Airwheel, Fastwheel, Inmotion, IPS, Ninebot, és minden más elektromos egykerekű. Vásárlás, tapasztalat, élmények/kudarcok, műszaki adatok miegymás. Tulajdonosoknak, vásárlás előtt állóknak vagy csak szimplán érdeklődőknek.
Köszönöm, már megvan a fény az alagút végén, ma már a munkahelyemre is bementem a legsürgősebbeket elintézni. Azt kipróbáltam, hogy Airwheelen kevésbé fájdalmas, mint gyalogolva, úgyhogy gurultam, persze sportszemüvegbe, sálba burkolózva. És hogy egy korábbi felvetésemet is ki tudjam próbálni, vittem magammal botot is. Hogy ne látsszak vén trottynak, a botom egy egylábú Manfrotto kameraállvány, és ha már úgy, akkor egy kamerát is tettem rá. Egyrészt lehet az egykerekűn egyensúlyt nyerni és támaszt kapni egy bot segítségével, ezt most már meg tudom erősíteni. Másrészt megvan az első videóm talajközelből, visszafelé nézve a gépre, látszik, hogy hogyan gurulok, veszek járdaszegélyeket és villamossíneket. Csak keveset gurultam, a szokásos sok kilométeremhez képest szűk egy kilométert mentem, aztán beültem egy jól fűtött autóba.
Úgy néz ki, a fájdalmat is sikerül leküzdeni, ez most messze nem olyan, mint három éve, már érzem a javulást, és tudok mozogni.
Sajnálattal olvastam panaszaid kiújulását... Mielőbbi gyógyulást kívánok! Vigyázz magadra! A Fórumon olvasottakból ötletet merítve én is elkezdtem villanyoszlopokhoz, kresz táblák oszlopához támaszkodva várakozni, s úgy tölteni ezt a kényszerű 1-1,5 perces várakozást, hogy nem szállok le a pedálokról. Bár most már elég nagy biztonsággal tudok felszállni és indulni. A gurtnit persze még használom, de csak a felszállást segítendő, illetve biztonsági okokból a hirtelen adódó leszállások esetére.
Fagyot említettél... Én most naponta az Airwheel-lel megyek a munkahelyemre, s persze élvezem a dolgot, és remélem, hogy még egy ideig gurulhatok, hisz ha bejönnek a fagyok és csapadék is lenne, akkor időlegesen le kel tennem a járművet, amihez nem fűlik a fogam. Esés, bonyodalom nem volt, így én sem írtam pár napig semmit.
Nem baleset, egy légúti gyulladás előhozta az ízületi fájdalmaimat is. Korábban két évet dolgoztam rajta, hogy lábraálljak. Remélem most majd hamarabb sikerül, talán jobb alapokról indulok.
Én megint hadirokkant lettem, járni bottal tudok. Azért orvoshoz menni egykeréken kevésbé volt fájdalmas, mint gyalog. A lépés fájdalmas, az Airwheelen meg már úgy állok, mintha a talajon állnék. Majd kipróbálom, milyen bottal egykerekűzni.
Annyira nem, én pl. majdnem minden nap egykerekűvel megyek dolgozni és a helyi kisebb ügyleteket (napi bevásárlás, posta stb.) is azzal intézem. Reggelente már jólesik kesztyűt húzni. Az akkuk jobban bírják a hideget mint gondoltam, alig látok különbséget a nyári és a mostani hatótávolság között. Bár lehet, hogy nyáron jobban száguldoztam, most meg ráérősen megyek hogy ne kezdje ki az ábrázatomat a hideg :)
Én is aggódom, hogy a Fogyasztóvédelem mikor találja ki, hogy tűzveszélyes, életveszélyes stb. illetve a Rend éber őrei mikor kezdik szabályozni, hogy se úttesten, se járdán, se kerékpárúton ne lehessen használni... :(
Igazából én nem estem vele soha, de a bokáimat többször leverte a pedál kisebb nagyobb (és véres) emléket előidézve. A sorját a mai napig rendszeresen reszelgetem ha sikerül ledobnia magáról. :)
A kiálló alumínium részek óhatatlanul nekikoccolódnak ennek-annak, és sorjásak lesznek. A minap hat olyan úthibát is kifogtam, ahol pont olyan mélységű és ívű, kábé tíz centi széles mély vájat volt az úttesten keresztbe, hogy a kerék egyszerűen beleállt. A másik egy aszfalt-felmarás volt, ami önmagában nem bonyolultabb, mint egy járdaszegély, de ahol padlót fog a kerék ugrás után, ott is volt egy nyakatekerős úthiba. Namost ilyenkor a gép megáll, utas előre lelép és a roller előtt ő is megáll. A gép pedig az utas súlyától megszabadulva, az előredőléstől gyorsításra sarkallva szépen nekimegy az utas lábának a pedállal, és a sorjáival elvágja azt.
