Igen, növeli, de csak rövid távon - leegyszerűsítve- egy alkalommal, majd pedig busásan megtérül közép -hosszú távon.
A jelenlegi állami rendszer pedig konzerválja hosszú távon a felesleges kiadásokat a közpénzekből, mert az kevéssé fáj a mindenkié, tehát senkié nagyfazékból.
Nem véletlen, hogy a pácienseim egy része "puszta" kontrollra jön hozzám vizsgálatra a magánorvos kollégáktól.
Hát ez az. Egy second opinion-ért még beugrik hozzád is, ha már egyszer "ingyen van", hisz úgyis az "állam fizeti", hát hadd szóljon.
Vajh miért nem egy másik magánpraxisba megy kontroll véleményért ? Naná !
Te biztos jó rálátással rendelkezel arra, hogy mi értelme van egy állami intézményt megbüntetni, ha egy orvosa elbaltázik valamit. Ha megbüntetik a kórházat millára, akkor legfeljebb még kevesebb marad a "csövek karbantartására", vagy szikék élezésére, stb. -stb. Van ennek értelme ?
Miért nem elég magát a beteget "megnyomorító"orvost pénzüntetésre itélni ?
Az általad előrevetített tiszta szabályrendszer léte egyértelműen növeli a költségeket, mert a magánbefektetők is a seggüket védik. ahelyett, hogy hosszú távon költséget indukálna a rendszer működési biztonsága.
Növekvő biztonságot egy bizonyos szint fölött csak nvekvő mennyiségű pénzzel lehet elérni, ez egyértelmű.
Fenti példádban az orvosnak a kisebb ellenállást jelenti, hogy inkább a közös forrásból vetessen ki, hiszen annak a forrásnak valójában, ténylegesen, életszerűen, stb. nincs tulajdonosa, ezért kisebb kockázatot hordoz egy olyan lebukás, mint egy paciens esetleges félrekezeléséből generált kockázat.
Számolj költségeket - egy "fölösleges" röntgen mondjuk 1500 forint, egy elvesztett per meg 30 millió, ami így pont 20000 ilyen páciensnél térül meg. Plusz a goodwill vesztése.
Egyértelmű, hogy a drágább megoldást kell választani.
Nem véletlen, hogy a pácienseim egy része "puszta" kontrollra jön hozzám vizsgálatra a magánorvos kollégáktól.
Az, hogy egy emberről készül egy mellkasröntgen hétfőn, majd csütörtökön, az lehet "vétkes pazarlás", de amikor a bíróság kérdi meg, hogy "tisztelt alperes, miért nem teccett megfelelően követni a betege állapotát, tán nem volt röntgen a kórházban?", egy cseppet árnyalódik a kép.
Sarokkőre mutattál rá.
A mindent felülíró fő szabály egy állami szervezetnél : "Cover your ass". Más költségére ezt a stratégiát alkalmazni olyan pazarláshoz vezet, mint ami eddig is volt.
Ennek alternatívája, amit magánvállalkozások alkalmaznak, az hogy kikényszertenek, vagy kialakítanak egy olyan szabályrendszert, ami átlátható viszonyokat teremt, ahelyett, hogy hosszú távon költséget indukálna a rendszer működési biztonsága.
Fenti példádban az orvosnak a kisebb ellenállást jelenti, hogy inkább a közös forrásból vetessen ki, hiszen annak a forrásnak valójában, ténylegesen, életszerűen, stb. nincs tulajdonosa, ezért kisebb kockázatot hordoz egy olyan lebukás, mint egy paciens esetleges félrekezeléséből generált kockázat.
hogyne lenne, ugyanabbol a fejkvotabol kell finanszirozni mint a kapitalistat, slussz.
HA igaz lenne az az állítás, hogy az állami bürokráciában, ill. a magánvállalkozásnál tevékenykedő döntéshozók ugyanolyan motivációk alapján dolgoznak akkor igazad lenne. De akkor a cucilizmus is egy remek rendszer lett volna.
Egy állami OEP kemény korlátja sosem az, hogy a kiadásokat ésszerűsítse, mert a nagy nyomás őt arról az oldalról éri, hogy "legyen megértő" , így legyen megengedő.
Azaz az állami OEP-nél dolgozókat a rendszer természeténél fogva az orvosok (kórházak, rendelőintézetek, stb) és főleg azok paciensei nehéztüzérségként fogják bombázni azzal, hogy a takarékosság veszélyezteti a gyógyító tevékenységet.
Ehhez a tüzérséghez képest az állami bürokratikus ellenőrző szervezet számára is a szociál -demagóg politikai nyomás lesz meghatározó korlát.
Ezért hát hamvába holt megoldás lenne versenyeztetni egy állami OEP-et magánpénztárakkal.
