Keresés

Szia, nekem a második után fordult meg a fejemben, hogy nem lehet, hogy többet már nem szoptatok, nem lehet, hogy többet már nem ringatok, hát kéne még egy... s mire eldöntöttük volna az időzítést, ő már a hasamban csücsült.
Ha azon gondolkodsz, hogy kéne még egy, de félsz belevágni, csak azzal biztatlak, hogy én még senkit nem hallottam sajnálkozni amiatt, hogy az n-edik gyereke megszületett. Olyat viszont már sokszor hallottam idősebb nőktől, hogy nem szültek eleget, de már késő... vágjatok bele, a megoldások pedig jönnek maguktól.

Igen, muszáj vezetni. Életet menthetsz azzal, ha be tudsz ülni a kormány mögé, és a BKV-s gondok is megszűnnek. Parázás ellen a legjobb orvosság, ha csinálsz magadnak egy kis szabadidőt, és egyedül mész el autókázni. Ne legyen melletted senki, aki beledumál. Először válassz nyugalmasabb napszakokat, de aztán menj ki a csúcsforgalomba is. Szokd meg egyedül, ne akkor csináld először, amikor valami akut gond miatt rohansz valamelyikkel az orvoshoz.
Ja, az enyémek: 12 F, 21 hó F, 5 hó F.
A legnagyobb már önjáró, őt a tanulás miatt kell hajtani.

Nyaralás: nálunk ez a legnehezebb, mert nehéz olyan programot választani, ami a nagyot is kielégíti (folytonos pörgés és akcióigény), és a kicsik életritmusának is megfelel (viszonylag sok alvás).

Bevásárlás: legtöbbször egyedül megyek, de mentem már hárommal is: a középső ült a bevásárlókocsiban, a kicsit meg a nagy tolta babakocsiban. Néha cseréltünk :-)

ööö, igen, pont vmi hasonlót akartam irni, hogy ugyan mi terveztünk 3.-at, de csak kb mostani születéssel.... lehet, hogy meggondoltam volna magam, ha nem kopogtat hamarabb magától:), pont a Macskamati által irt dolgok miatt

 

Ja, s nem elrettentés, de a legkisebb a legtündéribb kiskrapek volt, könyv szerint aludt..stb, néha már majdenm megfeledkeztem, hogy az erkélyen a kocsiban szunyál :), ....nos, kinőtte, most már a haramia kategoriába tartozik :))

 

 

Sziasztok!

 

Bocs, hogy beledumálok, sok szempontból már nem autentikus a véleményem, meg más is a nézõpontom. Merhogy én apa vónék, nem anya, és 3+ gyerekem van, õk viszont már nagyobbak (a legkisebb 10 éves). Azért anno mi is átéltük azt, hogy megszületett a harmadik...

 

Szóval egy-két kérdéshez azért hozzáröffennék én is:

 

- Valaki már írta, én csak egyet szeretnék érteni vele: nemigen lehet elõre megjósolni, hogy mik lesznek a bajok. Ennek a lényege szvsz, hogy no para. Úgyse tudod, hogy ami sok rémet felfestesz magad elé, abból mi jön be, és mi nem. Nálunk a harmadik gyerek által okozott fõ probléma az volt, hogy kicsi lett a lakás: 49 nm, szûk két szoba volt. Szóval amikor elindult a gyerekprojekt, akkor elindult parallel a hova költözzünk nagyobba (kvázi alig pénzzel) projekt.

 