Nem azt mondom, hogy profi vagyok - soha nem leszek -, de valószínűleg a nagyon-nagyon gyakorlottak közé tartozom, amennyit megyek vele. Szóval nemcsak kezdéskor, bármikor ésszerű lenne, hogy az ember lábát ne egy éles fém találja el, hanem egy puhább, rugalmasabb anyag. Ha már hivatalosan is feltalálták volna ezt a gépet, és a hatóság elkezdené szabályozni (remélem, még sokáig nem teszi, mert amilyen töketlenek és rosszindulatúak a hatóságaink, abból jó nem sülhet ki), akkor biztos kötelező tartozéknak írnák elő a pedálra a rugalmas peremet.
Nem olcsó (meg egy profinak nincs is rá szüksége) ;) , de létezik szilikon pedálburkolat az Airwheel-re. Ha a tanulás idején tudok róla, biztosan veszek egy készletet. Sok sebtől óvott volna meg.
Szerencsére nem estem el, csak az Airwheel úgy döntött, hogy egy-egy mélyebb likat (amibe a kerék beleáll) alaposabban megnézne, miközben én megyek tovább. A sérüléseket a pedál okozza, miközben a gép - elunva a friss gödröt - utolér vagy felborul.
Hú! Ezek szerint, elestél. Együttérzésem... Sikerült megvásárolni a zúzódásokra ajánlott Naturland-gélt. A horzsolásokra való készítményt is feljegyeztem, de rajtam - pillanatnyilag - nincs friss "prezúr". Ma szabadságon voltam, s majdnem mindenhová az Airwheel-lel mentem. Nagyon élveztem a megfontolt suhanást kerékpárutakon és járdákon egyaránt.
Friss sérüléseid mielőbbi gyógyulását kívánom!
Holnap is szabadságon leszek... Remélem, a száraz idő is megmarad.
Azért kíváncsi lennék, hogy az a "kezdő kislány" a piros topánjában vajon műkorcsolyázó, balettos, artista vagy hamburgerárus ;-)
Nekem is lesznek videóim, de semmi hasonlóra ne számítsatok :-))))) Nagyon durva utakon járok és elég messzire. Vonat és Airwheel - zötyögés és lebegés a végtelenbe, közbe kattog a fényképező
Aki úgy gondolja reklám, aki másképp annak biztatás. Kaptam egy kedves levelet az Airwheel Magyarországtól. Értesítettek, hogy a novemberi fotópályázat(?)-on én nyertem az alábbi képpel (aki nem volt ott, vagy nem látta: a Kopaszi gáton készült az első hazai elektromos egykerekű találkozón).
A jutalmam egy széldzseki és egy piros pedálvilágítás volt (illetve van), amit ezúton is köszönök! (Az igazsághoz tartozik, hogy a képet valóban én küldtem be, de a párom fotózta. Így a dzseki az övé lett - már a méretből adódóan is - és a kétdarabos pedálszet egyik fele is. )
Kérlek Benneteket, hogy küldjetek Nekik minél több fotót, hogy akár az arckönyv akár a gúgli+ felületükön meg tudják jeleníteni. Egy termék vásárlásánál nekem többet jelent, ha felismerhető hazai tájat, hátteret látok hétköznapi emberekkel, mintsem egy egzotikus szigeten beállított modell-lányokkal reklámozott valami. (Bár a piros tűsarkúban guruló hong-kongi kislány azé' hatással volt rám) :)
Nekem tegnap mindháromra szükségem volt - nem az én napom. Azt hittem, már nem tudnak olyan úthibát produkálni, amit ne vennék könnyűszerrel. Pedig de.