"Tudod, a "Társadalombiztosító" mely állami tulajdonban, társadalmi felügyelet mellett, biztosítási elven működtetnek, már bizonyította sok országban a működőképességét."
Ütős érv: van a világon olyan hely, ahol működik :o)
És persze van a világon olyan hely is, ahol az ellenkezője működik, meg olyan hely is, ahol a kettő egyszerre működik...
Megint eljutottunk oda, hogy érdemes-e egy moszlimmal vitatkozni Allah tökéletességéről. A te hited a társadalmi tulajdon felsőbbrendűségében és a magántőke alávalóságában megdönthetetlen, és én ezt tiszteletben tartom.
Óvatosan még utalnék címszószerűen a közelmúltbeli, tehát már rendszerváltás utáni tapasztalatokra, amikor is OEP, MÁV, BKV, stb., tehát mindaz, ami "köztulajdonban" működött, kizárólag veszteséget termelt, töketlenkedett és óriási lenyúlások színtere volt. Ezzel szemben a burzsuj gyógyszergyárak meg a profitérdekelt patikák, hogy ne menjünk messzire, hatékonyan dolgoztak és rengeteg adót fizettek be az államkasszába. Hogy legyen mit az OEP-en, MÁV-on, BKV-n keresztül eltapsolni, ellopni.
Azt gondolon, felfüggeszthetjük az egymás melletti elbeszélést és térjünk vissza témára 3-4 év múlva. Amikor is, a mostani kilátások szerint, egy sohasemhazudó kormány fogja "rendbe tenni" a mostani "reformpusztítást". És majd akkor leszek kíváncsi a véleményedre, amikor a vikkancsod úgy rázza le magáról a magántulajdon nélküli egészségbiztosítást, mint kutya a vizet, és a magánpénztárak vezetésében csupa-csupa fideszes pereputty fog terpeszkedni. Azt tippelem, hogy addigra te is be fogsz állni a szélirányba, és az aktuális Fidesz-brosúrát lököd arról, hogy nem kell félni a magántőkétől :o)
Hány emberélet árán nő az a "profit"? a mostani gondolkozásmódjuk éppen ezt vetíti előre.
Tudod, egy korrekt "üzleti biztosító" egész másképpen közelít ehhez a témához.
Azért prefarálja a prevenciót, mert azzal a mostani tényleges kiadásait csökkentheti azáltal, ha egészséges életvitellel az emberek egyre később veszik rendszeresen igénybe az ellátást. Minden üzleti biztosító tisztában van azzal, hogy az egészségügyi piacra belépve, neki teljesítenie kell. A díjat így határozza meg. A kockázati díjba azt is bele veszi, amit neki most kell teljesítenie. Ha azt látja, hogy a "népegészségügyi mutatók" a piacon a szokásostól lényegesen rosszabbak, akkor elsődleges feladata, hogy olyan prevenciós programokat dolgozzon ki, ami X idő után javít-hat ezen a helyzeten. Ez, jelentős "kárhányad" csökkenést eredményezhet számára, ami esetleges szolgáltatás bővítést, a "díjtartalék" növelését eredményezheti ezzel azok későbbi ellátását biztosíthatja magas szinten, akik eddig csak fizettek, de" szolgáltatást" nem vettek igénybe.
bocs, ez bonyolultabb annál, hogy ebben a topicban kifejtsem. (sajnos, a mi döntésthozóink eddigi ténykedéseikkel egyáltalán nem azt bizonyították, hogy ők bármilyen ellátást is akarnának biztosítani ebben az országban. eddig, még csak a "lenyúlás" érdekelte őket, ezt bizopnyították, oldalfüggetlenül )
Ami hiányzik ebből a rendszerből, az a felismerés, hogy egyedül képtelenek vagyunk olyan dolgokat megfinanszírozni, amire a mindennapi életünkben bármikor szükségünk lehet és elvárjuk a legmagasabb szintű ellátást. ( ez az egészségügyi ellátás ) Ezt, csakúgy biztosíthatjuk, hogy "aktív korban" a lehetőségekhez mérten hozzájárulunk ennek zavartalan működtetéséhez. Ezt a kellő felelősséggel kell azoknak kezelni, akik ezt a feladatot felvállalták és a szavazásokon, bizalmat kaptak. Ez a felelősség azzal jár, hogy minimum elszámolnak az adófizetőknek azzal, mire is költötték azt a pénzt, amit megnevezve erre a célra fizettünk. Amit senki nem engedhet meg magának: 1., azt a "nagyvonalúságot", hogy kifordítja a nadrágzsebeit és azt mondja a választóknak "üres, a pénz ott van az embereknél"??? konkrétan kiknél?
