Airwheel, Fastwheel, Inmotion, IPS, Ninebot, és minden más elektromos egykerekű. Vásárlás, tapasztalat, élmények/kudarcok, műszaki adatok miegymás. Tulajdonosoknak, vásárlás előtt állóknak vagy csak szimplán érdeklődőknek.
Elárulnátok, hogy ki mekkora nyomást pumpál a kerekébe?
Nekem azt a nagy glide-érzést az adta, hogy szépen lehűlt az idő, és elfogyott a nyomás a gumiból. Most felfújtam 2,5-re (előtte 2 alatt volt), most ismét kemény és rázós a világ ;-), rángatnak a keresztirányú útbillenések :-)
A szűk kanyarokat gyakorlatilag újra kell tanulnom.
Óhatatlan, hogy az első időben párszor ledobjon magáról és búgócsigaként pörögjön a földön. Ha meg akarod őrizni a karcmentes állapotát, próbálj meg utánanézni a neten, kapható-e a külső héj alkatrészként. Ha már megtanultál gurulni (vagy már nagyon zavarnak a karcok), érdemes lehet kicserélni a héjat és máris van egy karcmentes "új" kinézetű járgányod.
Tényleg elég úthenger kinézete van. A legkisebb akkuval is majdnem 14 kg a tömege és csak 15 km hatótávolságot tud (a szokásos vízszintes tükörsima úton, 60 kg-os vezetővel). A nagyobb akkuk persze nemcsak a tömegét, hanem a hatótávolságot is növelik. Nézegettem a fotóit, még azt is el tudom képzelni, hogy nem tömlős, hanem tömörgumi kereke van (mint egy villás-targoncának). Előnye, hogy akár 150 kg tömegű ember is ráállhat, bár akkor a hatótáv a felére esik, illetve nem kap defektet és a felniig le lehet járni a gumiját. Hátránya, hogy még az a kevés rugózás is hiányzik amit a fúvott abroncs ad, ami nem igazán kellemes ha rosszabb úton megy az ember. Pedig ez a kialakítás nem egy tornaterembe csábítja az embert.
Én is csatlakozom hozzátok egy ninebot one e+ -szal, végül ezt választottam, mert nagyon jó árban volt fekete pénteken. Kínából rendeltem, de még így is elfogadható árba esett. Sajnos csak december végén leszek otthon, majd akkor írok róla egy-két szót.
Baromi ronda, de első időben (amikor még sebes volt a bokám) fejlesztettem ki a következő módszert.
Jobb láb a pedálon, vádli az Airwheel oldalának szorítva. Annyira balra döntöttem a gépet amennyire csak tudtam, jobb lábbal egy helyben tartva (hogy ne induljon el se előre se hátra). És itt jön a dolog nem túl esztétikus része: Bal lábbal szorosan a pedál elé-mellé léptem és lábujjhegyre állva a sarkamat rátettem a pedálra. Így lábujjhegyen ugyan, de egészen az elindulásig biztos támasz volt a talajjal és mindkét lábam pedálon volt. Ezután már csak jobb lábbal függőlegesbe fordítottam a masinát egyidejű elindulással. A bal lábam egy darabig még csak sarokkal (kifelé fordított lábfejjel ) volt a pedálon, és amikor már "összerendeztem" magam akkor fordítottam menetirányba.
Köszi. Megpróbálom. Már a Kopaszi gátnál is láttam a módszeredet, hogy milyen könnyedén álltál meg és indultál újra, csak az egyik láb letételével. Ezt én is gyakoroltam, és elég jól is megy. Hosszabb , egyenes utakon is meg szoktam állni így, csak gyakorlásképpen. Megállok egy pillanatra, a letett lábra támaszkodok, vádlival fogom az Airwheelt, majd szinte rögtön elindulok, minden további "indulási készülődés" nélkül. Az ilyen indulások ráadásul önbizalom növelőek is. :)
Nekem az segített sokat, hogy megpróbáltam fél lábon állva a másik lábamhoz "ragasztani" a Q5-öt. Bal láb a talajon, jobb láb a pedálon, a gép a jobb vádlimnak támasztva. Így rollerezgettem egy helyben állva, így oldom meg például a szűk fordulókat. Eleinte az volt a cél, hogy teljesen lazán, a talajon álló láb engedte körön belül bárhova el tudjam navigálni a gépet. Ebből a gyakorlatból született meg a kapaszkodás nélküli felszállás, és később az egy lábon gurulás is. És ugyanez segített abban, hogy a lejtőn lefelé induláskor meglegyen a megfelelő hátrafelé irányuló erő ahhoz, hogy ne szaladjak le a lejtőn.
Ötletet kérek: Hogy lehet LEFELÉ elindulni? Kocsihoz támaszkodva gond nélkül elindultam, lentről felfelé az indulás se gond. Egy kicsi lejtős utcában lakom, és meg akarom spórolni még azt az 50 métert is, ami a buszmeglálló vízszintes teréig tart. Azért simán, rolizva nem megy, mert túl gyors. Ti hogyan csinálnátok?
Szerintem az Airwheel. A fotókon látszik, hogy a két gumi között még a Marsrover gravírozás is látható. Szerintem ha valaki elég darabot rendel, a kínai hajlandó bármilyen feliratot rászitázni a termékre. Azt írják, hogy angliai alapítású cég, de az egyetlen telefonszámuk kínai országhívós. Az e-mailből meg nem derül ki semmi. Árakat sem találtam.