Hálás köszönettel tartozom az egyes sérülésekre használható különféle "gyógyír"-készítmények megnevezéséért! Szerencsére, eddig nem kellett orvoshoz menni, de az itthon talált (többnyire maradék) készítményeknél feltétlenül hatékonyabbak lesznek, s - mint említetted - az első két fokozat beszerzését meg is fogom ejteni. :)
Nagyon köszönöm a részletes információkat és a típus-megjelölést is! Annál is inkább köszönöm, mert egy fél este nézelődtem a neten, az e-bay-en, de támpontok híján sokféle lámpával találkoztam, de a számodra bevált, valóban apró termetű lámpa nem került a látókörömbe. Külön köszönöm a fényképes illusztrációt! :)
Komolyabb sebekre (ilyet Airwheel-lel még nem, csak rollerrel szereztem): Curiosa gél + rugalmas steril sebtapasz, én olyat találtam, ami az egész térdemet befedi, és tudja követni a mozgást.
Ezek az én választásaim. Ne legyen rá szükséged, de az első két fokozatot érdemes tartani otthon.
A világításról még egyszer: először nem akartam típust írni, mert ez nem a reklám helye, de két lámpával olyan szinten elégedett vagyok, hogy nem tudom nem név szerint említeni őket.
1) Olight S15 - igazi mindenevő, a maradék energiamorzsáimat vele etetem fel. Lehet bele lítiumion akkumulátort tenni, azzal érzi igazán jól magát, de elfogadja a 1,5V-os ceruzaelemet, és az 1,2V-os NiMH-t is. Utóbbiakból kettőt is, ha tesz rá az ember egy hosszabbító csövet. A kis inverteres tápegysége feltornázza a feszültséget, így ha nem kell nagyon erős fény (ami azért kéri az ampert), akkor a félig már lemerült elemeim maradék energiáinak hasznosítását rá bízom. Max fényereje 280 lumen.
2) Olight S10 RII - nagyon pici, és bár ceruzaelemet nem lehet beletenni, van hozzá egy dokkoló, amivel nagyon kényelmesen lehet tölteni, ha kell, akár minden út után rátöltök, így bátran használom az 500 lm fényerőt. Ugyan csak CR123 cellával használható, de bármilyen márka beletehető, nemcsak a sajátja, és egy egyszer használatost is beruházhat az ember vésztartaléknak, pehelykönnyű, és évtizedig nem merül le magától.
Mindkét lámpa mágneses talpú, ami nagyon sokszor jól jön, a mágnestáblámon tárolom őket, és ha valamit szerelni kell, akkor is mindig van valami vas felület, amin rögzíteni lehet a lámpát. Mindkét lámpának levehető, két irányban feltehető klipsze van, sildes sapkán fejlámpaként használhatók, vagy egy zsinórral úgy akaszthatók nyakba, hogy a klipsz biztonságosan megtartja a zsinóron, de arról egy mozdulattal le is vehető. Mindkét lámpa kupakján van egy pici luk, amibe egy csuklópánt fűzhető, és adnak is hozzá jó csuklópántot. A lámpák vízállóak, bírják a betonra ejtést (bár az meglátszik a matt eloxált felületen), és a tükrözésgátolt kristály "lencsét" acél gyűrű védi a sérüléstől.
Bocs, ennyi off talán belefért, nekem sokszor ez a kis lámpácska segített, hogy ne bukjak fel az akadályokon.
Kedves ...sir... ! Köszönöm szépen az újabb, információkban gazdag útmutatót és a biztatást! Természetesen nem csüggedtem el az eséseim miatt, melyek természetesen nem "estek jól", de úgy hiszem, hogy velejárói a tanulási folyamatnak. Én gyermek és kamaszkoromban, vidéken össze voltam nőve a kerékpárommal, ám ez a folyamat megszakadt, amikor egyetemre kerültem Debrecenbe. Saját járművel évtizedekig nem rendelkeztem, s most 60 évesen tettem szert a Q5-re, amit a nejem enyhe, féltő rosszallással nyugtázott, ami persze leginkább aggodalomból fakad. Sosem síeltem, túrázni szoktam, s rengeteget gyalogolok. Egyebet nem sportolok. A kényelmes ám terjedelmes, és árban is húzósabb, de kihívást nem jelentő S3 helyett ezt a járművet választottam, miután egy bő óra bemutatótermi gyakorlatozás után felmértem, hogy képes leszek ennek a használatát elsajátítani. És valóban eltökélt vagyok, hogy megfelelő (hótól, jégtől, keményebb fagyoktól mentes) időjárás esetén rendszeresen használjam a gépet. Bevásárlásaimat eddig is hátizsákkal intéztem, s úgy tapasztalom, hogy a 4-5 kilónyi áruval teli zsák nem befolyásolja a vezetéstechnikát. Inkább csak azt kell figyelembe vennem, hogy a felkeresendő üzletek belsejében mennyire kivitelezhető a járművem hordozása. A nagy belső térrel rendelkező üzletekben a bevásárló kocsihoz kötöm a gépet, s bekapcsolva, mint egy pórázon vezetett kutyával haladok. Legjobb a helyzet ott, ahol nem túl mély a bevásárló kocsi kosara, és elfektetve az "alvázra" helyezhetem a Q5-öt és zavartalanul tologathatom a kocsit a kasszáig. Fokozatosan tágítom a kört, újabb útvonalakat térképezek fel, hogy tapasztalataim birtokában bővíthessem a város járművemmel bejárható területeit.
