Igen, a kéktúra erdős környezete mindent visz, és az is tetszik, hogy nincs zsúfolásig tele.
A Caminoról elég sokat olvastam már, és hallgattam beszámolókat, képben vagyok a lehetőségeket illetően. Sokkal jobban, mint a kéktúrával kapcsolatban. A szívem valahogy a hazaihoz húz, főleg így, hogy a kolléga részletezte a szállás- és élelemszerzési lehetőségeket az adott szakaszon. Még a mosásra kell megoldást találnom, még ha az nem is mindennapos tevékenység.
A digitális térképeken (TUHU és OSM) még a módosulás előtti állapotokat látod, jóllehet Hárskúttól keletre, a kilátó után már nem az eplényi vasútállomás felé kell menni!
A meleg miatt még nincs felmérve a kerülő út, de Eplény vasútállomásánál van egy tájékoztatás, hogy változott az útvonal.
Sajnos, a módosult útvonalról nincs térkép, de lényeges a változás!
A Gerecse és a Vértes legszebb részeit azért az OKT fűzi fel, a piroson látnivaló viszonylag kevés van, szép, ligetes erdők, kellemes természeti környezet azonban bőven akad.
Engem pont az indított el a KDP-n, hogy valahányszor az érintett három hegységben (na jó, legyen a Vértes is az...) jártam, a legérdekesebb helyeken mindig szembejött a piros jelzés. Nekem még az Oroszlány környéki szakasszal sem volt bajom, garázssorral, meddőhányókkal - lelkesedem az ipari környezetért (is). :) A bányászati gyűjtemény, vagy a majki apátság pedig csak itt van, mindkettő olyan amit érdemes lehet felkeresni.
Jön a Bakony a Burok-völggyel és a Cuha-völggyel...
Köszi szépen a kellemes hangulatú beszámolót, éppen kapóra jött, mert a KDP-ből nekem is csupán csak a bakonyi részek hiányoznak, mostanában tervezem ezeket a szakaszokat. (bár az igaz hogy ez még kb bő 100 km.)
Az elmúlt másfél hónapban bejártam a Gerecsét és a Vértest. Utólag összefoglalva a gondolataim a túráról:
A Gerecsét és a Vértest átszelő piros jelzésű utakon barangolva nagyon kellemes túrákat tettem, de talán inkább sétálós, gondolkodós túrák voltak ezek semmint látványosak. A KDP-ben azt nagyon szeretem hogy emlékeztet a régi kéktúrára. Több helyen voltak régi kék jelzések, továbbá a hagyományos vas szelencék is ezt az érzést erősítik. Régi kék utakon több helyen megy a piros, pl Pusztamarót-Héreg-Tarján, Zuppa-tető stb. A Gerecse és a Vértes legszebb részeit azért az OKT fűzi fel, a piroson látnivaló viszonylag kevés van, szép, ligetes erdők, kellemes természeti környezet azonban bőven akad. Amik tetszettek: Lábatlan felett szép panoráma az Esztergomi bazilikával, egészen a Börzsönyig, majd egy kis(?) letérővel direkt felkerestem egy olyan látnivalót amely benne volt a Másfélmillióban is. Pusztamarót hangulata még mindig misztikus, ha belegondolunk hogy több mint 25 000 ember lelte itt értelmetlen halálát akkor meg még inkább.
Héreg, és Tarján falucskák gyönyörű szép kis sváb falvak, elcsodálkoztam milyen tiszta és rendezett mindkettő. A Somlyóvár kulcsosház és maga a hegy is nagyon szép, kár hogy a kulcsosház napjai meg vannak számlálva. Az ott lakó kisegereket megetettem. A Gerecsében nem nagyon akadt olyan amit negatívumként említhetnék.
A Vértes már egy kicsit más, Szártól a Körtvélyesen át a Szép-Ilonka-forrásig talán a legkellemesebb erdei utak fogadtak eddigi piros vándorlásomon, Szép-Ilonka-forrásnál kék jelzések sorozata, talán Vitánytól errefelé jött a kék valamikor? Nem találtam ilyen térképet, de a jelek tagadhatatlanul itt vannak, felismerhetőek. Vértessomló szép, rendezett sváb falu, bélyegzőt a boltban és a kihelyezett szelencében is találtam.
