat festeni, de inkább a mellette levő táblák valamelyikére…
Szt. István csevicéig aszfalt, a forrásnál (kútnál) viszont azért voltak kirándulók szép számmal. Merítettem a kútból, megtöltöttem egy flakonomat. Később megkóstoltam a vizet: hát, számomra azt az ökölszabályt erősíti, hogy ami egészséges, az általában nem jó… de bajom mindenesetre nem lett tőle.
Rózsaszállásig (kód rendben) erős emelkedőkkel tarkított szakasz jön, szerencsére mindig van közte párszáz méter szintút is, éppen mikor már nagyon elkezd sípolni a tüdő. Ügyes vonalvezetés! Disznó kő előtt rátértem a Kék útra, innen a Kékesig már ismerős a táj, bár mindig a másik irányba mentem rajta. Hát, most megszuszogtatott.
Kékesen nagy tömeg, valami futóverseny (csúcsfutás?) végére értem oda, többtízméteres sor kígyózott a csúcskővel fényképezni kívánó futókkal. Jó nagy ívben kerülve sikerült eljutnom a csúcskőtől pár méterre felállított Rákóczi kopjafáig egy igazoló szelfi erejéig.
Aztán jött a feketeleves: Topiktársunk írt egy beszámolót néhány éve a mozgalomról a Turista Magazinban, ebben említette, hogy a sárga sáv turistajelzés milyen meredeken vezet le a Som-nyeregbe. Hittem is, nem is. Gondoltam, olyasmi lesz, mint a Csataréti erdészház feletti rész vagy a Remete-szurdokból kivezető. Hát nem. Baromi hosszan, baromi meredeken araszoltam lefele – gyakorlatilag szó szerint, hiszen minden lépést meg kellett tervezni, elég nagyot lehetne itt perecelni. Szerencsére azért egyben leértem, igaz, fájó térdekkel és erősen remegő lábakkal. Itt elkelt volna a bot.
A Som nyeregnél tekintélyes időt töltöttem az igazolókód keresésével. Sajnos az igazolófüzet nem írja le a pontos helyet. Elsősorban a turistaút elágazása közelében kerestem, de végül kicsit visszafelé (Kékes felé) egy bükkfa törzsén leltem meg – a maradványait. „Gondos” kezek szinte tökéletesen lekaparták. Talán ugyanezek törték össze a közeli tájékoztató táblát is… Hiába, itt már nagyobb a „turista”forgalom…
Még néhányszáz méter Mátraháza a 24-es úttal párhuzamos turistaúton, így folyamatosan lehet hallgatni a járművüket üveghangon bőgető motorosokat. Nem túl idilli.
Mátraházán jó lett volna leülni az egyik büfénél egy hideg gyümölcsös sörre, de hosszú sorok és minden asztal foglalt. Aztán ránéztem az időképre, és látom, hogy amíg itt kellemes 28 fok, Gyöngyösön 34. Ez volt az a pillanat, amikor átterveztem a teljesítést, és egy hamarosan induló busszal inkább visszamentem Gyöngyösre. Napi távnak így 28,8 km +1155/-802 szint adódott.
2. nap (szeptember 4.)
Ezúttal is a gyöngyösi buszállomásról indultam, de most nem busszal. Úgy döntöttem, legyen egy kicsit nagyobb kihívás a mai – egyébként nem túl hosszú – napi távhoz, legalább legyen benne egy kicsit több szint. Így a naposabbnak, kitettebbnek vélt szakaszt is még hűvösebb időben járhatom, ez is a gyöngyösi indulás mellett szólt. Reggel 8-kor már a város utcáit róttam. Elég eseménytelen szakasz vezetett a Sár-hegy lábáig, innen kezdődik a folyamatos, igen hosszú emelkedő, amely csak a Cseplye-tető előtt enyhül kicsit. Útközben azon gondolkodtam, milyen szóviccet lehetne kihozni a „minden Cseplye kincs!” mondatból. Mondtam én, hogy az élet nagy kérdéseinek átgondolására egy ilyen túra milyen kiváló lehetőség! :-) Annyira el is gondolkodtam, hogy a kopjafán levő ellenőrző kérdésre elfelejtettem megnézni a választ, úgyhogy a Sár-hegyről kellett visszamennem jópárszáz métert. De legalább megcsodálhattam még egyszer a kilátást is innen.
Sár-hegyről keskeny, viszont köves-sziklás út vezet a Szt. Anna-tóhoz, illetve a mellette levő kápolnához. Igen szép, kellemes környezet, annak ellenére is, hogy a tó gyakorlatilag ki van száradva, inkább csak a növényzet árulkodik a tó helyéről. Elérve a Pipis-hegyi repülőteret elég meglepő, hogy a leszállópálya tulajdonképpen domboldalban van. Mindenesetre elég látványos. Csakúgy, mint az a széles, köves szintút, amely Mátrafüredig tart. Nem lennék meglepve, ha itt is valaha kisvasút működött volna.