2., azt a "nagyvonalúságot", hogy arra sem képesek, hogy nyílván tartsák azokat, akik a befizetéseket teljesítették ( a 17 millió "érvényben"? lévő TAJ.-kártya.
3., azt a felelőtlenséget, hogy bizonyítottan szükséges és "speciális" feladatokat ellátó intézményeket olyan felelőtlenül és "telekspekulációs " szempontok alapján zárjanak be intézményeket - OPNI, Budai gyermekkórház-
4., a piacgazdaságot hírdetve, annak teljesen ellentmondva határozzanak meg finanszírozási "kvótákat" egy ilyen fontos területen - a "hókuszpókuszpontrendszerük", amit íbereltek a "Terljesítmény Voluman Korláttal"
5,. minden reális felmérést nélkülözve, politikai indíttatásból vezérelve zárjanak be kórházakat egyik napról a másikra, amelyeket milliárdos költséggel újítottak fel.
Ennyi dilletantizmus láttán, ki lesz az a hülye, aki úgy érzi, hogy neki bármiféle kötelezettsége lenne egy ilyen kártékony bagázst megfinanszírozni.
Pedig, ideje lenne azt tudatosítani az emberekkel ezt az országot, mely a szülőhazánk, valamiből működtetni köllene, és hitelekből nem a leggazdaságosabb. ebbe, egyszer már belebuktunk, igazán tanulhatnánk , legalább a saját kárunkból.
Tudod, a "Társadalombiztosító" mely állami tulajdonban, társadalmi felügyelet mellett, biztosítási elven működtetnek, már bizonyította sok országban a működőképességét.
Miért nem akarnak a mi "döntésthozóink" még 2008-ban sem "társadalmat" felépíteni, azt működtetni? Miért akarják még mindíg lerabolni ezt a nemzetet? Semmi felelősségtudat nincs bennük még most sem?
A népszavazás után bizonyos körökben katasztrófahangulat alakult ki a reformok sorsát illetően. Nos, ez a hangulat alaptalan, egyrészt azért, mert amit eddig reformnak neveztek, az leginkább a Brown-mozgásra hasonlít, amit az angol nagyon találóan céltalan bolyongásnak hív, másrész azért, mert megfelelő koncepcióval igenis lehet tényleges reformot csinálni.
1. Egy rendszer legfontosabb tulajdonsága az önszabályozó képesség. A kommunizmus azért is életképtelen rendszer, mert ezzel a tulajdonsággal nem rendelkezik, mindent vezérléssel akartak megoldani: lásd tervgazdálkodás. Az önszabályozáshoz két dolog szükséges: információ és feedback, azaz visszacsatolás, a kimeneti információ részbeni visszavezetése a bemenetre, amitől a rendszer és alrendszerei mintegy rekurzív módon korrigálni képesek saját működésüket. Egy jól működő rendszerben is vannak kivételek, de ezek felszaporodása a rendszer működését veszélyezteti, mert a bürokrácia növekedésével jár. A kommunizmusnak nem gyermekbetegsége volt a bürokrácia, hanem végzetes kórja. A kivételek olyan mennyisége, mint pl. a vizitdíjak 20-40% közötti mentessége, vagy a gázár-támogatások esetén a panellakások kb. 80%-os támogatása csak nagyon költséges eljárásokkal követhető, ezért nem kívánatos. Mindezek miatt egy rendszer tervezésénél a legfontosabb feladat az információs csatornák kiépítése és a kivételek minimalizálása.
2. Egy rendszer tervezésénél mindig az egész feladatot kell látni. A vizitdíj, a kórházi napidíj, a kórházak bezárása meglehet önmagukban helyes lépések, de mivel bevezetésük nem valós információn alapult, ezért felesleges feszültséget keltettek, önmagukban elszigetelt jelenségek, melyeknek az egész rendszerre való hatását soha nem vizsgálták ráadásul a helyi szükségleteket is rosszul mérték fel. A rendszer egészben való szemlélésének elméleti alapját, a gyöngyfüzér elméletet Edsger Dijskra már vagy negyven éve kidolgozta. A lényeg, hogy a rendszert szintenként fejlesztjük és csak akkor lépünk egyel lejjebb szintre, ha az adott szinten már mindent tisztáztunk hosszítjuk a gyöngyfüzért.
3. Természetesen egy-egy szinten nem tudunk minden kifejteni, vagy azért, mert még nincs elegendő információnk, vagy azért, mert túl komplex a feladat: ennek feloldását szolgálja a döntések elhalasztásának elve, és ilyenkor alkalmazzuk a fekete doboz módszert: amit nem ismerünk, vagy még nem akarjuk részletesen kidolgozni, azt beletesszük egy fekete dobozba, és csak a bemenettel és a kimenettel foglalkozunk. Így tudjuk biztosítani, hogy hiányos információ esetén is mindig az egész rendszert lássuk, lásd. 2. pont.