Innen Oroszlányig, majd Oroszlánytól Pusztavámig azonban óvatosan fogalmazok ha azt mondom hogy felejthető a túra. Aszfaltos, közúton futó szakaszok dögivel, látnivaló alig, lepukkant környezet. Errefelé elgondolkoztam azon hogy a Vértest tulajdonképpen miért is mondják hegységnek? Még dombságnak sem túl erős. Pusztavám festékgyárnál aztán a túra legszebb bélyegzőjét kaptam meg, majd onnan egy gyönyörű, végre erdőre, hegyvidékre is hasonlító völgyben kapaszkodtam, majd a túlfelén ereszkedtem Mórig. Mór megint csak egy szép, sváb gyökerű lakossággal is rendelkező, rendezett, igényes kisváros, szépségeivel feldobja az Oroszlány-Mór szakaszt.
Jön a Bakony a Burok-völggyel és a Cuha-völggyel...
Pirkadatkor indultam a Balaton mellől. A sűrű felhőzeten ugyan még átszűrődött a kelő nap fénye, de a veszprémi átszállás után már a szürkeség vette át a szerepet. Háromnegyed hét körül értem fel, bevásároltam a helyi boltban (kocsma továbbra sincs), majd nekiindultam a faluból kivezető egyenes úton. Nem először jártam erre, így vártam a pontot, hol kell megkezdeni a kapaszkodást, a letérést a völgytalpról, de ugye ott jött a kerítés, mögötte szigorú tekintetű nagy fekete szarvasmarhák (megkockáztatom, lehet hogy bivalyok?). A változásról tájékoztató táblát elolvastam, így kerülgettem tovább a földút pocsolyáit. A Gyenespuszta tanyaépülete helyett a Német-tanyáét láthattam, mely mögött fenyő erdőrészlet volt a díszlet, az elhagyott legelőkön pedig vadvirágok tömkelege nő. A bakonyi, szinte teljesen megszűnt tanyavilággal kapcsolatban találtam most egy rövid cikket, a jelzéstől nem messze lévő épület utolsó gazdájával 2005-ben, vélhetően nem sokkal halála előtt készült egy interjú. És itt egy másik képriport, 10 évvel később...
A történelemről ott nem sokat tudhattam, legfeljebb megállapíthattam, hogy az útvonal módosítása legalább sem a távolságot nem növelte, sem a szépség rovására nem ment. Feljebb kapaszkodtam, és Ráktanyánál már bent jártam a felhőben, az Augusztin-tanya előtti elágazásnál pedig a zúgó szélben, sejtelmes ködben álltam egy nemrég gyökerestül kidőlt bükkfa mellett. Tudtam, hogy az esőt nem úszhatom meg, de az ilyen hangulatok miatt már megérte feljönnöm. Augusztin-tanyánál pecsételtem, a ház üresen állt. Innen egy dzsindzsás részen jutottam feljebb, majd megörültem a dózerútnak, és rajta a réges-régi, a hegyre tipikusan jellemző turistajelzéseknek (P és S, két félkör alakban egymás alatt). Kár, hogy az út lejteni kezdett, és nem volt ismerős. Csak elvétettem egy Y-elágazást...