Munkából jövet, 22 óra után, amikor nem működik számos közlekedési lámpa, korábban haza érek, mint amikor a ritkított villamos járatokra vártam, vagyis (mivel nem szeretek hosszan várakozni) az út tetemesebbik hányadát gyalog tettem meg.
Az általad említett helyszínek és közlekedési viszonylatok közül nem mindegyiket ismerem, de Esztergomban például jártam. ott nagy távolságok vannak, s ha nincs tömegközlekedés, tényleg nagy hasznát veheted a járművednek.
Külön köszönöm mindazt, amit a világításról írtál, nagyon hasznosak ezek a tudnivalók, s igyekszem én is javítani ez irányú eszközparkomat.
Kedves Roybi1955, azt nagyon sajnálnám, ha bárkit is félrevezetnének a beszámolóim. Minden tevékenység rutinszerű, biztonságos végzésének kulcsa a gyakorlás, az ismétlés, és nekem az egykerekű nem előzmények nélkül való. Egészen fiatalon motorra szálltam, és előtte bringáztam, szerettem elengedett kormánnyal járni, még azt is megtettem, hogy megtekertem, átültem a vázon, és úgy engedtem el a kormányt. Aztán hajlott koromra bajok jöttek, és már alig tudtam mozogni, én tényleg az életemért küzdöttem, és egy budapesti külső kerületből télen-nyáron, minden nap rollerrel jártam dolgozni. A kicsi, tömör kerekű roller az út minden hibájára érzékenyen reagál, kollégáim nem szerették meg sem a lábbalhajtóst, sem az elektromost, azt mondják, a kis kerék miatt szitál a kormány. Én meg ahogy visszatért az élet a lábamba és egyre erősebb lett, igyekeztem felszabadítani legalább egyik kezemet, hogy rolleren is tudjak teherszállítani. Ma már csak érintem a kormányt, többnyire középen, a biztonság kedvéért, és közben talppal egyensúlyozom a rollert. Szóval ha az Airwheel nekem gyorsan meglett, tudj róla, hogy előtte három év nagyon intenzív rollerezés volt, és bizony Budapesten nagyon rosszak a járdák.
Azért magadra jobban vigyázz, mint a gépre, mert az csak egy gép. Már gondoltam rá, hogy be kéne fáslizni az Airwheelt, hogy ha bukik, ne kopjon, de szerintem nem érdemes érintetlen, tip-top gépre vágyni, mert akkor elvész a használatának öröme, önfeledtsége. Nagyon jól bírja a strapát.
Ma Esztergomban voltam, a Suzuki gyár fölötti hegyoldalban, Dobogókő irányába. Budatétényből Airwheel a Campona vasúti megállóba. Onnan Kelenföld, M4, átzsilipelés M3-ra, azzal a Nyugatiba, és onnan vonattal Esztergomba. Ott úgy sincs tömegközlekedés, az állomástól Airwheellel mentem, és nagyon élveztem. Egyre több dolgot így intézek el, inkább már be sem indítom az autót. Budapesti bérletem van, költségben sem mérhető össze az autózás és az Airwheelezés tömegközlekedéssel kombinálva.