Mátrafüreden a kápolnánál kell megválaszolni egy ellenőrző kérdést, most nem felejtettem el megnézni. Muzsla-tetőig emelkedő, de érdemes kimenni a kilátóba (Várak a Mátrában kód rendben). Nem messze esik a Rákóczi-forrás, működik, finom a vize, a kód is rendben. Tökéletes. Fel is tankoltam, hiszen azért még volt pár kilométer emelkedő. A Hanák-kilátó nagyon hasonlít a Muzslaihoz kialakításában és a belőle látható panorámában is. A Sás-tó felett vagyunk, érdemes lehet kisétálni 100 métert, megnézni felülről a kalandparkot is a függőhíddal. Egykori topiktársunk írta a cikkében, milyen turistabarát az Ózon hotel, hogy továbbra is át lehet menni a területén a turistajelzésen. Nos, a jelzés még valóban ott megy, a portás azonban nem engedett át. Azt javasolta, kerüljem meg az MTA üdülőjét, úgy tudja, ki is van taposva a kerítés mellett egy ösvény, amely visszatér a sárga jelzésre. Így is lett. Kecske-bérc kódjához kis kitérőt kell tenni Nagyon szép a környezete, hangulatos fahídon kell átmenni, ráadásul szép a panoráma a Kékes tömbjével és az alatta elterülő gyógykórház épületével. Nemsokára el is kellett haladni a gyógyintézet kerítése mellett, és párszáz méter múlva a már jól ismert mátraházi parkolóban találtam magam. Szerencsére most kevesebben voltak, ez valószínűleg a szakadó esőnek is köszönhető volt, amely Kecske-bérctől kísért, de egyáltalán nem bántam. Napi táv: 17,1 km, +849/-319m.
A mai naptól kezdve a Székesfehérvár-Komárom vasútvonalon újra 2 órás ütemes menetrend szerint közlekednek a vonatok, így a kéktúra által érintett Bodajk vasútállomására a korábbi napi 2 vonatpár helyett napi 7 vonatpárral lehet eljutni, most már túrázáshoz is megfelelő időfekvésben.
Az elmúlt 10 év napi 2 majd napi 1 pár vonatos szerencsétlenkedését köszönjük a KTI vasútbezárató "szakértőinek" akik a 2007-2009-es vonalbezárások után is 2012-ben és 2020-ban is komoly menetrendi ritkításokkal igyekeztek felszámolni a mellékvonalak forgalmát. Remélem minél több helyen látjuk majd, hogy munkásságuk kárba vész.
Örömteli hírek. Az elmúlt napokban turisztikai létesítmények fejlesztése, felújítása átadóünnepségeire került sor Borsodban. Lillafüreden ma egy hete nagyszabású ünnepség keretében került sor a híres Zsófia-kilátó átadására. Az évszázados külső mellett modern elemeket is ötvöző turisztikai létesítmény a 122 évvel ezelőtti régi helyén, impozáns panorámát nyújtva várja és hívja a természetszeretőket.
Tegnap szerényebb keretek között, a Zemplénben,István-kúton kerültek átadásra a négy évszakos pihenőhelyként újjáépített épületek. A kéktúrázók és a Zemplént járók számára a jövőben ismét rendelkezésre áll majd az ÉSZAKERDŐ Zrt. kezelésében lévő szálláshely.
pedig jó kis helyekbe lehet botlani, pl az említett 3 nap egyik tuti helyszíne K3-on gchely, kilátóval, csillagvizsgálóval és egy lédús körtéktől roskadozó fával
Uh, az micsoda méreg, főleg, ha küzdelmes, átérzem. :) Egy ideje már, mikor kifejezetten (kék)túrázni megyek, multiknak neki se állok (kivéve, ha minden pont az útvonalon van), szimplából is csak azokat keresem, amik max pár tíz méterre vannak az úttól, mert nagyon elcsúszhat az ember az idővel.
kemények vagyunk mint a vídia, fel sem tűnt :-) az Obornak-Eszteregnye elág 5 km caplatás az aszfalton a buszhoz, sokkal rosszabb volt
(Nagykanizsán, izé, Kiskanizsán volt a szállás, most már tudom hogy Obornakon is van egy vh., persze lehet hogy nem lett volna hely... meg lehet nem szép kártyás) másnap reggel nem is kértünk az aszfaltból, inkább felkeltünk a 6:16-os buszhoz.. az felvitt.
csak minket, mert mindenki más leszállt korábban
komolyra fordítva: a legkisebb ugrifüles vízhólyagtól szenvedett, 2. nap reggelétől folyamatosan vigasztalni kellett, de érdekes módon a felfelékkel volt a kevesebb probléma (vagy akkor "hozzá lassultunk")
volt szó itt a várakról: Obornak felett is van egy hajdani földvár, geoláda miatt sikerült felkeresni, odavezető K3 kb járhatatlan, a fiatalosban törtettem felfelé, nagyzsákkal
Teljesítettük 3 napban, kihasználva a hidegfront utáni "hűvös" időt. Tegnap már az erdőmentes szakaszokon eléggé szedtük a pacskert hogy újra árnyékba érjünk..