A Hajag tetején megdördült az ég, és a meredek ereszkedés után, a Kövecses-tanya romjainál zuhogni kezdett az eső. A csúszós úton patakokban folyt a víz, így a bokrok alá húzódva kicsit vártam mire csillapodik - de innentől ruhámból facsarni lehetett a vizet, cipőm tocsogott. De mindegy volt, hiszen az újabb csodaszép legelő mentén jártam már, ahol éppen szállt fel a pára, előtűntek a távolabbi dombok is - aztán újabb húsz perc múlva meg ismét esett, bár ekkor már az erdőben voltam. Már a Fekete-Séd mentén haladva, egyszer csak ételszag csapta meg az orromat. Óvatosan megközelítettem a forrását, és ugyan betyárokat ha nem is, de indián sátortábort találtam. Mikor a sötét kapucnis fehér idegen kilépett a tisztásra, a törzs félmeztelen harcosa éppen magához ölelte barna szoknyás kedvesét - nem tudom, ki volt nagyobb zavarban... :)
A tábor után a jelzések kicsit megtévesztőek - vélhetően a patak, illetve az ösvénytaposás ősi mestersége átrendezte a terepet, levágott egy nagy hurkot, így olyan T elágazás alakult ki, ahol úgy tűnhet hogy három irányból van piros jelzés. A keresgéléshez támpontot végül a P forrás jelzés adott, bár ezt meg nagyon keresni kellett (eleve - belépés engedéllyel tábla mellől indul, valószínűleg azért sincs újra felfestve). Rövidesen megtaláltam az indiánok négyütemű lovait is, és a csökkenő felhőzet már megmutatta a Pápavárat is. Délben értem el a kékkel fonódó szakaszt. Innentől hosszabban a régi kisvasúti töltésen vezet az út: ezt nagyon jól megépítették, hiába nem járnak rajta vonatok több mint 40 éve, leszakadás, megcsúszás alig, jól járható. A Tevelvár földsáncainak leszalagozott maradványai mellett ebédeltem. A Királykapu után jött a következő eltévedés: a töltésről itt balra letér a jelzés, és egy S-kanyarulat után már lent is vagy az erdészeti aszfaltúton, ami azonban teljesen más irányt vesz, jelzés itt már nincs. Nálam az igazolófüzet térképe volt csak, ami túlságosan elnagyolt volt ahhoz, hogy megfejtsem, hogy a vasút egy hosszas kanyargással, bevágásokkal ereszkedik be a patak völgyébe, míg a jelzés az S- kanyar közepéből, a magas fűben indulva lejt tovább. Itt elvesztegettem némi időt, így a végét kicsit sietősebbre vettem, bár mint kiderült, nem volt miért. A körülmények javultak, a napsütés ekkorra megérkezett, így csak azt sajnálhattam hogy a völgy bejáratán is helyenként embermagas gyomos részek jöttek az amúgy jól kitaposott ösvényen. Három körülre értem az Odvaskő Hotelhez, a parkolóban rendbe szedtem magam, kicseréltem a legvizesebb ruhadarabokat, és a napozva vártam meg a háromnegyed négy előtt érkező, közvetlen budapesti autóbuszt.
Az Ágasvári th-Nagybárkány szakaszon ugyanezekre csodálkoztam rá. A sámsonházi váracskából úgy belefeledkeztem a tájba, hogy kis híján lekéstem a buszt, ezért a kőfejtőnél nem mentem fel a tanösvényre, csak alulról néztem meg az évmilliárdokat... De majd legközelebb...
:o)
Barátsággal
Tóni
(Nemigen lehet egy tájegységet kiemelni, de nekem eddig a Cserhát a befutó, bár az Aggteleki karsztnál rezgett a léc... És még hátra van az örök szerelem, a Zemplén...)
Itthon se semmi tétel mondjuk az ország egyik végéből átmenni a másikba tömegközlekedési eszközzel időben és pénzben egyaránt, de most július végén tervezni még egy idén nyári Camino-t elég húzós sztori.
Egyik kiindulási pontot sem lehet közvetlenül elérni... jó egy napi út.
Ilyen körülmények között tényleg az egy szuszra teljesítés működik igazán, max felezés.
Helyesebben több tapasztalatom is volt amely azt mondja: nem érdemes rohanni.
Ezen a sajnos -általam is- kissé alábecsült cserháti tájon nem emlékeztem túl sok mindenre ami emlékezetes lett volna, pedig csak szépen elsétáltunk mellettük 2009-ben és 2012-ben is.
A Mátraverebélyi műemlék templom mellett ott van Sámsonháza. Semmi különös, egy kis cserháti falu, ennyire emlékeztem.
Eddig.
A kőfejtője mellett megy el a kék, de szerintem jó ha 10-ből egy ember megnézi tüzetesebben a kőfejtő pár száz méter hosszú tanösvényét, és ha tippelnem kéne akkor azt mondanám hogy 100-ból egy nézi meg Fehérkő várát.
