és népszerű is, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy idén nem volt se hazai válogató, se nemzetközi verseny, helyette az odúnkban elbújva vártuk, hogy elmúljék a vész a fejünk fölül.
Köszönöm az információt. Annyit tudok, hogy van ilyen tartalomszolgáltató, a lányom nagyon szereti a műsoraikat, sokat szokott mesélni róluk, én azonban semmit se láttam tőlük, soha.
Szerintem az amerikaknak többségének nulla fogalma van a eurovízióról, Will Ferrel is onnan tudott róla, hogy a svéd feleségével voltak vendégségben és az egyik rokon mondta hogy miért nem nézik meg az ESC-t. Azóta nem tud szabadulni a gondolattól hogy filmet készít belőle:)
Amerikai stúdiókat a téma nyilván nem érdekelte, a Netflixet igen,legalább egy régióra (Európa) el tudja adni a projektet.
Az a fickó, aki Wahm2, és Will Ferrell ellenfelét játssza, egy az egyben olyan, mint az a meztelen fenekű holland Ken baba, aki tavaly nyert. Nem ő az?
Fura, hogy egy ennyire európai furcsaságból mint az ESC az amerikaiak csinálnak vígjáték sorozatot. Lehet, hogy röhögni akarnak rajtunk, hogy mennyire hülyék ezek ott az óhazában.
Meghallgattam. Molnár Levente szerintem remek baritonista és megnéztem a munkásságát, ezt szerencsére külföldön is tudják róla és szép feladatokat kapott és itthon is rendszeresen foglalkoztatják.
Azt nem gondoltam, hogy 1983-as, talán a testalkata miatt (és a jelmez?) idősebbnek hittem.
nekem okvetlenül. Bár mindig elszomorodom, hogy szegény Jenő, hogy elbaltázta az életét, de azért mindig feltöltődök tőle. Csak amikor látok egy igazán jó előadást, ahol a művészek mindegyike, a zenekar tagjai, a karmester, a kórustagok, az énekesek, a táncosok mind, mind a tudásul legjavát adják, és szó szerint a szívüket, lelküket kiteszik a színpadra, akkor nagyon tudok haragudni az olyan vásári ripacsokra, akik lealacsonyítják, üresen csillogó semmivé silányítják a klasszikus zenét, mert csak a könnyen emészthető, edés burkát adják át a nézőknek, magát a tartalmat, a lényeget, amit érzelmileg, értelmileg nehéz feldolgozni, azt nem.
De, ha nem kerülök ennyire egy előadás hatása alá, akkor elintézem az Andre Riu féléket azzal, hogy jó szar-szar, de legalább nem kötelező.
Ő inkább megtalálta a piac rést, hogy lehet klasszikus zenét manistreamben eladhatóvá tenni nagy zenekarral ;)(Lásd mint nálunk Mága Zoli vagy Havasi).
Nem akarok flamelni és kritizálni a munkájukat, nyilván mindhármójuknak megvan a maga rajongóbázisa.
Én most a trianoni évforduló miatt nagyon """magyarkodó""" hangulatban vagyok, és teljesen rákattantam Illés Lajos Cantus Hungaricus rockoratóriumára Varga Mikivel, Tolcsvay Bélával, Szvorák Katival, Sebestyén Mártával és persze Nagy Feróval. Verses alkotások megzenésítve, pl. Petőfi Nemzethez (egy időben a miépesek is nyomatták a rendezvényeiken), Adytól az Adja meg az isten, és még sok más. :)
off: épp most énekeli fülesembe John Relyea Germin herceg áriáját, az a zene annyira de annyira csodálatos, és Relyea olyan lenyűgözően, érzelemmel adja elő, hogy semennyire nem tudok toleráns lenni egy határ szarral szemben, amit valaki kiokád a színpad közepére, hogy sok pénzt csináljon vele.
Az elmúlt bő 30 év ismertebb előadói: 2 Brothers on the 4th floor, 2 Unlimited, Afrojack, Alice Deejay, Armin van Buuren, André Rieu, Candy (& Hans) Dulfer, Bobby Farrell (Boney M), Martin Garrix, Tiesto, Twenty 4 Seven, Vengaboys, (Eddie Van Halen)
(amint az ábécé sorrend mutatja, nem ment volna wiki nélkül)