Egy-két ebay-es terméknél a kínaiak megoldják, hogy Európából (Angliából vagy Franciaországból) rendelhess. Így EU-n belüli a származás és nem kell vámot és ÁFA-t fizetni. Lehet, hogy ez is egy ilyen cég.
"Siker és bukás" - Hit And Miss - volt egy ilyen című, hangulatos instrumentális siker a 60-as években (John Barry Seven). Bocsánat, hogy a másik hobbim területéről idéztem!
Igen, ez az elesés egy ideig nagyobb óvatosságra int, bár nem merném azt mondani, hogy könnyelműsködtem volna. A veszély persze folyamatosan fennáll... Az abszolút egykerekűvel nem mertem kacérkodni, de itt olvasva és átgondolva, az az előnye meg lehet, hogy a haladási irányra merőleges lejtőkön talán biztosabban lehet velük gurulni, hisz az utas könnyebben maradhat függőleges testhelyzetben, míg a dupla kerék ráfekszik az útra, tehát az oldal irányú lejtőn valamerre dőlni fog az utas, tehát stabilitását csökkenti ez a körülmény.
Isten őrizz, hogy topic-társunk, .:angyisz:. kedvét szegjem. a gyakorlás időszaka egyaránt küzdelmes és számtalan tanulsággal szolgál.
Érdekes, hogy az én boka-sérüléseim nem a pedáltól származnak, csupán a bemutató termi és az első, itthoni gyakorláskor a Q5 burkolatával való (vékony zoknin keresztüli) surlódás okozta. Eddig a pedál élével - szerencsére - egyszer sem találkozott egyik bokám sem.
Már jár az agyam, hogyan tudnám csuklóval összekötni az én x5-ös járgányomat a párom Q1-ével. A legnagyobb gondom a más kerékátmérő, de ha sikerül, felteszek egy videót :)
Nem tudjátok a kedvem szegni. :) Sőt, ahogy olvastam és köszönöm a beszámolóitokat még jobb a kedvem, mert biztosan nem vagyok lemaradva. :)
Nekem sajnos tényleg nagyon kevés időm van gyakorolni, mert három kisgyermekem van, ráadásul az egyik közülük problémás, ő önmagában 2-3-al ér fel. Azért is kérdeztem a feltöltések számát, mert én csak max percekben tudom mérni egy-egy gyakorlásom idejét, a távolságokat meg végkép nem tudom. Most lesz 1 hónapja, hogy megvettem a gépet és eddig háromszor töltöttem, és most még a harmadik is kb. három lámpás. És ebben benne van a kíváncsi munkatársak próbálgatása is.
Az első három hétben annyi volt a célom, hogy pár naponta kb. 5-10 perc gyakorlás után a lépcsőházi folyosón legalább gurulni tudjak, és így a parkoló és a munkahely közti kb. 700 métert meg tudjam tenni. És így ez már gyakorlás, még ha ez is csak percekben mérhető. A következő szint az lesz, ha végig egykeréken megyek majd dolgozni, de hidegben szerintem arra nem lenne elég az akku kapacitása, úgyhogy majd tavasszal. De ha ez is meglesz, akkor már jöhetnek a padkák is. :)
Két X5-tel és egy Van Damme terpesszel a nyitott aknafedőt is abszolválnám. ;-)
Rossz viccet félretéve, most a fél lábbal vezetést gyakorlom, olyankor szerintem a Q5 is egygumisként viselkedik. Egyébként amitől eleinte tartottam, hogy a terepegyenetlenségeken jobbra-balra billeg a kétgumis, az már egyáltalán nem jelent problémát. Valahogy a lábam megtanulta különválasztani a billenést és a kanyarodást. Merthogy az elején minden billenés megpróbálta elkormányozni a gépet. Nem tudom megmondani, hogy csinálom, én is meg vagyok lepődve rajta, de a számomra eddig ismeretlen testrészeim és funkcióim zsigerből kiátlagolják, kiszűrik a billegést. Ehhez persze úgy kell állnom a gépen, hogy ne szorítsam a lábszáraim közé a gépet, hanem szabadon billeghessen jobbra-balra.
Az én 5letem életképesebb! Egy gumival a kétgumis könnyebb és fordulékonyabb lenne, Te meg ha gumipókkal összetákolsz két X5-öt, kapsz egy baromi széles és 20 kilós szörnyet. :) De azé' megnézném... :-D
El kéne gondolkoznom azon, hogyan lehetne a Q5 (vagy inkább Q3?) egyik gumiját leszedni, a másikat meg középre rakni. Egész jó egygumis válhatna belőlük... ;-)
Van egy olyan érzésem, hogy a Q5-ben valamit nagyon eltaláltak. Mintha sokkal jobban megadná magát, mint más típusok, és mintha különösen barátságos lenne a programja is. Nekem már egy jó ideje az igazi, gondtalan lebegés érzését adja. Az is hozzá tartozik, hogy én harmadik éve rollerezek, és a lábbal hajtós rolleren arra törekedtem, hogy elengedett kormánnyal tudjak menni, ezért a talppal egyensúlyozást az Airwheel-re lépés előtt már jó ideig gyakoroltam.
Talán ez az esés amit leírtál, mutatja meg hogy van némi hátránya a dupla keréknek, mivel átbillentél a külső íves kerék holtpontján. Legalábbis ha jól értelmeztelek.