Pedig kis csodák ezek is a maguk nemében!
háttérben a Mátra
Fehérkő felé a kék rom jelzés kb 700-800 méter hosszan vezet fel a hegyre.
Nagyjából 10 perc gyaloglás után káprázatos panorámát kapunk a Mátra felé:
Háttérben az Óvár, az Ágasvár, a Galyatető előterében pedig a napfényben a Piszkéstetői Obszervatórium kupoláján csillan meg a napfény
A harmadik kép egy csendélet. :-)
Maga a kis vár már csupán néhány falcsonk, de innen is van egy szép kilátás Nagybárkány felé:
Mátraverebély-Nagybárkány, alig több mint 10 kilométer. Jó lábúaknak 2 óra.
Nézelődősebb, virágszagolgatósabb túrázóknak lehet hogy egy egész túranapot is kitölt ez a nyúlfarknyi szakasz ezekkel a kis csodákkal együtt, de én egyre inkább ez utóbbi verzióra szavazok.
Egyre inkább egyetértek a véleményetekkel, régebben is inkább nézelődni szerettem mint trappolni, az idő múlásával ez tovább fokozódott.
Mostanában (a KDP teljesítés kivételével) alig megyek 15 kilométernél többet, sőt éppen ezen a hétvégén volt egy olyan tapasztalatom amely megerősített abban hogy mennyi minden mellett elrohan az aki csak a kilométereket számolja.
Salgótarján felé most útépítés, útlezárás miatt beterelik a forgalmat Mátraverebély régi főútjára, a cigánysor felé, de egyben a csodaszép műemlék templom felé is, amelyet szégyenszemre egyik kéktúrámon sem néztem meg.
Most megtettem, megálltam és megnéztem.
Gyönyörű.
Igaz a kéktúra most már mellette vezet el, így aki ezután jön errefelé az már megnézi biztosan.
"Egyes kőcsipkéi Pozsony, Buda és Vajdahunyad építőinek művészetével mutatnak rokonságot." - Sinkó László 1979-ben Füzéri várban elhangzott szavai itt eszembe jutottak, döbbenetes a hasonlóság!
A kéktúra új útvonalán legnagyobb megdöbbenésemre régi, több évtizedesnek tűnő jelzéseket is láttam, sőt a feliratok is felújítottnak tűntek.
Ugyanakkor térképen, igazolófüzetben nem találtam nyomát annak hogy valaha erre jött volna a kéktúra.
Ma rendeztem egy KDP "vízitúrát", beszámoló majd holnap. :)
Ami a legfontosabb információ, hogy a múlt évben lekerített Gyenespuszta előtti szakasz helyett véglegesedett, a korábbi P négyzeten, Ráktanya felé vezető terelőútvonal. A kihelyezett tájékoztatás szerint a Hajagiak (HATESZ) segítségével végezték el a festést az elmúlt hetekben.