4. A fentiek alapján néhány általános megjegyzés az eü-vel kapcsolatban. A rendszerrel sok bajunk van, de ez elsősorban nem a gyógyítással kapcsolatos persze azzal is néha -, hanem a hatékonyságával, ez pedig egyértelműen információ-hiányból fakad. Nem tudjuk, hogy mennyibe kerül egy vizsgálat, ezért nem tudjuk, hogy mire elegendő a költségvetés. Nem tudjuk, hogy egy-egy régióban milyen az emberek egészségügyi állapota, ezért nem tudjuk, hogy milyen ellátásra, mekkora kapacitásra van szükség nyilvánvaló, hogy más a helyzet Pest környékén és más a kövidinkás, rézeleje-pálinkás vidékeken. Az információhiány megszüntetésének egyetlen módja, hogy kiépítjük az információs hálózatot információs gerincet -, mert csak így tudunk a hatékony működés irányába lépéseket tenni.
5. Nos, akkor hogyan is kéne csinálnunk? Első lépésben tegyünk bele mindent egy fekete dobozva. Akárhogy is forgatjuk, ez bizony még nem működik, ezért lejjebb kell lépnünk egy szinttel. Bármily primitívnek is tűnik, de minden folyamat alapvetően három szakaszból áll: van eleje, van törzse és van vége ezt a három dobozt leemeljük a következő szintre. Az eleje a törzs működéséhez szükséges környezet inicializálását jelenti, a vége pedig a törzsből kijövő információkat. Mi tartozok a végébe?/Mindig a végével kell kezdeni!/ A rendszerből kijön az egészséges ember ha kijön, kijön pénz(?), de legfőképp információ(!). Ebből megtudjuk, hogy egy vizsgálat mibe kerül, egy adott térségben milyen a betegségek gyakorisága, így megtudjuk, hogy miből mekkora kapacitás kell, megtervezhetjük a fekvő és járóbeteg-ellátást. Szükség esetén kórházakat lehet bezárni, ágyszámot lehet csökkenteni, vagy éppen szolgáltatást lehet bővíteni; meghatározhatjuk a szükséges mentő és betegszállító kapacitást. Ha egyszer végre megtudjuk, hogy mi mibe kerül, akkor azt is tudjuk, hogy a költségvetés mire elég; ebből meghatározhatjuk, hogy mi az, amit a kötelező ellátási feladatok közé sorolunk és mekkora az esetleg szükséges eseti hozzájárulás mértéke. Mi tartozik az elejébe? Információ, materiális javak, anyagi javak: a rendszer működéséhez szükséges anyagi javak összessége, pl. elengedhetetlen a biztosítások ellenőrzése ez már most is folyamatban van. Mi tartozik a közepébe? Ahhoz, hogy a kívánt információs output előálljon elengedhetetlenül szükséges egy minden ellátó helyen üzemelő, egységes informatikai rendszer. Ennek a rendszernek a megtervezése, üzemeltetése megszámlálhatatlan visszacsatolási lehetőséget kínál, ami visszahat a szervezet működésére, szinte automatikusan implikálja a változtatásokat a kórházak, de akár az osztályok működtetésében különös tekintettel a kapacitásigényre. Óriási előny, hogy a szükséges változtatások egzakt adatokon alapulnak, ezért az óhatatlanul fellépő ellenállást könnyebb leszerelni. Nyilvánvaló, hogy a rendszer működését felügyelnie kell valamilyen szervnek, nota bene pénztárnak. Ez a bevezetés szakaszában nem lehet más - a feladat összetettsége, uniformizálása miatt -, mint az átalakított, végre pénztárszerűen működő OEP. Huszonkettő, de akárcsak tíz pénztárral ez a feladat nem végezhető el, mert képtelenség lenne összehangolni. Emellett természetesen működhetnek kiegészítő üzleti biztosítások, bárki üzemeltethet kórházat, rendelőt, amelyek gyógyító tevékenységét, vagy ennek egy részét az OEP üzleti alapon finanszírozhatja. Ha majd lesz egy működőképes rendszerünk, akkor nem zárható ki annak lehetősége, hogy akár a pénztári tevékenységet is privatizáljuk, mert ekkor már nem a lerohasztani, bagóért eladni, hanem a feljavítani, minél drágábban eladni elv érvényesül.
6. Nyilvánvaló, hogy a versenyt a szolgáltató tevékenységből nem szabad kizárni, sőt ösztönözni kell, de ennek részleteivel itt nem foglalkozom; továbbá nem foglalkozom a többi szint kifejtésével, mert a lényeg már ebből is látható. Nem foglalkozom továbbá az orvosi-szakmai kérdésekkel, ez legyen a megfelelő grémiumok feladata.
