A végső cél 0 óra munka, 6 óra szórakozás és 18 óra pihenés, valamint napi nyolcszori bőséges étkezés.
Továbbá meg kell értetni a kétlábúakkal, hogy mi csak tájékozódni és segíteni akarunk, a többi csak véletlen és a tárgyak gonoszsága, reklamálni Murpphynál tessék. A macska arra való, hogy imádják, tiszteljék, kényeztessék és bosszankodjanak miatta, minden más csak után jön.
Cicákok, rohamra jogainkért!
Na tessék, még ez is! Miközben itt néhányan halált megvető bátorsággal visszük előre a győzelem mancsos zászlaját, még ki is nevetnek bennünket!
Cicákok! Ha harc, legyen harc! Egy ki őket a vagyonukból! Akkor is gyűrjünk le minden kaját, ha nem is szeretjük! Zavarjuk őket teljesen össze, hogy végső kétségbeesésükben az egész hűtőszekrény odahozzák nekünk.
Az ötlet határozottan nem rossz, de nem szabad olyan kétlábúnak javasolni, aki könnyen tengeribetséget kaphat. Elképzeltem magamban azt az előszobát, ahol egyszerre 30 vagy 50 Floppyka csóválja a farkát ezerrel, és magyarázza, hogy az nem is úgy történt, hanem, a szódásüveg utánaugrott a kazettatartó doboznak, mert az meg akarta nézni, hogy mit keres a földön a kuttyogtató a buymeráng alatt...
A falról jut eszembe. Van egy tuti ötletünk: Vedd rá a 2 lábút, hogy csináltasson olyan tapétát, amelyiken a Ti fényképetek van. Sok-sok Floppyka és sok-sok Bonifác. Na most ezzel 2 legyet üttök egycspásra. 1. Megoldódik az elbujás. 2. Ha leesik egy bárány, vagy szódásüveg, vagy bármi törheti a fejét, hogy melyik Floppyka vagy Bonifác volt.
A tapétacserét egyszerűen el lehet érni. Így kell csinálni:
Ja, és a fekete, a cirmos, meg a szürke cicáknak sokkal könnyebb elbújniuk, amikor dörög az ég, és záporoznak a pofonok meg a vizipisztolyból a záporeső. A fehét cicákról nem is beszélve. Csak megállnak a fal előtt, és kész, volt cica, nincs cica. :-OOO
Karabíner, meg racsnis póráz, meg pattogó szódásüveg, meg fémvödör, meg sok-sok szék, meg, meg.... Nagyon sok a tennivalód, kész szenvedés az életed. Ne bánkódj Floppyka! Csak így tovább a megkezdett úton! Így hamarosan eléred a végső célt: 0 óra munka, 18 óra alvás. A 6 óra szórakozásért még egy kicsit nevelni kell a 2 lábút. Veled vagyunk! Ha segítség kell szólj, és MI JÖVÜÜÜÜÜÜNK, ha munkáról, ha nevelésról van szó számíthatsz ránk!
Nem tudom, de a fórumokat olvasgatva szinte mindenki másnak olyan van, csak mi ketten a Bonifáccal vagyunk olyan izék. Főleg én. Merthogy megint eltörtem egy fém karabínert. Pótázra kötöttek, mert a gazdi nehezményezte, hogy egy régi szódásüveget lefociztam a olcról az éjszaka közepén. Úgyis alszxik mindenki! Igazán tudhatnák, hogy nem szeretem, ha korlátoznak, és ha erős a póráz, akkor még sokkal jobb hecc lerázni valahogy. Nem tudom miért vannak úgy oda, eddig csak két racsnis kutyasétáltató pórázt törtem el, mármint a racsnit, ez volt a harmadik a karabíner, pedig ez már szép nagy és erős volt, és két nyakörv ment a lecsóba. Nem is olyan sok 11 hónap alatt egy szobacicától. És arról se tehetek, hogy az a négykilós fémvödör is pont az ajtó elé esett, máshol nem lett volna olyan feltűnő, de így alig lehetett bejönni a lakásba. :-) A virágokat meg a bútorokat szóba se érdemes hozni. Vegyen a gazdi egy rendes lakást, ahová befér az ajtón egy nagymamafotel, majd akkor nem fognak jobbra-balra dőlni a székek.
Az meg csak legenda, hogy a cicák nem szeretik a jó ízes, csípős konyhát. Thaiföldön már régen kihaltunk volna, ha nem így lenne.
Nálunk mindennek vége. Aszonta a gazda, hogy elege van a nyafogásból, hogy nem kell a Whiskas meg az ilyen meg dobozos meg a húslevese. Ha korianderes-chillis csirkecombot akarunk, készítsük el magunknak. Tessék, most a délelötti szundi helyett törhetjük a mozsarat. Ez már az égre kiállt!
A gazdi megjegyzése: utoljára tényleg chillit törtem benne, koriandert és szegfűborsot. És nem szoktam kimosni. Most viszont olyan tisztára van nyalva, mint egy rendes macsitál. Én szép szabályos makkát akarok, nem ilyen szörnyet, aki állandóan ellopkodja a vacsorám!
Az én gazdim viszont sajnos kiszúrta hogy befújtam a Szakszervezetnél az egér miatt, és azóta már a párnára sem enged fel, csak szigorúan a párna mellett alhatok.
Istenem, mi munkában megrokkan öreg harcosok. Végre egy jó szó a sok robot után!
Már komolyan gondolkozunk azon, hogy vándorbatyút kötünk, és nekiindulunk a nagy puszta betunrengetegnek, hátha akad egy hely, ahol kevesebb a munka, és néha enni is adnak.
Mi is: Muki és Petike ezennel csatlakozunk a szervezethez. A következő bizonyítékokkal egy őrjítő gazságra, a gyerekmunkára hívjuk fel cicatársaink figyelmét! Még alig bírtam felmászni a mosogatóra, de már ellenőriznem kellett a kétlábút, sőt telepakolta a pultot különböző dolgokkal, alig tudtam rendet csinálni. Petikét sem kímélte a könyörtelen zsarnok. Képzeljétek nélküle képtelen volt rendesen ágyazni, szegény kicsinek a mosásba is be kellett segítenie!
Már most úgy nézek ki, mint egy afrikai törzsfőnök a beavatási szertartás után, a lakás darabokban, kisebb hegyekben állnak a megragasztandó tárgyak, ismerőseim egy része csak a ház kapujáig mer jönni, és akkor is állandóan felfelé pislognak, hogy mikor esik a fejükre a rém. Bentlakó macskapásztort már csak akkor találok, ha szerzek rögtön egy NASA szkafandert is vagy egy réz mélytengeri búvárruhát.
Megpróbáltam elképzelni, hogy mi lenne abból a kiskandúrból, akit a két ...fác nevelne fel... Első körben lenne egy saját tízemeletes panelházunk, aztán, ahogy terjedne a híre... háború. A három fácok a világgal szemben, és világnak esélye sem lenne.
Aztán neki kell világítani is, ha enni akar, mert ezek még arra sem képesek, hogy valami normális fényt csináljanak!