-Hollóháza-Bózsva 23km, Kőbérc panzió, (Alternatív: de ha csak 14km mész első nap a Nagy-Miliccel Füzérig akkor Koronaőr vendégház, és étterem, az jó hely volt, Füzér-Vágáshuta 20km, a Koronás Vad Vendégház egy gasztronómiai kuriózum, ennek megfelelően azonban állandóan foglalt Vágáshuta-S.-Újhely kb 10km) -Bózsva-Sátoraljaújhely 21km, szállás-étel több helyen, de ha tudsz menni még 10km akkor -Makkoshotyka Vilma néninél, kaja pia bőséggel -Makkoshotyka-Regéc 25km szállás olcsón Bakos néninél, kaja is van, de van más lehetőség is, több is, ez a legolcsóbb Regéci várat nem szabad kihagyni! -Regéc-Encs 27km, Kurek panzió, vagy más is van, nagyon ajánlott pizza: Anyukám mondta nevezetű vendéglőben, szuper és nem drága
-Mindkét kéktúrámon Encs-Irota (kb28km) Irota-Bódvaszilas (kb25km) volt a szakaszolás, Irotán a Talentum vendégházban kaphatsz vacsorát is, lehet kérni, vezetékes telefon használható. Felsővadászon is van szállás (Gelyeta Gellértné)
Aggteleki-karszt
-Bódvaszilas-Jósvafő kb 26km, Bódvaszilason a 100 éves vendégház jó, ABC, kocsma van, több is. Jósvafőn Öreg Malom, kaja is van. -Jósvafő-Aggtelek csupán 6km, itt van egy kis porszem a gépezetben, mert az Aggtelek-Putnok szakaszt mindkét kéktúrámon egyben teljesítettük, 31km körül van, de nem sok szint, jól gyalogolható, kellemes útvonal. Gömörszőlősön azért lehet felezni, ott van szállás is, csak boltra nem emlékszem. Jósvafő-Gömörszőlős kb 20km, Gömörszőlős-Putnok kb 12km
Bükk
Putnok Havanna pizzéria, panzió elfogadható hely, nem is drága Putnok-Dédestapolcsány kb 18km, nagyon ajánlott a pizzéria-panzió, Aranykehely néven fut, nekünk nagyon bejött
Dédestapolcsány-Bánkút 9km, végig fölfelé, Síház, vagy a Fehér Sas, (egykori Bánkúti turistaház), a síház jóval olcsóbb, kaja van mindkét helyen. Ha izgalmakra vágysz ott van még a Cserepeskő-barlang, Bánkúttól kb 9km-re Bánkút-Bélapátfalva, kb 21km Szomjas Csuka kihagyhatatlan, Bélkő Panzió teljesen rendben van, aludtunk ott. ABC, kocsma több is van.
Bélkőre érdemes kimenni, ha van kedved:A vadregényes Bél-kő ormain Bélapát-Szarvaskő 11km, Szarvaskőn ABC, kocsma, szállás is van, itt nem aludtunk egyszer sem.
Mátra
Szarvaskő-Sirok kb 17km, Sirok Motel nagyon bejött, de a Csibész Vendégház is jó volt. ABC, étterem (Hunor) van Sirók-Kékes, 24km ez kemény, mert nem lehet, nem érdemes kiszállni, érdemi szállás pedig csak Mátraházán van, (+3km) de az jó, a buszállomás panziója, (Mátraháza Üdülőház) Kaja a Kékesen is van ha időben érsz fel, de az üdülőházban úgy emlékszem van vacsora is ha kérsz. Mátraháza-Galyatető, csupán 9km, Fogadó a Táncoló Kecskéhez pár évig az egyik kedvenc helyünk volt, ma már van választék szállásban is, például tök jó élmény lehet a kilátó színes ablakos bivakszállásán aludni!
Hirtelen ennyi. Ez cirka a kéktúra (legszebb) harmada, szintben a neheze, kb 350 masszív kilométer, Ha eddig eljutsz akkor már jók az esélyeid hogy végigmenj. :-)
Szállás, és kajaötletek, telefonszámok elsősorban itt:
a KÉK helyett javaslom a Magyar Zarándokutat Esztergom és Máriagyüd között. Minden kívánságodnak megfelel: zarándok út, minden este szálláson alhatsz, napközben találsz boltot v vendéglőt és tömeg sincs. Az alternatív utakkal együtt sem sokkal több mint 500 Km.
Én már kétszer végigjártam úgy, ahogyan Te tervezed.
10 kilóból könnyedén ki tudod hozni,ha sátrat nem viszel.De azért néha aludj a csillagos ég alatt,ha lehetőséged van rá.
Térkép alapján azért be tudod mérni,hogy hol tudsz tutira venni kaját,bár szerintem a Dunántúlon nem lesz gondod ezzel,távolabb meg nézd meg a térképet és tervezd meg előre.Készülj rá 1-2 túrával,majd bátran állj neki,mert ha elfáradsz vagy mégsem ízlik annyira,akkor legfeljebb felfüggeszted.
Egyszer úgy szeretném megélni azt, hogy nem minősítgetjük egymást azért, mert máshogy csináljuk a dolgainkat...