Ami az úthibákat illeti, azokat bizony nézni kell mindaddig, amíg a lábad egészen durva hibákat is le nem tud kezelni odanézés nélkül. Nálam már ez a helyzet, kibillent macskaköveken is átmegyek probléma nélkül. De a sötét útszakaszok miatt mindig viszek magammal lámpát. Egyik mániám az elemlámpa, olyan lámpáim vannak, amik a Tescoban-Mediamarktban kapható ledes elemlámpák fényerejének nagyon sokszorosát tudják. Parányi méret, lítium aksi, inverteres led meghajtó áramkörök, processzoros vezérlés, tökéletes foncsor, kristályüveg frontlencse tükrözésgátlással, hogy tényleg minden fény kijöjjön, és ne maradjon bent. A nyakamba akasztom a parányi lámpát, és ha sötét rész jön az utamba, felkapcsolom, világítok magamnak. Ezt mindenkinek javaslom, egy jó lámpa az Airwheel árának töredéke, és az épségünk múlhat rajta - már azoknak, akik hozzám hasonlóan nem sportolásra vagy játékra, hanem intenzív közlekedésre használják. Az én lámpám CR123-as aksival működik, szóval tényleg nagyon pici, és a max fényereje 500 lumen. Ritkán kell ennyire feltekerni a fényerőt: többnyire a 100 is elég ahhoz, hogy lássak és lássanak, de az 500-zal tök sötétben is elmegyek. Igazából nem is a töksötét a probléma, hanem mikor egy úton fényáradat van, szembe is világítanak az autók, de a járda sötétben marad. Na ilyenkor jön jól a 4-500 lumen. Csak összehasonlíásként: a teszkós Energizerek-Varták néhányszor tíz lumenesek szoktak lenni.
Hát igen, a rossz fényviszonyok a hosszanti hibákkal párosulva tudnak meglepetést okozni! Főleg, ha az ember már szerez némi gyakorlatot és lankad a figyelme. Általában nem a rossz úton szokott meglepetés érni, hanem inkább a jón, amikor nem figyelek annyira. Rossz úton az 5 centis kátyú sem okoz gondot, jó úton meg a centis ágdarab is varázskörök mutogatására késztet. A kívülállók ezt egyszerű kalimpálásnak látják, pedig én tudom, hogy nem az! :)
Tegnap délután, de már sötétben, megtörtént a harmadik, komolyabb elesésem. Úgy vélem, hogy nem könnyelműsködöm, bár a könnyelműsködés nem biztos, hogy csak abban nyilvánulhat meg, hogy "gyorshajtás" bűnébe esik az egykerekűn utazó. Egy olyan útvonalra tévedtem, amely egy átlagos szélességű járda Debrecen nagyerdei részén (egész pontosan a Nagyerdei körúton), s ezt a szakaszt már sokszor toldozták-foldozták, s ki is van kátyúsodva. Folyton itteni topic-társam, ...sir... leírásai rémlenek fel az agyamban, hisz ő terepen, rossz járdákon és utakon edződött. Én - bár lényegében bő két hete gyakorlom a haladást és a manővereket a Q5-tel, javarészt sima aszfalton, díszburkolaton szoktam járni. Kipróbáltam kisebb forgalmú, néhol töredezett, kátyús aszfaltozott úttestet is, aztán hamar visszatértem a simább szakaszokra, mert éreztem az egyensúly-vesztés állandó veszélyét. Ez a tegnapi járda sajnos hosszanti törésekkel is tarkítva volt. Majd megnézem napvilágon, hogy milyen is egész pontosan az a rész. Van közvilágítás arra, de nem túl jó, a fejlámpám sem volt nagyon erős. Nem mentem gyorsan, de mégis akkorát puffantam, mint egy zsák. A gépemet így a gurtnival sem tudtam a pörgéstől megóvni, ám - szerencsére rajtam több lett a látható prezúr, mint a Q5-ön. De nem a látható helyeken sajog a legjobban. :) Lelkesedésem ettől függetlenül töretlen, de minden tiszteletem az úttalan utakon is "nyeregben" maradó "kollégáknak".
A Déli tuti, úgyhogy akkor mégsem Te lehettél. De ha nem gond az erősáramú kábel mozgatása az egykerekűvel, akkor a hatótávolságot már csak a kábel hossza korlátozhatja. :)
Délire nem emlékszem, a többin előfordultam a héten :-)
Viccet félretéve, voltam vidéken vonattal, de a Kelenföldin és a Nyugatiban nagyobb az előfordulásom, illetve bárhol a városban, ahová autóval már rég eszembe se' jutott elmenni. Tegnap épp egy jófej társaságot mosolyogtattam meg, egy társasági rendezvényen hangosítottam, és a teherszállítást (állványok, hangfal, keverő, erősáram) is az Airwheel-lel oldottam meg. Úgy érzem, már nincsenek egyensúly-problémáim ;-)