7. Mibe kerül ez? Hát, őszintén szólva nem számoltam utána, saccperkb úgy gondolom, hogy 100 milliárd Ft-ból meg lehetne csinálni. Nagyon nagy összeg és ilyenkor hiányzik nagyon a kb. kétmillió minimálbéres adója, vagy az áfa-csökkentés miatt kiesett évi kb. 250 milliárd forint. A pénz előteremtésére három út kínálkozik: a.) a gazdaságot végre növekedési pályára kell állítani, 1 % GDP növekedés évi 240-260 milliárd Ft többletbevételt jelent; b.) úniós források; c.) az átalakítás nem úszható meg az emberek érzelmi és anyagi hozzájárulása nélkül - hiteles emberekkel, hiteles programmal ehhez megnyerhető az emberek bizalma.
2Decemberben, még a koalíciós partnert is "átverte" a szadesz, amikor a szavazás napján azokat a "módosító" indítványokat "hirtelen" benyújtották."
Mit nem mondasz... Létezik, hogy a koalíciós partnerek nem értenek egyet valamiben? Nyíltanvitatkoznak, aztán kompromisszumra jutnak? (Egyébként jó hülye kompromisszumra, kétségtelenül). Nos, ez gyalázat. Nem volt mindig így. Voltak szebb idők, amikor a vezetők mertek határozottak lenni. Rákosi pajtással nem nagyon volt érdemes vitatkozni, mert Gulág lett a vége. Kádár elvtársnál sem voltak olyan nagy, igazi viták; az ő idejében a túl okosak már nem Gulágon és nem dutyiban végezték, de jó eséllyel el kellett menniük dolgozni egy igazi munkahelyre -- lőttek a vezető állásnak, a kiváltságoknak. Antall idejében voltak igazi nagy koalíciós viták, tanultuk a demokráciát. A kisstílű Horn már többet szidta saját koalíciós partnerét, mint az ellenzéket.
De ez mind csak felvezetés, most jön a lényeg: ismét kaptunk egy bölcs, tévedhetetlen vezért, aki tudta, hogyan kell élni a hatalommal. Csak az újszülötteknek volt új, az idősebbek és a tanultabbak ráismertek Rákosi módszereire: a koalíciós partner kisgazdák leszalámizására, a kellemetlen vezetők nyilvános megbilincseltetésére és látványos elhurcolására (1947: Kovács Béla, 2001: Szabadi Béla). Ebből 1947-ben is és 2001-ben is értettek a koalíciós partnerek.
Akinek a kemény kuss, a látványosan összezáró fegyelem tetszik, örüljön az új vikkancskormánynak 2010-ben -- hacsak a buktakirály harmadszor is el nem b...ssza, mint a székely a fogpiszkálót :o)
"Tudod, a "versenyszfárában", ha hosszútávon akarsz fennmaradni, a kölcsönös bizalom mindennek az alapja ( ezt köllene megtanulni végre, 18 év után a mi döntésthozóinknak. ) Ennek hiánya vitte az országot mára abba a kilátástalan helyzetbe, amiből ezzel a bagázzsal kiutat nem látok."
Ez az a ritka eset, amikor tökéletesen egyetértek veled, egy picike kis kiegészítéssel:
a "bagázs" alatt -- ismerve korábbi beírásaidat -- te kizárólag a ballib koalíciót érted, én viszont minden pártot, minden hatalmi ág prominenseit. Minden bagázsprobléma az elszabotált ügynöktörvényben gyökerezik. Hogyan várhatnánk következetességet, erkölcsöt és etikát a politikában, amikor cinkelt lapokkal játszanak, hiszen nagyon valószínű, hogy a döntéshozók legtöbbje zsarolható valamivel. Amíg egykori ügynökök rettegnek a lebukástól, szinte minden fontos döntés elvileg megkérdőjelezhető. Bizonyítani persze semmit sem lehet, hiszen ha lehetne, akkor a zsarolónak már nem volna zsaroló pozíciója. Az eredmény az ország látványos visszaesése, lezüllése -- nem anyagilag, mert a hajót viszi a lendület, ahnem erkölcsileg, élhetőség szempontjából. Ahol zsarolható emberek hoznak elképesztően furcsa döntéseket, ott nem jó dolgozni és nem jó élni.