- A pénzbõl valahogy mindig kijöttünk, tény az, hogy szvsz nem az eleje (elsõ fél év -  egy év) a húzósabb, hanem amikor nagyobbak. Már más topikokban is leírtam, hogy itt szerintem a döntõ az, hogy ti (szülõk) hogyan tudjátok ezt fogadni, feldolgozni. Ha állandóan az van az agyatokban, hogy bezzeg a kollega Barcelonába ment szilveszterezni, nekem meg a kölyökpezsgõre is alig fussa, akkor gáz. Ha ezt vidáman, vállrándítással el tudjátok intézni (persze mindig mindent senki se tud), akkor nemolyan nagy cucc. A gyerekek ilyenirányú világlátását is nagyon nagy mértékben atietek fogja befolyásolni. Ha otthon állandóan a keserû szóveg jön, hogy bezzeg nekünk milyen nehéz, akkor a gyerek is át fogja venni. Ha azt hallja, hogy nekünk milyen jó, akkor az fogja befolyásolni. Ma itt Magyarországon nem az éhenhalás a tipikus probléma. Ha csak annyi baja lesz a kölkömnek, hogy nem tudom neki az alapítványi iskolát, nyelvtanfolyamot, különórát megszervezni, kifizetni, de helyette egy meleg légkörû 3-gyerekes családban nõtt fel, akkor szerintem jól jött ki a buliból. (Ráadásul nálunk még egyelõre egy sor vonalon jobb az állami oktatás -egy része -, mint az alapítványi sulik, ez nem Amerika, kérem.)

 

- A harmadik és talán legfontosabb hozzászólnivalóm (apaként), hogy mit szól hozzá a férjed? Nálunk (az én véleményem szerint persze :-)) megoszlottak a terhek, a plusz terhek is. Együtt örültünk a gyereknek, de együtt is töróltük a kakis fenekét (mármint közúlünk hol ez, hol az). Pl. én intéztem a napi bevásárlást (nem volt még Tesco, Auchan, sõt az elején autónk se volt). Reggel én vittem oviba,iskolába a nagyobbakat. Otthon is részt vettem egyes dolgokban, mosás, teregetés, gyerekfürdetés, ez-az. (Nem állítom egy pillanatig se, hogy rajtam volt a fõ teher.) Szóval a terheket együtt kell vállalni, és együtt kell vinni szerintem. Egy vidám apróság, pl. szinte mindig én jártam szülõi értekezletekre, ami azért extra kínos, mert ilyen helyeken van 25 anyuka és 1-2 eltévedt apuka. Aztán elhangzik egy bûvös mondat az ovónéni, tanítónéni szájából: kéne egy apuka, aki felszereli, kifesti, megjavítja, felássa, lenyírja, bevakolja... Nagyon nehéz 1-2 emberbõl álló tömegben eltûnni  ilyenkor.... :-))

 

Szóval szvsz minden nehéz, minden nehezebb, de - ha nincsenek extra gondok, csak a normál 3 gyerekes problémák - minden megoldható, kibírható, sõt élvezhetõ, sõt nagyon élvezhetõ!

 

haliho

 

 

 

öööö...mi annyira voltunk biztosak a harmadikban, hogy eldöntöttük, nem lesz, mire ő nagyon okosan bejelentkezett és jött :-))) Imádom érte! :-)))

Tegnap rohantam, és az meg kimaradt, hogy minden nehézség ellenére a legjobb dolog a világon, hogy 3 gyerekem van, imádom az egész helyzetet, akkor is, mikor éppen nagyon jó, meg akkor is,mikor éppen minden keszekusza, csak akkor kevésbé tudom, hogy imádom :-) Úgyhogy hajrá, ha a szíved benne van, vágj bele, menni fog :-)))

Én nem merném vállalni úgy, hogy legalább a legnagyobb nincsen fixen oviban. Úgyhogy minden elismerésem. Nálunk 6,5L, 5,5F és 14 hónapos F.

 

Vásárlás, vagy a kicsivel, vagy az apja vagy én egyedül. Bevásárlókocsiból max 1, mert ha a két nagy is ott van, akkor ők a saját lábukon jönnek.

 

Szabadidő: Kis mértékű fellélegzés, amikor a két nagy az apjánál van. Nagyobb mértékű még nem volt, ha esti program van akkor apukám, anyósom, barátnőm lánya vigyáz rájuk.

 

Ovi: én a kicsit viszem, de nem vetkőztetem le, max kicsit meglazítom a ruhát, aztán rabszolgahajcsárt játszom a két naggyal, hogy gyorsan öltözzenek:-DDDDD

 

Éjszakák: Nekem sem volt gondom egyikkel sem. Kb 6-8 hetes koruktól mindhárman aludtak 11-től kb reggel 6-ig. Az meg már istenes.

