“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Én különben ezt szeretem a fórumozásban, hogy pl. adott ez a medveállatka, amelyet kilőnek az úrbe, betokozódik, kirakják az ameberi sugárzás ezerszeresének, és akkor azt is túléli, majd annyi nyomot sikerült ezzel a poszttal hagynom, hogy akkor paradicsomleves legyen-e estére. Hiába, az illúziókkal le kell számolni (ez senkinek sem szólt személyesen, csak van abban valamiféle irracionalitás, hogy bármi érdekel engem, az soha sem érdekel senkit rajtam kívül.:)
Sluszpoén: Gyerek vonata, amire ÁTszállították, a 8-as vágányra jött. Előtte öt perccel: a gyerek vonata, amiről LEszállították, a 7-es vágányra jött, és el is ment, mielőtt a regionális vonat ugyanonnan befutott... Kb. 4-5 embernek volt esze, nem szállt le, máskülönben, mint egy szellemvonat üresen robogott az éjszakában.
Ha fejreállítjuk a német vasutak logóját, akkor láthatjuk az utasok arcát. 🤣🤣🤣