Mivel az ügynökkérdés nagyjából eldőlt, a probléma megoldása még kb. 20 évig várat magára. Akkkor tűnnek el a közéletből (pártokból, bíróságokról, ügyészségekről, rendőrségtől, stb.) az utolsó pártállami ügynökök. Csak 2030 után fog kitisztulni a közéletünk -- sajnos ez borítékolható. Addig pedig csépeljük itt egymást nagy elánnal, kettéosztva, megvezetve -- miközben minden kormány kényszerpályán van, változtatni pedig csak az utolsó utáni pillanatban és az egyetlen szűk menekülési út mentén tud. Egy Fidesz-kormányt ugyanezek a kényszerek fognak vezérelni, válaszai nagyon hasonlók lesznek, csak minden narancsra lesz festve és egyházilag megáldva.
"Mindezért írtam "éppeszű ember egy ilyen helyzetben nem feketeti be a saját pénzét""
Jól beszoptátok a szolgent: "Az egészségügy nem üzlet". Vannak minták: "Tiéd az ország, magadnak építed". Aztán majd néztek nagyokat, ki mindenki fideszes tótumfaktum ücsörög majd a magánpénztárak vezető testületeiben és a részvényesei között. Te bizonyára akkor is meg fogod érteni őket, hiszen csak belülről bomlasztanak :o)
Az, hogy a kormányok nagy ívben szarnak elődeik szerződéseire és az előző parlament által hozott törvényekre, oldalfüggetlen dolog. Ld. még a független orvosi jogállásról szóló, netán az ÁFA-törvényt az elmúlt néhány évből.
Mivel a nagybefektetők ezt ismerik, és pillanatnyilag(!) az is valószínűbb, hogy az Orbán által vezetett társaság nyeri a következő választásokat, érthető a tartózkodásuk.
Decemberben, még a koalíciós partnert is "átverte" a szadesz, amikor a szavazás napján azokat a "módosító" indítványokat "hirtelen" benyújtották. Akkor írtam "ezektől, még a bűnözők is tisztességesebbek, mert nem úgy kezdenek el egy közös "vállalkozsát", hogy az elején átverik egymást. Ezek, még a jóídesanyjukat is átverik, ha a pillanatnyi érdekük úgy kívánja" visszakeresheted.
Cáfold nyugodtan az állításomat, abban az esetben, ha valótlant írtam.
Tudod, a "versenyszfárában", ha hosszútávon akarsz fennmaradni, a kölcsönös bizalom mindennek az alapja ( ezt köllene megtanulni végre, 18 év után a mi döntésthozóinknak. ) Ennek hiánya vitte az országot mára abba a kilátástalan helyzetbe, amiből ezzel a bagázzsal kiutat nem látok.
A piaci biztosítók első lépésben, "kockázatelemzést" végeznek. Aminek elsődleges szempontja, a "politikai kockázat", ami Mo.-on mínuszba esett vissza. Ahol emberek egészségének romlása az ő profitjukat csökkentheti, evidens, hogy figyelembe veszik az adott "veszélyközösség" kockázati tényezőjét ( adott esetben a népegészségügyi mutatóit) Erre építenek fel egy közép és hosszútávú "prevenciós programot", hogy a befektetett tőke megtérülését belátható időben elhelyezhessék. Hidd el, az, hogy a mostani tárca az elmúlt két évben a "népegészségügyi programról elfelejtett gondoskodni és ténykedésével az elmúlt két évben tíz helyet esett vissza Mo.-on az egészségügy hatékonysága, nem igazán töltötte el örömmel a "befektetőket".
Mindezért írtam "éppeszű ember egy ilyen helyzetben nem feketeti be a saját pénzét"
Próbáljátok már elmagyarázni, hogy a most elfogadott "pénztár törvénnyel" milyen verseny is indulna el az egészségügyi ellátásban Mo.-on? ( a pénzlenyúláson kívül, semmit nem lehet benne felfedezni )
A reformra, szükség van. Amit eddig csináltak, annak semmi köze nincs a reformhoz, mivel még azt is tönkre tették, ami úgy ahogy működött azon a területen. A pénztárak, elővetítik a teljes csődöt, a katasztrófát. ennek köllene időben elejét venni, amíg nem késő.
Rendszerint azt hallom hogy egészségügyi reform van... információim szerint, pár hete született törvény, és annak a bevezetése 2009-re lép érvénybe... Akkor magyarázza el nekem valaki hogy a vizitdij, korházi ágydij... mióta reform ? Az mszp - szdsz koalició 2002 óta agyal a témán, azonkivül hogy megszüntetett pár korházat, és kiötlötte a vizitdijat, nem csinált semmit...