 

Szobák: Nálunk a két nagy van együtt, a kicsi külön. Az első félévben a kicsi velünk aludt.

 

Nyaralás: Tavaly Magyarországon belül, és idén is ez lesz.

 

Segítség: Apukám, vagy a tőlünk 200 m-ra lakó barátnőm. Vele csereberéljük, hogy ki mikor hány gyereket hoz el:-)

 

A három annyiból több, hogy még kevesebb idő jut magadra és a párodra. Az elején sok energiát igényel a kicsi, és néha ezt a nagyok zokon veszik, bármennyire is igyekszel.

Anyagilag nem lesz könnyebb, kivéve ha a kibújásnál nála van a lottóötös:-)

 

De jó így, és tegnap meglátva egy tündéri picibabát, felsóhajtottam... hogy mi lenne ha. Pedig még nemrégen azt mondtam SOHA. És persze nem lesz több, mert van egy csomó ok rá, de jó a sok gyerek:-)

Csajok, köszi szépen a válaszokat! :) Olyan borzasztóan szeretnék harmadikat, ugyanakkor olyan borzasztóan parázom, hogyan fogjuk megoldani! Ismerős ez az érzés? Vagy mindenki totál biztos volt magában? (Derszut kivéve. :) )

Jobb lenne talán, ha egy kicsit még várnánk (vagy nem lenne, a manó tudja ezt), ugyanakkor érzem, hogy ha most nem vállaljuk be a harmadikat, akkor én már soha nem fogom rászánni magam. Mert akkor elkezdek dolgozni újra, hozzászokom, hogy lehet aludni egyben 9 órát ;), elkezdünk építkezni, stb. Már most érzem, hogy elkényelmesedtem. :)

Nekem mákom van, mert most a kettő nem több mint egy, a második srácom ugyanis olyan "könnyű" gyerek, hogy szinte semmi többletmelót nem ad, vagyis persze ad, de szinte észrevehetetlen a különbség. (A legnegatívabb, hogy nem tudunk BKV-zni, és hát életem során ez legyen valóban a legnegatívabb, ha kívánhatok magamnak... :D)

Egyedül a munka nem aggaszt, az enyém olyan, hogy otthonról kiválóan végezhető, sőt még jól is jönne a hivatásos anyaság, mert akkor jó ideig állambácsi fizetné a járulékokat, nem az én bt-m a minimálbér után.

Ja igen, még egy: ugye muszáj lesz elkezdenem vezetni? Van jogsim ezer éve, de rémesen parázom a forgalomban.

Szia,

hááát, ilyen kis korkülönbséggel kösd fel azt abizonyos gatyát :)) viccet félretéve, immáron 2 és fél éve van 3 gyerköcom ( 10 1/2 F,4 L, 2 1/2 F ), és ahogyan nőnek, ugy érzem mindig, hogy az adott korszak a leghuzosabb.

Nekem a nagy már nagy, tehát Ő legalább önálló annyira, hogy reggel uzsonnát készit magának, sőt joghurtos reggeli is prezentál a tesóknak :)

A kicsik kicsik, velük több a probléma... ovi, hát az elég gáz, a legkisebb ezseveszett kergebociként bir rohangálni, néha, amikor már nagyon rápiritok, akkor képes abbahagyni. Most télen főleg problémás az öltöztetés.

Én egy ideig próbáltam dolgozni melletük, de nem nagyon ment az a bizonyos " egy fenékkel 2 lovat megülni " eset. Igazából nincs segitség, tehát betegség, szünet esetére itt vagyok én, meg én. ( teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy az első időszakban volt segitségem, ami rendkivűli mentőöv volt számomra ).

A nagy jár mindennap edzésre,a középsőt most viszem táncolni, délután a legujabb felállás szerint én szedek össze mindenkit, ezt szintén nem lehet munka mellett csinálni.