Más országokban az a furcsa, ha valaki részekre szed egy túraútvonalat és nem egyben csinálja meg.
Annak van nimbusza, aki egyszerre egyben tudja le, nem pedig részekre szedi, mert az éli meg azt, hogy bizony még két hét múlva is ugyanúgy sátorban leszek, nem pedig három nap múlva otthon a saját ágyamban.
Mindenkinek joga van úgy nekiveselkedni egy megpróbáltatásnak, ahogy akarja-tudja.
Ha van lehetősége 90 napra kiugrani a mókuskerékből, miért ne tenné meg?
Meglepő módon sok ember van, aki meglépi ezt még idehaza is.
És nem a rohanás miatt, hanem mert erre van igénye.
Az pedig, hogy miből telik neki rá - semmi közöm hozzá. Ez is egy olyan jó magyar sztori, hogy egymás zsebében vájkálunk.
Gyuri évek óta járja a Camino összes útját és havonta tartanak El Camino Klubbot. A következő augusztus 11én lesz.
Egyébként annyira le mertem volna fogadni, hogy Caminoban gondolkozol. Annyira tipikusan Camino-s volt a megközelítésed. Nos azt azért tudjad, hogy a Francia út, amiről írsz nagyon dugig van így nyáron, tehát nem kizárt, hogy a napi gyaloglási adagodba bele kell tegyél plusz 5-10kmeket, mert betelnek az albergue-ék dél környékén. Azonkívül az ital ott is sarkallatos kérdés, lévén, hogy a Mezetán megáll a hőség és a Camino nagy része erdőtlen vidéken megy. 40 fokra simán készülhetsz.
900km-t nem fogsz tudni 40 nap alatt teljesíteni. Általában a leggyakorlottabb is 60 napot tölt el a Camino-n.
A Kéktúra határozott előnye a Camino-val szemben, hogy erdős vidéken megy, változatos terepen megy és van lehetőséged elmélyedni, mert simán mehetsz fél-egy napokat úgy, hogy senkivel nem találkozol. Azonkívül olcsóbb is és nem kell a nyelvi korláttal bíbelődni.
A Caminonál viszont tudjad, hogy a Francia út mellett több más út is van. Ha mégis arra a vidékre vágysz, akkor javaslom a Camino Portuguese-t, ami Porto-tól megy Compostellába, és még ki lehet egészíteni Finisterráig és Muxiáig. Mindössze 240km Muxiáig 330. Ennek is két ága van, A part menti út, ami végig az óceán partján megy, kevesebb településsel és kajavételezési lehetőséggel, illetve van a centrális út, ami kicsit beljebb visz a városokon keresztül, ott viszont több a betonút.
Itt kevesebb a zarándok.
Ugyancsak kevesebb zarándok van a Camino Norte-n, ami Saint Jean Pied du Port-ból az északi parton megy égig Ovidio-ig és onnan le Compostellába. Ez hosszabb, mint a Francia Út, esősebb, de kevesebben járják.
Aztán ott van a Camino Primitivo, ami ha jól emlékszem tán 300km tájékán mozog és csak a Pireneusokban megy - na ott aztán tényleg alig van valaki.
Credential-t itthon is tudsz venni. Napi költség kb 35 EURO.
Ha javasolhatok valamit - előbb vágj bele a Kéktúrába, nézd meg, hogy egyáltalán bejön-e a gyaloglás egyedül hosszútávon. És utána menj Camino-zni.
Ha bajba kerülsz, bármi van, itthon könnyebb kiszállni...
Én tulajdonképpen az El Camino-ra vetettem szemet, a spanyol zarándokútra. Az kb. 900 km és maximálisan kiépített infrastruktúra van, faluról falura szálláshelyek, boltok, étkezőhelyek. De gondoltam, hogy a "Vedd a hazait!" mozgalom keretében, az El Camino helyett egy Kéktúrát csinálnék meg. Közelebb is van, magyarul is beszél mindenki, meg csak a mienk, na. Továbbá a táj szépsége, értéke sem marad el a spanyol útvonaltól, sőt. De ezek szerint akkor ez nem ilyen egyszerű, hogy elindulok és "minden a túrázó alá van rakva".