"Ha nyerünk, mindent visszacsinálunk, a szerződésekre tojunk" = "Már a hazai népegészségügyi mutatók is megfontolásra készteti a magánbefektetőket , hogy részt vállaljanak az alapellátás finanszírozásában ( ezen, egy következetes preventív politikával belátható időn belül, javítani lehetne - 5 esetleg 10 éves távlatban, ami elég magas kockázati tényezőt jelent egy befektetőnek )"
Kedves Breien, sohasem hazudó vezérlő csillagod megígérte, hogy szokásához híven le fog szarni magasról minden szerződést, és ebben tényleg nem hazudik, mert ez a szokása. Ettől az ígérettől a magánbefektetők érthető módon tartózkodóvá váltak. És akkor a szereposztás szerint beúszol Te a képbe, és szemforgató módon a hazai népegészségügyi mutatókra és a morális válságra kened a magántőke visszakozását. Érdekes lenne egy ellenpróba: ha bölcs vezéred azt ígérné meg, hogy minden kormánykötelezettséget elismer, függetlenül attól, hogy egyetért-e vele, mivel -- úgymond -- az európai kultúrkörnek része, hogy a jogfolytonos kormányok elődeik szerződéseit betartják. Vajon akkor is félne-e a magántőke a befektetéstől, vajon akkor is visszariadna-e a morális válságtól és a rossz népegészségügyi mutatóktól? :o)
Olyanok vagytok, mint a viccbéli részeg ember, aki a buszon lehányja a szomszédját, majd azt mondja neki, hogy fujj, nézd meg magad, hogy nézel ki.
Azaz, ha a magánpénztár csak a racionális kiadásokat fedezi, de a pazarló, a betegellátást nem szolgáló kiadásokat kiszűri, akkor az orvos, is a paciens is a legkisebb ellenállás irányába fog elmenni, azaz az állami tulajhoz.
Az, hogy egy emberről készül egy mellkasröntgen hétfőn, majd csütörtökön, az lehet "vétkes pazarlás", de amikor a bíróság kérdi meg, hogy "tisztelt alperes, miért nem teccett megfelelően követni a betege állapotát, tán nem volt röntgen a kórházban?", egy cseppet árnyalódik a kép.
Az meg, hogy évente hány szanatóriumi kezelést lehet "kapni", és hogy azt a rászorulók kapják meg, egyszerű ellenőrzési kérdés.
Figyelmen kívül hagyod azt a tényt, hogy nálunk, 15 - 20 évvel korábban mennek rendszeres orvosi ellátásért az emberek orvoshoz, mint Ny. Európában. Továbbá, szerinted mi az oka annak, hogy nálunk a 35 45 éves korosztály a legveszélyeztetetebb helyzetben van? (miért a legmagasabb annak a korosztálynak a "halálozási mutatója"?
Hát, költségérzékenysége az bizonyosan nincs, mert egy csomó beavatkozás esetén nem fedezi az általa lehívható pénz a valós költségeket.
Ha a magánpénztár racionalizálását úgy érted, hogy mindazokat a tevékenységeket az eü. nem végzi el, amiket nem finanszíroznak korrekten, akkor bizonyosan minőségi ugrást hajtunk végre.
A kérdés csak az, hogy a szeretett vezetők életösztöne milyen erős...
Ez a felemás megoldás azzal a veszéllyel jár, hogy az állami OEP-nek nincs költségérzékenysége, ahogy eddig sem volt, ezért dől ki a pénzünk a kórházak ablakán.
Ha ezzel kell egy magánpénztárnak versenyezni az olyan, mintha megkötött lábakkal kellene versenyt futnod.
Azaz, ha a magánpénztár csak a racionális kiadásokat fedezi, de a pazarló, a betegellátást nem szolgáló kiadásokat kiszűri, akkor az orvos, is a paciens is a legkisebb ellenállás irányába fog elmenni, azaz az állami tulajhoz.
És akkor adtunk a szarnak egy pofont, marad minden régiben, fizetünk, de lószart kapunk érte, ahogy eddig is.
A baj ott kezdődik, hogy a "tárca" nem rendelkezik koncepcióval, ami azt mutatná , hogyan is akarja biztosítani a zavartalan egészségügyi ellátást ebben az országban. A fejlődésről már álmodni sem merünk, mivel az eddigi ténykedése a "tárcának" még azt is tönkre tette ami úgyahogy működött ebben a rendszerben.
cáfold meg azt, amit most írtam. Sorakoztasd fel a tényeket, ennek cáfolataként.
Már a hazai népegészségügyi mutatók is megfontolásra készteti a magánbefektetőket , hogy részt vállaljanak az alapellátás finanszírozásában ( ezen, egy következetes preventív politikával belátható időn belül, javítani lehetne - 5 esetleg 10 éves távlatban, ami elég magas kockázati tényezőt jelent egy befektetőnek ) A nagyobbik probléma az a morális válság, amit a "politikusoknak" csúfolt egyedek ebben az országban 2008-ra kialakítottak a magyar egészségügyi ellátó rendszerben.