Hogy az anyagiak hogyan változnak? szerintem ahogy nőnek, a kiadási oldal is nő, mert ruhát még csak-csak örökölnrk, bár nálunk a lány semmit, s a legkisebb is csak a fiusabb darabokat, viszont ovis korban elkezdődnek az esetleges külön órák, amik nem kötelezőek, viszont ha választod, akkor az jelentős havi kiadással jár, nemkülönben időbeli szervezéssel.

Vásárolni szigoruan egyedül megyek, vagy max a középsővel, szintén Corába :)

 

Nyaralni imádok, gyerekeket is visszük, a középső 9 hós volt, amikor először volt, a legkisebb 1 éves. Tavaly Toscanaban voltunk, autóval, nem mondom , hogy az ut végefelé nem voltak már egy kicsit nyűgösek (13 órás ut ), de nagyon ügyesen birták.

 

Az idő, nekem az hiányzik roppant módon, mert az én drága anyukám hébe-hóba elviszi a kicsiket, egy hétre, nagy ritkán anyósék egy-egy hétvégére....mégis hiányzik, hoyh kicsit csak egymásnak. egymásért, semmit tevés....

 

ugyanakkor rossz az is, hogy a kicsik közötti minimális korkülönbség miatt nehéz olyan játékot találni, amit mindketten tudnak, akarnak, szeretnek játszani. A nagyról nem is bezsélek, mert ott igen nagy lemaradásim vannak :(

Szoktunk olyat csinálni, hogy vagy egyikünk, vagy mindketten kiragadunk egy gyereket, s akor az a nap, vagy délután, vagy délelőtt csak róla-rólam-rólunk szól. Nagyon nagy szükség van ezekre, hogy érezze , hogy most csak Ő a fontos ( ez szvsz független mondjuk a gyerekek számától, tehát 2 gyerekesnek is ajánlott )

A kicsik vannak egy szobában...brbrbrbrbrbrbrbr alig várom, hogy tavasz legyen, átépitsük a lakást, s külön szobát kapjanak, mert ez igy őrület!!!! érdekes, hogy annak ellenére, hogy nagyon jó alvók, a kicsi mindig felébred a középsőre, forditva nem működik a dolog. Na és az esti szeánszok...:( néha hiába teszem le őket 8 kor, mese , s sokszor van, mire alszanak 9 óra is, mert a középső mesél a kicsinek, vagy forditva, a lényeg, hogy nem haggyják egymást aludni :(

 

De nagyon imádom őket, igy kerek a világ, mi öten :)))

 

 

Válaszok, ömlesztve :-)

Ovi: igen, vetkőzteted az összest :(( Vacak. Nálunk Nagy 7 éves, a Középső 4,5, a Kicsi 10 hónapos. A Nagy vagy a dadusnéni ölbeveszi a Kicsit és én öltöztetem a Középsőt.

Bevásárlás: vagy a férjem intézi egyedül, vagy én hétvégén/este, vagy én a Kicsivel. Sokkal már régóta nem megyünk vásárolni. Viszont rájöttünk, hogy ritkábban is elég a Tesco és tsai-ba menni, a nagy dolgokat megvesszük kb. 3-4 hetente, a kisebbeket én a közeli Sparban séta közben, és még spórolunk is, nem dőlünk be a sok Akció! feliratnak :-)

Szabadidő: az mi? :-))) Én esténként eljárok vacsorázni a csajokkal, a topicból és régebbről, néha hétvégén jut egy kis szabdidő, ha a férjem itthon van, esténként egy nagy fürdés, és ha jön anyukám, akkor kihasználjuk a lehetőséget egy esti vacsorára kettesben a férjemmel. Ritkán bébiszitter, de most hogy nagyobb a Kicsi, gyakrabban lesz ilyen is.
Orvoshoz annyival megyek, ahány beteg, néha nehéz, pl. hármat oltatni egyszerre, de megoldható.