Nem akarok végigrohanni az egészen, de már jó ideje érlelődik bennem, valahogy megszállt az érzés, hogy ki kell szakadnom a jelenlegi élethelyzetemből minél hosszabb időre, és mivel időm engedi, legalább 30-40 napra, de akár jóval hosszabb idő is szóba jöhet.
Kísérő autót nem szeretnék. Nem akarok mást bevonni a terveimbe, főleg nem akarok egy akár több hónapos elköteleződést varrni senki nyakába. De főleg azért sem, mert magamban akarok lenni az idő javában, mintegy zarándoklat, ahogy fentebb is említettem. Azért is jobb a Kéktúra, mint a Camino, mert ott zsúfolásig van minden zarándokokkal, s szinte keresni kell a lehetőséget arra, hogy egyedül legyen az ember. Legalábbis a leírásokból, beszámolókból ezt szűrtem le.
Úgy gondoltam én is, hogy először ráedzek 1-2 szakasszal, felmérem az erőmet, hogy milyen felszerelés kell okvetlenül, főleg ha sok enni-innivalóval megyek, az sokat nyom a mérlegen, és a 68-70 kilómhoz nem akarok 15 kg-os táskát vinni. Olyan 9-10 kg, amivel kényelmesen tudok hosszabbakat menni, a testtömeg 10%-át mondják egészségesnek hosszabb távokra, nap-nap utáni menetelésekre.
Agyalok még rajta, úgy látom, nagyobb szervezést igényel, mint gondoltam. De valahova megyek, az tuti.
Én a magam részéről nagyon szívesen kipróbálnám, hogy milyen egyben végigjárni bármelyik kéktúrát (OKT, DDK, AK). Sajnos, amikor tehettem volna ez eszembe sem jutott. A legutóbbi alkalommal, amikor a DDK-n jártunk, találkoztunk egy sráccal, aki egymagában és egyvégtében járta azt. Ki is faggattuk, hogy tudja-e még értékelni a látottakat a túra végéhez közeledve és egyértelmű igen volt a válasz. Én a szabadságot szeretném benne, azt hogy véletlenül sem jut eszembe, hogy vasárnap melyik busznál/vonatnál kell lennem, mert hétfőn vár a munka. A leghosszabb túránk eddig 11 napos volt, igaz Ausztriában de olyan felhőtlenül, mint ott, csak az itthoni legalább 4-5 napos túrákon éreztem magam.
Csatlakozom a véleményedhez, azzal egyet értve. Én mikor elkezdtem 3 éve, én is eleinte azzal voltam elfoglalva, hogy egy egy túrán,
minél több kilométert menjek. Paskoltam a hátamat elégedetten, ha megvolt a napi 25, de 2 szer volt, hogy 30 fölött mentem. Aztán csak lestem ki a fejemből, hogy
amikről túrabeszámolókban olvastam, kitérőkről, látványosságokról, én lemaradtam. Mára már ott tartok, hogy ha egy nap csak 15-öt megyek azt sem bánom,
mert így amit akarok, és tervezek azt megnézem. Akár fél órát is rászánva, vagy egy órát is. Legyen az akármilyen látványosság.
Minden tiszteletem Rockenbauer Pálé, de azt ne feledjük el, hogy őt megfizették azért, hogy kétszer is végigjárta az OKT-t, hogy úgy mondjam, ő a munkájából kifolyólag kéktúrázott mindkét alkalommal. Számára a Magyar Televízió biztosította a megfelelő idő- és pénzkeretet, míg mi, eccerű, mezei (illetve erdei) kéktúrázók a saját szabadságunk, illetve pénztárcánk terhére végezzük ugyanezt a tevékenységet. És ez alapvetően behatárolja a lehetőségeinket is. Ritka az olyan munka, ami mellett 6-8 hetet egyben, folyamatosan gyalogolhatunk. Sajnos, nekem sem ilyen a munkaköröm. Marad hát számomra a havonta egy alkalom hétvégén, plusz a hozzácsapott egy-két-három munkanapon.
háttérben a Mátra