Éppeszű befektető, ilyen környzetben a saját pénzét nem kockáztatja. Nézdd már meg, mit mívelnek ezek a svikákok az egészségügyi ellátó rendszerünkkel. ( ez már annyira kétségbeejtő, hogy röhögni sem lehet rajtuk.)
hát ige, a szolgáltatást a háziorvosok és az intézmények adják, nem a biztosítók/egészségpénztárak - ők csak a pénzt osztják el/szét a biztosítós/ep-s emberek azt tudják, hogy a kiadásokat hogyan lehet minél jobban leszorítani, ja hogy ez a színvonal rovására megy - az már legyen a beteg egyéni szociális problémája, miért nem kötött jó drága kiegészítő biztosítást (ja mert nincs rá pénze, mert a fizuja felét befizeti adóba és járulékoknak)
svájcban valóban működik a többiztosítos eü modell annak ellenére hogy kis országról van szó, és így a kockázatközösség is kisebb - csakhogy ott még bevándorolt utcaseprőnek is van pénze magasabb szolgáltatást nyújtó kiegészítő biztosítást kötni (igaz ott egy utcaseprő keres annyit nettóban vagy még többet, mint nálunk a bruttó nemzetgazdasági atlagbér - és az árak annyivel nem drágábbak, ha az ember nem a sétálóutcai éttermekben akar naponta ebédelni és vacsorázni)
egy rendszer bevezetésénél nem kóka, horn gábor vagy horváth ágnes jövedelmi viszonyából kell kiindulni (akik egyébként csak magánkórházi szolgáltatást vesznek igénybe, így csak a saját apparátusuk jelentéseiből ismerik a mai magyar eü viszonyokat), akiknek a legdrágább kiegészítő biztosításra és a legdrágább magán kórházra is simán futja az emberek többségének a jövedelmi viszonya nem ilyen, örül ha a befizetett adói és járulékai után a megmarad pénze kitart a következő fizetésnapig (ennek fényében érdemes megnézni, hogy míg tavaly a reálbér 6,8%-kal csökkent a ksh szerint, közben év végi jutalomként az eü minisztérium vezetői 6 havi jutalmat vettek föl - korábban legyen szó gógl, mikola, csehák, kökény, vagy rácz miniszterségéről, csupán 1 havi jutalom járt, és az ennél magasabb jutalmat még az államtitkároknak is írásban kellett megindokolniuk, ami egyébként max 2-3 havi jutalmat jelentett - ilyen sanyarú körülmények között nem is tudom hogy bírt volna horváth ági a minisztériumba dolgozni, még szerencséje, hogy akkoriban somody alapvítványát vezette)
én nem hallottam kökényt, de kötve hiszen, hogy olyasmit mondott volna, ami miatt a gyf-fel vagy a szedesszal szembekerül, ő ugyanis karrierpolitikus és nem szakpolitikus miniszterként is a teljesítménye egy nulla volt, pedig 2x is lehetősége lett volna bizonyítania (bűnbaknak és beáldozható személynek ott volt megyó, kökény valahogy a leváltása után semmi munkával nem csupán plusz fizetéssel járó kormánybiztos lett - és most is a jól fizető pozicióját védi)
havas szonja nem támogatja a szedesz reformját, de a nyilvánosság elé nem mer kiállni ezt hangoztatni rácz jenő az, aki a nyilvánosság elé is ki mer állni a véleményével
A legújabb fejlemények tükrében szívesen látnék egy olyan megoldást, ahol van legalább egyetlen olyan pénztár, ahova bevonták a magántőkét is s így mindazok, akik nem félnek a "karvalytőke kizsákmányolásástól", azoknak lehetőségük lenne "odaigazolniuk" és mindenki másnak (a nagy többségnek), akiknek megfelel ez a prima magyar modellértékű egészségügyi rendszer, azok meg szabad akaratukból maradnának abban. Így azután nem fordulhatna elő az, hogy az ilyen-olyan motivációktól vezérelt többség ráerőszakolná akaratát az abból nem kérő kisebbségre.
Ez volt a lényege a Mikola féle ún., kórháztörvénynek is.
Szakmai csoportok kht-ben végezték volna az ellátást, és az orvosok, akik nem tulajdonosk, szabd szellemi foglalkozású szerződéses orosok lettek volna. Akkor még nem létezett a non-profit GT. Ez Pusztai Erzsébet koncepciója is.
Ez volt a patikaprivatizáció lényege is.
Mi több a Rácz Jenő féle 21 pontban is benne volt, de ő előtte az OEP-et akarta non-profit betegbiztosítóvá alakítani
Hallottam Kökényt félálomban, de nem ezt mondta..., hanem megerősítette az SZDSZ koncepcióját, hogy mőgé álltak a szocik. Bár, már majdnem aludtam