Éjszaka: gyereke válogatja, nekem ebben szerencsém volt eléggé. A háromból egy se volt, akivel éjszakázni kellett volna, szoptatni, azt igen, de aztán többnyire aludtak tovább. Komolyan nm emlékszem olanra,hogy én róttam volna valaha is a köröket kicsi gyerekkel éjjel. Amúgy meg bírod másnap,mert bírni kell, és ha alszanak, akkor te is ugrasz az ágyba, mosogatás-takartás elnapolva addig :-)

Nyaralás: mi a Balatonon szoktunk, anyuék nyaralójában, ott van minden, ami kell, hárommal még nem utaztunk sokat. Egy hétvége volt és egy hét Anyuéknál vidéken, sok pakolás, sok cucc, de kivitelezhető.

Szoba: nálunk a nagyok (fiúk) egyben, a Kicsi (lány) külön van.

Bébiszitter: van. A Nagy úszni jár, a Kicsit visszük magunkkal, addig a bébiszitter megy a Középsőért és vele van, míg hazaérünk. Ha beteg, a Kicsit is itthagyom most már, hogy ő is megbarátkozot a nénivel. Nagymama korú, ő takarít nálunk amúgy is, megbízható. barátnőmnél is ő dolgozik.

Sokkal több, mint a kettő, én kevesebb macerára számítottam. Igaz, az én Kicsim kissé problémás eü-ileg, járunk gyógytornára vele heti 2x, gasztroenterológushoz, mert refluxos, sokat hörghurutos, szivével volt gond, amit ellenőriztetni kell rendszeresen. Talán ha ezek nem lennének, nem lenne annyira fárasztó, de vannak, így csak a mi helyzetünkből tudok kiindulni.

Anyagilag nem jelentős eddig, sok mindent kapunk/tunk, használtanvettem, a későbbieket nem tudom, de szerintem nem lesz akkora gond. Remélem! :-))

Hát ennyi telt tőlem, jó olvasgatást! :-)

Sziasztok! :)

 

Én még csak kétgyerekes vagyok, de harmadikat tervezünk, és van egy csomó kérdésem. Ömlesztem. :)

 

Elsősorban a hétköznapok érdekelnek. Nálunk a Nagy áprilisban lesz 3, a Kicsi 14 hónapos, és akkor ugye lenne a Pici, valamikor az idén, már ha összejön.

 

Vásárlás gyerekekkel. Mondjuk Tesco, ilyesmi. Kettő még befér a bevásárló kocsiba (kettőbe, egy-egy), és a harmadik szalad a világba? Vagy gyerek nélkül mentek? És akkor addig ők hol?

 

Szabadidő. Nincsenek illúzióim, ugye a kettővel sem olyan könnyű, de ti hogy oldjátok meg, ha le akartok lépni kicsit? Nagyszülők? Szétosztva hogy működnek a kölkök? Pl. az egyik nagyszülőpár vállal kettőt, másik egyet? Gyerekek ezt tolerálják?

 

Óvoda. Mit csinálok a két kisebbel, amikor a Nagyért megyünk az oviba? Mert együtt megyünk érte, okés, de akkor ott őket is levetkőztet, aztán az összeset felöltöztet? (Még nincs ovis tapasztalat, nem tudom, hogy működik.)

 

Éjszakázás. Már nem ébrednek éjjel, de kicsivel gondolom kell majd virrasztani. A nappalokat hogy viseltétek, babázós éjjelek után?

 

Szoba. Nekünk 3 szobánk van, de praktikusan csak egy lehet gyerekszoba. A három elvan egy szobában? Éjjel üvöltés? (Tervezünk építkezni, de majdmajd, mondjuk iskolás koruk előtt.)

 

Nyaralás. Programok, helyszínek, utazás?

 

Segítség. Mikor kevés anya-apa (szituációk), mikor kell találni valakit, aki besegít, és az ki lehet? Edzésre vinni, elhozni, külöóra, és ha egyidőben vannak?

 

Összességében, mennyire több a három, mint a kettő? Mindenféle szempontból. Negatívumok is érdekelnek, nagyon is, szeretek felkészülni, jobb így, mint a meglepetés.

Milyen érzelmileg?

Mennyire megterhelő anyagilag? (Nem is az első időszakra gondolok, hanem az ovi és utáni évek.)