Errefelé nagyon jó sárgatáblás rendszer van (Zala Zöld Szíve)
Szilva- alma- körte- fosókaszilva fából is jó a felhozatal
A Gurgó-hegyi geotoronyhoz tett kitérőnél egy szilvát szüretelő úr addig nem volt hajlandó továbbengedni míg meg nem itat (üdítőre bólogattam de addig-addig hogy a végén fröccs kerekedett belőle, nem vagyok nagy borissza, de nem volt a borának semmi baja :-)
Szóval itatás, kis vödör barack, isteni érett szilva, és mindezek után mire ezt a 2-3 kg gyümölcsöt elcsomagoltam, még a kezembe nyomott egy akkora fürt szőlőt mint a fejem. "Majd elszemelik" Elszemeltük...
Isten áldja meg ezúton is!
Ami viszont nem volt: rajtunk kívül más turista. Túléltük, csak fura
Nyitvalevő kocsma (Kerettyén volt, fullos bolt is, de az nap vége volt, nekünk úgy jött ki, nap közben is kellett volna valami életmentő folyadékpótló hely)
Kék kút (na ez inkább fájdalmas volt)
Borsfán ahogy kiértünk az országútra a buszmegállónál volt egy rozsdamentes ivókút (amilyen pl Andocson van) úgy megörültem neki mint a fene megette, de annál nagyobb orcárahullás volt, hogy tönkre volt téve :-(
Valkonyán a kihalt turistaházban (semmilyen ukrán menekültek nincsenek, én úgy tudtam vannak ezért fel sem hívtam őket szállás-ügyben, kár volt) szóval turistaházban találtam egy kerti csapot, ha az nincs...
Logisztika: Balatonszemesről indultunk Rádiházára vonattal, néggyel, mindegyik késett, de valahogy mindig sikerült az átszállás (mondjuk ehhez kellettek a vonaton szolgálók, ha nem telefonálgatnak akkor szerintem Zalaegerszegen nem várt volna meg minket a Lentibe menő vonat. Volt B terv, egy órás veszteség árán busz, de így is este f8-ra értünk Bázakerettyére, kellett az az 1 óra...
Szép volt, jó volt, hátravan még Zalalövő - Írott-kő (Őrség talán ősszel, végjáték jövő tavasz, ha megérjük)
A júliusi Sárvár - Sümeg túrabeszámoló befejező része... Az utolsó napon ismét korán keltünk, így aztán reggel 8-ra már Kisvásárhelyen voltunk. Néhány hosszú egyenes, két fahíd, egy kis gyaloglás a kanyargós erdei ösvényen és már meg is érkeztünk a Tarányi-kápolnához. Átvágtunk a Nyírlaki-erdőn és egy frissen kaszált réten, pecsételtünk a vasútállomáson, a nap végén pedig a várfal tetejéről néztünk végig a megtett úton. A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2022/08/okt-02-dabronc-kisvasarhely-sumeg.html
Először azt hittem, hogy valahol megszakadt a track (egy emelkedő szakaszon), de nem. A dömösi célra 50 m tszf-et ír, ami lehetetlen. Furcsa, mert általában nagyjából jól szokta mérni, bár most Dobogókőre is 689 m-t jelzett.
"... útvonalrögzítő 32,9 km-t, valamint +1576/1639 m szintet mutatott. Utóbbin azért meglepődtem, mert folyamatos nyomvonalnál, körtúránál illene hasonló számokat mutatni."
Ha most túllépünk a számok elképesztő nagyságán, valóban illene nulla eltérést mutatniuk! (elég nehéz körtúrán végig lejtős vagy emelkedős útvonalat találni :)
A GPS-ek sokszor a légnyomás alapján (is) mérik a magasságot, s mivel ez a túra kezdete és vége között megváltozhat, a így mért magasság értékek is eltérhetnek egymástól. Régebben eljátszottam azzal, hogy meteorológiai oldalakról levadászott helyi légnyomás adatokkal korrigáltam a mért magasság adatokat. Egész korrekt értékeket kaptam, csak macerás, na meg kicsit felesleges is ez az eljárás.