Na, most jó kusza lett, a lényeg, hogy minden, minden érdekel, és köszönöm, ha szántok a válaszra egy kis időt. :)

 

macskamati

Na majd kiváncsi leszek, mit lép, ha a Csibe legközelebb azt mondja, hogy "vigyük a pótaput is haza" :-))))))))))))))

(van egy sátra a szobában, ott aludhat)

És a pasidat csak így meg lehet dumálni, hogy feküdjön valaki mellé? Első szóra?? :-))))))

Nőcik!!! le lehet szállni a pasimról!!!! :))))

 

a pasim egyben van, és nem büntiből szokott ott hálni, hanem az éjszakai alvás nehezített pályán folyik néha ( ébred a gyerek, szerencsére ritkán ), s ilyenkor könnyebb oda feküdni... vagy elalvásnál megdumálja  acsajszi, hogy feküdjön mellé.. ilyenek.. tetszik érteni??

(ilyenkor büntiben van a pasi, mikor a gyerekszobában alszik? :-P)

Miért, a pasid nincs egyben??? :)))

Nekünk az Ikeás van ( már írtam ), a középáras, pasim szokott hol lenn, hol fenn aludni.....ööö még egyben van.

mármint az ágy, pedig úúúgy 90 kg körül van

Nekünk a KIKA-s emeletes ágyunk alja 2x szakadt be, másodszor alattam, mikor olyan 8 hós terhes voltam Dömével (ami persze sok kg volt, de azért bőven 75 körül csak...) - jöttek, megszegelték, második után cserét akartam, meg pénzt vissza, de nem lehetett :((( Azóta viszont kutyabaja... :)) (se az ágynak, se a gyereknek :)) )

Mi ezt megelőzendő raktunk élből egy-egy hajlított fémpántot a sarkokra. A fenyőágy könnyen "szétcsúszik", ha csak a fa csapok tartják, még propellerezni sem kell rajta ;-) A franciaágyunk rácsa is zúgott már be így.

az en fiam tegnap zugott le az emeletesagy tetejerol,mert elmozdult alatta az agyracs.

Mar odaszogelte az ember,de akinek ilyen van es ugy alszik a gyereke,mint a propeller,erre figyeljen

Hello!

Milyen csönd és nyugalom van most ezen a topicon. Bár lehet, ha nekünk is meg lesz a harmadik, nem lesz ennyi időm a gép előtt ülni.

Vettünk a hét végén egy emeletes ágyat. Elképesztő, hogy át akarják néhol verni az embert. Ugyanazt az ágyat az egyik helyen 39 eFt-ért, a másik helyen 53 eFt-ért kínálják. Nagy nehezen összeszereltem. Nem volt túl egyszerű, mert összeállítási rajz az nem volt hozzá mellékelve.

Néhány fémpánttal megerősítettem, így már elég stabil lett. Leteszteltem az én  90 kg-al, és elbír. Tegnap már rajta aludt mindkét gyerek. (Mi meg félig éberen, nehogy valami gond legyen.)

A kicsi persze fel akart menni. Feltettem egy kis időre, aztán levettem. Később elindult fel a létrán önállóan, de félúton elfogyott az erő, aztán csak ott kapaszkodott és ordított, hogy szedjem le.

Na, majd csak beleszokunk mindannyian.

Üdv Nektek, (és sok türelmet)!

Na, szerinted?? hát a gyerekszobában :)))) ugye , miylen meglepő dolgokat produkálunk :)))))))))))))))))))

(és hol is rejtegetitek azt az emeletes ágyat??? :-OOO)

Szia!

 

Gratula!

Én is ajánlani tudom, nekünk is a kisebb a rácsosból ment az "alsó szintre", akkor cseréltük a rácsos+ külön gyerekágyat 1 emeletesre, és nagyon élvezték. A kicsi 2,5 a nagy 4,5 volt (azt az egyet mérlegeld, hogy a nagy mennyire nyugodt alvó, nem járkál-e ki éjjel)

(idei íróasztal onnan már gagyibb), de azóta van olcsó az Ikeában és a Kikában is.

Köszi a tanácsokat. Valószínűleg az emeletes ágy mellett döntünk, mert már az egész család erről győzköd. Még a kicsi is, pedig szerintem fogalma sincs róla, hogy mi az az emeletes ágy, csak mint mindenben ebben is intezíven utánozni kell neki a nagyot.

A hét vége fele majd szétnézünk néhány üzletben, hogy hol milyet és főleg mennyiért árulnak.

Üdv mindenkinek!

Szia,

gratula a 3. ygerkőchöz!!

Nálunk is emeletes van , de nem a klasszikus, magas, hanem asszem 160cm magas. Ha felnőtt akar az alsó ágyra ülni, akkor a fejét be kell huzza. Szétszedhető 2 külön ágynak, a felsőnél van leesésgátló, az alsóhoz vettünk. Miénk is IKeás, a 39E fajta, stabil meglehetősen.Ja, középső 3fél volt, kicsi 2, amikor kapták.

Nekünk is emeletes ágyunk volt a két nagynak, mert a panel 9 nm-én másképpen nem fért volna el semmi más a szobában... A nagylányom 5, a fiam 3 éves volt, amikor kapták. Jó masszív fenyőágy, 90X200-as, a felső ágyon 3 fenyő "léc" volt a leesésgátló, és egy ugyanolyat csináltunk az alsó ágyra is, biztos, ami biztos. Sosem estek le róla. Most már szétszedtük, de a nagyok a mai napig azon alszanak, pedig 180 cm fölött vannak :-)

A kicsinek most emelt ágya van, hogy legyen helye játszani, és arról sem esett le még senki, sem ő, sem a vendéggyerekek ;-)

Mi minden fenyőágyat megerősítettünk belülről egy-egy jó vastag, derékszögben hajlított fémpánttal, ami nagyon stabillá tette.

Az én nagyfiam már a terhesség alatt a nagyágyban aludt lent, mire a kicsi megszületett, már kb. 2 hónapja fent aludt, és 27 hónap köztük a korkülönbség. Persze ez gyerekfüggő is, de enyém nagy nagyon nyugodt, megfontolt volt és ma is az.

Hellósztok

nekünk is emeletes ágyunk van, immár 2 is :)

A két kisebb alszik egy szobában, a kisebbik 2 éves volt augusztusban, a nagyobb meg 3 júniusban. A nagyobbik alszik fenn.
még soha senki nem esett le fentről.
Megmondtuk, hogy ugrálni nem szabad, és ezt be is tartják. már a legkisebb is fel meg le tud mászni, de azért nem sokszor vállalkozik rá....

Szerintem nagyon jó.
csak kalkuláld bele, hogy aki fenn alszik, majd azt akarja, hogy hozzábújj, és ezt be tudod-e vállalni :)))
(mi a legolcsóbb ikeásat vettük meg, kicsit ingadozik, mikor felnőtt mászik fel, de nem vészes még az sem. A nagylányomnál már egy masszív galériaágy van, és azért arra sokkal jobb érzés felmászni, nem mozdul el a helyéről, ha elindulok ... Ha megtehetitek, masszív ágyat vegyetek )

Szvsz lehet. Nálunk ugyan csak 2 van, de sűrűn vannak vendéggyerekek, sose volt belőle baj. Most ugyan szét van szedve, az egyik az egyik sarokban, a másik a  másikban. Amikor a kicsi még rácsos ágyban aludt, a nagy 3-4 éves volt, és egyben volt az emeletes ágy, megértették, hogy nem játékszer, és nem történt semmi vészes.

Szia, mi pont ebben a dilemmában voltunk, nálunk a nagyok háromévesek, a kicsi kilenc hónapos és én elsősorban őmiatta nem akartam még emeletes ágyat, még pár évig biztos jó nagyokat esne róla. Ezért végül két olyan ágyat vettünk, amit egy elemmel össze lehet kapcsolni emeletes ággyá, és ezeket fogjuk egyelőre külön ágyként használni.